Az Atlanti és a Csendes Óceán közötti vízi út nem csak sok millió dollárba került, hanem több tízezer ember életébe is.

 Tényleg ott volt! A hegy, amiről Panquiaco a törzsfőnök fia Vasco Nunez de Balboa spanyol kalandornak mesélt, a hegy, ahonnan egy másik tengert is lehet látni. Balboa megparancsolta kisérőjének, hogy a magaslat lábánál várja meg. A 190 spanyol katonából nem egészen 70 élete túl a Karib tengertől a panamai dzsungelen át vezető utat. Fejszékkel vágtak maguknak utat a sűrű növényzetben, a kegyetlen hőségtől szenvedtek, krokodiloktól hemzsegő mocsarakon keltek át mialatt szúnyogok ezrei kínozták őket. Most, hogy célhoz értek Balboa egyedül akart maradni. 1513 szeptember 13-án értek fel a csúcsra. A látványtól elállt a lélegzete: az alatta fekvő sűrű növényzet felett ellátott a másik tengerig. Sikerült neki, az, ami Kolumbusznak nem? A Japán, Kína és India fekszik az általuk „Dél tengernek” nevezett víz mögött? Balboa letérdelt és hálát adott az Istennek. Majd magához hívta az embereit és hangosan kiáltva mondta: A tenger, a tenger! A lelkesedés a katonákra is átragadt. Megtisztították a hegytetőt, keresztet állítottak és ezzel a helyet a spanyol király birtokának nyilvánították. Három nappal később Balboa teljes fegyverzettel berohant a Csendes óceán sós vízébe egyik kezében kard, másikban zászló rajta a kis Jézussal és Szűz Máriával, az akkori spanyol zászlóval. Ebben a pillanatban fogant meg a gondolat a fejében, hogy a keskeny földnyelvet átvágva össze kellene kötni a két óceánt. Mennyivel lerövidítenék az utat Indiába és meg tudnák törni a portugálok fűszerkereskedelmi monopóliumát. És még egy dologról beszélt neki az indián. Ennek a tengernek a partján fekszik a mesésen gazdag ország – az inkák birodalma. A ország, amit ma Perunak hívnak és, amelyet Balboa vetélytársa Francisco Pizzaro fog meghódítani.

401 évvel később 1914 augusztus 15-én a Karib tengernél fekvő Colon városából elindulva 82 kilométert megtéve megérkezett az első hajó a Csendes óceánhoz. Több tízezer ember életébe került a csatorna, amely majdnem tönkre tette Franciaországot. Az Egyesült Államok egy kisebb forradalmat is kirobbantott, hogy a terület önálló legyen Kolumbiától. Többször is úgy tűnt kudarcot vall a vállalkozás. Végül mégis elkészült az akkori világ legdrágább és legbotrányosabb építkezése. A Panamacsatorna a San Franciscótól New Yorkig tartó eddigi 25000 kilométeres hajóutat 10000 kilométerre rövidítette le, és időben már csak három hétig kellett utazni. Nem kellett megkerülni Dél Amerika veszélyes déli csúcsát a személy, a teher, és a hadihajóknak. Csaknem száz évig uralták az amerikaiak a csatornát, rengeteg pénzt keresve vele. A felfedezés után tíz évvel Balboa csatorna ötlete ismét felmerült, amikor ő már halott volt. V. Károly császár idején komolyan foglalkoztak a megvalósítással. Viszont fia és egyben utóda II. Fülöp idején megtiltották, hogy erről gondolkodjanak. Aki árut akart szállítani az Atlanti óceánról a Csendes óceán felé és nem akarta megkerülni a földet előbb indián később afrikai származású rabszolgákat volt kénytelen igénybe venni, akik átvitték Panama dzsungelén a rakományt. A 19. században egy németben Alexander von Humboldtban merült fel ismét a csatorna ötlete. Őt Dél Amerika geográfiai, zoológiai és geológiai tanulmányai tették híressé. Humboldt kortársa Johan Wolfgang Goethe is támogatta a tervet. Ekkor merült fel a Duna-Rajna-Majna csatorna terve, vagy a Földközi tengert a Vörös tengerrel összekötő viziúté. A Panamacsatorna ötletének atya végül a szuezi csatorna „hőse” lett, a volt a diplomata Ferdinand de Lesseps, de az önhittségén és vaskalaposságán megbukott a vállalkozása. De ne szaladjunk ennyire előre.

