680-ban egymással rivalizáló muzulmánok csaptak össze a mai Irak területén található Kerbelánál. Nem kisebb volt a tét, mind a próféta öröksége.

 A férfiak vérrel szennyezett fehér ruhát viselnek. Úgy vonulnak végig a tömött utcákon mintha transzban lennének. Ökölbe szorított kezükkel a mellüket verik, vagy ütemesen a fejüket ütik. Némelyik veszélyesen a kardját lengeti és közben „Haidar! Haidar! (oroszlán, oroszlán) skandálják hangosan. A fejükön keletkezett sebből vér csorog az arcukra és a ruhájukra. Mindez nem a középkorban, hanem a napjainkban történik a dél libanoni Nabatiyában. A siíták tartják így legszentebb megemlékezésüket az Ashura ünnepet. Az Ashura arabul azt jelenti tízedik. Egész pontosan muharram hónapjának 10-ik napja. Ezen a napon emlékeznek a shíták történetük legtragikusabb napjára a 680-ban lezajlott kerbelai csatára. Akkoriban a siíta Husein ibn Ali 70 követője harcolt Jazid ibn Moávia kalifa állítólag 4000 katonájával. Muszlim, muszlim ellen. A siítákat szabályosan lemészárolták, Huszein ibn Alit, aki nem volt hajlandó megadni magát kivégezték. Kerbelai sírja Mekka mellett a shíták másik legfontosabb zarándokhelye. A siíta az iszlám második legjelentősebb irányzata. Maga az elnevezés az arabul pártot jelent. Rövidített formája a „Schi’at Ali” arab kifejezésnek, ami annyit tesz Ali pártja. Az elnevezés már az iszlám történetének elején meg volt. Ma a 1,3 milliárd muzulmán 10-15%-a tartja magát shítának. Az iszlám többség a szunnita irányzathoz tartozik. Ők a szunna (a próféta nem kanonizált beszédgyűjteménye), a tradíció követői. Az 1979-es iráni forradalomig a nem muszlimok többsége nem is tudta kik azok a shíták. Aztán egyre többet lehetett hallani róluk. Például Irakban, amikor a szunniták merényleteket hajtottak végre siíta szenthelyek ellen, vagy Szaddám Husszein siítákkal szembeni elnyomásáról. De a médiában folyamatosan beszámoltak a libanoni siíta terrorszervezet a Hiszbollah akcióiról és a legnagyobb siíta lakosságú ország Irán atomprogramjáról. A siíta irányzat majdnem olyan idős, mint maga az iszlámvallás. A shíták és a szunniták megkülönböztetése egy férfi történetéhez kapcsolódik szorosan. A neve Ali ibn Abi Talib. Ő a próféta unokaöccse, illetve a lányának, Fatimának a férje. Mohamed 632-ben úgy halt meg, hogy nem jelölte ki az utódját. A követőinek kellett kiválasztani azt, aki a jövőben vezetni fogja a vallási közösséget. De ebben nem tudtak megegyezni. Két jelölt volt a kalifa (utód) személyére: Abu Bakar, Mohamed apósa, és Ali ibn Abi Talib. A többség Abu Bakart választotta kalifának. Ali pártja viszont nem fogadta el a választást. Ali követői szerint a kalifának Mohamed vérrokonait kell megválasztani. Azt állították Mohamed Ghaidr Chum sivatagi város meglátogatásakor azt mondta: „Aki engemet vezetőnek elfogad, az elfogadja Alit is vezérének.” De az érveik és a tiltakozásaik hatástalanok maradtak.    

