A lady mintha egy olcsó hollywoodi treshfilmből szabadult volna: magas sarkú cipő, aranyozott pisztoly, az ajkán égő vörös rúzs, és egy formás fenék, amelyet a szelfi királynő Kim Kardashian is megirigyelne. De ezek nem egy modell, hanem valószínűleg egy rendkívül veszélyes gengsztervezér ismertető jelei. A neve: Claudia Ochoa Félix. A nemzetközi sajtó szerint a 28 éves hölgy jelenleg a mexikói bérgyilkos kommandó a Las Antrax vezetője. Ez a banda a hírhedett Sinaloa kartell utasítására hajt végre gyilkosságokat: értsd alatta olyan ellenfeleket iktat ki, akik veszélyeztetik a kartell érdekeit. Megvesztegethetetlen rendőröket, ügyészeket. Mik a tények a történetben? Claudia Ochoa Félix 2014 körül hirtelen robbant be az internet világába. Szinte naponta posztolgatott magáról fotókat a Facebookon, Instagramon és a Twitteren. A három gyerekes állítólagos gengszternő fura képeket közöl, amelyeken például harcikutyákkal, rózsaszín géppisztollyal látható, vagy gyerekei a drogkereskedelembő származó pénzben fürödnek. Nem lehet csodálkozni azon, hogy időközben a titkosszolgálatok felfigyeltek a tevékenységére. Ezért kénytelen vaskapuk mögé elbarikádozni magát. Természetesen aranyozott vaskapuk mögé. De ki valójában ez a csodaszép nő? Csak kokettál a „terror lady” szereppel, vagy tényleg nagyon veszélyes? Milyen bűncselekmények köthetők a nevéhez? A kutatás meglepő módon az „antrax császárnőjéhez” vezet. Média értesülések és olyan bennfentes oldalak, mint a „Boderlandbeat” szerint a hölgy szeretője és egyben helyettese a jelenleg börtönben ülő, José Rodrigo Aréchiga Gamboanak más néven „El Chino Antraxnak, aki egy gyilkos banda feje és a Sinaloa kartell tagja. 2013-ban a nemzetközi nyomozó csoport már a nyomában volt Kairótól Rómán, Párizson át Amszterdamig üldözték. „El Chino Antrax“ (User-Name @Commandante57_) 2013 augusztusa óta dicsekedett a Twitteren a gazdagságával, amire valószínűleg bérgyilkosságok elkövetésével tett szert. Hasonlóan, mint most helyettese Claudia, Aréchiga Gamboa képeket töltött fel luxus jachtokról privátrepülőgépekről és drága autókról, valamint a párizsi Hiltonról, ahol megszállt. Meggondolatlan internet és dicsekvés függőség, amely a veszte lett. Bizonyítékok voltak ellene olyan fotók is, amelyeken a kartell főnökökkel szerepelt. Hiába torzította el az arcát a képeken, mert ezeket később felismerhetővé tették. Aztán 2013- szilveszterekor mindennek vége lett. Aréchiga Gamboát az amszterdami repülőtéren letartóztatták. Ezek után az olasz „Corriere della Séra „című újság szerint Claudia Ochoa Félix követte őt a hierarchia élén. Más szóval mióta Aréchiga Gamboát letartóztatták „La Emperatiz” a császárnő – így szólítják Claudiát az emberei - irányítja a „La Antrax” bandát. A szervezet nyakig benne van a heroin üzletben és a legfőbb főnökük Joaquín „El Chapo“Guzmán. Az USA első számú közellenségét 2014 februárjában letartóztatták, de 13 hónap után 2015-ben sikerült megszöknie El Altiplano börtönből. Egy 50x50 centiméter széles 1,5 kilométer hosszú kivilágított és szellőztetett alagúton át jutott ki. Ez azt mutatta, hogy komoly segítői voltak. „El Chapo” elfogására a legrutinosabb szakembereket mozgósították, mint például a korábbi kolumbiai rendőrfőnököt Rosso José Serranot. A 73 éves szakember tisztában volt azzal, hogy korrupt rendőrökkel nem lehet a drogbárókat elfogni.

Egyáltalán van esélye egy nőnek a kegyetlen gengszter világban? Lehetséges, hogy a dekoratív szeretőt beveszik az üzletbe? Az texasi egyetem neves szociológia professzora Howard Campbell szerint igen.  „A mexikói nők az utóbbi negyven évben sok mindent elértek az esélyegyenlőség terén, így a drogkereskedelemben való részvételben is.” – állítja egy 50 drogüzletben résztvevő nő megkérdezése alapján készült felmérésre hivatkozva. Általában az alsóbb osztályokhoz tartozók idealizálják a kartellek női vezetőit, mint például Sandra Ávila Beltránt, aki a Sinaloa kartell logisztikai vezetője volt, amikor a kolumbiaiakkal együtt dolgoztak. Míg Beltrán üzletasszonynak számít, addig Ochoa Félix a durva nő. Hosszú ideig egyáltalán nem voltak biztosak abban, hogy Claudia Ochoa Félix létezik, vagy csak a közösségi média fake news-ja. 2014-ben úgy tűnt tisztázódott az eset. Ochoa Félix tartott egy öt perces sajtótájékoztatót - miután rendszeresen feltűnt Culiacan és Guadalajara diszkóiban és éjszakai mulatóhelyein – ahol tagadta, hogy a Sinaloa kartellel kapcsolata lenne. Amikor a Twitter- és Instagram képekről kérdezték azt mondta mást ábrázol. Skizofrénia? Claudia Ochoa Félix nem tűnt szavahihetőnek. Inkább média szereplés függőnek, aki emellett provokatív posztjaival a közösségi média sztárja akart lenni. Ugyanakkor arra a kérdésre, hogy gazdagsága - a drága házak, autók az aranyozott pisztoly – honnan származik nem akart választ adni. Extravaganciájához hozzátartozik, hogy leopárdot tart háziállatként. Mi van azokkal a dolgokkal, amelyeket a kartellhez tartozó szeretőitől kapott? Hatalmas summát tesznek ki. Mi a helyzet volt férjével, három gyerekének apjával „El Chavoval” a drogkereskedővel? A válás után Ochoa Félix – a mexikói drogkartellek ügyében jól informált honlap a „Borderland Beat“ szerint - Dorian Trinidad León Angulo kartell taggal jött össze, aki 2011-ben egy mexikói börtönből szökött meg. A kapcsolatuk tragikus véget ért. Autóbalesetet szenvedtek, amelyben Angulo meg halt, Claudia súlyosan megsérült. Vígaszt ebben az időben a később börtönbe került José Rodrigo Aréchiga Gamboa, „El Chino Antrax “nyújtott. Amíg ő börtönben van Ochoa Félix irányítja a bérgyilkos bandáját. Persze Claudia minden kapcsolatot tagad, ami „El Chino Antraxhoz“ fűzi. Mégis érdekes a férfi Facebook oldalán ugyanazzal az aranyozott Kalasnyikovval pózol, amelyet egy másik fotón Claudia tart szépen manikűrözött kezében.  Milyen félelmetes szerepjáték folyik itt? Mexikói jól tájékozott körök szerint Ochoa Félix szereplése a sajtótájékoztatón elterelő manőver volt, amivel gyakran élnek a kartelltagok, ha a nyilvánosság kereszttüzébe kerülnek. Például Griselda Lopez Perez. A szökésben levő drogbáró „EL Chapo” ex neje ugyanígy az újságírók elött tagadta kapcsolatát a drogkartellel. Griseldának mindenesetre pechje volt: azt az állítását miszerint „El Chapoval” hosszú ideje nincs kapcsolata egy Twitteren megjelent friss parti fotó cáfolta.