Időközben egy másik megoldás vonta magára a figyelmet. Egy, a két óceán összekötő vasút. 1846-ban az USA tranzitjogot vett Kolumbiától, annak a nyugati provinciájában. Néhány év múlva több tíz ezer amerikai kelt útra, hogy Kaliforniába menjenek arany után kutatni. Az országon keletről nyugatra átmenni veszélyes volt, csak úgy, mint megkerülni az amerikai kontinens déli csúcsát. Maradt az út Panama dzsungelén keresztül. Ez számtalan áldozatot követelt: malária, kolera, sárgaság szedte az áldozatokat az aranyért útnak indulók körében. Ezért is döntött az amerikai vezetés a vasút megépítése mellett. Kínából, Indiából hoztak munkaerőt, vagy rabszolgákat alkalmaztak. A rossz munkakörülmények miatt a munkások hullottak, mint a legyek. Majdnem minden talpfánál egy holttest feküdt. Szinte minden nap szállították a már kész szakaszon a holttesteket. A Panama Railroad Company ecetes hordókba tette ezeket és kutatási célra eladta őket. Ebből finanszírozták a hiányzó kórházakat. 1855-ben elkészült az egyvágányú vasút az Atlanti és a Csendes óceán között, amely olyan sok hasznot hozott, hogy neki álltak kimérni a csatorna nyomvonalát. A mérnökök Nicaraguát javasolták, mint olyan helyet, ahol könnyebb megépíteni az átjárót. A csatorna építése nemzetközi érdekeket érintett. Ezért konferenciát hívtak össze. 1879-ban Párizsban 22 ország képviselője találkozott. Eljött Lesseps nagy ideje. A már 74 éves 14 gyerekes családapa nem akart ülni a szuezi babérjain az új csatorna építésében is részt akart venni. A csatornát zsilipek nélkül akarta megépíteni, holott egy hegyvonulat útban volt. Ennek a legkisebb magaslata is 84 méterrel a tengerszínt felett feküdt. Na és, majd nyiladékot vágnak. Az, hogy a Rio Chagres vízszintje áradás idején 0,9-ről 12 méterre nő és a Karib tengernél levő torkolatánál nem lehet megszelídíteni Lessepst nem érdekelte. Egy Panamában élő francia figyelmeztette: ha ez a terv megvalósul nem lesz elég fa a dzsungelben, a munkások sírkeresztjéhez. És ez majdnem így lett. Lesseps felhajtotta a pénz. Franciaország adott eleget, ami csak arra várt, hogy elköltsék. 1500 millió frank jött össze, sok kisbefektető pénze. Az első kapavágásra Lesseps második feleségével és közös gyerekeivel 1880 január elsején Panamába utazott. Ez az ártalmatlan száraz évszak időszaka. A „grand ingenieur”, ahogy hívták - pedig még műszaki végzettsége se volt - vitt magával kapát és ásót is. A helyszínen a szerszámokat hét éves lánya kezébe adta, de mivel a hajó az apály miatt nem jutott el a kijelölt részre az ásót egy földdel megtöltött pezsgős ládába nyomták. Micsoda ómen!

Lesseps számításai szerint 46 millió kubikméter földet kell kitermelni, de ez a szám hamar 75 millióra nőtt és vele nőttek a költségek. Ráadásul az esős évszak beköszöntével, a felhalmozott földhányások visszacsúsztak a kitermelt gödörbe. Lehetett újra kezdeni az ásást.  De nem csak a költségek emelkedtek: csaknem 22 ezer ember halt meg a trópusi körülmények között, egy negyede az összes foglalkoztatnak. A vonatok ismét holtesteket szállítottak Panama város felé. 1887-ben hét évvel az első kapavágás után Lesspes belátta nem lehet a csatornát zsilipek nélkül megépíteni. A szükséges emelő és süllyesztő berendezések megtervezésére Gustav Eiffelt a róla elnevezett párizsi torony építőjét kérték fel. De már későn: a költségek már nem voltak kontrolálhatók, pedig a francia parlament még egy lottó játékot is engedélyezett, amelynek a bevételét a csatornaépítésre fordították. Ennek segítségével az építés tőkéjét 720 millióra növelték. Pár hónappal később három csődbiztost neveztek ki, hogy a csatorna társaság liquiditását biztosítsák. Több százezer kisbefektető elveszítette a pénzét, amiből politikai botrány lett. Kiderült, hogy miniszterek, képviselők, újságírók lettek Lesspers vállalata által korrumpálva. A miniszterelnöknek és a pénzügyminiszternek le kellett mondania. Három volt miniszterelnök és számos képviselő került bíróság elé. Lesspers és Eiffel öt év börtönt kapott csalásért, de ezt az ítéletet egy felülvizsgálati bíróság hatályon kívül helyezte. És a csatorna? Nyolc év alatt a franciák a teljes szakasz hatodában termelték ki a földet, egy részét a dzsungel visszahódította. Ekkor jöttek az amerikaiak, akik megvásárolták az építési engedélyeket a franciák által kért 109 millió helyett 40 millió dollárért.

