1920 április 15-én délután a Massachusetts állambeli Braintree városában két biztonsági őr szállította egy cipőgyár pénzét- a dolgozók fizetéseit és a cég dologi költségeit- összesen 15000 dollár értékben. Hirtelen két fegyveres férfi tűnt fel, tüzet nyitottak és a két biztonsági őrt lelőtték. Ezután elrabolták a kézpénzt, amit a kocsijukba tettek és elhajtottak a helyszínről. A megdöbbent szemtanúk vallomásukban elmondták, mind két férfi olasz kinézetű volt és egyikük különös ápolt bajuszt viselt. A helyszínen a rendőrség lövedék hüvelyeket talált, mind később kiderült három különböző márkájú fegyverből származtak: Peters, Remington és Winchester gyártmányú lőfegyverekből. A meneküléshez használt autót később a testesek hátra hagyták és azt egy erdős részen megtalálták a hatóság emberei. A további vizsgálat összefüggést talált egy korábbi bűnesettel, amelyben egy olasz Boda nevű gengszter vett részt. Amikor a rendőrök a házát megrohamozták a keresett bűnöző elmenekült, viszont a helyszínen két fegyverest találtak; a 32 éves Bartolomeo Vanzettit, aki feltűnő bajuszt hordott és a 29 éves Nicolo Saccot. Sacco fegyvere ugyanolyan kaliberű volt, mint, amivel meglőtték a két biztonsági őrt és a zsebében Peters, Remington, és Winchester márkájú töltényeket találtak. A két férfit letartóztatták. Kiderült róluk, hogy egy anarchista csoporthoz tartoznak, amely a társadalmi egyenlőtlenségek megszüntetése érdekében a nyílt erőszak alkalmazásától sem retten vissza.

A bírósági eljárás nagyon megosztotta a közvéleményt. Az ügyészség ragaszkodott ahhoz az álláspontjához, hogy a két férfi bűnös, míg az ügyvédek azt állították a politikai meggyőződésük miatt üldözik őket. Maguk a ballisztikai eredmények is különbözek voltak, aszerint, hogy melyik oldal szakértői készítették. Eredetileg az eljárás abból indult ki, hogy a két biztonsági őrt Sacco .32-es kaliberű fegyverével lőtte le. Fegyverszakértők megállapították, hogy ilyen lőszert már nem gyártanak. Olyan öregek voltak, hogy a Sacco zsebében talált lövedékekhez nem találtak már összehasonlító példányokat. Két egymásutáni lövéspróba összehasonlítása, és ezek egyezése a bűnösség kimondásához elég volt. A két vádlottat halára ítélték. Az ítéletet mégis fel kellett függeszteni, mert megjelent egy önjelölt fegyverszakértő Alexander Hamilton, aki a ballisztikai eredményeket tévesnek ítélte. Egy hat évvel korábbi gyilkossági perben már sikerült Hamiltonnak tudományosan értéktelen bizonyítékok segítségével az esküdteket az orruknál fogva vezetni. Ebben az eljárásban Charle Wait, aki később a Phillip Gravellel az amerikai ballisztikai bűnügyi hivatalt alapította, rámutatott, hogy Hamilton állítása miszerint egy bizonyos fegyver használata okozott korábban egy gyilkosságot, majdnem egy ártatlan ember elítéléséhez vezetett. Sacco és Vanzetti perben ennek ellenére Hamiltonnak sikerült elegendő kétséget ébreszteni, hogy új eljárást indítsanak. 1927 júniusában viszont Goddard a new yorki bűnügyi labor munkatársa bebizonyította, hogy Sacco fegyveréből leadott próbalövés lövedéke megegyezik a gyilkosságnál használtakkal. A vizsgálathoz egy összehasonlító mikroszkópot használt, amely olyan mértékben bizonyító erejű volt, hogy a védelmet is meggyőzte. Saccot és Vanzettit 1927 augusztus 23-án elektromos székben kivégezték.

A legenda miszerint Saccot és Vanzettit olyan bűnért ítélték halálra, amit el sem követtek mai napig él. Pedig 1961-ben újra vizsgálták a bizonyítékokat és megállapították, hogy a két férfi bűnös volt. 1977-ben a massachusettsi kormányzó ennek ellenére ártatlannak ítélte őket. 1983-ban ismét átnézték az ügyet, és megállapították, hogy jogos volt az ítélet, de ez sem győzte meg Sacco és Vanzetti döntő többségében baloldali híveit. A vita még tart….  

A szuperhős Wonder Woman 1941 óta harcol a női jogokért és a békéért. Egy új könyv most leleplezi a képregény figura bizarr keletkezéstörténetét.

