Stepan Banderáról megoszlanak a vélemények. Míg Ukrajnában – főleg az ország nyugati részén - nemzeti hősként tisztelik, aki hazája függetlenségéért harcolt, addig az oroszok fasisztát látnak benne, aki együttműködött a náci Németországgal és sok zsidó haláláért felelt. Személyét nyugaton is erősen bírálják, például Ukrajna berlini német nagykövetének, Andri Melniknek az őt dicsőítő kijelentése miatt kellett hazatérnie. De ki volt Bandera, akinek a tettei ennyi vitát váltanak ki?

 Stepan Bandera 1909 január elsején született az Osztrák Magyar Monarchiában Sztarij Uhriniv nevű soknemzetiségű galíciai faluban, egy görög katolikus pap fiaként. Már ifjú korában érdekelte a vallás és a nacionalizmus, ezért csatlakozott az önálló Ukrajnáért folyó küzdelemhez. Gimnazistaként tagja lett az Ukrán Katonai Szövetségnek (UWO) később pedig az Ukrán Nacionalisták Szervezetének (OUN). Mindkét szervezetet első világháborús ukrán veteránok alapították. Az UWO-t 1921-ben Prágában, az OUN-t pedig 1929-ben Bécsben. Ugyan az OUN Lengyelországban, amelyhez ekkor Ukrajna nyugat fele tartozott népszerű volt, viszont keleti ukrán területeken, ami szovjet irányítás alatt állt és ahol az ukránok 80%-a élt, ismeretlen volt. Bandera csillaga hamar emelkedett a szervezeten belül. 1933-ban „prowidnik” vezér lett a lengyelországi OUN-on belül. A vezetése idején a szervezet számos lengyel politikust megölt, de ukránokat is, akik együtt működtek a lengyelekkel. 1934-ben az OUN merényletet követett el a lengyel belügyminiszter Broniszlaw Pieracki ellen, ezért Banderát és jó pár OUN tagot letartóztattak. 1939-ben Lengyelország német megszállásakor Bandera megszökött a börtönből. A harmincas évek végén és negyvenes évek elején az ukrán nacionalisták radikalizálódtak és az olasz fasiszta mozgalomhoz közeledtek. Sok másik népi mozgalomhoz hasonlóan az ukránok egy nemzetiségileg homogén államot akartak létrehozni. A harmincas években az ukrán nacionalisták terveket szőttek az oroszok, a lengyelek és a zsidók elűzésére, meggyilkolására. Banderát is bevonták a tervekbe, annak ellenére, hogy 1942 és 1944 között többnyire börtönben volt. Segített a Wehrmachtnak a Barbarossa terv kivitelezésében és ezután egy fasiszta ukrán államot akart kikiáltani, amit meg is tett 1941 június 30-án Lwiwben (német neve Lemberg). Csak, hogy ez ellentmondott a német terveknek. A németek letartóztatták és 1944 szeptemberéig a sachsenhauseni koncentrációs tábor különleges státuszú foglya volt az ukrán fasiszta Horia Simonnal és az osztrák fasiszta Karl Schuschniggal együtt. Ebben az időben az OUN tevékenységi köréhez tartozó nyugat Ukrajna egyre inkább nemzetiségileg homogén lett. Ebben az OUN jelentős szerepet játszott, bár nem ő volt a fő végrehajtó. 1941 és 1944 között a német megszállók 800 ezer zsidót végeztek ki, amelyben az ukránok is segítettek nekik, közöttük sok OUN tag. Volt, hogy pogromokat szerveztek, vagy a németek mellett kiegészítő rendőri szolgálatot láttak el.

1943 áprilisáig a nyugat ukrajnai zsidók 90%-át megsemmisítették. A kiegészítő rendőri szolgálatot ellátó ukránok nagy része dezertált és csatlakozott az Ukrán Felkelő Hadsereghez (UPA), amelyet 1942 végén hoztak létre. A következő években az UPA tagjai 100 ezer lengyelt végeztek ki Volhíniában és Galíciában. A fogságba levő Bandera nem mindenről értesült, de ugyanakkor a zsidók és a lengyelek tömeges kivégzése megfelelt mind az ő, mind az OUN politikai céljainak. A nyugat ukrajnai terror megértéséhez feltétlenül figyelembe kell vennünk a sztálini terrort, főleg azt, ami 1944 nyarán kezdődött. Az OUN és az UPA elleni harcban a szovjet titkosszolgálat az NKVD rendkívül kegyetlenül járt el, főleg a civil lakosság körében. Nyugat Ukrajnában 150 ezer embert végeztek ki és 200 ezret deportáltak a belső szovjet területekre. Az UPA elleni harcnak fél millió áldozata volt, akikkel kegyetlen módon végeztek, holott az UPA-nak nem volt 100 ezernél több tagja és támogatója.     