Két év múlva, amikor Abu Bakar meghalt újra kalifát kellett választani. A siíták ismét Alit próbálták hatalomra jutatni. De most is más lett a befutó, Umar ibn Chattab, Mohamed népszerű harcostársa. Irányítás idején sikerült az iszlám befolyást lényegesen kiterjeszteni. Umar csapatai olyan területeket hódítottak meg, mint Palesztina, Szíria, Egyiptom, Karthágó és Perzsia. A kalifát viszont 644-ben egy perzsa fogoly megölte. Harmadszor kellett a törzsek vénjeinek utódot választaniuk. A döntésük viszont a hitegységre végzetes hatással volt. Ismét nem Alit választották, hanem Uthman ibn Affant, aki Mohamed követője volt a kezdeti idők óta. Uthman családja Szíriából származott és az Omaijád törzsének tagja volt. Eddig a kalifákat a Mekka környéki nemzetségek tagjai közül választották. Ezután két párt alakult ki: az egyik azt mondta minden muszlim lehet kalifa, a másik pedig azt, hogy csak a próféta vérszerinti rokonai lehetnek azok. Uthman azzal is kiélezte a helyzetet, hogy a vezetői posztokra saját embereit helyezte. Aztán úgy végezte, mint elődei, 656-ban merénylet áldozata lett. Ekkor jött el Ali ideje. Most őt választották kalifának. A hívei által csak „Haidar” „oroszlánnak” hívott 62 éves férfi viszont nem volt, abban a helyzetben, hogy a viszályokat megoldja. Sőt nyílt testvérháború tört ki. Az omaijádok elutasították Ali kalifátusát és saját törzsbeli ellen kalifát állítottak Moávia személyében. 661-ben Ali is merénylet áldozata lett Moávia pedig az egyedüli kalifa. 680-ban Huszein és Abbas, Ali és Fatima két fia az iraki Kufa városába ment, hogy csatlakozzanak az ellenzékhez. Kerbelánál kerültek szembe a kalifa fia Yazid által vezetett csapatokkal. A csatában Yazid kegyetlen módon hagyta lemészárolni Mohamed próféta két unokáját. Kerbela után már nem volt lehetőség a kibékülésre. A siíta irányzat kezdte felvenni azt a formát, ami mind a mai napig jellemzi. Egyik központi eleme ennek a kalifátus, sőt magának a kalifa szónak az elutasítása. Az első általuk legitimnek tartott utódnak Ali számít, akit imámnak (szentnek nyilvánítottnak) neveznek. A fia unokái, sőt az ükunokái is ezt a címet viselték. Az imámok a siíták szerint titkos tudás birtokosai; tévedhetetlenek, mindent tudók és csodákat tudnak tenni. Az idő múlásával Ali követői is több csoportra bomlottak. A legnagyobb ilyen irányzat a 12 imám, amely követői szerint csak 12 törvényes imám volt, Ali 12 törvényes leszármazottja. A 12-ik Mohamed ibn Al-Haszan viszont 874-ben eltűnt, elrejtőzött és az idők végén jön el megváltóként, vagy, ahogy a siíták hívják Mahdiként. A siíták mási jelentős csoportja az izmaeliták, akik Ali hetedik utódát Izmáilt tekintik utolsó legitim imámnak. A siítákkal szemben a szunniták nem hisznek a messiásban, megváltóban. Ma a legtöbb siíta dél Irakban és Iránban él. Ők a 12 imám irányzat követői. Siíták egy másik irányzatának követő élnek Szíriában, az alaviták. A francia mandátum ideje óta ők irányítják a többségben szunniták lakta országot. Irakban ennek a pont az ellenkezője működött Szaddam Husszein hatalmának megdöntéséig. Ott a kisebbségben élő szunniták nyomták el a többségi siítákat. Ennek az alapjait pedig az angolok teremtették meg. Siíta szunnita ellentét nem csak országokon belül figyelhető meg. A közel kelet két regionális nagyhatalma a szunnita Szaúdi-Arábia és a siíta Irán szembenállása hosszú ideje destabilizálja a régiót. Ez leglátványosabban Szíriában és részben Irakban figyelhető meg. Az alavita Asszád szír elnök megbuktatására a szaúdi vezetés nagy pénzeket mozgósított, míg Irán Asszad védelmére katonai segítséget küldött. A világhatalmak így az Egyesült Államok is kihasználja folyamatosan az iszlámvilág vallási megosztottságát. Szíriában a szunnita többséget lázította fel siíta alaviták hatalma ellen. Ilyen következményekkel jár, ha egy vallási csoport nem tud megállapodni az alapító utódairól.