Állítólag róla mintázta Steven Spielberg Indiana Jones című filmjében Ernst Thot őrnagyot a gátlástalan német régészt. Ennek ellenére a két karakter kevés dologban hasonlít egymásra. Emellett Otto Rahn tudományos munkássága legalább annyi kérdést vett fel, mint halálának körülményei, amihez jó pár összeesküvés elmélet kacsolódik.

A léptei egyre nehézkesebbé váltak a sűrű hóesésben. A hegynek fölfelé menve a távolban halkuló gyermek kacajt halott, aztán ez is föloldódott a súlyosan rátelepedő csendben. Egy patakmederben ért véget az útja az Eibergnél található hegyi kunyhó közelében. Leült és lassan álomba merült, amiből aztán sohasem ébredt fel. A szerencsétlen ember, akinek a tiroli Alpokban ért véget élete szokatlan sors jutott a náci Németországban. A neve Otto Rahn, egy személyben intellektuel, tudós, kalandor és SS tiszt. Mint a Katarok történetének kutatója nem kisebb dolgot keresett, mint magát a Grált, jelentsen is ez bármit is. 1939 május 11-én találták meg a holttestét. Hivatalosan hegyi túra közben eltévedt és megfagyott, de valójában öngyilkos lett. „Végem van!” – mondta pár nappal korábban barátjának Kurt Egger SS Oberscharführernek – „Üldöz a SS és azzal vádolnak, hogy homoszexuális vagyok. Ezért vagy koncentrációs táborba kerülök, vagy öngyilkos leszek.” A történtekre legalább is így emlékezett Albert Haller, Rahn könyvkiadója, aki ebben az időben Egger vendége volt. Rahn homoszexualitását több kutató tényként kezeli. Amikor ez Himmler tudomására jutott, nem hagyott más választást számára. Pedig korábban még azt jelentette feljebb valóinak, hogy meg fog házasodni, csak éppen erről az állítólagos menyasszony nem tudott. Rahn karrierjének csúcsa egy évvel korábbra esett, amikor SS-ben elő is léptették, de ezután gyorsan jött a bukás. Túlzott alkoholfogyasztása miatt megfenyítették és négy hónapra a buchenwaldi és dachaui koncentrációs tábor őrségébe osztották be. Ehhez jött a homoszexualitás vádja, amit viszont már nem lehetett ilyen „könnyen” megúszni. Rahn eltűnését 1939 március 13-án jelentették be. A holteste két hónap múlva került elő. A tiroli Söll mellett található Eibergen egy helyi parasztember Josef Mayer gyermekei találták meg. Az erősen bomlásnak indult testet csak a nála levő iratok alapján tudták azonosítani.

De felmerül a kérdés: Otto Rahn testét találták meg 1939 tavaszán? Az összeesküvés elméletekben hívők szerint nem! Szerintük az öngyilkosság csak megtévesztés volt. Rahn így inkognitóban tovább tudta élni életét. Több teória is született ennek alátámasztására. Egyik ilyen, hogy a helyi rendőr nem volt, abban a helyzetben, hogy pontosan azonosítsa a holtestet, ezt csak a nála megtalált papírok alapján tette meg. Még Rahn szülőföldjén élő apját sem értesítették fia haláláról. A másik furcsaság a temetés helye. Elvileg a megtalált holtest temetésére Wörglben került sor, de itt Rahn néven nem temettek el senkit. Az adott időszakban lehetséges, hogy Kirchbichlben helyezték öröknyugalomra, de ez is csak feltételezés. A sírhelye mind a mai napi ismeretlen, ennek ellenére neve szerepel a család darmstadti temetőben található sírkövén. Még titokzatosabbá teszi Rahn halálának körülményeit hogy a náci párt lapjában Völkischer Beobacter 1939 május 18-i számában megjelent egy gyászjelentés: „Otto Rahn SS-Obersturmführer idén márciusban tragikus körülmények között meghalt egy hóviharban, a hegyekben. Gyászoljuk ezt a halott elvtársat, egy tisztességes SS-embert és kiváló történelmi és tudományos művek alkotóját.” Aláírás, Karl Wolff Gruppenführer, Himmler személyi vezérkarának főnöke. Ez az írás azt mutatja, hogy Rahnnak megbocsátott az SS, és nem csak visszavették a soraikba, ahonnan halála előtt kilépett, de még rangját is visszakapta. Mivel érdemelte ki ezt Rahn? Milyen munkásság állt mögötte, amivel Himmler vezérkari főnökének dicsérő szavait kiérdemelte?

