Adolf Hitlernek a történelemkönyvek szerint nem volt leszármazottja. Ez az álláspont viszont már nem áll annyira biztos lábakon, mint korábban, ugyanis a legújabb kutatások szerint elképzelhető, hogy ennek az ellenkezője igaz. Csak hogy ezt eltusolják a történelem egyik legfentősebb megtévesztő akcióját hajtották végre.

1935 február 9-e. Unity Mitford, mint általában kedvenc lokáljában üldögél. Egy társaság a szomszéd asztalnál epekedve figyeli őt, anélkül, hogy ő ezt komolyan venné. De hirtelen a szórakoztatóhely vezetője az asztalánál terem és olyat súg a fülébe, amitől a szíve hevesebben kezd verni: „A Führer látni akarja!”. Ezután az angol nő 140 alaklommal találkozott a birodalmi kancellárral és olyan helyekre is bejárása volt, ahova csak a Führer legszorosabb környezete juthatott be. Adolf Hitler oldalán fanatikus nemzeti szocialista lett és rendszeresen szerepelt propagandagyűléseken. Az egyik leglelkesebb támogatója volt egy lehetséges német angol szövetségnek. A már házassági pletykákról elhíresült kapcsolatnak aztán 1939 szeptember 3-án hirtelen vége szakadt. 11 órakor Németország hadat üzent Angliának és pár órával később egy golyó fúródott Mitford kisasszony fejébe. Egy öngyilkossági kísérlet, vagy merénylet? Mind a mai napi nem tisztázott. Az üggyel kapcsolatos brit titkosszolgálati aktákat eltüntették. Mitford túlélte az esetet és visszatért szülőföldjére, ahol 1940-ben egy fiút hozott a világra, akit rögtön örökbe adtak. A pletykák szerint Hitler gyermeke volt, akit rövidesen eltüntettek az országból. Sem a brit kormány sem az örökbe fogadó család nem beszélt az esetről. És nem csak azért, mert az anyja, aki eszmeiségben messze állt Winston Churchill miniszterelnöktől, akinek nem mellesleg rokona is volt. Sokkal inkább azért, mert féltek, hogy ha a nácik kezébe kerül, Hitler utódjának nevelik fel. Unity Mitford sem mondhatta el az igazságot, mert 1948-ban meghalt és a titkát magával vitte a sírba. A családja mind a mai napig tagadja, hogy a gyereknek köze lett volna Hitlerhez.

Ők mozgatják a politikusokat a háttérből? Legendák és a valóság a titkos társaságokról.

Ez egy zárt világ. Szinte senki sem tudja, hogy a Highstreet 64-es szám alatt található ház ablaknélküli falai mögött mi történik. A helyet csak „Tomb”–nak, azaz sírboltnak hívják. Koporsók, koponyák, csontok, valamint egy misztikus szám, 322 szimbolizálják Skull & Bones szervezetet, amelynek itt van a székhelye. Csak az elit Yale Egyetem amerikai tanulóinak van esélye ide bejutnia. A tagságot egy életre összeforrassza „halálfej” kapcsolat, amelynek tagjai kizárólag a politikai és a gazdasági élet befolyásos, gazdag családjaiból kerülnek ki. A „sírbolt” urai hálózatot alkotnak. William Howard Taft, George Bush és az ő fia George W. Bush a szervezetnek köszönhetően az elnökségig, a legmagasabb közjogi méltóságig jutottak. Ennél több elnök, szám szerint 14 volt szabadkőműves, a még napjainkban is az egyik legbefolyásosabb titkos társaságnak a tagja. Ezek az adatok a legmerészebb összeesküvés elméleteknek a táptalaját adják. A furcsa rituáléjukkal és szimbólumaikkal sok kívülállóban ellenérzést keltenek. A gonoszt szolgálják, vagy titkos tudás birtokosai? Esetleg a világhatalomra törnek?