1944 szeptemberi szabadon bocsátása után Bandera a német Wehrmachtot támogatta. Az UPA partizánjai felvették a harcot a szovjet csapatok ellen, a német és a magyar csapatok visszavonulása után. A magyarokkal erről külön megállapodást kötöttek. Bandera 1945 április végéig, Berlin elestéig harcolt utána Münchenbe ment. Az UPA partizánok egészen az ötvenes évek elejéig küzdöttek a szovjetek ellen. Bandera a bajor fővárosban új OUN centrumot épített ki, amerikai, brit, és nyugat német titkosszolgálati segítséggel. A fasiszta nézeteit soha se tagadta meg, ami más nyugati ukrán emigránsokkal való viszálynak megromlásosához vezetett. Miután a szovjet titkosszolgálat a KGB felkutatta és 1959 október 15-én megölte, az ukrán diaszpórában egyre inkább hősi mítosz alakult ki személye körül, aki a Szovjetunió elleni harcban vesztette életét. A szovjet birodalom szétesése után Ukrajna nyugati felében ezt a mítosz egykori disszidensek és újfasiszták felkarolták. Számos emlékmű készült róla, utcák viselik nevét, múzeumot hoztak létre emlékére, bélyegek készültek arcmásával. Ennek ellenére közép és kelet Ukrajnában sokáig ismeretlen maradt, pedig Viktor Janukovics és Petro Porosenkó a Bandera kultuszt erősen támogatta. A fordulat 2022 februárjában az orosz agresszióval egy időben állt be. Bandera mítosza az ország más részein is kezd megerősödni. Történik mindez annak ellenére, hogy Bandera az ukrán történelemben betöltött szerepe és felelősége más népcsoportok ellen elkövetett bűncselekedetekben még nincs feltárva, vagy ami ennél rosszabb ez utóbbi folyamatosan a szőnyeg alá van söpörve. Ez pedig árt Ukrajna ügyének. Amíg Bandera személye és cselekedetei nem kerülnek a helyükre, addig fel lehet őt használni a szabad és demokratikus Ukrajna ellen.

 Az év eleje, valamint az ukrajnai háború elindulása óta hét orosz oligarcha vesztette életét különös módon. De mi állhat a nem mindennapi halálozási sorozat mögött? 

 A tetthely úgy nézett ki, mint egy mészárszék. 2022 április 8-án a rendőrök két nő holtestére bukkantak egy luxusvillában a spanyolországi Costa Bráván. A testük össze volt szurkálva, mély sebek látszódtak rajtuk, körülöttük a padló pedig véreben úszott. Az áldozatokat hamar azonosították. Az egyik az 53 éves Natalja Protosenja, a másik pedig az ő 18 éves lánya volt. A nyomozók először úgy gondolták a tettes kilétére hamar fényderült. A kertben felakasztva találták Szergej Protosenját, a férjet, a lába alatt vérrel borított kés és fejsze feküdt. Első ránézésre minden stimmelt. A férj először megölte feleségét és lányát, majd végezett magával. Csak az volt különös, hogy ruháján nem volt vérfolt, egy csepp sem! 3000 kilométerrel keletebbre és egy nappal korábban Moszkva elit negyedében hasonló esetre került sor. Vladiszlav Avajev egy másik orosz szintén végzett magával és feleségével, valamint lányával. Ami a két esetet összekötötte: mindkettőjük 400 millió dolláros vagyonnal rendelkezett, magas rangú pozíciójuk volt és szoros kapcsolatban álltak a Kremllel. De nem ők voltak az egyetlenek az orosz oligarchák közül, akik különös módon vesztették életüket az év eleje, valamint az ukrajnai háború kitörése óta.

„Őrület! Emberek, akik kapcsolatban állnak a Gazprommal, hullnak, mint a legyek!”