Rahn főleg Himmler és környezetének az okkultizmus iránti érdeklődésének köszönhette karrierjét. 1904-ben Michelstadtban született kutatót már fiatalkorában érdekelni kezdte a Katarok története. A Katarok egy vallási közösség tagjai voltak, amelyek az „igazi” keresztény tant képviselték. Legalább is ezt állították magukról. A XIII. században Franciaország déli részén éltek nagyobb számban. A római egyház, amely nem engedett eltérni a hivatalos keresztény tanítástól, európai keresztes hadjáratot szervezett a Katarok kiirtására. A Katarok egyik utolsó menedékhelye a dél-franciaországi Montsegur vára volt. Montsegur erődjének elfoglalásával és az utolsó 205 katar megégetésével a titkos tan is megsemmisült. Rahn azonban úgy vélte, hogy ezt a titkos tanítást - legalábbis részben - megőrizte Wolfram von Eschenbach Parzivalja. Szerinte a Grál, amit a Katarok őriztek meg nem kehely volt, hanem egy drágakő, ami Lucifer földre űzetése után esett ki a koronájából. Rahn szerint Lucifer nem volt gonosz, hanem olyan bukott angyal, aki fényt, akart hozni a földre az emberek közé. Lucifer átértékelésével Rahn a Katarok dualista világszemléletéből merített, miszerint az Ószövetség Istene a gonosz anyagi világot létrehozó Demiurgosz, míg az igaz Isten tiszta szellemi lény. Erre a megközelítésre figyelt fel Heinrich Himmler, aki mint megrögzött antiszemitaként mindent támogatott, ami a zsidóságot és az Ószövetséget rossz fényben tünteti fel. 1933-ban jelent meg Otto Rahn első könyve „Keresztes hadjárat a Grál ellen” címmel, amelyben Katarokról szóló tézisét kifejtette. Ezzel felhívta magára Himmler figyelmét. 1935-ben belépett az SS-be valamint az Ahnenerbe szervezet tagja lett. Az Ahnenerbe szervezet megpróbálta tudományosan alátámasztani az északi vagy árja faj felsőbbrendűségét és küldetését. A régi kultuszhelyek (pl. Externsteine, Sachsenhain, Loreley, Heidelberg melletti Heiligenberg) régészeti feltárásai mellett a szervezet tagjai kutatóutakat tettek szerte a világon, többek között Tibetbe. Rahn hipotéziseit a Katarokról, mint egy árja-germán dualisztikus eretnekségi mozgalomról, az okkultizmus megszállottja Himmler jól fogadta, és rávette Rahnt, hogy folytassa az SS számára a kutatást. A második könyve a „Lucifer udvartartása” 1937-ben jelent meg erős antiszemita felhangokkal és a római katolikus egyház elleni támadással. Rahn az Ahnenerbében kapcsolatba került a náci korszak egyik legrejtélyesebb személyiségével Karl Maria Williguttal, aki az SS-be való belépéskor Weisthorra változtatta a nevét. A köréje szerveződő kutatók alkották az Ahnenerbe gerincét. Wiligut többek szerint nem volt teljesen komplett ezért 1939 augusztusában leszerelték az SS-től.  Himmler a csapat nagyon fontos tagjának tekintette Rahnt. Himmler személyesen rendelt száz példányt Lucifer udvartarásából, és felajánlotta az egyik luxuskiadást Hitlernek. Rahn halála után, még a háborús papírhiány ellenére is, Himmler további ezer példányt nyomtatott. De ez sem akadályozta meg, hogy Rahn sorsa megpecsételődjön. 1937. november 23-tól december 21-ig Rahn kötelező katonai szolgálatot teljesített az Oberbayern Ezrednél, az SS-Totenkopf hadosztálynál Dachauban.  A Reichsführer-SS vezérkari főnökéhez intézett, 1937. augusztus 28-án kelt leve szerint ez fegyelmi intézkedés volt. Ebben a feljegyzésben Rahn megígérte, hogy a jövőben tartózkodik az alkoholtól. De mindez nem volt elég. A bajok csőstül jöttek. 1938. február 29-én Karl Wolff megdöbbentő levelet írt az SS Faji Kérdések Irodájának, amelyben arról tájékoztatta őket, hogy Rahn nem tudott faji származásról szóló bizonyítványt bemutatni, amely bizonyítvány, a kezdetek óta az SS-tagság legfőbb feltétele volt.  Wolff levele egy hónapot biztosít Rahnnak, hogy teljesítse ezt a szabályt. Ennek ellenére Rahn aktájában semmi sem utal arra, hogy egy ilyen bizonyítványt több mint egy évvel későbbi eltűnése előtt készítettek volna. 1938 végén Rahn két hónapot töltött szolgálatban Buchenwaldban is. Ez azt mutatja, hogy az alkoholizmus, a homoszexualitás mellett még a származásával is gond volt.

Nem lehet csodálkozni azon, hogy ilyen vádak elől a halálba menekült. De valóban öngyilkos lett? Egyesek szerint nem. Létezik ez olyan elmélet, hogy Otto Rahnból Rudolf Rahn lett, aki a Harmadik Birodalom római követeként teljesített szolgálatot. Ezzel csak az a baj, hogyha valaki el akar tűnni nem csak a keresztnevét változtatja meg! Annak fényében különösen, hogy több egybe esés is fellelhető kettőjük életútjában. Például, hogy ugyan az volt a titkárnőjük, vagy, hogy mindkettőnek hiányzott a személyi aktájából az árja származást bizonyító papír. De más legendák is szárnyra kaptak Rahnnal kapcsolatban. Elég azt a legendát megemlíteni, hogy 1941-ben Otto Skorzenyvel látták Franciaországban. Akkor, amikor az Ahnenerbe egyik kiadványában szintén 1941-ben arról írtak: „hogy a háború után érdemes lenne folytatni az 1939-ben a hegyekben szerencsétlenül járt SS bajtárs Otto Rahn munkáját.” Ugyanakkor az öngyilkosság verziót gyengíti a már korábban említett Albert Heller, aki szerint Himmler Rahnt „valamiféle fedett ügyletben” használta. De erre sincs közelebbi bizonyíték.

Otto Rahn személye jó alanyul szolgál az összeesküvés elmélet gyártóknak. Grál kutató volt, még ha munkássága megkérdőjelezhető is. SS tagsága és az ezotériához kapcsolódó munkássága érdekessé teszi személyét, csak úgy mint halálának tisztázatlan körülményei.