Az egész csak spekuláció? Nem teljesen! Olyan törekvéseket lehet felismerni benne, amelyek veszélyt jelentenek. Nyilvánvaló, hogy egyesek a titkos társasági tagságuknak köszönhetően jelentős hatalommal és kétes kapcsolatokkal rendelkeznek. 2004 novemberében a republikánus George W.Bush és a demokrata John Kerry mind ketten úgynevezett „Bonesmen”-ek azaz Skull & Bones tagjaiként harcoltak az elnöki címért. Az egész csak színjáték volt? Bush a szervezetükre vonatkozó kérdésre azt felelte: „olyan titkos, hogy arról nem beszélhetek”. Skull & Bones székhelye New Havenben, Connecticut államban a Yale Egyetem kampuszán található. A titkos diákszervezet több mint 180 éve avatkozik bele a politikába olyannyira, hogy a kritikusai azt állítják, hogy ők irányítják az Egyesült Államokat, és ez által a világot is. A szoros befolyásra egy másik példa. 1976-ban George Bush, későbbi elnök lett a CIA vezetője. Ebben az időben az amerikai titkosszolgálat támogatta az olasz szabadkőműves páholyt a Propaganda Due-t, ismertebb nevén a P2-t. Ez egy szélsőjobboldali, antikommunista szervezet volt. „Terror páholynak” is hívták, mert jó kapcsolatokat ápolt a maffiával és furcsa mód a szélső balos Vörös Brigádok terror szervezettel is volt kapcsolata, aminek köze volt az 1980-as bolognai pályaudvari merénylethez, amelyben 85 ember az életét vesztette, illetve Aldo Moro kereszténydemokrata vezető meggyilkolásához. A szervezet tagja volt egyébként Silvio Berlusconi későbbi olasz miniszterelnök is. Gerald Ford, Jimmy Carter és Ronald Reagen elnököknek is volt kapcsolata a P2 páhollyal. Reagen 1981-es beiktatási partiján részt vett Licio Gelli a páholy vezetője. Az amerikai kormány a páholyban szövetségest látott a kommunizmus elleni harcban. Magyar vonatkozással is rendelkezik a P2 páholy. Száll József az 1970-ben disszidált volt római nagykövet is a tag listáján szerepelt. Száll egyébként az új kommunista külügyes generáció tagja volt, akiket 1945 után azért képeztek ki, hogy pótolják a háború után eltávolított külügyeseket.

„Egy titkos szó, vagy maga a titkolózás elítélendő egy szabad és nyitott társadalomban.” – mondta John F. Kennedy 1961-ben, aki maga is egy összeesküvés áldozata lett, legalább is sokan így gondolják. Voltak viszont, akik azzal vádolták, hogy mint Amerika első katolikus elnökeként a pápa jutatta hatalomra, akinek a titkos utasításait követte. Magában az Egyesült Államokban nagy hatalma lehet a titkos társaságoknak. Az, hogy ez valós, vagy csak látszat veszély, kérdéses. De nem csak a mai amerikai polgárok tudják elképzelni, hogy politikusai sötét társaságoknak a tagjai. Ennek már hosszú tradíciója van. És mondjuk meg őszintén van is alapja. Az amerikai alapítóatyák, mint Benjamin Franklin, Thomas Jefferson titkos társasághoz tartoztak. Az első elnök George Washington a „Fredericksburg páholy No. 1“ tagja volt Virginiában. A főváros tervezése és alapkőletétele szabadkőműves eszmék, szimbólumok és rítusok alapján történt. A Washington emlékművet és a new yorki szabadságszobrot a francia szabadkőműves Frédéric-Auguste Bartholdi építette. A mai napig az amerikai elnökök a szabadkőműves Bibliára esküsznek fel. Elmondható, hogy az USA történetére ható legjelentősebb szellemi mozgalom a szabadkőművesség. Harminc százaléka a függetlenségi háború tábornokainak szabadkőműves volt. A függetlenségi nyilatkozat 13 aláírója közül kilenc volt szabadkőműves. Az alkotmány szintén szabadkőműves hatás alatt készült. A szabadság és a boldogságra való törekvés az alkotmány alapgondolata. A felvilágosodás eszméje alapján felépült állam viszont, sok kritikusnak bántja a szemét. A konzervatív keresztény jobboldal Amerika alapítását új eszmékre szeretné építeni, de legalább is újra értelmezni azokat. A történelem során a szabadkőművességgel a legélesebben a katolikus egyház állt szemben. 1884-ben XIII. Leó pápa adta ki az ellenük szóló enciklikát, a „Humanum genus”-t, amelyben a szabadkőművességet sátáni hatalomnak írja le, amelynek célja Isten országának elpusztítása. Két álláspont volt kezdetektől a szabadkőművességgel szemben. A politikai összeesküvés elméletek, illetve a vallási kritikák. A 18. században sok helyen be voltak tiltva a szabadkőműves páholyok. Például Spanyolországban, Lengyelországban, vagy Franciaországban. Sőt a 19. század elején még kivégzésekre is sor került. A 20. században a náci Németországban, a fasiszta Olaszországban illetve a kommunista országokban üldözték a szabadkőműveseket. Még 1983-ban aláírt Ratzinger bíboros a későbbi XVI. Benedek pápa egy nyilatkozatot, amely szerint az egyház negatív megítélése a szabadkőművesekről érvényben marad, mert az elveik összeegyezhetetlenek a katolikus tanítással. Éppen ezért katolikus ember nem lehet páholy tag. Az egyház szemében súlyos bűnnek számít a szabadkőműves tagság. Amerikában is már a korai időszakban súlyos vádakkal illették a szervezetet. Egyike volt ezeknek az úgynevezett Morgan ügy. A szabadkőműves William Morgan a feltételezések szerint el akarta árulni a titkos rituálékat. Amikor 1926-ban eltűnt, az a hír terjedt el, hogy a szabadkőművesek rabolták el és gyilkolták meg. Még szabadkőműves ellenes párt is alakult. Amikor évekkel később Morgan ismét feltűnt a hisztéria alább hagyott.