Ugyanez a sors érheti utol Claudia Ochoa Félixet. Ő sem tud a nyilvános megjelenésekről lemondani. Időközben a Twitter és Instagram posztjai egyre gyakrabban jelennek meg a sajtóban. A megjelenési mánia lesz a végzete? Az internet sztár egyenesen a börtönbe, vagy a temetőbe kerül? 2014 május 7-én már tévedésből közölték halálhírét. Állítólag Claudia holtestét találták meg egy kocsiban lakóhelyén Culiacánban egy edzőterem előtt. Az áldozat testén kínzás nyomai voltak. Csakhogy nem Caludia holtestét találták meg, hanem Yuriana Castillo Torresét „El Chino Antrax“ volt barátnőjét és egyetlen gyermekének anyjáét. A gyilkosságról végül nem sokat beszéltek, hiszen Mexikó a világ egyik legveszélyesebb helye, ahol az emberölés mindennapos. Mindenesetre bloggerek észrevették, hogy Yuriana nagyon hasonlít Claudia Ochoa Félixre. És Claudia ugyanabba az edzőterembe jár, mint Yuriana. Rossz embert öltek meg?  Claudia volt az eredeti célpont, mint sokan gondolják? A mexikói nemzeti női szervezet statisztikája szerint a drogkarttelekhez kötődő nők egyre nagyobb számban esnek gyilkosság áldozatává. Claudia Ochoa Félixet ez úgy látszik nem nyugtalanítja. Még mindig posztolgat az interneten, ahol leírta élet mottóját: „Nincs problémám a morálommal, másoknak van problémája az én morálommal.” Claudia Ochoa Félix úgy tűnik példakép sokak számára. A Twitteren 35.200 követője van, a Facebook oldalának pedig 166 000. A Youtubon a róla készült riportokat is rengetegen nézik főleg olyan tizenévesek, akik ki akarnak törni a nyomorból. Egyikük azt írta: „Pokolba az iskolával drogkereskedő akarok lenni.” Claudia oldalait még nem zárolták, mert a nyomozóknak újabb bizonyítékokat szállítanak. Minden fotó újabb bizonyíték. Ha esetleg Claudiáról kiderülne, hogy mégsem ő az „Antrax császárnője” még lehet a közösségi médiáé. 

 Fanatikusok és terrorizálják az országukat és az egész világot. Miből táplálkozik a hihetetlen ellenálló erejük az Afganisztán szent harcosainak? A feleletet erre a kérdésre nem csak a Koránban, hanem a történelemkönyvekben is fellelhetjük.

