A rómaiak fontosabban tartották, mint a légiókat, azt a hat papnőt, akik Forum Romanumon a Vesta istennőnek szentelt templomban az örök tűzet őrizték. Tőlük függött a teljes birodalom szerencséje. De ha a szüzességi fogadalmukat megszegték szigorú büntetés várt rájuk; élve befalazták őket.  

Galád bűnnel vádolták, amely az életébe kerülhet, holott egy szó sem volt igaz belőle. Mikor Corneliát a Vesta templom főpapnőjét gyaloghintón a kivégzőhelyre vitték, hangosan tiltakozott: „Paráznának tart engem a császár, holott a szolgálatom idején győzelmeket és diadalokat aratott.” Tudta mi vár rá a Porta Collinánál. Szomjazás, éhezés és fulladás mélyen a föld alatt egy cellában. Élve befalazva, ugyanis egy Vesta papnőnek még a római birodalom leghatalmasabb ura sem folyathatja vérét. Furcsán hangzik, de egy Vesta papnő szüzességén is múlhatott a birodalom sorsa, legalább is így gondolták a rómaiak. Ha egy papnő közösült valakivel, vagy csak ennek gyanúja is felmerült, bűnhődnie kellett. Cornéliát Kru. 91-ben Domitianus császár (Kr.u. 81-96) idején hamis tanúvallomás alapján, minden nemű bizonyíték nélkül ítélték el. Pont Domitianus uralkodása alatt, aki unokahúgát megerőszakolta. Megragadó leírásban örökítette meg, mint szemtanú ifjabb Plinius a papnő utolsó útját: „Lefelé menet beakadt ruhája. Megfordult és összefogta, ám ekkor a hóhér meg akarta ragadni a kezét, amit a tiszta szűz a szentségének utolsó védelmeként visszautasított”. Cornelia szolgálati helye a Forum Romanumon a Vesta templom és az Atrium Vestae, a papnők lakóhelye 2000 év után is megtekinthető, igaz ma már csak az épület oszlopai törnek az ég felé ott, ahol egykor az antik Róma központja volt. Jupiternek az istenek atyjának szerte a birodalomban voltak szentélyi, de Róma Kr.e. 753-as alapítása óta a házi békét és az állam jólétét biztosító Vesta istennőnek a templomában égett csak az öröktűz. A vallási szokás eredete nem tisztázott. A hagyomány szerint Aeneas Trójából hozta magával a tüzet Latium partjaihoz Laviniumba. Innen a legendás király Numa Pompilius vitette Rómába. A Vesta kultusz hasonlít az olimpiai tűzhöz, ami Hestia görög istennő tiszteletére éget, szimbolizálva a játékok alatti békét. De arra, hogy egy kis erkölcsi botlásért egy papnőt kivégezzenek nem volt példa a Földközi tenger medencéjében.     

Mindemellett a régi Róma nem épp erkölcsösségéről volt híres. A hatalom és a szerzési vágy gyakran rombolta a morált. A szüzesség és a házastársi hűség nagy megbecsültséget élvezett, ám ezeket az uralkodói körökben nem mindig tartották be. Nem csak férfiak, hanem a nők sem. Messalina császárné gyakran tartott orgiákat, főleg ha a férje Claudius esténként magányosan a kéziratai fölé görnyedve olvasott. Nem csak a Vesta szüzek voltak az erkölcsök őrzői, hanem a császár is, aki mint Pontifex Maxiumus – főpap – felügyelte az erkölcsi szabályok betartását. A Vesta papnők csoportja hat, a késő ókorban hét szűzből állt, akiknek 30 évig kellett szolgálniuk. Ezután térhettek vissza a civil életbe és házasodhattak meg. De kevés forrás ír a Vesta papnők szolgálatuk lejárta utáni sorsáról. Plutárkosz szerint hat, tíz éves korukban választották ki a feladatra a lányokat. Ez tíz év tanulást, tíz év szolgálatot és tíz év tanítást jelentett. A főpapnő vezetésével oktatták és készítették fel a szolgálatra az utánpótlást. A kötelességek ma is egzotikusnak tűnhetnek. Inkább reprezentálásból, mint fizikai munkából álltak. A Vesta papnőknek kellett gondoskodniuk róla, hogy az örök tűz soha ne aludjon ki és vizet hozni Nimfa Egeria forrásából a templom tisztításához. Ő nekik kellett a „mola salsa”-t előállítani, ami sós gabona és egy meg nem született borjú hamujának keverékéből állt, és amit április 21-én Róma alapításának napján kellett a tűzre szórni. Ezeken kívül sok birodalmi ünnepen kellett megjelenniük.