Félelmetes Albert Pike története is. A jogász, újságíró, katonatiszt valószínűleg sátánista volt, Lucifer „tanításait” akarta terjeszteni. Az aktív szabadkőműves 1870-ben világháborút jósolt. A háború célja – legalább is szerinte – hogy az Illuminátusok terve megvalósuljon és a világhatalmat magukhoz ragadják.  Ma már tudni lehet, hogy az egész William Guy Carr író kitalációja 1959-ből. Sok mítosz köthető egyébként az Illuminátusokhoz. Ezt a hullámot ülte meg például Dan Brown sikerkönyveivel. Ahogy más titkos társaságoknál itt is keveredik a mítosz a valósággal. Az Illuminátusok is léteztek pár évig a 18. században. A nyomai Németországba vezetnek, ahol tíz évig voltak aktívak. Amennyire tudni lehet a felvilágosodás eszméjét képviselték. A narcisztikus hataloméhes Adam Weishaupt a tökéletes államot akarta létre hozni, ezért egy magas rangú emberekből álló társaságot gyűjtött maga köré. A hatalom ellenes ambícióinak az lett a vége, hogy a bajor választófejedelem Károly Tivadar betiltotta a szervezetét. Azóta terjednek róla legendák. Tényleg feloszlott a titkos szövetség? Ők robbantották ki az 1789-es francia forradalmat? Egy vicces teória is kötődik hozzájuk: az Illuminátusok az USA-ban kolóniát akartak alapítani. Ezért látható az egy dollároson a csonka piramis felette a mindent látó szemmel. Valójában egy szimbólumuk volt az Illuminátusoknak bagoly, amely a bölcsességet jelképezte.

A titkos társaságok nem minden korban voltak rosszhírűek. Általában a 18. században jöttek divatba. Gotthold Ephraim Lessing, Johann Wolfgang von Goethe, Wolfgang Amadeus Mozart mind szabadkőművesek voltak és kiálltak a humanizmus, a tolerancia és a szabadság mellett. A titkos társaságokat ugyanakkor a különböző rituálék, beavatási fokok és a „nagy titok” jellemzi. A szabadkőművesek például esküvel köteleződnek el a hallgatás mellett, amivel a külvilágtól akarják magukat védeni, de ugyanakkor ezzel sok spekulációra adnak okot. De meg kell említeni, hogy a szabadkőművesek sem egységesek. Jó példa erre a P2 páholy, vagy a „Hermetic Order of the Golden Dawn“ nevű szervezet. Bár a „Golden Dawn“, olyan művészeket vonzott, mint a Nobel díjas William Butler Yeats, „Dracula“-írója Bram Stoker és a Sherlock-Holmes kitalálója Sir Arthur Conan Doyle a belső viták miatt hamar több részre esett szét. A történelem során sok páholy fordult az ezotéria felé. A zsidó kabala, asztrológia, alkímia mind előfordultak egyes páholyokban. A 18. században még aranycsinálók és életelixír kutatatók is megfordultak a soraikban.