1994 szeptember 20 -a. Egy átlagos nap Afganisztánban. Öt éve tart a polgárháború, kínzások, nemi erőszak és gyilkosság minden napos dolgok. Az is már megszokottnak tűnik, hogy a nagyszámú utazónak legyen az teherautósofőr, vagy a nyáját terelő pásztor útdíjat kell fizetniük mindenfajta útonálló csoportnak. Miden jelentősebb úton és kereszteződésben ott állnak a helyi milíciák fegyveresei. Káosz uralkodik mindenhol, amit a kivonuló szovjet csapatok hagytak hátra. Egy család az ország nyugati felében fekvő Herat városából a tartományi fővárosba Kandaharba tart. Már előkészítették az ellenőrzőpontnál a pénzt, hogy tovább hajthassanak autójukkal. De ezúttal a milicistáknak nem pénz kell. Kirángatják a kocsiból a család két kis korú leányát és magukkal viszik. Az elkeseredett szülők felkeresik a közelben található madrasa-t - magyarul vallási iskolát, ahol a Koránt tanulmányozzák – és segítséget kérnek az ottani tanártól. Ő összegyűjt 53 tanulót és elindulnak felkutatni a gyermekrablókat. Holott csak 16 géppisztolyuk van, a diákok tanáruk vezetésével mégis kiszabadítják a teljesen traumatizált lányokat. A tetteseket egy az oroszok által hátrahagyott páncélos lövegcsövére felakasztják. Hőseposz, amit egész Afganisztánban mesélnek, ha még különböző variációkban is. Alaptörténete a talibánoknak, akiktől az egész világ retteg. De kik is valójában, akiket a nyugati média turbánt viselő terroristáknak ábrázol? Hogyan lehet akkora a hatalmuk a Hindukus országában, hogy olyan nagyhatalom, mint az Egyesült Államok hadserege se tudta őket megzabolázni? Az, hogy megértsük a mai helyzetet történelmi összefüggéseiben kell vizsgálni a dolgokat. Előszőr is az ország stratégiai fekvésével kell tisztában lenni. Három egykori szovjetköztársaság, valamint Pakisztán, Kína és Irán által határolt terület nagy jelentőséggel bír. Már az ókortól fogva egymásnak adták a kilincset a hódítók. A görögök, a perzsák, az arabok után a 19. században az angolok és az oroszok próbálták a befolyásuk alá vonni az országot. Az akkori összeütközéseket „Great Game”-nek „Nagy játéknak” hívták. A végén mindkét nagy hatalomnak ki kellett vonulnia és az ország ismét, mint minden hódítás után polgárháborúba zuhant. Ennek legfőbb oka, hogy nincs homogén afgán nép. Rendkívül különböző népek és törzsek lakják a vidéket. Türk nyelvű üzbégek, perzsa származású tadzsikok, síita vallású hazarák és szunnita pastuk osztoznak a hatalmas hegyek által ölelt termékeny völgyeken. A déli országrészben lakó pastuk teszik ki az ország lakosságának legnagyobb hányadát, 40%-ot. A bátor Korán tanár, aki kiszabadította a lányokat szintén pastu volt. A neve Mullah Mohammed Omar. Az 1994 szeptemberi eset után sok fiatal jelentkezett nála, hogy rendet tegyenek az országban. Ezek nagy része pastu volt, akiket még a szüleik küldtek a szovjet megszállás idején Pakisztánba, hogy biztonságban legyenek. Ugyanis pastuk a briteknek köszönhetően a határ két oldalán is élnek. A britek 1893-ban két afgán háború elvesztése után Mortimer Durand hivatalnok tervei szerint úgy húzták meg a határt Afganisztán és Brit India ma Pakisztán között, hogy a pastu törzsi területeket ketté vágták. 2600 kilométer hosszú többnyire átjárhatatlan hegyek által uralt Durand határvonalat a pastuk sohasem ismerték el. A Pakisztánban védelemre talált afgán-pastu fiatalok vallási iskolákba kezdtek járni, amit a szaúdiak finanszíroztak. Itt a fiatalok a szaúdi államvallás a vahabizmus irányzatával ismerkedtek meg, amely az iszlám szunnita szárnyának radikális irányvonalához tartozik. A pastu menekült gyerekek itt talibánná váltak, ami nem jelent mást, mint Korán tanuló. Az 1994-es eset után a talibánok előtt először jelent meg a politikai és katonai hatalom lehetősége. Az egykori Korán tanulók a korrupció és az anarchia ellen akartak harcolni, valamint egy vallási államot létrehozni. A falusi tanító Mullah Mohammed Omar (közismert nevén Mullah Omar) vált a mozgalom elismert vezetőjévé. Mai napig olyan titokzatos aura veszi körbe személyét, mint egykori harcostársát Bin Ladent. A talibán vezér már a szovjet időkben harcolt a megszállók ellen és félszemét el is vesztette. A mudzsaheddinekhez a szent harcosokhoz tartozott, akik amerikai pénzen és fegyverrel harcoltak a szovjetek kiűzéséért. 1989-ben amikor ezt a célt sikerült elérni a kabuli kormány ellenfordult, amelyet ideig óráig az ENSZ csapatok még hatalmon tartottak. Már 1994 novemberében röviddel az elrabolt kislányok kiszabadítása után Mullah Omar vezetésével a talibánok meghódították Kandahart. Egy évvel később már fél Afganisztán a kezükben volt. A lakosság örült, hogy vége az anarchiának végre visszatért a rend. A nyugat szövetséges arab világ Szaúdi Arábia és Pakisztán is örült, hogy akiket pénzzel és fegyverrel támogattak hatalomra kerültek. Sőt még az Egyesült Államok is elégedet volt. „Ezekkel a fickókkal együtt lehet működni”- nyilatkozta Hank Brow Colorado konzervatív szenátora. „Ezek a fickók mélyen vallásosak és szovjet ellenesek.” Mivel szunniták voltak ideális szövetségest láttak bennük a síita Iránnal szemben. E mellet gazdasági érdekek is szerepet játszottak a talibánok támogatásában. Az amerikai és szaúdi Unocal kőolaj vezetéket tervezett Türkmenisztánból Afganisztánon és Pakisztánon át Szaúdi Arábiába. Ennek az legfontosabb előfeltétele egy stabil kormány lett volna Kabulban. Hamar bejárta a sajtót a Toyota Pick up-kon nehézfegyverekkel rohangászó talibánok képei. Nemsokára meghódították az iráni határnál fekvő Herát városát. A területet uraló helyi hadúr Ismail Khan megpróbálta távoltartani a talibánokat.  Aknazárral vette körül a várost. Sok talibán az aknákra vetette magát és így magukat föláldozva nyitottak utat társaknak. Khan Iránba menekült. A talibán hódítók a városban lefejeztek egy lovas szobrot, mert az iszlám szerint nem csak az emberek ábrázolása tilos, hanem az állatoké is. Betiltották a koedukált oktatást és bevezették a shariát az iszlám törvénykezést. Két éven belül a talibánok uralmuk alá hajtották Afganisztán 90%-át. Amikor 1996-ban ostrom alá vették majd elfoglalták Kabult a fővárost felakasztották az ENSZ védettséget élvező Nadzsibullah elnököt és fivérét. Az eddig világi törvények uralta fővárosban is bevezették a shariát. Például a férfiak számára bűncselekménynek számított a szakál levágása. Akinek nem volt szakálla, annak hat héten belül növesztenie kellett. A televíziót, a videót, a zenét, a táncot betiltották. A lányoknak megtiltották az iskolába járást a nőknek pedig csak otthon lehetett munkát végezniük. Ez alól csak az ápolónők és az orvosnők voltak kivételek, de ők is csak nőket kezelhettek. Férfi rokon kísérete nélkül az asszonyok és a lányok nem hagyhatták el otthonaikat. Ez érvényes volt az orvos- és ápolónőkre is. Akinek nem volt férfi rokona úgy élt mintha börtönben lenne. Az utcán a nőknek a testüket teljesen eltakaró burkát kellett viselnie. Az erkölcsrendészet mindenütt jelen volt. A helyszínen büntethetett. Aki nagyobb bűncselekményt követett el, az súlyos büntetést kapott méghozzá nyilvánosan. Levághatták a kezét lopásért, vagy például a valamikori stadionban felakaszthatták nézők elött. Az utcán nem lehetett a férfiaknak a nőkkel beszélni kivéve, ha a rokonuk volt az illető. Ennek megszegéséért megkövezés, vagy főbelövés járt. Homoszexuálisakat kövek alá temették és buldózerrel keresztül mentek rajtuk, vagy egyszerűen egy magas ház tetőjéről ledobták őket. A nyilvános kivégzések voltak az egyedüli engedélyezett „szórakozási lehetőségek.”  Mialatt Szaúdi Arábia, Kuvait, Pakisztán tovább támogatta a tálibokat az Egyesült Államokban már komoly kétségek merültek fel velük szemben a cselekedeteik miatt. De az afgán nép is kezdett kiábrándulni belőlük. Sokan menekültek Iránba, vagy Pakisztánba. Csak az üzbég és a tadzsik vidékeket nem tudták a talibok megszállni. Mullah Omar keveset mutatkozott a nyilvánosság elött. Fotó is csak alig született róla. Juan Cole amerikai történész tanúja volt egy nyilvános szereplésének. Egy háztetőről prédikált és bemutatott egy ritkán látható iszlám relikviát. Ruhát, amelyet Mohamed próféta hordott. Az üzenet, amit közvetíteni akart egyszerű volt visszatérés az iszlám eredetéhez a kalifátus kihirdetése. A hívei »Amir-ul-Momineen« (a hívők vezére) címmel illették. A nyugat nem nagyon figyelt fel erre. A CIA úgy gondolta Mullah Omár Oszama Bin Ladennel működik együtt. Egész addig a vallási fanatikusokat alábecsülték, míg az UNESCO világörökségét jelentő Bamiyan völgyi Buddha szobrot a levegőbe nem repítették. Drámaian a helyzet 2001 szeptember 11-én változott meg a World Trade Centere elleni támadással. Amikor Mullah Omár megtagadta Oszama Bin Laden kiadatását az amerikaiak támadásba mentek át üzbég és tadzsik szövetségeseikkel. A talibánok visszahúzódtak a biztos hátországukba a pastu vidékre Pakisztán és Afganisztán határára. Innen indítottak támadásokat a nemzetközi biztonsági erők (ISAF) ellen. Mullah Omár úgy tűnt még a helyzet ura és Oszama Bin Ladennel hajt végre közös akciókat. Gondoskodott az utánpótlásról, szegény gyerekek jártak a vallási iskolákba, ahol ételt és italt kaptak. A szaúdi, a pakisztáni és az Emirátusokból jövő pénzek sem hiányoztak. De még feltöltötték a kasszát ópium termelésből és bankrablásokból befolyó pénzekkel. Azt is beszélték még az oroszok is támogatták őket bosszúból, amiért Amerika annak idején fegyverrel és pénzzel támogatta az ellenük folyó háborút. Mullah Omárnak ekkor már nem csak Afganisztán kellett Pakisztánra, mint atomhatalomra is kiakarta terjeszteni a befolyását. Aki Pakisztánban a fundamentalisták ellen felemelte a hangját az életével játszott. A talibánok olyan erős befolyással rendelkeztek mind a mai napig, hogy Mullah Omárhoz legközelebb álló Hamid Gul egy interjújában kijelentette: „Az afgánok 5000 éve saját módszereik szerint oldják meg problémáikat, ezen az amerikaiak mit sem tudnak változtatni.” És igaza lett. Miután az Egyesült Államok hadserege kivonul Afganisztánból, visszatértek a hatalomba a tálibok, bebizonyítva az afganisztániakat egyik nagyhatalom sem tudja legyűrni. Van egy nagy előnyük. Őket a legkorszerűbb hadsereggel sem lehet visszabombázni a középkorba. Miért nem? Mert ott élnek.      

