A mai fiataloknak nem sokat mond a neve, pedig a hetvenes években nagy sztár volt Kelet Németországban. Magyarországon is kiadták lemezeit. Egy amerikai, aki keletre költözött olyan korszakban, amikor mindenki nyugat felé ment, már aki tehette! Milyen propaganda siker a kelet német kommunista pártvezetésnek! Egy amerikai zenész az NDK-ban, aki kelet német fiataloknak játszott rockzenét a kommunisták szája íze szerint. Dean Reed nem mindennapi története a létező szocializmus valóságában.

 Kelet Berlin 1973 július 29-e. Több, mint tízezer fiatal közöttük sokan a FDJ (Freien Deutschen Jungend – a kelet német kommunista ifjúsági szervezet) kék ingjében tömörülnek az Alexander Platzon. A hangulat felszabadult, a Märchenbrunnennél táncolnak. Később ezt a rendezvényt, amelynek a hivatalos elnevezése X. Ifjúsági és Diák Világjátékok „Vörös Woodstocknak” fogják hívni. Kilenc forró nyári napon keresztül tucatnyi koncertre került sor és jó pár politikai vita zajlott le. Nyolc millió ember vett részt a különböző rendezvényeken a 140 országból érkezett 250 ezer külföldivel együtt.  A szürke szocialista hétköznapoknak semmi nyoma. Sokan hisznek abban, hogy ez egy új korszak kezdete. Tényleg, Erich Honecker által irányított ország örül annak, hogy végre kezdi elismerni a világ és bizonyítani akar. Soha sem volt az NDK (Német Demokratikus Köztársaság) ilyen nyitott és liberális és a bukásáig nem is lesz, mint ezekben a napokban. A tévétorony alatti főszínpadon egy amerikai énekes lép fel. Dean Reed a neve és ő egy sztár. Csak rendőri biztosítással jut el a színpadig és énekli az őt ünneplő rajongóknak híres számát „Wir sagen Ja!” – „Mi igent mondunk!”. Az amerikai akcentusa erősen érződik a hangján, a dalának mondani valója pedig teljesen megfelel a kommunista pártvezetés elvárásainak: „Ha tőlünk azt kérdezik ismerjük-e az ellenséget, együtt fogjuk kimondani a nevét!” Igen ismerik az ellenséget. A fesztivált 4200 Stasi ügynök (kelet német titkosszolgálat) és 20 ezer rendőr felügyeli. A rendezvény előtt 2293 embert tartóztattak le, 5000 fő került rendőri felügyelet alá, 800-at kiutasították a városból, 447-et pedig pszichiátriára szállítottak erőszakkal. Reed minden esetre a barátok közé tartozik. Egy évvel korábban költözött az NDK-ba, mert megkedvelte az itteni életet. A tartózkodási engedélyt szívesen adták ki az amerikainak. A kelet német kommunista vezetéssel jobb dolog nem is történhetett. Reed „jó amerikai”, meggyőződéses szocialista és az NDK pártideológiájának megfelelő munkásdalokat és dicshimnuszokat énekel Rock’n’Roll stílusban. A vörös Elvis, a kommunista cowboy, a nők bálványa. Kell-e ennél több?

Az 1938-ban Coloradóban született Dean Reed a baloldali elkötelezettségét nem a szülői házból hozta. Édesapja egy őskonzervatív főiskolai tanár, aki szerint a Rock’n’Roll a kommunista összeesküvés része. Minden esetre a fiának 12 éves korában ajándékozott egy gitárt. Dean 16 éves korában írta első dalát és négy évvel később Los Angelesben aláírta első lemezszerződését a Capital Recordsszal. 1958-ban a konkurencia erős volt és nem tudta tartani a versenyt Bill Haleyvel és Elvis Presleyvel. De akkor a lemezcég dél amerikai turnéra küldte, ami meglepetésszerű sikert hozott. A „Our Summer Romance” című kislemezét egymillió példányban adták el. A 23 éves énekesnek ez az időszak nem csak karrierjében hozott fordulatot, hanem életében is. Argentínában, Chilében, Peruban, Brazíliában tapasztalt szegénység, szociális egyenlőtlenség megdöbbentette. Elhatározta egy jobb világért harcol a szocializmussal és persze a zenével. A következő években Mexikóban és Argentínában élt, zenésfilmeket forgatott, tele novellákban szerepelt, és az argentin televízióban saját szombat esti show műsora volt. Gyárakban, szegénynegyedekben lépett fel, szakszervezeti vezetőkkel és kubai forradalmárokkal találkozott, többek között Che Guevarával. 1965-ben az argentin baloldaliak a helsinki világbéke kongresszusra küldték. Az argentin katonai vezetés szemében szálka volt Reed. Amikor a televíziós műsorába meghívta a szovjet űrhajónőt Tyereskovát megvonták tartózkodási engedélyét. A szovjet kommunista vezetésnek feltűnt a baloldali elkötelezettségű amerikai énekes és 1966-ban meghívták a Szovjetunióba előadó körútra. Mi tudta volna jobban bizonyítani a szovjet rendszerfelsőbb rendűségét, mint egy átállt amerikai? Siker óriási volt. Reed teltházas stadionokban játszott és millió számra keltek el a lemezei.