Nehéz eldönteni, hogy a titkos társaságok mennyire a felnőtt emberek furcsa „játszótere”, ahol kiélhetik különös rituálék iránti vágyukat, vagy egyszerűen egy olyan elitista, titkos kapcsolati háló, amelyből a tagok profitálni tudnak. A legvalószínűbb válasz a kérdésre, hogy mindkettőben van igazság.

Vannak emberek, akik a strandon homokvárat, építenek, míg mások egy világsikerű filmsorozat alapjait rakják le. 1977 májusa volt, amikor a két filmkészítő barát, George Lucas és Steven Spielberg Hawaiin nyaralt. A Mauna Kea Beach Hotel strandján Lucas egy közös projekt tervét vázolta: egy kalandfilm tervét egy derék és bátor archeológusról, aki az 1930-as években különböző kalandokba keveredik és az egész világon eltűnt kincseket kutat fel. A nevét is kitalálta már Lucas: Indiana Smith. A nevet szerencsére megváltoztatták, ugyanis Lucasnak jobb érzéke volt ennél a történetekhez. Így lett Indiana Jones, akit Spielberg világhírűvé tett. De mennyire volt fiktív ez az alak? Ki állt példaképként a figura mögött?

Spielberg és Lucas első sorban a szórakoztató iparban gondolkoztak, nem annyira a történelmi előzményekkel foglalkoztak. A legtöbb inspirációjuk más szórakoztató ipari termékekből merítették. Ez világosan kitűnik Spielberg és Lucas Lawrence Kasdannal a film forgatókönyvírójával tartott 1978 januári brainstormingjairól. Valódi régész szóba sem jött. A referenciákat inkább a fim világából merítették. Olyan színészek jöttek szóba, mint John Wayne, Clark Gable, vagy a James Bond sorozat főszereplői. Pedig merész kutató régészekből nem volt hiány a huszadik század elején.  Valódi Indiana Jones példakép lehetett volna Tutanchamun sírjának felfedezője Howard Carter, vagy a honfitársai Leonard Woolley vagy William Montgomery McGovern. Az utóbbi a Harvardon tanított és a Himalája vidékén és az Amazonas mentén kutatott sokszor titokban és álruhában. Mellékesen tizenkét nyelvet beszélt. McGovernél híresebb volt Hiram Bingham. Az amerikai felfedező találta meg 1911-ben Machu Picchu romjait. Persze erről a helyről már régóta tudtak az ott élő őslakók, de Bingham jól tudta, hogyan kell eladni a felfedezését. Szoros kapcsolatban állt a National Geographic című újsággal, amelynek cikket írt az expedíciójáról. Bingham szívesen fedezett fel eltűnt városokat és kincseket. Az első Indiana Jones film, az 1981-es „Elveszett frigyláda fosztogatói” részben Peruban játszódik. A már korábban említett sztori megbeszélésen George Lucas a film kezdetét úgy képzelte el, hogy teherhordó szamarak, mennek egy sötét, ködös dzsungelben. Mintha Bingham fotói inspirálták volna. Az élményeiről Bingham „Az elveszett Inka város” címmel írt könyvet, amit hat évvel később „Az inkák titka” című hoolywoodi film követett Charles Heston főszereplésével. És akkor még ott van Roy Chapman Andrews. Ha Spielbergég valódi példaképet kerestek volna Indiana Joneshoz, akkor az Andrews lehetett volna. Az amerikai régész bejárta a világot, és végzett ásatásokat a húszas években, Kínában és Mongóliában. Az expedícióiról a közvélemény is értesült. Hírek terjedtek Andrews találkozásairól cápákkal, pitonokkal és kínai banditákkal. Cowboy kalapot hordott, a sivatagot kutatta, gyors autókkal járt és jól bánt a pisztollyal. Mellék állásként Andrews kémként is dolgozott. Önként osztott meg információkat a titkosszolgálattal olyan országokról, amelyek Amerika riválisai voltak, vagy lehettek volna. Így tett egyébként Indiana Jones is a filmben. Ezek a kutatók figurái mind megtalálhatók Indiana Jones alakjában annak ellenére, hogy ezt nem tudatosan tették az alkotók. És ott van még Giovanni Belzoni. Az olasz régésznek filmvászonra való élete volt. 1778-ban szegény körülmények között született Paduában és 1823-ban halt meg Nyugat Afrikában. A két méter magas férfi, hol mint  szerzetes adta el magát, hol pedig erőemelő volt egy cirkuszban. Máltán Belzonit mérnöki tudása miatt alkalmazták egy egyiptomi ásatásnál. Egyiptomban sikerült neki egy hat tonna súlyú Ramszesz fejet kiásnia. Később ő találta meg a Kefrén piramis halotti kamráját, miközben Anglia és Franciaország között hatalmas verseny folyt az egyiptomi régészetben.