 A „Skull and Bones” nevű társaság tagjai Amerika legöregebb és leggazdagabb családjaihoz tartoznak. Generációk óta belőlük kerülnek ki az amerikai politika az igazságszolgáltatás és a gazdaság irányítói.

A 2004-es elnökválasztás évében történt. Még hónapokkal az első nagy tévé vita elött az NBC sztár riporter Tim Russert interjút készített külön külön a két elnökjelölttel. A republikánus George W. Bush-al és a demokrata kihívójával John Kerryvel. Két férfi nagyon kevés dologban hasonlít egymásra. Amikor Russert egy Yale egyetemi diákszövetségről a „Skull and Bones”-ról (Koponya és csontok) kérdezte őket, mindkettő nagy vehemenciával utasította el a választ: „Ez olyan titkos, hogy nem beszélhetek róla.” Georg W. Bush és John Kerry mégis egy dologban hasonlítanak egymásra. Mindketten a „Skull and Bones” tagjai. A szövetség minden tagja (ahogy hívják magukat: „Bonesman”; csontember) így válaszolt volna, ugyanis hallgatásra vannak kötelezve. Ha egy társaságban erről kezdenek beszélni a szövetség tagjának el kell hagynia a termet. Persze egy tv interjúnál ezt nehéz megtenni. Ez volt egyébként az első alkalom, hogy a két párt „Bonesman”-jeinek, akik ráadásul elnökjelöltek feltették a kérdést a titkos társasághoz való viszonyukról. Bush 1968 óta, Kerry pedig 1966 óta tagja „Skull and Bones” diákszervezetnek. Alexandra Robbins a titkos társaságokat jó ismerő újságíró, maga is tagja egy ilyenek a Yale Egyetemen működő „Scroll and Kay-nek állítja az Egyesült Államokat a „Skull and Bones” irányítja már jó ideje. Lehet, hogy ezzel egy kicsit túloz, de van benne igazság: a diák szervezetből kinővő rend (ténylegesen úgy működik) Georg W. Bushal ugyan csak a harmadik elnököt adta az Egyesült Államoknak, de kerültek kis a soraiból szenátorok, kongresszusi küldöttek, kormány tagok, legfelsőbb bírók. A legnagyobb számban a titkosszolgálatban a CIA-ben vannak jelen. Gaddis Smith a Yale Egyetem történész professzora szerint a CIA-nak olyan a jellege, mint egy osztálytalálkozónak. 2001-ben ünnepelte a Yale Egyetem 300 éve évfordulóját, ami olyan volt, mint a gazdagok és hatalmasok bemutatója. Természetesen az élen a „Bonesman”-kel. Persze a gyanús hírnevükről első sorban a „Skull and Bones” tagok titkolózása tehet. „A mi erősségünk a titoktartás” – mondja az egyik tag. De ennek van egy másik oldala: Aki titkolódzik, az ideális céltáblája a gyanúsítgatásnak és az összeesküvés elméleteknek. Andreas von Retyi a titkos társaságok német kutatója állítja: „Az USA látható kormánya mögött létezik egy sötét képződmény, amelynek a központjában a „Bonesman”-ek állnak. A találkozóin hozott döntések olyanok, mintha egy világbíróság hozta volna. Ők határozzák meg a történelem menetét.”

1832 eseménydús év volt: Goethe meghalt, Wilhelm Bush megszületett, az utolsó indiánháború véget ért, Black Hawk sziú indiánfőnök fogságba került, Párizsban égtek az utcákon a barikádok, New Yorkban elindult az első villamos. Connecticutban a Yale Egyetem diákja William Huntington Russell megalapította a diákszövetségét Brotherhood of Death néven, egyet a több százból, amely Európában és Amerikában, ebben az időben létrejött. A címerük a kalózzászlóra hasonlít, koponya és keresztbe tett lábszárcsontok: Skull and Bones. Nem sokkal korábban Russell, aki egy rabszolga és ópium kereskedelmen meggazdagodott keleti parti családból származott Németországban tett utazást. Titkos és radikális diákszövetségeket pénzelt, közöttük a „Germania” nevűt, amit a világuralomra törő illuminátusok utódjának tartottak és erősen antiszemita beállítódású volt. Sokan azt állítják, hogy a Skull and Bones a Germanianak volt az alszervezete, ez jelöli a címerükben a 322-es szám (322-es szekció). Minden esetre ez magyarázat lenne a 322-höz való furcsa ragaszkodásra. A második iraki háború kezdetével kapcsolatban felmerült, hogy Bush nem véletlen indította a támadást 2003 március 22-én az amerikai írásmód szerint 3-22-2003. Mint minden diákszervezet Russellé is egy alkalmas helyet keresett magának gyűlései megtartásához. Meg is találták egy elhagyatott sírbolt formájában a 64 High Streeten, New Havenben, ami máig a szervezet központja. A helyet a tagok „Tomb”-nak hívják és gyerekes módon kalózzászlókkal, csontvázakkal, koponyákkal, és titkosírással díszítik. Itt tartják a rituálékat csontok és holtest maradványok között. Lehet, hogy az egész csak egy hátborzongató diáktréfa, egy álarcos mulatság hormon vezérelt fiataloknak, de a nimbuszuk és vonzerejük rendkívül erős a Yale Egyetemen. Mindenki tag akar lenni! A furcsaság, a titokzatosság, de legfőképpen lojalistás imponál sokaknak. A Bonesman-ek rendkívül összetartók. Feltétel nélkül segítik egymást. Ugyanakkor nagyon válogatósak. Minden évben az 1300 első évesből csak 15 új tagot vesznek fel. Már a felvételi rituálé is hátborzongató: késő éjszaka kopog egy kapucnis küldött a kiválasztott ajtaján. Amikor az kinyitja az ajtót csak annyit kérdez az éjszakai látogató: Skull and Bones - you accept?