Csak fizikailag egészséges, szellemileg ép lányok jöhettek szóba, akiknek a szülei még éltek és Itáliában laktak. A kritériumok szigorúak voltak, akár egy elit iskolában. Polgárjoggal rendelkező családból kellett származnia, lehetőleg szenátor felmenőkkel. Rabszolgák, felszabadítottak és kézművesek leányai szóba sem jöhettek. Augustus császár panaszkodott, hogy a felsőbb osztályú családok nem akarják lányukat felajánlani papnőnek. Ezért, mint Pontifex Maximus 20-at kijelöltetett és egyet közülük kiválasztatott. Mihelyt feleskette a főpap a jelöltet, „a római polgárok jólétének érdekében” már nem volt a lánynak visszaút. De az éremnek volt egy másik oldala is. A Vesta papnőknek kiváltságaik voltak, ami a mai kor magas rangú hivatalnokainak, vagy diplomatáinak privilégiumára emlékeztetnek. Az apai joghatóság alól kivonták őket, nem úgy, mint más római nőket. Saját maguk rendelkeztek a vagyonuk felett, örökölhettek és ők is örökbe adhattak. Vesta templom egy fajta állami archívumként működött. Itt voltak például elhelyezve Caesar és Augustus végrendeletei. A színházban, a cirkuszban és a Colosseumban saját páhollyal rendelkeztek. A papnőknek lehetett saját rabszolgájuk, szolgálati kocsijuk és testőrük. Az ünnepeken, amelyen áldozatot mutattak be négykerekű kocsin, kisebb alkalmakor kétkerekűn közlekedhettek. A szenátus lictort, egy fajta testőrt rendelt ki nekik, ami társadalmi megbecsültségüket növelte. A ruházatukról messze meg lehetett őket ismerni. A halálra ítéltek számára ők voltak az utolsó remény. Ha egyikük a kivégzőhely felé menet véletlenül találkozott egy Vesta papnővel, az megkegyelmezhetett neki. Ez benne volt a római jogban.

A Vesta papnők abszolút különleges státust élveztek. Nem voltak alárendelve a hétköznapi törvényeknek, hanem a Pontifex Maximus ítélkezett felettük. A vallási szolgálatukban szigorúan tiltva volt a szex, mert az rossz óment jelentett az államra nézve. De ez a bűn igazolta az élve befalazás büntetését? A nagy megbecsültséget élvező Vesta papnői állás elég veszélyes foglalkozásnak számított. Cornelia nem az egyetlen Vesta papnő volt, akit Domitianus elítélt. Svetonius római történetíró még hármat említ, akik legalább az öngyilkosságot választhatták. A befalazás barbár szokását egyébként abban az időben senki sem vonta kétségbe.                 

Az uralkodóknak a Vesta kultusz lehetőséget kínált arra, hogy saját magukról a felelősséget elhárítsák. Valami rosszul sült el Róma számára? Pánik, nyugtalanság veszélye fenyegetett? A légiók megsemmisítő vereséget szenvedtek el? Rögtön felmerült a gyanú, hogy a Vesta papnők erkölcstelenül viselkedtek. A történelem 14 pert és 19 elítélt Vesta papnőt tart számon. De könnyen lehet, hogy ennél többen voltak. Röviddel a Cannae csata után ahol Hannibál karthágói hadai hatalmas vereséget mértek a rómaiakra, két Vesta papnőt Opimiát és Floroniát ítéltek halálra szexuális kicsapongásért. Amikor a hadvezér elefántjaival átkelt az Alpokon és elvonult Róma mellet anélkül, hogy megtámadta volna nem esett bántódása egy Vesta papnőnek sem. 100 évvel később, a polgárháború idején, amikor Róma hatalma a Földközi tenger medencéjében veszélybe került három Vesta papnőt, Aemiliát, Liciniát és Marciát élve befalazták. A történészek megfigyelték, hogy a nyugodtabb időkben a szabados viselkedésért feljelentett Vesta papnőket általában felmentették. A gazdag Vesta papnőt Liciniát Kr.e. 73-ban feljelentették, mert állítólag viszonya volt a nála még gazdagabb Marcus Licinius Crassus tábornokkal. A bírája szerint ezzel azért vádolták a főpapnőt, hogy a birtokaihoz hozzájussanak. A megvádolt asszonyt felmentették. Sok a papnők elleni vád kitalált volt, vagy bizonyíthatatlan. Különösen bizarrak voltak a templombeli megerőszakolások. Cassius Dio Caracalla császár éles kritikusa azt állította, hogy az uralkodó besurrant a Vesta templomba és a papnőket megerőszakolta. Erre bizonyíték nincsen, de az biztos, hogy Caracalla uralkodása elején Kr.u. 211-ben négy Vesta papnőt halálra ítéltek. Clodia Laete, egy szenátor lánya befalazása előtt azt mondta, aki megerőszakolta annak nagyon is ismerős arca volt: Caracallára hasonlított.       

Elagabal volt az az uralkodó, aki a dekadenciát és a bűnt még egyszer az elviselhetőség határán túl tolta. A 16 éves zavaros, kontrolt vesztett kamaszt, aki Caracalla törvénytelen fiának adta ki magát Kr.u. 218-ban egy katonai lázadás jutatta hatalomra. Az orgiái és szex botrányai sokkolta a konzervatív szenátust. Ráadásul a Szíriából származó uralkodó egy Vesta szüzet Aquilia Severát vette feleségül. Azért, hogy ezt megtehesse megváltoztatta a törvényeket. A házasságtól isteni származású gyermeket akart. Ez nem jött össze, de viszont négy év múlva a saját testőrsége gyilkolta meg. A kereszténység megerősödésével a régi rítusok a negyedik századra elvesztették jelentőségüket. Kru. 382-ben zajlott le az utolsó per egy Vesta szűz név szerint Primigenia ellen. De ekkora a Vesta kultusz elvesztette jelentőségét. A támogatást megvonták tőle, templomát bezárták. Theodosius császár a pogány vallásokat betiltotta. Az utolsó Vesta szűz Coelia Concordia Kr.u. 394-ben megkeresztelkedett. Az örök tűz elaludt. A Vesta papnők szüzessége viszont inspirálta a kereszténységet, az apácákat.