 Ez Európa történetének egyik legkülönösebb halálozási sorozata és a közvélemény keveset tud róla. Az év eleje óta hét magas rangú orosz oligarcha vesztette életét nem természetes módon. Volt, akit lelőttek, volt, aki láthatóan felakasztotta magát. Mindezek Angliában, Spanyolországban és Oroszországban történtek. Legutoljára, 2022 július 4-én, Szentpéterváron találták meg Juri Voronov holttestét az úszómedencéjében. A helyszínelés és a boncolás után a hatóságok arra a következtetésre jutottak, hogy a 61 éves férfit hátulról egy golyóval végezte ki „egy becstelen üzletfele”. A vizsgálatot folytató hivatalnokok, csak arról nem beszélnek, hogy a bűnügy helyszínén több töltényhüvelyt is találták. Voronovnak egy szállítási vállalkozása volt, amely a Gazpromnak dolgozott. Véletlen? A furcsa az, hogy minden eset mögött egy Kreml által ellenőrzött cég áll.  „Őrület! Emberek, akik kapcsolatban állnak a Gazprommal, hullnak, mint a legyek!” – mondja Bill Browder. A brit üzletember a legnagyobb oroszországi külföldi befektetők közé tartozott. A különös halálozási sorozat okairól saját elmélet van: az ukrán háború kitörése óta a nyugati szankciók következtében az elosztható zsákmány csökkent. „A torta kisebb lett, és sok ember harcol a maradékért. A korlátozott lehetőségek belső harchoz vezettek!” Megfigyelők szerint a háttérben a szálakat a hatalmi központból, a Kremlből mozgatják. Pontosabban az az ember, aki február 24-én a háborút elindította: Vlagyimir Putyin. Anders Aslund, aki éveken át Oroszországban politikai tanácsadóként működött és könyvet is írt a Putyin rendszerről, azt állítja, biztos belső forrásból tudja, hogy a gyilkosságokra Putyin személyesen adta ki a parancsot. Az orosz titkosszolgálat az FSB állította össze a listát, azokról, akik az energia szektor vezetői és információkat adtak ki az orosz kormány titkos pénzügyi akcióiról. Magyarul az orosz vezetés szerint árulók voltak. A listát az FSB átadta az orosz elnöknek, aki meg sem nézte és aláírta. Az orosz vezetés leginkább a Gazprom és annak pénzintézetén a Gasprombankon keresztül finanszírozza titkos akcióit. Ezekről az érintett vállalatok felsővezetői mind tudtak. „A gázszektor az orosz gazdaság legkorruptabb része.” –állítja Aslund. Bill Browder is kételkedik abban, hogy öngyilkosságokról lenne szó. „Elég bizonyíték van arról, hogy az esetek mögött a konkurenciát, vagy a Kremlt sejtsük. Így valószínűleg nem öngyilkosságokról, hanem gyilkosságokról kell beszélnünk!” Az oroszbankár German Gorbuntszov, aki a Kreml gyilkosai elől Londonba menekült és már hatszor lőttek rá, állítja: „Hasonló, mégis más-más elkövetési módokkal állunk szemben. Itt egy fejsze, ott egy pisztoly. Ezek nem a véletlen művei. Semmiképpen sem öngyilkosságok!” A kérdés csak az, hogy a gyilkosságok folytatódnak-e és ki lesz az oligarchák közül a következő áldozat?

Az áldozatok:

2022 január 30 (†): Leonyid Shulman. A Gazprom top menedzsere. A leningrádi régióban holtan találják vidéki házának mosdójában.

2022 február 25 (†): Alexander Tylakov. A Gazprom helyettes igazgatója. Egy nappal a háború kitörése után holtan találták egy Szentpétervár melletti kunyhóban.

2022 február 28 (†): Mihalij Vatford. Olaj és gáz mágnás. Felakasztva találták az angliai Surreyben levő házának garázsában.

2022 március 24 (†): Vaszilij Melnikov. Nizsnij Novgorodban levő luxus lakásában holtan találták feleségével és két fiával.

2022 április 17 (†): Vladiszlav Avajev. A Gazprom volt alelnöke. Lelőtt feleségével és lányával találják meg holtan moszkvai luxus lakásában.

2022 április 18 (†): Szergej Protosenja. A Novotek energia konszern top menedzsere. Felségével és lányával holtan találják spanyol villájában.

2022 július 4 (†): Juri Voronov. Szentpéterváron holtan találták villájának medencéjében.

Számos olyan történelmi esemény és szereplő van, amelyet nem említenek a történelemkönyvek, pedig a történések megértése szempontjából fontosak lennének. Egy pár ilyet lehet olvasni az alábbiakban.

Egy angol ügynök döntötte el az első világháborút?

