Mérnökök, akik a megtorló fegyverek (Vergeltungswaffen: V1 és V2) kidolgozásában részt vettek, később Egyiptomnak terveztek rakétákat, amelyeket Izrael ellen akartak bevetni.

 „Repülőgépgyár szakembereket keres Észak Afrikában!”. Ilyen és ehhez hasonló tartalmú hirdetések jelentek meg az ötvenes évek végén német újságokban. Ezen ártatlannak tűnő álláshirdetések mögött a német történelem egy sötét mozzanata húzódik meg. Éveken keresztül egykor Adolf Hitler a „csodafegyverein” dolgozó mérnökök Gamal Abdel Nasser Egyiptom urának zsoldjában rakétákat fejlesztettek, hogy azokkal pusztítsák el Izrael államot. Az egykori SS-Standartenführer Wilhelm Voß vezetésével, aki a második világháború idején hadászatilag fontos üzemet vezetett, egy „szerény” fegyverüzemet építettek fel a Nílus partján. Ebben Rolf Engel szintén egykori SS tag, aki peenemündei üzemben megtorló fegyvereket tervezet, Egyiptom számára készített rakétákat. Nasser ebben az időben tanulva az 1956-os szuezi válság tapasztalataiból, amikor is a brit és francia katonák szállták meg a frissen államosított fontos vízi utat, meg akarta erősíteni hazája védelmi képességeit. Emellett az egyiptomi elnök hírét vette annak is, hogy Izrael atomfegyver kidolgozásán munkálkodik. Németországban ebben az időben sanyarú sors jutott az egykori repülő és rakéta mérnököknek. Sokan közülük, akik a szövetségesek fogságából éppen hazatértek, nem találtak maguknak munkát. Ők nem maradtak az Egyesült Államokban, mint egykori főnökük Werner von Braun. Ilyen körülmények között kapva kaptak a lehetőségen, hogy eredeti szakmájukban dolgozhassanak. A legismertebb közöttük az osztrák származású Eugen Sänger volt, aki a Harmadik Birodalomban úttörő munkát végzett a repülés és a rakétatechnika terén. 1954 óta ő vezette a stuttgarti Fizikai és Sugármeghajtást Kutató Intézetet. Kairóban két emberre támaszkodhatott Wolfgang Pilzre és Paul Goerckere, akiket a peenemündei telepről ismert.

Mialatt, Nasser gyújtóhatású beszédeket tartott, arról, hogy ha „mi Palesztina terültére lépünk, ők (már, mint az izraeliek) saját vérükbe fognak megfulladni”, a német mérnökök komfortos életet éltek. Gyermekeik német iskolába jártak, ők maguk pedig esténként az egykori gyarmati klubban jöttek össze. Ott találkoztak Hans Eiselevel, aki egészségügyi gondozásukkal foglalkozott. Az egykor koncentrációs tábor orvos Dachauban, Buchenwaldban és Mauthausenben sok fogoly haláláért volt felelős.

1962 július 21-én mutatták be a világsajtó munkatársainak az  „El-Safir“ és az „El-Kahir“ nevű rakétákat. Az „El- Safir 1 tonna súlyú robbanóanyagot tudott eljuttatni 280 kilométer távolságra. Az „El-Kahir” pedig kétszer akkora hatótávolságra volt képes, így egész Izraelt képes volt elérni. Ugyanakkor csak 100 kilogramm terhet volt képes magával vinni. Izraelben az egyiptomi rakéta program pánikot keltett főleg a világháború után ide menekült holokauszt túlélők körében. Felszólították a nyugat-német kormány védelmi miniszterét Franz Josef Straußt, hogy tiltsa meg a német állampolgároknak, hogy az egyiptomi rakéta programon dolgozzanak. De Izrael nem csak szavakban tiltakozott, működésbe lépett az izraeli titkosszolgálat a Moszad is. Merényleteik Egyiptomban és Európában számos áldozattal jártak. Például Egyiptomban egy levélbomba megölt egy vámtisztviselőt és megvakított egy német titkárnőt. De a Mossad még a hírhedt nácit Otto Skorzenyt is beszervezte. Az ekkor Spanyolországban élő egykori SS vezető a kiterjedt kapcsolatokkal rendelkezett a fegyver bizniszben és jól ismerte az egyiptomi rakéta program német közreműködőit. Cserébe azért, hogy a Moszad békén hagyja, elárulta társait. Legalább is a Moszad szerint. Volt egy másik eset, amely feltételezhetően az izraeli titkosszolgálathoz kötődik. Az, hogy ez tényleg így van ez, máig nem tudni. 1962-ben rejtélyes körülmények között eltűnt Heinz Krug. A szakembert úgy tartja a családja, hogy a Moszad rabolta el és ölte meg. Heinz Krugot 1944-ben vezényelték Peenemündére. Ott a német rakétaprogramon dolgozott. Az eredetileg vadászrepülőként szolgáló Krug valójában jogot tanult, de volt érzéke a technikához. A második világháború végén az amerikai megszálló hatóságok tisztázták a náci vádak alól. 1954-ben találkozott Eugen Sängerrel, akinek az intézetében helyezkedett el.  Krug bekapcsolódott az egyiptomi rakétaprogramba. De nem, mint mérnök, hanem, mint beszerző. Ő teremtette elő a szükséges alkatrészeket. A feladata nélkülözhetetlen volt. „Rakéta-Krug”-nak is hívták ezért. A családja szerint az izraeliek megtudták milyen fontos munkát végez, ezért likvidálták. Egy biztos 1962 szeptember 11-én nem tért haza és az óta sem látta senki. Eltűnt. 2016-ban a Haaretz című izraeli lapban megjelent egy cikk miszerint Krugot a Moszadnak dolgozó Skorzeny végezte ki. Az, hogy valóban így történt-e kérdéses. Csak úgy mint az, hogy Krugot Münchenből Izraelbe vitték, ahol kihallgatták, majd később kivégezték.

A nyugat német kormány közben azon dolgozott, hogyan tudja jobb belátásra kényszeríteni a minden áron maradni akaró rakéta tudósokat. Ezután először Eugen Sänger hagyta el Egyiptomot, miután megfenyegették, hogy elveszi tőle a stuttgarti intézet irányítását. De a többiek is követték, mert időközben beindult repülő és űrhajó fejlesztési intézetek állást ajánlottak nekik. Közel 350 német dolgozott Nasser rakéta programjában, de ami érdekes ezek többsége kelet német volt. A Szovjetunió ugyanis jelentős hadiipari eszközparkot és szakembert biztosított a Nasser rezsim részére.