Az, hogy milyen kritériumok szerint válogatják ki a jelölteket titkos. Kívülről csak az látszik, hogy tettre kész, célorientált, jó családból származó fiatalokat vesznek fel. 1991 óta egyébként már nőket is. Szűk többséggel döntött erről a 800 tag. Bush elnök lánya Barbara is felvételt nyert. A nők felvétele mind a mai napig vitatott. Egykori Yale hallgató szavait idézve: „A nők azok az emberek, akik a hétvégén koktél ruhát hordanak, de semmi keresni valójuk a szervezetben.” A beavatási szertartásról, amelyen az új tagnak keresztül kell mennie sokféle pletyka terjeng: embercsontokkal való megveréstől a közös maszturbációig. Viszont helytálló az az információ miszerint az újoncnak a legszentebb helyen a 322-es teremben meztelenül egy koporsóba kell feküdnie és a patriarchák – legidősebb diákok – legkellemetlenebb kérdéseire is válaszolniuk kell az élete minden kisiklásairól és félrelépéseiről. Ez a rituálé rendkívül fontos. A tagok ennek köszönhetően irányíthatók s befolyásolhatók lesznek. Alexandra Robbins szerint a rend parancsolhat tagjainak és meghatározhatja számukra mi a jó és mi a rossz. Az egykori hadügyminiszter Henry Lewis Stimson (I867-I950), aki öt elnök alatt szolgált és a Japánra az atombomba ledobását megparancsolta azt mondta: „A klubba való felvétel volt életem legmeghatározóbb élménye.” Georg W. Bushal egy időben a rendbe felvett tag így fogalmaz: „A felszín alatt mi testvérek vagyunk. Nincs sehol a világon nagyobb összetartás.” De nagyobb adakozás sincs. A tagok jövedelmük tíz százalékát a rendnek kell adniuk. Ha valaki anyagi nehézségbe kerül, ebből segélyezik. A Bush család kétszer profitált belőle: előszőr az idősebb Bush Zapata-Petroleum cégének megmentésekor, másodszor pedig az ifjabb Bush elnökké választásakor a „Bonesman”-ek adták össze a pénzt a republikánus pártnak. Robbins szerint e nélkül a támogatás nélkül nem lett volna elnök ez az inkompetens ember. Amit a Yale Egyetem egykori titkára Lyman Bagg leírt máig érvényes: „A rendebe való felvétel minden egyetemi kitűntetésnél többet ér.”

A személyiségen kívül a származás is fontos. A keleti parti gazdag családok adják mind a mai napig a gerincét a tagságnak. A régi 17. századi és az „új” 19 századi vagyonos famíliák gyermekei. Ezek a családok azért jöttek Amerikába, hogy nagy vagyonra tegyenek szert. Amilyen gazdag ez a csoport olyannyira áttekinthető a névsoruk. Mindössze harminc család tartozik a pénzarisztokráciához. Páran közülük: Davison, Sloane, Wadforth, Weyershäuser, Payne és Perkins. Ők főleg egymással tartják a kapcsolatot és mint az európai királyi házak tagjai ők is egymás között házasodnak. Még egy különös dolog összeköti őket.  Sohasem szerepelnek az újságok társasági rovataiban. A legkevésbé: Bundy, Phelp, Rockefeller, Taft vagy a Whitney családok. A „Bonesman”- eknél a diszkréció is fontos. A keleti part a gazdagok és a hatalmasok menedékhelye. A turisták is csak megfelelő távolságból készíthetnek fotót a rezidenciájukról. De még ez sem fordulhat elő a Deer szigeten. Ez az üdülősziget csak a „Bonesman”- eknek és családtagjaiknak van fenntartva. A San Lorenz folyónál levő Alexandra öböltől három kilométerre fekszik és csak hajóval megközelíthető. Ha egy „Bonesman” a szigetre akar menni Roger’s Marina nevű jacht kikötő titkos számát kell felhívnia. Érte jön egy hajó és átviszi a szigetre. A sziget maga 16 hektár nagyságú és három kilométer hosszú homokos stranddal és nyaralóházakkal rendelkezik. Ide csak a kiválasztottak juthatnak be. Ha már ott vagy semmit sem kell bizonyítanod. A házak az 1900-as évek elején épültek századfordulós stílusban. 24 kilométer hosszú erdei kiránduló út van a szigeten és egy központi ház, ahol étterem működik. Ezen kívül rendelkezik egy könyvtárral és egy lovagteremmel is. Ha a „Bonesman”-ek üzleti megbeszélést akarnak tartani egy görög mintára épült amfiteátrumban találkoznak a szabad ég alatt. Az, hogy a cégjeik fúziójáró William Averell Harriman és Walther H. Brown itt állapodtak-e meg, itt jött-e létre a Brown Brothers Harriman cég, amely a náci párt felemelkedését támogatta nem bizonyított. Az viszont biztos mindkét üzletember „Bonesman” volt. Az is kérdéses, hogy 1917-es oroszországi puccs finanszírozását Harriman und Rockefeller innen irányították-e, hogy biztosítsák a kaukázusi olaj és mangán lelőhelyeket. William A. Harriman viszont 1943-ban az USA moszkvai nagykövete lett. Minden csütörtökön és szombaton este találkoznak a rend Yale-n tanuló diákjai. A végzett rendtagok pedig fél évente jönnek össze. Arról, hogy egy ilyen találkozón hányan vesznek részt nincs adat. Nem az összes 800 „Bonesman” aktív. A legaktívabb tagok egy belső kőrt alkotnak, amelynek a neve „Jason Society”, amelynek a legfontosabb szívügye a média befolyásolása. Ennek a társaságnak a központja a kancellária, amelynek két tagja irányítja Amerika legnagyobb lapját a New York Times-t. A kulisszák mögött messze nyúlik a kezük. Connie Chung esete mutatja ezt a legjobban. A CNN hírtelevízió „Connie Chung Tonight” című műsorban beharangoztak egy leleplező riportot Skull and Bones-ról, ami helyett érdekes módon egy Floridáról szóló történelmi film ment le. Chung asszony egy időre eltűnt a képernyőről, majd az egykor rendkívül kritikus újságírónő, mint Bush elnök iraki háborújának támogatójaként tért vissza. A „Bonesman”-ok, akiket a külvilág csak barbároknak hív jó kapcsolatot ápolnak a nyugat part, csak úgy, mint az Egyesült Királyság szupergazdagjaival. Egyeseknek ez csak egy szimpla üzleti hálózat, másoknak viszont veszélyt jelent. Két harmada az amerikaiaknak úgy gondolja a kormánya mögött összeesküvők húzódnak meg. El tudják képzelni, hogy a drogüzlet és Kennedy halála mögött a CIA rejtőzött. De 2001 szeptember 11- támadást csak úgy, mint ugyan ebben az évben a floridai választási csalás olyan titkos szervezetek műve, mint a Skull and Bones. Andreas von Retyi meggyőződése ebben a szervezetben az Illuminátusok születtek újjá. Persze ha léteztek Illuminátusok. De ez már egy másik összeesküvés elmélet…

 Merilyn Monroe öngyilkossága, lövések John F. Kennedy elnökre és testvérére a hatvanas évek leghíresebb halálesetei több megválaszoltalan kérdést is felvetnek. Ilyenek például: miért kellett meghalniuk, kik álltak a halálesetek mögött, milyen kapcsolat fűzte őket egymáshoz?