A gyilkosság brutalitásán nehéz lehetett volna túl tenni. 1916 december 7-én a cári család bizalmasát, a vándor prédikátor és csodagyógyító Raszputyint egy szentpétervári palotába csalták. Ott megpróbálták megmérgezni és több lövéssel megölni. De a nagy testű „szent ördög” csak nem akart meghalni. Ezért az összeesküvők megkötözték és a jeges Néva folyóba dobták. Idáig a legenda. A tetteseket hamar elfogták. A cselekedetüket azzal indokolták, hogy Raszputyin rossz hatással volt a cári családra. A cár leállítatta a rendőrségi vizsgálatot, annak ellenére, hogy Raszputyin egy évvel korábban megmentette fia életét. De miért tette ezt? Angol kutatók egy eddig nem ismert nyomra bukkantak. Szerintük a valódi gyilkos nem orosz volt, hanem egy külföldi ügynök. Raszputyinnak azért kellett meghalnia, mert a németek és az oroszok között fegyverszünetet akart elérni, hogy az orosz vereséget elkerülje. Félő volt, hogy a nagy befolyása miatt ezt el is tudta volna érni. A következmények a történelem menetét megváltoztathatták volna. A fegyverszünet megkötésével a németek 350 ezer katonát tudtak volna a nyugati frontra áthelyezni. Ez a haderő már képes lett volna az Antantot térdre kényszeríteni. Andrew Cook történész bejutott orosz archívumokba és eddig nem ismert boncolási jegyzőkönyveket és fotókat vizsgálhatott meg. Cook úgy látja a gyilkosság másképp zajlott le, mint ahogy eddig ismeretes volt. Raszputyin ugyanis megpróbált menekülni, hátba lőtték, de nem ettől halt meg. Az eddigi leírásokkal szemben ugyanis már halott volt, amikor a Névába dobták, mivel előtte valaki főbe lőtte. És ez a valaki nem orosz volt! A golyó ugyanis  .455-ös Webley pisztolyból származott. Ilyen fegyvert akkoriban többnyire angol titkos ügynökök használtak. Raszputyin elrablásában és meggyilkolásában, tehát egy angol is részt vett, méghozzá az összeesküvők vezetőjének Félix Juszupovnak a barátja Oswlad Rayner. Ő a brit titkosszolgálat tagja volt. Reyner hírszerző volt, gyilkosság elkövetésére is felhatalmazva. Végre hajtotta a korona megbízatását, hogy megmentse a győzelmet a nyugati szövetségeseknek.   

A Bush klán segítette hatalomra Hitlert?

Az Egyesült Államok története nagyrészt jelentős hatalommal rendelkező családok históriája. Gondoljunk csak a Rockefellerekre, a Rooseveltekre, vagy a Kennedyekre. De talán egyik család sem hagyott akkora nyomot Amerika történetén, mint a Bush család. Két elnök, kormányzók és olajbárók származtak ebből a családból. Az alapokat Prescott Bush rakta le, George Bush apja és George W. Bush nagyapja. Mindketten elnökök voltak. A hatalomra vezető úton sohasem voltak gátlásosak a Bush család tagjai. De milyen messzi voltak hajlandók elmenni céljaik elérésében? Valószínűleg Prescott Bush magával az ördöggel – Adolf Hitlerrel is – képes volt szövetséget kötni. Arra utaló nyomok vannak ugyanis, hogy Prescott Bush finanszírozta a náci pártot, indirekt módon részt vett az SA felfegyverzésében, valamint hasznot húzott az auschwitzi koncentrációs tábor rabszolga munkájából. Prescott ugyan tehetős családból származott, de mégis a Yale Egyetemen töltött idő alapozta meg útját a hatalomba. Itt tagja volt a hírhedett titkos szervezetnek a Skulls and Bonesnak. Ők voltak, akik a híres indián törzsfőnök Geronimo csontjait ellopták és mind a mai napig sötét rituáléjukhoz használják. Prescott a tanulmányai befejezése után kapcsolatba került egykori Bonesmenek segítségével, a gátlástalan üzletemberrel George Herbert Walkerrel. Elvette a lányát és beszállt, annak pénzügyi birodalmába. Bush apósa segítségével felsővezető és résztulajdonos lett a UBC Bankban, ami nem volt más, mint a náci párt pénzmosodája. A UBC sok millió birodalmi márkát hitelezett az acélmágnás Thyssen családnak. Ennek egy része a náci párthoz került, másik részből, pedig fegyvereket vettek az SA-nak. Az üzlet a második világháború kitörése után is folytatódott, azután, hogy a németek megszállták Hollandiát a UBC székhelyét. Bush apósa Walker megvette a Hamburg-Amerika hajózási vállalatot, amellyel támogatták a nácik kémtevékenységét az USA-ban. Bizonyíték van arra, hogy Bush egy acélgyárban résztulajdonos volt, amely Auschwitzban is dolgoztatott foglyokat. Bush és Walker ügyeinek jó ismerője John Loftus szövetségi államügyész, aki szerint vádat lehetett volna emelni kollaboráció miatt Prescott Bush és George Herbert Walker ellen. Loftus úgy gondolja, hogy a család mind a mai napig megakadályozza ezt. 

Az amerikai titkosszolgálatot drog pénzekből is finanszírozzák?