Egy politikai problémát, amit Washington hozott létre Amerika sajátos módján rendezte. Kolumbia megtagadta az USA-nak azt a kérését, hogy a csatorna két oldalán nyolc-nyolc kilométerre mondjanak le a területi szuverenitásról. Erre 1902 január 3-án puccsot követtek el panamaiak, mind a Panama Railroad Company munkatársai. A helyi kolumbiai parancsnokokat a saját oldalukra állították vastag csekkekkel és három napig tartó felkelés után kinyilvánították Panama függetlenségét. A kolumbiaiak elrettentéséhez az északi partoknál megjelent a „Nashwille” csatahajó. Az USA megkapta a csatornaövezetet teljes felségjoggal, 84 ezer hektár területtel. Egy millió dollárt fizettek érte, plusz 1913 után évente 250 ezer dollárt. Theodore Roosevelt felállított egy Földszoros Csatorna Bizottságot, amit a védelmi miniszter alá rendelt. Az építkezés újra elkezdődhetett. Közben rájöttek, hogy a maláriát és a sárgalázat szúnyogok terjesztik és megtalálták az ellenszerét is, így be tudták oltani a munkásokat. A panamai vasút kapott még egy sínpárt ennek köszönhetően hatékonyabban szállították a munkaerőt és az építési anyagot. A csatornát az akkori két legnagyobb hajóhoz a Titanichoz és a Pennsylvania csatahajóhoz méretezték. Hat zsilipet építettek mindkét irányban hármat, hármat velük felduzzasztott mesterséges tavakkal. Rio Chagres addig nem látott módon hatalmas falakkal duzzasztották fel két kilométer hosszan és 30 méter magasan. A legnagyobb kihívást Cunebra hegylánc okozta. Ennek megoldását a Gatun gátak oldották meg. 50 ezer munkás dolgozott a 82 kilométer hosszú csatorna építésén és 20 millió tonna dinamitot használtak a dzsungelben a robbantásokhoz. Az első hajó 1914 január 7-én kelt át a francia darushajó „Alexandre la Valley”.  A hivatalos menyitóra 1914 augusztus 15-én került sor és ekkor az „Ancona” nevű amerikai gőzöshajó haladt át a csatornán. De a világ ekkor mással volt elfoglalva két héttel korábban kitört az első világháború. És mi lett Baboával a csatorna eredeti megálmodójával? Intrikának köszönhetően felségárulás miatt lefejezték. Az elismerés későn jött: a panamaiak a pénzüket róla nevezték el. Egy dollár egy balboát ért.                     

Amikor 2007-ben a filmrendező James Cameron (Titanic, Avatar) a szerző Simcha Jacobovicivel együtt a közös dokumentumfilmjüket a „The Tomb”-t bemutatták a média szenzációról beszélt. Ugyanakkor hatalmas felháborodás tört ki. Tudósok és teológusok foglaltak állást a film által képviselt tézissel szemben, miszerint Jézus eredeti sírját találták meg, ami nem a Szent Sír Templomban volt, hanem Jeruzsálem Talpiot városrészében egy 1988-as építkezéskor feltárt temetőhelyen. Valóban itt izraeli régészek kétezer éves emberi csontokat tartalmazó kőládákat találtak. Az egyiken felirat: Yeshua, Maria, Yose, Yehuda, Maramene. Ezek a nevek a kanadai szerző Jacobovici szerint pontosan azonosak a szent család neveivel: Jézus (Yeshua), az anyja Mária, apja József és ifjabb fiútestvére Jehuda, valamint a felesége Mária Magdolna (Maramene). Hasonló vihart váltott ki Jacobivici három évvel később is, amikor is bejelentette a főpap Kajafás sírját találta meg, annak az emberét, aki Jézust elítélte mielőtt Poncius Pilátusnak kiszolgáltatták. A sírból értékes lelet előkerült egy szög, olyan, amit a keresztre feszítéskor használtak. Ezek lennének a bizonyítékok? A rozsdás szög, ami egy olyan tragédiára utal, ami központi szerepet tölt be a legnagyobb világvallás hagyományában? A szarkofág rajta nevekkel, amelyek egyébként abban a korban elég elterjedtek voltak és Jézus környezetében is előfordultak? A spekulatív feltevés miszerint ezek Jézus nyomai lehetnek tudományosan aligha alátámasztható. De arra bizonyíték, hogy Jézus története mind a mai napig foglalkoztatják az embereket.