Korszakának legjobb autóversenyző nőjének számított. Látványos utazással első emberként autózta körbe a földet. A kaland volt a legnagyobb szerelme.

Hosszúnadrágot és rövid hajat viselt. Emellett úgy füstölt, mint egy gyárkémény. Clärenore Stinnes a húszas évek öntudatos nő típusának a megfelelője volt. A saját idejében sok újságcikk és könyv jelent meg róla. 1931-ben két évvel a látványos világkörüli útja után a mozikban sikerrel vetítettek a róla szóló dokumentumfilmet. Stinnes útitársa a svéd dokumentumfilmes és operatőr Carl-Axel Söderström 25 hónapon át, a 46758 kilométer hosszú útjuk összes kalandját rögzítette. Az, hogy a kontinenseket átszelő út olyan véget ért, ami egy hollywoodi filmbe is beillene, már csak hab a tortán.

Clärenore Stinnes 1901-ben született egy mülheimi gazdag gyáriparos Hugo Stinnes harmadik gyermekeként. Konok és önfejű volt és az apja 1924-es halála után úgy akart önálló életet élni Berlinben, hogy nem élvezi az anyja és két bátyja által irányított családi cég által termelt vagyon minden előnyét. Csakhogy a fővárosban nem lehetett Stinnes nevet letagadni. A Dinos autógyár, ami apjához tartozott, igazgatója presztízs okokból versenyzőként akarta szerződtetni. Nincs is jobb reklám annál, mint egy női versenyzőt indítani a kizárólag férfiak uralta versenysportban – gondolta az igazgató. Stinnes „Lehman kisasszony” álnéven indult és rögtön a saját osztályában harmadik lett, valamint még ugyan ebben az évben megnyerte első versenyét. Ez utóbbit 1927-ig még 17 alkalommal megismételte. Még Oroszországban is versenyzett. Ennek ellenére Clärenore ki akart lépni pótapja árnyékából. Első emberként körbe akarta autózni a földet. A pénzt, 100 000 birodalmi márkát a kapcsolatai és nagyvállalatok segítségével, valamint sikereinek köszönhetően teremtett elő az útjához. A családja, aki rossz szemmel nézte önálló életre való törekvését egy pfenniggel sem támogatta útját.

Háromsebességes, 50 lóerős „Adler Standart 6” limuzinnal indult útra 1927 május 25-én Frankfurtból három kísérőjével kelet felé. Az Adler autógyár két technikus mellett egy szervizautót, pótalkatrészeket és benzint is biztosított az utazáshoz. A csapat negyedik tagja Carl-Axel Söderström hírneves operatőr volt. A 26 éves svédet két nappal az indulás előtt azért választották ki, mert már házas volt így nem lehetett hírbe hozni a női sofőrrel. 1927-ben körbe autózni a földet nem volt könnyű vállalkozás. Ritkák voltak az aszfaltozott utak, kevés volt a szervizállomás, és rosszak voltak az autóút térképek.