Megdöbbentő szám. Az ópium, hasis és egyéb drogok kereskedelme a világkereskedelem nyolc százalékát teszik ki. Mindez annak ellenére, hogy több mint száz éve küzdenek a kábítószer kereskedelem ellen. 1912 január 12-én 13 nemzet képviselői gyűltek össze Hágában az első Nemzetközi Ópium Konferencián.  Azóta több száz konferenciát tartottak és több milliárd eurót adtak ki drogellenes intézkedésekre. Hogyan lehet, hogy ennek ellenére virágzik a kábítószerüzlet? Azért, hogy a kérdésre választ kapjunk a világpolitika és a katonai érdekek mocsarába kell elmerülnünk, hogy ott összeesküvések és titkosszolgálati akciók nyomára bukkanhassunk. Ismert, hogy Hamid Karzai volt afgán elnök fivére az egyik legnagyobb drogbáró volt és ezen kívül az amerikai titkosszolgálat fizetési listáján is szerepelt. Ez a két dolog hogyan egyeztethető össze? „Egész jól!” – mondja Alfred McCoy a drogkereskedelem történetének jó ismerője. A történész 30 éve kutatja az amerikai politika tevékenységét, azt hogyan jutatnak és tartanak hatalomban embereket az USA vezetői. „Pont ez a magyarázat arra, hogy az amerikai külpolitika, miként kapcsolódik a növekvő kábítószer kereskedelemhez.” A hidegháború idején a CIA például dél kelet Ázsiában törzsi és klán vezetőket támogatott a kommunisták elleni harcban. Például elnézte nekik, hogy drogot termeljenek és eladjanak. A háborúskodás munkaerőt vont el az élelmiszertermeléstől, de a kábítószer termelés kevésbé volt munkaigényes és nagyobb profittal kecsegtetett. A hatalmas bevételt fegyverek vásárlására és kenőpénzek fizetésére lehetett fordítani. Gerillavezetők lettek drogbárók Burmában, Laoszban, vagy Afganisztánban. Az ár, amit ezért kellett fizetni: súlyosbodó kábítószer problémák szerte a világban. Ami megfigyelhető volt délkelet Ázsiában lejátszódott Közép és Dél Amerikában is. Elég, ha az „Irán kontra” ügyre gondolunk. De nem Amerika találta ki a drog politikai célú felhasználását. Ezt a 19. századi gyarmattartó hatalmak már használták. Katonai nyomással kényszerítették Kínát az indiai ópium beengedésére. 400%-al nőtt meg ekkor az ópium kereskedelem, aminek a bevétele a nyugati hatalmak kincstárait gazdagította. A második világháború után Franciaország vietnámi törzseknek engedélyezte az ópiumtermelést az északi kommunisták elleni harc finanszírozására. Az így megtermelt ópium hajón a korzikai maffia segítségével Európába került. Egy taktika, amit a CIA csak lemásolt végzetes következményekkel.  

Hmong törzs – Akiknek még nem ért véget a vietnámi háború

A hetvenes évek elején az USA belátta, hogy a vietnámi háborút elvesztette és csapatait kivonta Vietnámból. Egy hadsereg azonban tovább harcolt; a Hmong törzs Laoszban. Ők az amerikaiak oldalán küzdöttek a kommunizmus ellen, de ott maradtak mindenfajta segítség nélkül. Hirtelen ellenségek lettek saját hazájukban. A falvaikat elhagyva a katonáik egyre beljebb húzódtak a dzsungelbe, nőkkel és gyerekekkel együtt. Senkiben sem bízhattak, senki sem segített nekik. Ők a történelem elátkozott szereplői, akiket az események örökre gerillaharcra kényszerítettek. Mind a mai napig terrorcselekményeket hajtanak végre a laoszi kormány ellen, majd eltűnnek az őserdőben. Philiph Blenkinsopnak több heti dzsungel túra után sikerült rábukkannia a Hmong törzs még megmaradt tagjaira. A fotográfus dokumentálta, hogyan élnek ma a népcsoporthoz tartozó emberek, akik közül sokan lőtt sebektől szenvednek, amelyeket nincs, aki ellásson. Éheznek és meghalnak, anélkül, hogy a világ tudomást szerezne róluk. Ők még mindig az amerikai fegyvertárs segítségében bíznak, de valószínűleg ez a segítség soha nem fog megérkezni. Az amerikai titkosszolgálat a CIA 1960-ban kezdett toborozni harcosokat Hmong törzs tagjai közül a kommunizmus elleni keresztes hadjáratához. A titkos hadsereget az ópiumtermelésből és eladásból származó pénzből finanszírozták. Az ópiumtermelés a CIA felügyelete alatt állt ekkor. A törzs tagjai Pathet Lao nevű baloldali felszabadítási front és annak szövetségese az észak vietnámi kormány ellen harcoltak. Ekkor a számuk 30 ezer főre volt tehető. A kommunisták győzelme és az USA veresége után magukra maradtak és illegalitásba kényszerültek és gyorsan felmorzsolódtak. Ma megközelítően 3000 harcolnak még, de folyamatosan csökken a számuk…    

