Az 1923-as sikertelen puccs után Hitler Berchtesgaden idilljébe vonul vissza. Nem sokkal később az Obersalzberg zarándokhellyé válik – a helyiek nagy bánatára.

Kezdetben csak kék árnyak voltak a horizonton.  De minél távolabb kerül Herr Wolf Münchentől, annál gyorsabban nőnek a távolban a hegyes csúcsok sorai, lassan túlnőnek a falvak templomtornyain, és végül hegylánccá duzzadnak, amit úgy hívnak Alpok.  Herr Wolf Németország délkeleti csücskébe érkezett, hogy meglátogasson egy barátot. Május van. A tavasz ébredése. Vagy ahogyan Herr Wolf nevezné: „német ébredés.” A 34 éves férfi már régóta megveti a weimari köztársaságot. Hisz a „tőrdöfés” legendában, és úgy érzi, a versailles-i békeszerződés elárulta hazáját. Nem ezért a „szégyendiktátumért” harcolt az első világháborúban. Kemény szavak, amelyek megtalálják a közönségüket.  Amikor Herr Wolf beszél, a szenvedély és a fanatizmus egyvelege olyan hatást kelt, amely a pártjának tagjait figyelmes hallgatókká teszi. Ez a hang, ezek a gesztusok, ez a gyűlölet – messzire fog jutni a Nemzetiszocialista Német Munkáspártban és ez Herr Wolfnak köszönhető. Így gondolkodik Dietrich Eckart, a párt egyik alapítója és publicistája is. Ezért hívta meg 1923 májusában az Obersalzbergre Herr Wolfot.  A legenda szerint itt, az Alpokban a párttársak puccsot terveztek. Talán ezért érkezik Herr Wolf álnéven. Valójában Adolf Hitlernek hívják.

November van. A puccs kudarcot vallott. Hitlert 1924-ben bebörtönzik a landsbergi erődben. Kilenc hónappal később, miután megírta az önéletrajzi könyvét, a „Mein Kampf”-ot, majd kiszabadul, ismét az Alpok felé veszi az irányt. Az 1925-ös nyarat az Obersalzbergen tölti, ahol a „Mein Kampf” második kötete születik. A könyvet Dietrich Eckartnak ajánlja. Vajon Hitler egyfajta apafigurát keresett a nála 21 évvel idősebb Eckartban, és otthont Berchtesgadenben? Hiszen a közeli Ausztriában nőtt fel. „Csak kevés dolog maradt meg az emlékezetemben ebből az időből” – írja emlékirataiban. Családja apja, egy állami tisztviselő munkája miatt gyakran költözött. Az ő nyomdokaiba lépni nem volt opció Hitler számára. Eckart sokkal inkább szellemi mentornak tűnt. Radikális jobboldali írásaival Hitler világnézetét táplálta.  De talán a vidéki táj varázsa is megragadta Hitlert. Az 1920-as években még bőrnadrágot viselt, és ezzel tökéletesen beleillett a bajor vidék idilli képébe.  Obersalzberg ekkor egy festői kis falu volt. 

Az 1923-as sikertelen puccs után Hitler Berchtesgaden idilljébe vonul vissza. Nem sokkal később az Obersalzberg zarándokhellyé válik – a helyiek nagy bánatára.  Hitler igyekezett magát közvetlen, ártalmatlan figuraként bemutatni. Akkoriban a látogatók még azokat a kavicsokat is összegyűjtötték, amelyeken Hitler állt. Maga Hitler is úgy tűnt, hogy egy idő után terhesnek találja ezt a kultuszt. 1938-ban Martin Bormann birodalmi vezető körlevélben közölte, hogy a Führer azt kívánja, „hogy mindenféle látogatástól tartózkodjanak.”  Ettől kezdve már csak államférfiakat fogadtak. Az egyszerű „Haus Wachenfeld” reprezentatív udvarrá nőtte ki magát, környezete pedig az úgynevezett „Führersperrgebiet” (Führer-zárt övezet) lett, amely a második kormányzati központtá alakult. A falusi lakosoknak távozniuk kellett. Eleinte még kaptak kártérítést a házaikért, de aki nem akart menni, azt Bormann nyomás alá helyezte.  A hegy azonban nem sokáig tartozott Hitlerhez: 1945. április 25-én brit bombázók támadták meg az épületeket. Öt nappal később Hitler Berlinben öngyilkos lett. Berchtesgaden lakói visszakapták a hegyüket – és vele együtt a történelmüket. De erre nem kívánják redukálni magukat: „Berchtesgaden már a 19. század óta turisztikai célpont. Az itt megszálló vendégek nem azért jönnek, hogy a Harmadik Birodalom építményeit lássák, hanem a gyönyörű táj miatt” – mondja Franz Rasp, Berchtesgaden polgármestere és a turisztikai régió vezetője.  Ulrich Chaussy évekig készített interjúkat a helyi lakosokkal, és összegyűjtötte őket a „Vom Bergbauernhof zum Führersperrgebiet” című dokumentumfilmben. A film ma is folyamatosan fut az Obersalzberg Dokumentációs Központ egyik képernyőjén. A nézők csendben figyelnek. Azért jöttek ide, hogy többet tudjanak meg arról az emberről, aki demagógként vonult be a történelembe, de az Obersalzberg lakói számára sokáig egyszerűen csak egy szomszéd volt. 

Ezért hozta létre a Müncheni Kortörténeti Intézet ezt a helyet, mint az emlékezés központját. Az első emeleten képek tanúskodnak Hitler kapcsolatáról a heggyel. A földszint a Harmadik Birodalom történetét mutatja be. A birodalomét, amely ezen a hegyen kezdődött.  „Minden alapvetően megváltozott később, egy elérhetetlen ember lett belőle. Sajnos” – mondta Michael Lochner Ulrich Chaussynak. Az 1930-as évek elejétől egyre több náci pártfunkcionárius jelent meg a térségben.  „Ettől kezdve Hitler szomszédságában, az út túloldalán lakó Eichengrün zsidó család fenyegető leveleket kapott” – mondja a film. Arthur Eichengrün kémikus elmenekült – helyette több ezer „népi elvtárs” érkezett, hogy láthassa azt a helyet, „ahol a Führer és népkancellár a szabadságát tölti” – írta az „Illustrierter Beobachter”propagandalap 1934 szeptemberében.