 Egy szörnyűséges pillanat: „Gyengének érzem magam!” – vallja be Wonder Woman állandó kísérőjének Stevenek. „Kincsem, végül is csak egy nő vagy.” – feleli a katona. „Szükséged van egy férfira, aki megvéd téged.” Wonder Woman erre így felel: „Kész vagyok arra, hogy engedelmes kis feleséged legyek.” Végül a képregényhős a történetének 1944 őszi kiadásban felébred a rémálomból és újra annak szenteli magát, amihez ért, megmenti a világot a férfiaktól. A feminizmus hozta létre Wonder Womant, írja Jill Lepore a „Wonder Woman titkos története” című új könyvében. A Harvard Egyetem történésze az amerikai feminizmus 150 éves történetét bogozza ki, aminek szerinte egyik szereplője a képregényhősnő volt. A „Titkos történet” az angol nyelvű irodalom jeles példája, amelyben a szerző könnyed stílusban ír a témához kapcsolódó személyekről, eseményekről, anekdotákról, feltételezésekről, összefüggésekről, persze az előtérbe a szuperhős történetét állítva. Wonder Woman az archimédeszi pont, amiből kiindulva mutatja be az amerikai feminizmust az 1848-as a nő választó jogi harcoktól, a szüffrazset mozgalmon és a 1920-as évek feminizmusán keresztül az 1980-as évek Woman’s Liberation Movement megmozdulásokig. A könyv eredetileg 2014-ben jelent meg angolul. A szerző végig veszi a reneszánszát elő vörös melltartót, kék shortot és térdig érő bőrcsizmát viselő szuperhős történetét. Ezt a reneszánszt mi sem mutatja jobban, mint a Wonder Women Gal Gadot színésznő főszereplésével történt filmfeldolgozása. A Wonder Women a képregény világa és a popkultúra határán helyezkedik el. Van neki igazság lasszója, csak úgy, mint lövedékhárító karkötője. A karaktert az amerikai jogász és pszichológus William Moulton Marston találta ki. Wonder Woman az első női főszereplője volt a szuperhősök világának, önállóan megjelenő füzettel. A képregény már 1945-ben elérte az egymilliós olvasó számot. A legrégebbi szuperhősökhöz tartozik az 1938-ban megjelent Superman és az éjszakai igazságosztó Batman mellett. A DC Comics univerzumába tartozott, egy ideig, mint egyetlen nő, aki a férfiak titkárnőjeként dolgozott, hiszen villámgyorsan tudott írni. A róla szóló első kiadás 1941 decemberében volt kapható az újságárusoknál. Wonder Women kitalálója Marston érdekes egyéniség volt, aki a tudomány és a sarlatánság között mozgott. Feltalálta a hazugságvizsgáló tesztet, miközben ő is nagy hazudozó volt, különös vonzalommal a hajszínek iránt.

1941 nyarán hajszínek alapján csoportosította a tesztalanyait a miközben hazugságvizsgálóra kötötte őket. A kétséges értékű kutatásai szerint a szőkék mutatták a legkisebb ellenállást a heves udvarlókkal szemben. Az önbizalom nem hiányzott belőle, bár a legtöbb próbálkozása sikertelen volt. Hollywoodban a  Universal Stúdiónál már nem hazugságvizsgálóval mérte a nézők érzelmi reakcióit, hanem vérnyomásmérővel. Sokan úgy hívták férfi „szerelem mérővel”. Legtöbben sarlatánnak tartották. Marston szerint az élet és a szenvedély négy alapérzésen nyugszik: egyetértés, alávetettség, dominancia és ösztönzés. Ő maga viszont indulatos volt. Hirtelen haragja és őrjöngése hírhedett volt. Marston ugyanakkor a nő jogok harcosának számított, annak ellenére, hogy pin up illusztrációkhoz írt szoft pornó szövegeket férfi magazinok számára. Már 1937-ben azt kívánta, hogy 1000 éven át nők uralkodjanak, eközben pedig szerelmi háromszögben élt. A Wonder Woman történetekben pedig minden részben a hősnőt, vagy megkötözték, vasúti sínhez rögzítették, vagy kényszerzubbonyba zárták. Maston egy levelében azt írta a nő szeretik az alávetettséget és a lekötelezettséget. Furcsa hozzáállás a női jogok harcosától. Wonder Woman legnagyobb ellenfelei mindig férfiak: Dr. Poison, a tiszta méreg, Dr. Psyho és professzor Manly. A beszédes nevű antihős 3000-ben pártot hoz létre, hogy férfi legyen az Egyesült Államok elnöke, de végül Wonder Woman lesz az, első nőként Amerika történetében.