A rabszolgák Voodoo kultusza még mindig él

Maria Lionzának sok apja van. Egy indián törzsfőnök és több ezer rabszolga. De a legismertebb Kolumbusz Kristóf, aki európaiként a katolikus vallást Venezuela földjére vitte. Évszázadok alatt összemosódott az őslakosok és a rabszolgák hite a katolikus vallással. Ennek a sajátos keveréknek az eredménye a Maria Lionza, a legrégebbi és leghatalmasabb voodoo királynő, aki több száz papjával uralkodik 300 kilométerre Caracastól Carro de Sorte-ban. Csak nem 30 millió ember él az 500 éves szabályai szerint.  Félik átkait és reménykednek a gyógyító erejében. Bíznak a jövőben, amit a királynő a tűz mellett megjósol. Maria Lionza a legnagyobb spirituális kultusz a dél amerikai kontinensen. Több napi rituális tánc után a Maria Lionza kultusz hívői egy égő hexagrammra rogynak. Ennek a szertartásnak szerencsét kell hoznia a hívők egész életében. De ennél a voodoo királynő hatalma sokkal nagyobb. A jóslatait rengeteg közösség és politikai csoport felé közvetítik papjai. Így mind a mai napig meghatározza az ország jövőjét.  

Európában, ahol a sharia törvények uralkodnak

Több, mint 80 éve Törökországban eltörölték az iszlám törvénykezést. Görögországi török kisebbség azonban e szabályok szerint él. 

Zigul Görögországban él, útlevele szerint európai, ennek ellenére ősi iszlám jog uralja az életét. Az ok egy 1923-ban megkötött szerződés. Az első világháború után török és görögök egymással harcoltak Thrákia feletti uralomért. A tartományt a lausanne-i szerződésben ketté osztották, de biztosították a görög területen maradt törököknek, hogy ősi joggyakorlatuk szerint élhetnek. Ez pedig a koránon alapuló joggyakorlat a sharia volt. Ez az intézkedés időkapszulának bizonyult. Időközben ugyanis Törökországban eltörölték a shariát, nem úgy, mint a görög területen élő törökök között. Európa fejlődött, de itt minden a régi maradt. Zigult az apja 10 ezer euróért adta el a férjének. Ekkor 13 éves volt, a „vevő” Mohamed pedig 50. A férfi első felesége 40 éves és öt gyereket szült, Zigult pedig Mohamed magával vitte a falujába második feleségnek. Ezt az Európai Unió lehetővé teszi egy 1923 szerződés miatt.

1944 június 6-a. A partraszállás hadműveletében résztvevő szövetséges katonák számára „leghosszabb nap” nem akart véget érni. A támadók és a védők oldalán egyaránt rendkívül nagyok voltak a veszteségek.

Az amerikai tiszteket sokként érték az első jelentések a partraszállásról. A rohamcsapatok pánikba estek, több ezer amerikai katona vesztette életét, vagy sebesült meg. Az amerikaiak korábban abban reménykedtek, hogy a hajóágyúkkal és a légierő bombázásával fellazítják a német védelmet, de az Atlanti fal úgy tűnt állja a próbát. Legalább is az „Omaha Beach“ partszakaszon.  Omar Nelson Bradley tábornok az 1. Amerikai Hadsereg parancsnoka nehéz döntés előtt állt: félbeszakítani, vagy továbbfolytatni a megkezdett hadműveletet? Ha az „Omaha Beach“ – en megszakítják a harci cselekményeket, akkor a maradék erőknek a brit szektorban kell partra szállnia. Az Overlord hadművelet itt ugyan lényegesen sikeresebben zajlott, de akkor a szövetséges erők kevesebb irányban tudnának a francia hátországba előretörni. Bradley határozott: tovább kell folytatni a partraszállást. Az Overlord hadművelet a kezdetek óta nehézségekkel küzdött. Eredetileg májusban kellett volna kezdődnie. Az időjárás ideális volt, Sztálin pedig állandóan számon kérte a nyugati szövetségeseket mikor nyitják meg a második frontot. A szovjetek a keleti fronton már nagy véráldozatokat hoztak a náci Németország elleni harcban, ezért nagyobb erőfeszítést követeltek a nyugati fronton az angoloktól és az amerikaiaktól. Dwight D. Eisenhower, az expedíciós erők főparancsnoka viszont úgy érezte nincs még elég szállító kapacitásuk, ezért egy hónapi haladékot kért.