Már a második napon Prága után defektet kaptak és szorult a kuplung. Az autózás kora reggeltől késő estik tartott. Stinnes nyughatatlanul hajtotta férfi útitársait. És közben folyton dohányzott. Bagdad felé a hőmérséklet az ötvennégy fokot is elérte. Hol a sárral, hol pedig a sivatagi széllel kellet megküzdeni. A megerőltetés olyan nagy volt, hogy Oroszországban a két technikus ott hagyta a csapatot. Söderström maradt. Moszkvában 2800 töltényt vásároltak, hozzá három fegyvert. Néha éhes farkasokkal, máskor részeg oroszokkal gyűlt meg a bajuk, tehát jól jött a fegyver. 1927 novemberében a szibériai tél fogságába került két főre csökkent csapat és egy családnál voltak kénytelenek tölteni a karácsonyt. Utána a befagyott Bajkál tavon akartak átkelni Mongólia felé. De a szemük előtt tört be a jég es egy szánt húzó ló süllyedt el a vízben. A kaland után Clärenore felajánlotta Carl-Axelnek a tegeződést és erre az alkalomra ittak egy pohár vodkát. Ezután már egy összetartó csapatként viselkedtek. A Góbi sivatagban hadurak üldözték őket, egyszer kigyulladt az autójuk is. Ezután az útjuk a polgárháborús Kínán vezetett át. Harcoltak a Tájfun ellen Japánban, gőzhajóval mentek Honolulun keresztül Kaliforniába, Panamába és Peruba. Az Andokba dinamittal robbantottak utat maguknak. 1928 augusztusában kénytelenek voltak a hűtővízből inni, hogy nehogy szomjan haljanak. Csiga segítségével húzták fel a kocsit egy sziklafalon, és Söderström lázának csillapítására Clärenore koka levelet adott neki. 1928 karácsonyát Argentínában töltötték, ezután az USA-ba mentek, ahol, Herbert Hoover elnök fogadta őket a Fehér Házban. 1929 június 24-én két évvel és egy hónappal az indulás után hatalmas tömeg fogadta őket Berlinben. 1930 tavaszán Söderström elvált feleségétől és decemberben elvette felségül Clärenore-t. Svédországba költöztek, ahol egy vendégházat üzemeltettek, három gyermekük született és emellett jó pár gyereket fogadtak örökbe. Egy Happy End az összes kellékével. Clärenore 1990 szeptember 7-én halt meg Svédországban.

Clärenore Stinnesről készült film itt tekinhető meg!  

 Állítólag róla mintázta Steven Spielberg Indiana Jones című filmjében Ernst Thot őrnagyot a gátlástalan német régészt. Ennek ellenére a két karakter kevés dologban hasonlít egymásra. Emellett Otto Rahn tudományos munkássága legalább annyi kérdést vett fel, mint halálának körülményei, amihez jó pár összeesküvés elmélet kacsolódik.

A léptei egyre nehézkesebbé váltak a sűrű hóesésben. A hegynek fölfelé menve a távolban halkuló gyermek kacajt halott, aztán ez is föloldódott a súlyosan rátelepedő csendben. Egy patakmederben ért véget az útja az Eibergnél található hegyi kunyhó közelében. Leült és lassan álomba merült, amiből aztán sohasem ébredt fel. A szerencsétlen ember, akinek a tiroli Alpokban ért véget élete szokatlan sors jutott a náci Németországban. A neve Otto Rahn, egy személyben intellektuel, tudós, kalandor és SS tiszt. Mint a Katarok történetének kutatója nem kisebb dolgot keresett, mint magát a Grált, jelentsen is ez bármit is. 1939 május 11-én találták meg a holttestét. Hivatalosan hegyi túra közben eltévedt és megfagyott, de valójában öngyilkos lett. „Végem van!” – mondta pár nappal korábban barátjának Kurt Egger SS Oberscharführernek – „Üldöz a SS és azzal vádolnak, hogy homoszexuális vagyok. Ezért vagy koncentrációs táborba kerülök, vagy öngyilkos leszek.” A történtekre legalább is így emlékezett Albert Haller, Rahn könyvkiadója, aki ebben az időben Egger vendége volt. Rahn homoszexualitását több kutató tényként kezeli. Amikor ez Himmler tudomására jutott, nem hagyott más választást számára. Pedig korábban még azt jelentette feljebb valóinak, hogy meg fog házasodni, csak éppen erről az állítólagos menyasszony nem tudott. Rahn karrierjének csúcsa egy évvel korábbra esett, amikor SS-ben elő is léptették, de ezután gyorsan jött a bukás. Túlzott alkoholfogyasztása miatt megfenyítették és négy hónapra a buchenwaldi és dachaui koncentrációs tábor őrségébe osztották be. Ehhez jött a homoszexualitás vádja, amit viszont már nem lehetett ilyen „könnyen” megúszni. Rahn eltűnését 1939 március 13-án jelentették be. A holteste két hónap múlva került elő. A tiroli Söll mellett található Eibergen egy helyi parasztember Josef Mayer gyermekei találták meg. Az erősen bomlásnak indult testet csak a nála levő iratok alapján tudták azonosítani.