Gyilkos CIA ügynökök; kormányzati aktamanipulációk; a titokzatos második lövész – olyan állítások, amelyek mind a mai napig részei három ember John F. Kennedy, Robert Kennedy és Merilyn Monroe halálához kapcsolódó összeesküvés elméleteknek. Évtizedek óta nem hagyja nyugodni a közvéleményt a hatvanas évek ezen három ikonikus tagjának a halála. A Kennedy fivérek és a hollywoodi csillag öngyilkossága közötti kapcsolatról újabb és újabb teóriák és beszámolók látnak napvilágot. Az egyik ilyen szerint Monroe öngyilkosságának helyszínét a Kennedy kormányzat emberei manipulálták, hogy a nagyobb bajt megelőzzék. Tizenhét év alatt a törvénytelen gyerekből Hollywood megasztárrá váló Marilyn Monroe 36 évesen bekövetkező hirtelen halála sokkolta az embereket. A filmdívát 1962 augusztus 5-én 22 óra körül találták holtan Los Angeles-i villájában kezében telefonnal. A hivatalos verzió szerint altató túladagolás következtében vesztette életét. Valószínűsíthetően öngyilkosság. Hamarosan szaporodni kezdtek Monroe halálához kapcsolódó különböző elképzelések. Ezek széles skálán mozogtak: az orvosa félrekezelte, öngyilkosság a Kennedy fivérekhez kötődő szerelmi viszony miatt, gyilkosság; három olyan ok, ami ekkor felmerült. A gyilkosságot állítólag a maffia követte el, hogy a Kennedyeknek ártsanak. Az öngyilkossági teóriához több évtized eltelte óta is erős kétségek kötődnek. John W. Miner az ügyet vizsgáló Los angelesi ügyészség munkatársa 43 évvel a filmsztár halála után olyan írásokat hozott nyilvánosságra, amelyek a pszichológusával történt beszélgetés leiratai. Ezeket Miner 1962-ben a vizsgálatkor meghallgathatta, de meg kellett ígérnie a pszichiáternek, hogy nem hozza nyilvánosságra. Miner 2005-ben törte meg először a hallgatást, amikor a pszichiáter Dr. Greenson özvegyével megállapodott. „Néhány héttel halála elött Monroe mindenek tűnt csak életuntnak nem” – állítja Miner. „Nagy tervei voltak, és teljesen feldobott volt, hogy végre egy Shakespeare darabban bizonyíthat.”  A pszichiáternél tett látogatás során szóba került Robert Kennedyhez való viszony, amit éppen befejezni készült. „Nincs helye az életemben, de nincs merészségem ezt megmondani neki, mert félek megbántom. Más valakinek kell ezt közölnie vele, akit mind ketten jól ismerünk.” – mondta hangszalagra Monroe.

A hollywoodi díva és a Kennedyek közötti szerelmi viszony az összeesküvés elméletek gyakori témája. Az, hogy Monroe intim kapcsolatba került Kennedyekkel ma már nagy részt elfogadott tény. Minden esetre az vitatott, hogy Robert Kennedy Monroe halála napján annak villájában járt volna. Keya Morgan dokumentumfilmes viszont beszélt egy olyan FBI ügynökkel, aki megfigyelést végzett azon az estén a filmszínésznő háza elött. Ő látta Robert Kennedyt emberivel Monroe házában, ráadásul veszekedni. Addig amíg ennek az ügynöknek a nevét titok homálya fedi nem lehet ellenőrizni ezt az információt. Ennek ellenére a keretfeltételek adottak voltak a névtelen FBI ügynök állításaihoz. Los Angeles korabeli rendőrfőnöke Anthony Summersnek Monroe életrajzírójának elmondta, hogy tudomása szerint Robert Kennedy ebben az időben a városban tartózkodott. „Az aktáink ezt megerősítik és valószínű az FBI is tudott róla.” Az életrajzíró Summers nem hiszi, hogy Robert Kennedynek köze lenne a színésznő halálához, de úgy gondolja emberei lényeges bizonyítékokat tüntettek el, amelyek utalhattak Monroe és Robert Kennedy kapcsolatára. „Monroe utolsó óráit összefüggésbe hozni az elnök öcsével egy rémalom lett volna.” – mondja az író. „Elképzelhető, hogy volt egy eltusoló manőver.”

Alig egy évvel később 1963 november 22-én John F. Kennedy merénylet áldozata lett Dallasban. Az Egyesült Államokban élők csak egy kis része hiszi el a merénylet hivatalos verzióját, hogy a gyilkos Lee Harvey Oswald lett volna. Legtöbben a gyilkosság mögött keményvonalas katonatiszteket és CIA-t feltételezik. Ezt a vonalat erősíti Oliver Stone 1991-es „JFK” című mozifilmje főszerepben Kevin Costnerrel. Több elterjedt teória Fidel Castrót vagy a maffiát sejti a háttérben. Leginkább a vizsgálat felületessége teszi gyanússá az emberek számára a Kennedy gyilkosságot. A boncolási jegyzőkönyv, valamint a lövések iránya és számához kötődő kétségek hajtják a vizet az összeesküvés elméletek híveinek malmára. A legújabb időkben a modern technika segítségével azonban néhány elméletet cáfolni lehet. Az egyik ilyen ahhoz a fotóhoz kötődik, amelyet Oswald felesége készített 1963 márciusában házuk háta mögött. Ez az híres „hátsóudvar” fotó. Ezen a képen Oswald marxista újságokkal és egy puskával pózol. Annak idején a Kennedy vizsgálat erre a fotóra építette a gyanúját, hogy a merényletet egy zavaros fejű kommunista hajtotta végre. Az összeesküvés hívők viszont azt állították, hogy a fotó hamísított. Az álláspontjukat kép fényviszonyaival, pontosabban az árnyékok elhelyezkedésével támasztották alá. Szerintük Oswald arcán az orr hajlatánál levő árnyék nem felel meg a test többi részén látható árnyékkal. Oliver Stone filmjében is utalnak rá, hogy Oswald fejét később montírozták a képre. Hany Farid amerikai informatikai professzor új eljárást dolgozott ki képi manipulációk leleplezésére. A tudósnak két hónapig tartott míg pontosan rekonstruálni tudta 3D formátumban az Oswald fotót. Azért, hogy a kamera pontos helyét és a nap állását kiszámítsa egy algoritmus segítségével különböző információkat kellett figyelembe vennie, mint például Oswald szemében a fénypontot, vagy az arcán az árnyék eloszlást. Végül Faridnak sikerült rekonstruálnia a felvétel idejében uralkodó fényviszonyokat. Az eredmény: a képen látható árnyékok egy fényforrásnak köszönhetőek. „Rendkívül valószínűtlen, hogy hamísított fotóval lenne dolgunk.” – mondja Farid. Az informatikus korábbi tanulmányában megállapította: „a szemünk rendkívül rossz ahhoz, hogy egy kép pontos árnyékviszonyait megállapítsuk.” Erős szűklátókörűség jellemzi az interneten publikáló összeesküvéselmélet hívőket. Ha a saját elméletüknek ellentmondó tényekkel találkoznak azokat nem veszik figyelembe. Például Fidel Castro esetében hiányzik a gyilkosság indítéka. Ugyan a forradalmár még 1962 novemberében a kubai rakétaválság idején erős Amerika ellenes vonalat képviselt, 1963-as merénylet idején már titkos tárgyalásokat folytatott a két ország közeledése érdekében. A klasszikus kérdés minden büntetnél a motiváció - „kinek az érdeke” - és ez leginkább az amerikai maffiára tereli a gyanút. Oswald ebben az esetben csak egy sakkfigura a nagyok játékában, amelyben Kennedy testvére és kormányának igazságügyi minisztere, valamint a maffia a főszereplők. Robert Kennedy régóta folytatott kereszteshadjáratot a maffia ellen. Hivatali ideje alatt az elítélt maffiózók száma megháromszorozódott.  Az amerikai történész Lamar Waldron 2006-os könyvében az „Ultimate Sacrifice”-ben azt írja, a Kennedyk különösen keményen léptek fel Carlos Marcelloval szemben, aki a déli államokban működő maffia vezére volt. Őt 1963 április 4-én tartóztatták le és két US Marshal kíséretében Guatemalába szállították, ahonnan nagy nehézségek árán tudott csak visszatérni az Államokba. Mindenesetre a gengszter nem felejtette el a vele történteket. Még húsz évvel később amikor a texakanai börtönben ült gyűlölet triádákat mondott a Kennedykről, akik őt „elrabolták.” Amit Marcello nem tudott, azt az író Waldron leplezte le: fogolytársa a börtönben az FBI informátora volt. Egy 1985 decemberi kihallgatási jegyzőkönyvben szerepel, hogy a besúgó azt vallotta, hogy neki Marcello elismerte, hogy ő adott utasítást „a kurafi” meggyilkolására, és még hozzá tette: „még egyszer megtenném!”. Felmerül a kérdés miért nem tett a szövetségi rendőrség semmit, amikor ez a tudomására jutott?  A válasz Waldron szerint egyszerű: a besúgónak akkoriban egy kolumbiai drogbáró ellen kellett tanúskodnia és ez elsőbbséget élvezett a több, mint húsz évvel korábbi esettel szemben.