Amikor június elejére elegendő kapacitás állt rendelkezésre, akkor a június 5-re kitűzött támadást kellett a rossz időjárás miatt elhalasztani. A szélerősség és a tenger vízállása mellett más fontos szempontok is szerepet játszottak a partraszállás kivitelezésénél. Például a német vonalak mögé ledobandó ejtőernyősöknek holdvilágos estére volt szükségük. Június 6-ra a meteorológusok az időjárás javulását jósolták. Eisenhower viszont bizonytalan volt. Rábízhatja magát a prognózisra, vagy újabb halasztásra lesz szükség? Az időablak, amelyben minden feltétel adott a jó partraszálláshoz csak rövid ideig lesz nyitva és legközelebb június végére jósoltak hasonló feltételeket. Eisenhower tudta, újabb halasztás végzetes következményekkel járhatna. Romlana a csapatok morálja és a nyugati szövetségesek megítélése. Az expedíciós hadseregnek mindenképen meg kell kezdeni a hadműveletet. A német oldalon nem sokat sejtettek a készülő támadásról. Ugyan voltak erre utaló jelek. Például német radarlétesítmények elleni támadások és a BBC titkos üzenetei a francia ellenállásnak, amelyeket az elhárítás megfejtett. A nyugati csapatok főparancsnoka Gerd von Rundstedt nem rendelt el magasabb riadókészültséget. A szövetséges légicsapásokat nem ítélte elég veszélyesnek, a haditengerészet pedig azt jelentette, hogy a nyugatiak még nincsenek felkészülve egy támadásra.      

A németek nem is sejtették, hogy június 5-ről június 6-ra virradó éjszakán a szövetségesek szállítógépei a magasba emelkedtek, hogy ejtőernyős egységeket Normandia fölé szállítsanak. Röviddel éjfél után Caentől északara az első brit ejtőernyősök földet értek. Az egység feladata az volt, hogy a bal oldalát a brit partraszállási zónának biztosítsák és a Sword fedőnevű hídfőt fedezzék. Azért, hogy ezt a feladatot teljesítsék, a briteknek több hidat el kellet foglalniuk, vagy megsemmisíteniük. Az ejtőernyősöknek feladatuk volt még Mervillenél a tüzéregységet kiiktatni. A szövetségesek tévedésből azt hitték, hogy ezek 15 centiméteres agyúkkal rendelkeznek, amelyek megnehezíthették volna a partraszállást. Másodpercre pontosan ki volt számolva az idő nem volt lehetőség a késlekedésre. Csakhogy a német légvédelem nehéz helyzetbe hozta az ejtőernyősöket. Ennek az lett a következménye, hogy sok ejtőernyős eltévesztette a landolási zónát. Mervillnél a 750 katona helyett csak 150 ért földet. Terence Otway főhadnagy huszáros trükkre szánta el magát. Rövid harc után felismerte, hogy a németek csak 75 milliméteres ágyúkkal rendelkeznek, amelyek nem jelentenek olyan nagy veszélyt a partraszállókra. Döntő volt viszont, hogy a 6. Ejtőernyős Divízió a Sword partszakaszt fedezze. A Cotentin félsziget másik oldalán az amerikaiak hasonló módon jártak el. A 82. és a 101. Amerikai Ejtőernyős Divízióknak, 17 ezer emberének a nyugat szakaszt a „Utah”-ot kellett biztosítani. De az amerikaiaknak sem volt szerencséje. Közülük is sokan az alacsony felhőzet miatt eltévesztették a landolási helyet és a tenger árterében értek földet és a nehéz felszerelés valamint a dagály miatt a vízbe fúltak. A 101-es divízió katonáinak harmada, felszerelésének pedig 70%-a veszett oda. A veszteségnél nagyobb bajt okozott a káosz. A katonák nem találták meg egységeiket. Az amerikaiak zavarodottsága miatt a németek sem ismerték fel, hogy mi is ellenfelük valódi célja.      

Az amerikaiaknak mégis sikerült Sainte-Mėre-Église nevű kisvárost elfoglalniuk. Az volt az első nagyobb francia település, amit meghódítottak. A német tüzérségi ütegeket viszont nem sikerült kiiktatni. Ellenben eljutottak a „Utah” partszakaszig. Jöhettek az expedíciós erők. Meglepő módon a német nyugati hadvezetésnek még mindig nem esett le, hogy valami készül. Az ejtőernyős akciót szabotázs akciónak titulálták. A németek még mindig arra gondoltak, hogy a támadásra Pas-de-Calaisnél a csatorna legszűkebb helyén kerül sor. De, hogy fordulhatott elő ekkora tévedés? A szövetségesek az Overlord hadművelet tervezésénél tisztában voltak vele, hogy ekkora támadást nem tarthatnak titokban. Ezért egy megtévesztő manővert határoztak el, amely azt sugallta, hogy a partraszállást Pas-de-Calaisnél hajtják végre 1944 júliusában. Ez volt a Fortitude akció. Ezért állomásoztak a 1. Amerikai Hadseregcsoport fiktív egységei Pas-de-Calaisval szemben a csatorna másik oldalán Dél Angliában, két hadsereggel és 11 divízióval. Közöttük volt a 3. Amerikai Hadsereg George S. Patton tábornok vezetésével. Ugyan ez az utóbbi valóban létezett, de csak a normandiai partraszállás második ütemében került rájuk sor. Állomásozott Skóciában egy brit „kísértethadsereg” is, amelynek léte a norvégiai partraszállást sugallta.    