De felmerül a kérdés: Otto Rahn testét találták meg 1939 tavaszán? Az összeesküvés elméletekben hívők szerint nem! Szerintük az öngyilkosság csak megtévesztés volt. Rahn így inkognitóban tovább tudta élni életét. Több teória is született ennek alátámasztására. Egyik ilyen, hogy a helyi rendőr nem volt, abban a helyzetben, hogy pontosan azonosítsa a holtestet, ezt csak a nála megtalált papírok alapján tette meg. Még Rahn szülőföldjén élő apját sem értesítették fia haláláról. A másik furcsaság a temetés helye. Elvileg a megtalált holtest temetésére Wörglben került sor, de itt Rahn néven nem temettek el senkit. Az adott időszakban lehetséges, hogy Kirchbichlben helyezték öröknyugalomra, de ez is csak feltételezés. A sírhelye mind a mai napi ismeretlen, ennek ellenére neve szerepel a család darmstadti temetőben található sírkövén. Még titokzatosabbá teszi Rahn halálának körülményeit hogy a náci párt lapjában Völkischer Beobacter 1939 május 18-i számában megjelent egy gyászjelentés: „Otto Rahn SS-Obersturmführer idén márciusban tragikus körülmények között meghalt egy hóviharban, a hegyekben. Gyászoljuk ezt a halott elvtársat, egy tisztességes SS-embert és kiváló történelmi és tudományos művek alkotóját.” Aláírás, Karl Wolff Gruppenführer, Himmler személyi vezérkarának főnöke. Ez az írás azt mutatja, hogy Rahnnak megbocsátott az SS, és nem csak visszavették a soraikba, ahonnan halála előtt kilépett, de még rangját is visszakapta. Mivel érdemelte ki ezt Rahn? Milyen munkásság állt mögötte, amivel Himmler vezérkari főnökének dicsérő szavait kiérdemelte?