Kennedy elnök elleni merénylet után öt évvel öccse Robert is gyilkosság áldozata lett. 1968 elején jelöltette magát a demokrata párt színeiben az Egyesült Államok elnökének hivatalára. 1968 június 5-én a Los angelesi Ambasador Hotelben beszédet mondott hívei elött. Mikor éppen elhagyni készült az épületet a hotel konyhájában egy 24 éves palesztin Sirhan Sirhan 22-es kaliberű pisztolyból leadott lövésekkel halálosan megsebesítette. Robert Kennedy másnap meghalt. Mint, ahogy bátyjánál a hatóságok az ő esetében is politikailag motivált magányos merénylőről beszéltek. Sirhan a bíróság előtt elmondta, hogy Robert Kennedyt Izrael támogató politikája miatt ölte meg. 1967-es arab zsidó háború óta gyűlölte őt. Csak itt is mint ahogy John F. Kennedy esetében is egy második lövészről kezdek beszélni. Az amerikai dokumentumfilm csatorna Discovery 2007-ben egy a gyilkosságnál jelenlevő rádióriporter által rögzített hangfelvételt vizsgáltatott meg. Az elemzés szerint 13 lövés dördült el, tehát kellet második lövésznek lennie. Sirhan a hivatalos vizsgálat szerint rövid időközökben nyolcszor lőtt Robert Kennedyre és háromszor találta el. Mel Ayton a film egyik szakértője szerint a filmkészítők figyelmen kívül hagyták egy korábbi vizsgálatot, amelyet a brit Peter French akusztikus végzett el az intézetében a rendőrség megbízásából. French szerint nyolc lövést lehet hallani méghozzá Shirhan pisztolyából. De a dokumentumfilmesek ezt nem vették figyelembe „mert nekik a szenzáció kellett.” További összeesküvéselméletek is feltűntek Robert Kennedy meggyilkolása kapcsán. A brit újságíró Shane O’Sullivan a BBC munkatársa egy 2006-os adásban azt mondta CIA ügynökök láthatók az Ambasador Hotelben készült fotókon és valószínűleg a háttérből ők irányítottak. Így ott volt David Sanches Morales nevű ügynök, aki az amerikai titkosszolgálat különböző erőszakos akcióiban részt vett. Morales a Kennedy testvéreket a kubai Disznó öbölben lezajlott akció sikertelenségéért kárhoztatta. O’Sullivan szerint Morales elmondta ügyvédjének: „Ott voltam Dallasban, amkor a kurafit lelőtték és ott voltam Los Angelesben, amikor azt az átkozottat elintézték.” Ekkor az újságok címlapon hozták „CIA ölette meg a Kennedy fivéreket?” Amikor viszont kiderült, hogy O’ Sullivan rosszul azonosította az ügynököket már nem volt a dolognak hírértéke. Az újságoknak nagy felelősége van az összeesküvés elméletek terjesztésében, mert szükségük van a szenzációra. Robert Kennedy esetében további összeesküvés elméletek születnek még mostanában is. Lamar Waldron amerikai könyvszerző azt állítja, hogy Sirhan összeköttetésben állt a szervezett bűnözéssel. „A testvére drogot árult ő maga pedig megrögzött szerencsejátékos volt. Sokat vesztett így könnyű játékszere volt a maffiának.”- így Waldron. Robert Kennedy a maffia kései bosszújának lett az áldozata, és emellett meg akarták akadályozni, hogy elnökként fel tudjon lépni a szervezett bűnözés ellen. Azt állítják, hogy a Kennedy fivérek és Merylin Monroe esetében egy sereg új bizonyíték került elő. De megismeri-e ezeket valaha is a közvélemény? „Az összeesküvés a titoktartás szövetsége” - állítja Richard Marquise az FBI volt fővizsgálója. „Ha tényleg összeesküvés létezik, azt csak fáradtságos, aprólékos munkával lehet feltárni. De valaki előbb utóbb megtöri a csendet és kipakol!”             

Sztriptíztáncosnő, luxus prostituált, kettősügynök. 1917 februárjában tartóztatták le, majd ugyanezen év októberében végezték ki Mata Harit. De ki volt ő valójában? Szex istennőbe oltott szuper kém, vagy egyszerű áldozat? A fríz szépség szerepe mind a mai napi kérdéseket vet fel.

Még hogy elkényeztetett luxus hölgy! Halálának pillanatában Mata Hari hősiességről tett tanúbizonyságot. Nem, neki nem kell bekötni a szemét a kivégzés előtt – mondta a sötéthajú szépség a kivégző osztag parancsnokának. Ő szembe néz a tizenkét marokkói katonával és a ráirányított puskacsövekkel. „Moniseur, köszönöm szépen!” – szólt a sortüzet vezénylő tiszthez a 41 éves asszony mikor felkészült a halálra, hogy visszaadja lelkét teremtőjének. Előtte kezet csókolt a papnak hálából az utolsó áldásért és a bűnbocsánatért, hiszen mindkettő nagyon ráfért, mert sok bűn nyomta a lelkét. Aztán a Vincennes kastély várárkában felállt kivégzőosztag tette a dolgát. A rászegezett puskák eldördültek. 1917. október 15-én a hűvös hajnali szürkületben holtan esett össze oly sok férfi örömének forrása, aki a hadbíróság szerint komoly veszélyt jelentett Franciaországra és ANTANT szövetségeseikre. De valóban így halt meg? Vagy másképp? Esetleg nem ekkor halt meg? Tényleg megúszta a kivégzést, mert páncélmellény volt rajta?  Elképzelhető, hogy a hormonvezérelt katonák az egykori sztriptíz táncost látva nagy izgalmukban mellé lőttek? Hihető, hogy a kivégző osztagot megvesztegették, hogy vaktöltényt tegyenek a puskájukba? Vagy egy orosz herceg megmentette és ellovagolt vele a hajnali ködben?