Csak, amikor hajnali 4 órakor a szövetségesek masszívan bombázni kezdték a német állásokat helyezte Rundstedt riadókészültsége a 7. Hadsereget Normandiában és a 15. hadsereget Pas-de-Calaisnél. Ugyanakkor kérelmezte a Wehrmacht főparancsnokságát, hogy az 12. SS. Páncélos „Hitlerjugend” Hadosztályt, és a kiválóan felszerelt Fritz Bayerlein parancsnoksága alatt álló Lehr Páncélos Hadosztályt bocsássák rendelkezésére. Egyedül az invázió első napján a szövetségesek légiereje 14 ezer bevetést hajtott végre, 12 ezer tonna bomba ledobásával rongálva az aknamezőket, bunkereket, lőállásokat. A bombák korai gyújtása biztosította, hogy a robbanás még a talaj felett megtörténjen megakadályozva ezzel, hogy mély kráterek alakuljanak ki a partraszállók előtt. A hátország sem maradt ki a bombázásból, ha azt a területet előzőleg nem biztosították az ejtőernyősök. A környék legnagyobb városa Caen a lángok áldozata lett. Ez idő alatt közeledett a partokhoz a történelem legnagyobb expedíciós flottája 6000 hajóval és partraszálló csónakkal. A német hadiflotta és légierő alig zavarta a támadókat. A szövetséges katonák a parttól 7-11 mérföld távolságban szálltak át a partraszálló hajókba és indultak a part felé. A náci propaganda szerint az Atlanti fal áthatolhatatlan volt, csakhogy erős pontjai Pas-de-Calaisnél helyezkedtek el. Normandiában ellenben bunkerek, lövészárkok, tüzérségi ütegek és géppuska fészkek voltak, úgynevezett „védelmi háló”. A legtöbb védelmi állásban 30 éves, vagy annál idősebb katonák helyezkedtek el kevés harci tapasztalattal. Ahogy a légierő abbahagyta a megsemmisítő bombázást, a hajóágyúk kezdték lőni a partot. Amit a bombák esetleg megkíméltek tenger felöl érkező tüzérségi tűz rombolta le.   

A partraszálló csapatoknak minden okuk meg volt arra, hogy óvatosak legyenek. Például az 1. Amerikai Hadtest katonáinak, akik az „Omaha Beach”-en érték el a szárazföldet. Alig, hogy partot értek sűrű géppuska tűzbe kerületek. 800-1000 méter hosszú fedezék nélküli partszakaszon kellett átküzdeni magukat. Hamar szétesett a rend. Gépfegyver, aknavető és ágyútűzben kellett előrehaladniuk. Sokan az alacsonyvízben vetették magukat hasra, hogy a lövedékeket elkerüljék. De ahogy jött a hullám fel kellet állniuk. Milyen sors várt a katonákra? Vagy megfulladnak, vagy lelövik őket. Egy szövetséges tüzértiszt félve, hogy a hajóágyúk saját katonáit találja el, módosított az irányzékon. Ezzel csak azt érte el, hogy messze a német állások mögé lőtt. Az „Omaha Beach”-en az is nehezítette a helyzetet, hogy a német 352-es gyalogsági hadtest azokban a napokban gyakorlatozott. Az amerikaiak felkészült ellenféllel találták szembe magukat. A hajóágyúk tüze mégse volt hasztalan. Megakadályozták, hogy a németek utánpótlást kapjanak. Így a németek napközben kifogytak a lövedékekből. A partközelre jutó rombolók, pedig géppuskaállásokat semlegesítettek. A németek egyre nagyobb nyomás alá kerültek. Délutánra az amerikaiaknak sikerült a védelmet megtörni, a hídfőt pedig 2,2 kilométer mélyre és 8 kilométer szélesre tágítani. Ebben 34 ezer ember vett részt közülük 3 ezer nem élte túl a napot. 

A többi partraszálló helyen sokkal könnyebben mentek a dolgok. Június 6-án reggelre sikerült az első hídfőket kialakítani. Az első nap végére a szövetségesek 155 ezer embert és 16 ezer járművet tudtak partra tenni. Az Overlord hadművelet első része sikerrel zárult. De azért nem alakult minden a tervek szerint. Az egyes partszakaszok között nem mindenhol sikerült kapcsolatot teremteni és így egységes hídfőt kialakítani. A „Juno” és a „Gold” részek még 1944 június 7-én elszigetelve harcoltak. Nem beszélve arról, hogy Bayeux és Caen városok még német kézen voltak.