A Szovjetunióbeli turné után Reed Rómába ment. Spagetti westernekben vállalt szerepeket. Olyan neves színművészekkel játszott együtt, mint Anita Ekberg, vagy Yul Bryner. 1969-ben az olasz hatóságok megvonták a tartózkodási engedélyét, mert részt vett egy vietnámi háború ellenes tüntetésen Rómában az amerikai követség előtt. Ezután Chilébe utazott, ahol Salvador Allende kampányában tevékenykedett. Allende győzelme után díszvendég volt az elnöki beiktatáson. 1971-ben egy újabb szovjet körút után utazott először az NDK-ba. Lipcsében megismerkedett Wiebke Dorndeck nevű tanárnővel, akibe első látásra beleszeretett. Egy pár hónap múlva a 33 éves Reed Szászországba költözött és megházasodott. Az államilag irányított kulturális életben Reed szinte mindennapos szereplővé vált. Rendszeresen részt vett filmfesztiválokon, koncerteket adott, FDJ rendezvényeken énekelt, üzemekben lépett fel. Ezek mellett hat filmet készített a DEFA filmstúdióval. A legnagyobb sikere a Gojko Mitić-el forgatott „Vértestvérek” című filmnek volt. 1977-től volt látható a kelet német tévében az „Férfi Coloradóból” című műsora. Privilegizált életet élt az NDK-ban amerikai útlevéllel. Berlin-Schmöckwitzben saját háza volt a tó mellett saját stéggel és motorcsónakkal. Míg a kelet német polgárok nem utazhattak nyugatra, ő szabadon járhatott kelhetett a világban. Időközben forradalmár művészként határozta meg magát. Rendszeresen vett részt Chilében, Nicaraguában és Uruguayban, politikai akciókban. A PFSZ (Palesztin Felszabadítási Szervezet) vezetőjének Jasszer Arafat meghívásának is eleget tett. De harcolt a minnesotai farmerek érdekében is. Többször letartóztatták. Az mondta ilyenkor részt akar vállalni az üldözöttek sorsában. Csak a választott hazája az NDK üldözöttjei nem érdekelték. „Az emberek a Német Szocialista Egységpárttal szoros szövetégben dolgoznak.” - nyilatkozta egy újságnak. A kelet németek bezártságát szóvá tevő kérdésre azt felelte, az NDK polgárok utazhatnak Csehszlovákiába és Bulgáriába, tehát nincsenek bezárva. „Sokkal fontosabb, hogy nincs munkanélküliség. Amerikában szabadság azt jelenti, munkanélküli lehetsz.” Az ilyen nyilatkozatoknak örültek a pártvezetők, de a rajongókat elidegenítette. Reed továbbra is ismert maradt, de népszerűsége fokozatosan csökkent. A nyolcvanas évek közepén a Gorbacsovi reformok egyre inkább rámutattak a korábban képviselt ideológia hazugságaira. A „jó amerikai” elvesztette hitelét. 1986-ban az amerikai tévétársaságnak a CBS-nek adott egy interjút. „Én Dean vagyok Coloradóból. Az embert ellehet zavarni hazájából, de azt nem lehet a szívéből kitépni.” – mondta. Beszélt Arafathoz való viszonyáról, Ronald Reagan elnököt állami terroristának nevezte, megvédte a fal felépítését, ami szerinte az amerikaiak bűne. „Szerintem a szabad mozgás nem alapvető emberi jog.” – jelentette ki. Az interjú hatalmas felháborodást váltott ki az USA-ban. Tiltakozó levelek ezrei érkeztek. Reed rájött nincs visszaút a hazájába. Magában az NDK-ban sem érezte már otthon magát. Első házassága tönkre ment, csak úgy, mint a második Renate Blume kelet német színésznőével. 1986 június 12-én Reed megállt a Ladájával Zeuthener tó partján altatókat vett be, felvágta az ereit és behajtott a tóba. Hivatalosan nem ismerték el az öngyilkosságot. Balesettnek minősítették a történteket. Az autóban megtalálták a búcsúlevelét, amelyet utolsó filmjének forgatókönyvének hátoldalára írt. A nyilvánosság csak 1990-ben tudta meg valójában mi vezetett az öngyilkossághoz. Azon az este veszekedett a feleségével, aki rossz amerikai showmannek nevezte. Az írta búcsúlevelében a problémáiból nem talál kiutat. Az utolsó mondata így hangzott: „A világ gondjaira csak egyetlen megoldás van a szocializmus!” Mint sok mindenben ebben is tévedett.