 Ennyit a legendákról, amelyek Mata Hari személyét ma is körülveszik. Az biztos, hogy a holland táncosnőt és luxus prostituáltat 1917. február 13-án kémkedésért és hazaárulásért letartóztatták és hónapokkal később halálraítélték. Személye ma is izgalomba tartja nem csak a történészeket, hanem az átlagembereket is. Számtalan újságcikk, könyv és film készült életéről. De isten igazából még ma sem lehet tudni ki is volt ő valójában. Egy mindenhájjal megkent kém, vagy bűnbak? Zseniális kettős ügynök, vagy egy egyszerű nő, aki a körülmények áldozata lett. Azért nehéz az életéről bármit mondani, mert korának egyik nagy hazudozója volt. „A szentvárosban Jaffnapatamban születtem. Az apám tiszteletre méltó bráhmin volt, anyám pedig templomi táncosnő, aki születésemkor halt meg. A templomi papok neveltek fel, vezettek be a szeretet szent misztériumába, tanítottak az istenek tiszteletére és ajánlottak Shívának.” Életének ezt a verzióját ő maga terjesztette, csak egy gond volt vele egy szó sem igaz belőle. Ennek ellenére voltak sajtótermékek, amelyek szívesen publikálták. Valójában a végzett asszonya Hollandiában, Frieslandban született és nem Mata Hari (malájul a hajnalpír szeme) volt a neve, hanem Margaretha Geertruida Zelle.

Margaretha 1876-ban született Leeuwardenben. Apja Adam Zelle nem bráhmin volt, hanem kalaposmester, aki szívesen „bárónak” hívatta magát és a lányának hatodik születésnapjára kecskék által vontatatott kis hintót ajándékozott. Az anyja még gyermek korában meghalt. Miután apja csődbe ment a lány rokonokhoz került. Az óvónőnek szánt vonzó Margaretha pár év múlva válaszolt a nála 20 évvel idősebb Rudolph MacLeod skót származású gyarmati tiszt házassági hirdetésére és hozzá ment feleségül. Néhány évet, mint Lady MacLeod Jáva és Szumátra szigetén élt. Itt tanulta meg a keleti táncokat és fedezte fel, hogy a férfiak nagy érdeklődést mutatnak iránta. Talán ezt a népszerűséget nem nézte jó szemmel a féltékeny férj, mert a házasság vége válás lett. A kapcsolatból két gyerek született. Egy fiú, akit a gyarmatokon a házi szolgák megmérgeztek és egy lány, aki a válás után apjánál maradt. Lényegében az asszony nagyvilági élete ekkor vette kezdetét. Párizsba ment, ahol keleti stílusú erotikus táncokat adott elő. A többszörösen megcsalt ex férj szerint lúdtalpa volt és nem tudott táncolni. De valószínűleg csak a keserűség beszélt belőle, hiszen Margaretha sikert sikerre halmozott. Volt, aki szerint nem is a tánca miatt lett népszerű, hanem azért mert levetkőzött. Vékony kecses barna testéről egymás után hullottak le a ruhadarabok. De soha se mutatkozott teljesen meztelenül. A száma végén egy áttetsző lepelben hagyta el a színpadot. Egzotikum és erotika volt a sikerének a titka. A színpadi sikerek szeretők egész sorát hozták el neki. Méghozzá a felsőbb osztályokból. Nagykövetek, miniszterek, katonatisztek váltották egymást a hálószobájában. Főleg utóbbiakat szerette nagyon. Az 1 méter 78 centiméter magas kurtizán nem is csinált titkot az egyenruhások iránti vonzalmából. „Inkább egy szegény tiszt szeretője vagyok, mint egy gazdag bankáré.” – mondta 1917-ben a bíróság előtt. De azért a bankárokat sem zavarta el az ágyából.

 Ahogy a sikereinek a csillaga leáldozott, úgy került egyre inkább pénzzavarba. Már egy éve tartott az első világháború, amikor 1915-ben egy német konzul mentőövet dobott neki.  20 ezer frankot ajánlott fel, ha ügynökként információkkal látja el. Nem kell mást csinálnia, mint amit amúgy is kedvel, katonatisztekkel kellett kapcsolatba lépnie és belőlük haditikokat kiszednie, akkor, amikor a legsebezhetőbbek, szerelmi aktus közben. Fedőnevet is kapott. Ő lett a H21-es ügynök. A francia titkosszolgálat is alkalmazta őt, tőlük egy millió frankot kapott. A kettős ügynök viszont hamar lebukott. 1917. február 13-án a francia elhárítás a párizsi luxus szállodában az Elysées Palace Hotelben letartóztatta. Az anekdota szerint éppen fürdött, amikor a rendőrök rajta ütöttek. De ez nem zavarta, meztelenül csokoládéval kínálta a megdöbbent hatósági embereket. A rendőrök Mata Harit Pierre Bouchardon vizsgálóbíró elé vezették. Eleinte haditikok elárulását nem tudták rá bizonyítani, de 1917. május 22-én Mata Hari bevallotta, hogy a németeknek dolgozott.  Bouchardon nyeregben érezte magát. „Magas nő állt előttem, vastag ajkakkal, rézszínű bőrrel, a fülében hamis gyöngyök. Macskaszerű, simulékony, rámenős. Olyan asszony, aki hozzászokott, hogy a férfiak minden kívánságát teljesíti. Ideális típusa a kémeknek.” – jegyezte fel Bouchardon.

1917 július 25-én Mata Harit halálra ítélték. A franciák meg voltak győződve arról, hogy Antant katonák ezrei miatta haltak meg. Mítosz, ami megkérdőjeleződött, amikor az angol titkosszolgálat róla szóló aktái nyilvánosak lettek. A brit elhárítás szerint a szex istennőt valóban beszervezte az amszterdami német konzul jelentős összeg fejében, de lényeges információkat nem adott át. Mata Hari számára a németek pénze kényelmes jövedelemforrás volt. A brit források szerint valóban beismerő vallomást tett, de azt mondta, amit a franciák hallani akartak. Nem adott tovább más információt, mint, amit a spanyol újságok amúgy is megírtak.

Egyes szakértők szerint a politika nem az ő műfaja volt. Nem is értette a működését. Ideális bűnbak volt a francia katonai vezetés kezében, akivel „el lehetett vitetni a balhét” a háborús kudarcokért. A 2003 elhunyt Mata Hari kutató Léon Schirmann szerint a bírósági aktákat manipulálták és a Mata Hari elleni per propaganda célokat szolgált. A francia kutató könyve alapján 2001-ben Thibault de Montbrial államügyész perújrafelvételt indítványozott, de a bíróság ezt elutasította. Hasonló dolgot kísérelt meg a holland Mata Hari alapítvány is. A végzet asszonya mégis ártatlan volt? Az utolsó összekötő tisztje a német Roepell őrnagy ezt másképp látta: „Személyes meggyőződésem, hogy nagyon jó megfigyelő és nagyon jó ügynök volt. A legokosabb nő volt, akivel életemben találkoztam. Németország érdekében teljesen biztosan kémkedett. Véleményem szerint sajnos a franciák teljesen jogosan lőtték le.”

Mata Hari villája. Párizs melleti Neuilly-sur-Seineben. Itt fogadta a luxus prostituált a vendégei, minisztereket, nagyköveteket, katonatiszteket. A német császár fiával is volt szerelmi kapcsolata.

Mata Hari kivégzése. 1917. október 15.