Vannak emberek, akik a strandon homokvárat, építenek, míg mások egy világsikerű filmsorozat alapjait rakják le. 1977 májusa volt, amikor a két filmkészítő barát, George Lucas és Steven Spielberg Hawaiin nyaralt. A Mauna Kea Beach Hotel strandján Lucas egy közös projekt tervét vázolta: egy kalandfilm tervét egy derék és bátor archeológusról, aki az 1930-as években különböző kalandokba keveredik és az egész világon eltűnt kincseket kutat fel. A nevét is kitalálta már Lucas: Indiana Smith. A nevet szerencsére megváltoztatták, ugyanis Lucasnak jobb érzéke volt ennél a történetekhez. Így lett Indiana Jones, akit Spielberg világhírűvé tett. De mennyire volt fiktív ez az alak? Ki állt példaképként a figura mögött?

Spielberg és Lucas első sorban a szórakoztató iparban gondolkoztak, nem annyira a történelmi előzményekkel foglalkoztak. A legtöbb inspirációjuk más szórakoztató ipari termékekből merítették. Ez világosan kitűnik Spielberg és Lucas Lawrence Kasdannal a film forgatókönyvírójával tartott 1978 januári brainstormingjairól. Valódi régész szóba sem jött. A referenciákat inkább a fim világából merítették. Olyan színészek jöttek szóba, mint John Wayne, Clark Gable, vagy a James Bond sorozat főszereplői. Pedig merész kutató régészekből nem volt hiány a huszadik század elején.  Valódi Indiana Jones példakép lehetett volna Tutanchamun sírjának felfedezője Howard Carter, vagy a honfitársai Leonard Woolley vagy William Montgomery McGovern. Az utóbbi a Harvardon tanított és a Himalája vidékén és az Amazonas mentén kutatott sokszor titokban és álruhában. Mellékesen tizenkét nyelvet beszélt. McGovernél híresebb volt Hiram Bingham. Az amerikai felfedező találta meg 1911-ben Machu Picchu romjait. Persze erről a helyről már régóta tudtak az ott élő őslakók, de Bingham jól tudta, hogyan kell eladni a felfedezését. Szoros kapcsolatban állt a National Geographic című újsággal, amelynek cikket írt az expedíciójáról. Bingham szívesen fedezett fel eltűnt városokat és kincseket. Az első Indiana Jones film, az 1981-es „Elveszett frigyláda fosztogatói” részben Peruban játszódik. A már korábban említett sztori megbeszélésen George Lucas a film kezdetét úgy képzelte el, hogy teherhordó szamarak, mennek egy sötét, ködös dzsungelben. Mintha Bingham fotói inspirálták volna. Az élményeiről Bingham „Az elveszett Inka város” címmel írt könyvet, amit hat évvel később „Az inkák titka” című hoolywoodi film követett Charles Heston főszereplésével. És akkor még ott van Roy Chapman Andrews. Ha Spielbergég valódi példaképet kerestek volna Indiana Joneshoz, akkor az Andrews lehetett volna. Az amerikai régész bejárta a világot, és végzett ásatásokat a húszas években, Kínában és Mongóliában. Az expedícióiról a közvélemény is értesült. Hírek terjedtek Andrews találkozásairól cápákkal, pitonokkal és kínai banditákkal. Cowboy kalapot hordott, a sivatagot kutatta, gyors autókkal járt és jól bánt a pisztollyal. Mellék állásként Andrews kémként is dolgozott. Önként osztott meg információkat a titkosszolgálattal olyan országokról, amelyek Amerika riválisai voltak, vagy lehettek volna. Így tett egyébként Indiana Jones is a filmben. Ezek a kutatók figurái mind megtalálhatók Indiana Jones alakjában annak ellenére, hogy ezt nem tudatosan tették az alkotók. És ott van még Giovanni Belzoni. Az olasz régésznek filmvászonra való élete volt. 1778-ban szegény körülmények között született Paduában és 1823-ban halt meg Nyugat Afrikában. A két méter magas férfi, hol mint  szerzetes adta el magát, hol pedig erőemelő volt egy cirkuszban. Máltán Belzonit mérnöki tudása miatt alkalmazták egy egyiptomi ásatásnál. Egyiptomban sikerült neki egy hat tonna súlyú Ramszesz fejet kiásnia. Később ő találta meg a Kefrén piramis halotti kamráját, miközben Anglia és Franciaország között hatalmas verseny folyt az egyiptomi régészetben.