Rahn főleg Himmler és környezetének az okkultizmus iránti érdeklődésének köszönhette karrierjét. 1904-ben Michelstadtban született kutatót már fiatalkorában érdekelni kezdte a Katarok története. A Katarok egy vallási közösség tagjai voltak, amelyek az „igazi” keresztény tant képviselték. Legalább is ezt állították magukról. A XIII. században Franciaország déli részén éltek nagyobb számban. A római egyház, amely nem engedett eltérni a hivatalos keresztény tanítástól, európai keresztes hadjáratot szervezett a Katarok kiirtására. A Katarok egyik utolsó menedékhelye a dél-franciaországi Montsegur vára volt. Montsegur erődjének elfoglalásával és az utolsó 205 katar megégetésével a titkos tan is megsemmisült. Rahn azonban úgy vélte, hogy ezt a titkos tanítást - legalábbis részben - megőrizte Wolfram von Eschenbach Parzivalja. Szerinte a Grál, amit a Katarok őriztek meg nem kehely volt, hanem egy drágakő, ami Lucifer földre űzetése után esett ki a koronájából. Rahn szerint Lucifer nem volt gonosz, hanem olyan bukott angyal, aki fényt, akart hozni a földre az emberek közé. Lucifer átértékelésével Rahn a Katarok dualista világszemléletéből merített, miszerint az Ószövetség Istene a gonosz anyagi világot létrehozó Demiurgosz, míg az igaz Isten tiszta szellemi lény. Erre a megközelítésre figyelt fel Heinrich Himmler, aki mint megrögzött antiszemitaként mindent támogatott, ami a zsidóságot és az Ószövetséget rossz fényben tünteti fel. 1933-ban jelent meg Otto Rahn első könyve „Keresztes hadjárat a Grál ellen” címmel, amelyben Katarokról szóló tézisét kifejtette. Ezzel felhívta magára Himmler figyelmét. 1935-ben belépett az SS-be valamint az Ahnenerbe szervezet tagja lett. Az Ahnenerbe szervezet megpróbálta tudományosan alátámasztani az északi vagy árja faj felsőbbrendűségét és küldetését. A régi kultuszhelyek (pl. Externsteine, Sachsenhain, Loreley, Heidelberg melletti Heiligenberg) régészeti feltárásai mellett a szervezet tagjai kutatóutakat tettek szerte a világon, többek között Tibetbe. Rahn hipotéziseit a Katarokról, mint egy árja-germán dualisztikus eretnekségi mozgalomról, az okkultizmus megszállottja Himmler jól fogadta, és rávette Rahnt, hogy folytassa az SS számára a kutatást. A második könyve a „Lucifer udvartartása” 1937-ben jelent meg erős antiszemita felhangokkal és a római katolikus egyház elleni támadással. Rahn az Ahnenerbében kapcsolatba került a náci korszak egyik legrejtélyesebb személyiségével Karl Maria Williguttal, aki az SS-be való belépéskor Weisthorra változtatta a nevét. A köréje szerveződő kutatók alkották az Ahnenerbe gerincét. Wiligut többek szerint nem volt teljesen komplett ezért 1939 augusztusában leszerelték az SS-től.  Himmler a csapat nagyon fontos tagjának tekintette Rahnt. Himmler személyesen rendelt száz példányt Lucifer udvartarásából, és felajánlotta az egyik luxuskiadást Hitlernek. Rahn halála után, még a háborús papírhiány ellenére is, Himmler további ezer példányt nyomtatott. De ez sem akadályozta meg, hogy Rahn sorsa megpecsételődjön. 1937. november 23-tól december 21-ig Rahn kötelező katonai szolgálatot teljesített az Oberbayern Ezrednél, az SS-Totenkopf hadosztálynál Dachauban.  A Reichsführer-SS vezérkari főnökéhez intézett, 1937. augusztus 28-án kelt leve szerint ez fegyelmi intézkedés volt. Ebben a feljegyzésben Rahn megígérte, hogy a jövőben tartózkodik az alkoholtól. De mindez nem volt elég. A bajok csőstül jöttek. 1938. február 29-én Karl Wolff megdöbbentő levelet írt az SS Faji Kérdések Irodájának, amelyben arról tájékoztatta őket, hogy Rahn nem tudott faji származásról szóló bizonyítványt bemutatni, amely bizonyítvány, a kezdetek óta az SS-tagság legfőbb feltétele volt.  Wolff levele egy hónapot biztosít Rahnnak, hogy teljesítse ezt a szabályt. Ennek ellenére Rahn aktájában semmi sem utal arra, hogy egy ilyen bizonyítványt több mint egy évvel későbbi eltűnése előtt készítettek volna. 1938 végén Rahn két hónapot töltött szolgálatban Buchenwaldban is. Ez azt mutatja, hogy az alkoholizmus, a homoszexualitás mellett még a származásával is gond volt.

Nem lehet csodálkozni azon, hogy ilyen vádak elől a halálba menekült. De valóban öngyilkos lett? Egyesek szerint nem. Létezik ez olyan elmélet, hogy Otto Rahnból Rudolf Rahn lett, aki a Harmadik Birodalom római követeként teljesített szolgálatot. Ezzel csak az a baj, hogyha valaki el akar tűnni nem csak a keresztnevét változtatja meg! Annak fényében különösen, hogy több egybe esés is fellelhető kettőjük életútjában. Például, hogy ugyan az volt a titkárnőjük, vagy, hogy mindkettőnek hiányzott a személyi aktájából az árja származást bizonyító papír. De más legendák is szárnyra kaptak Rahnnal kapcsolatban. Elég azt a legendát megemlíteni, hogy 1941-ben Otto Skorzenyvel látták Franciaországban. Akkor, amikor az Ahnenerbe egyik kiadványában szintén 1941-ben arról írtak: „hogy a háború után érdemes lenne folytatni az 1939-ben a hegyekben szerencsétlenül járt SS bajtárs Otto Rahn munkáját.” Ugyanakkor az öngyilkosság verziót gyengíti a már korábban említett Albert Heller, aki szerint Himmler Rahnt „valamiféle fedett ügyletben” használta. De erre sincs közelebbi bizonyíték.

Otto Rahn személye jó alanyul szolgál az összeesküvés elmélet gyártóknak. Grál kutató volt, még ha munkássága megkérdőjelezhető is. SS tagsága és az ezotériához kapcsolódó munkássága érdekessé teszi személyét, csak úgy mint halálának tisztázatlan körülményei.