A titokzatos galileai személye talán több kérdést vett fel, mint a világtörténelem többi szereplője. Legelőször is azt, hogy hol volt 30 éves kora előtt, azt megelőzően, hogy a világot három év alatt megváltoztatta? Az egyház hivatalos tanítása mellet léteznek úgynevezett apokrif (titkos) szövegek. Ezek történelmi tudósítások, helyi hagyományok és további 25 evangélium, amelyek egy része korábbi, mint az egyház által elismertek. Így például Tamás evangéliuma, az egyiptomi evangélium, valamint Mária evangéliuma. Valamennyit Egyiptomban Nag Hammadiban a Nílus nyugati partján nem messze Luxortól egy barlangban találták. A szövegek Jézus életéről írnak, titkos tanításáról, Mária Magdolnához kötődő kapcsolatáról. Északra Nag Hammaditól található a Szentföldön kívüli egyik legnagyobb tiszteletben álló Jézus emlékhely: a nagy kopt kolostor Deir el-Muharrraq. Minden év júniusában ezrek zarándokolnak ide, hogy megkereszteljék gyermeküket. Az ok: Jézus szüleivel együtt itt töltötte gyerek korát. A helyi tradíció egy nőről mesél Sulamith, vagy Salome nevűről, aki a szent családdal itt tartózkodott és néhányan Mária ifjabb leánytestvérének tartják. Ő volt az, aki hajóra szállt és Dél Franciaországba ment Saintes-Maries-Sur Merbe, ahol mai napig nagy tiszteletben tartják. A hagyomány szerint Jézus szüleivel Heródes haragja elöl – mint ahogy Máté evangéliumában leírja – Egyiptomba menekült. A Sinai félszigeten és a Nílus deltán át Kairóig vagy Asszuánig mentek. Dél felé haladva átutaztak Sketi (az aszkéták) sivatagán. A keresztények számára a Szaharának a Nílus nyugatra eső része egy különleges hely. A kereszténység hajnalán sok százan húzódtak ide és alapítottak kolostort. Ők a világtól elzárt helyen akartak élni, amit Jézus átutazásával megszentelt. Al-Homra sivatagi faluban nem régen restaurálták a Bir Maryam - Mária Kútját. Itt a hagyomány szerint Jézus a szomjazó szüleinek forrást fakasztott. És valahol itt történhetett meg a Korán által említett eset, amikor a datolya pálmafák lehajoltak, hogy gyümölcsöt adjanak a szent családnak. Mintegy három és félévet tartózkodott a szent család Egyiptomban majd visszatértek Galileába, ahol Názáretben telepedettek le. Ma Názáret egy 120 ezres város fontos zarándokhely. Akkoriban egy kis szegényes falú volt 200-300 lakóval legalább is a régészek így gondolják az ásatások alapján. Földművelésből éltek ezt árulják el az itt megtalált szerszámok és a teraszok. Jézus apja azonban kézműves volt. El tudta tartani a családját?  De mindenek elött ezen a szegényes vidéken hogyan tudott Jézus spirituálisan és intellektuálisan fejlődni? „És Jézus egyre bölcsebb lett Istennek és az embereknek köszönhetően” – írja Máté a jövendő megváltó ismeretlen gyermekkoráról. Az szinte biztos, hogy Jézus más kortársaihoz hasonlóan olvasni tudott. Evangélisták leírják, hogy bottal jeleket rajzolt a porba. Ez is arra utal, hogy írástudó volt. A szóhasználatából, arra lehet következtetni, hogy az arámi nyelv mellett a görög egyik akkoriban elterjedt dialektusát is beszélte. Hol sajátította el mindezeket? Hol tanult? Jézus nem a szüleinél nőtt fel, áll az úgynevezett gyermekség evangéliumban, amelyet Kru. 160-ben jegyzett le Tamás az izraelita. Az ismeretlen szerző szóbeli közlésekre hagyatkozott. Ezek szerint Jézus a nagyon intelligens, de rebellis fiú volt, akit a szülei egy jeruzsálemi írástudóhoz Zebedushoz adtak tanulni. Egy másik elterjedt teória szerint Jézus gyermekkorát a galliai Sepphoris városában töltötte. Az egykori virágzó településből csak romok maradtak a mai Zippor falu közelében. Sepphoris egy óra gyalogútra volt található Názárettől és híres volt gazdag piacáról, 3000 főt befogadó színházáról, az államigazgatási épületeiről, iskoláiról és jómódú felsőosztályhoz tartozók villáiról. A 10. században Sepphoris építkezési boomot élt meg. Jézus és apja biztos rengeteg munkát kaphatott. Itt rendkívül sok fajta emberrel és gondolattal ismerkedhetett meg Jézus és tanítókat kereshetett fel. Noha az evangélisták nem említik a várost, de sok történész Jézus lehetséges élet helyszínének tartják. E mellett szól, hogy a hagyományok szerint itt éltek Mária szülei Joachim és Anna, tehát Jézus nagyszülei. Egy tehetséges kézműves gyermek Sepphorisban a nagyvilági élet levegőjét szívhatta magába. Ez elég a spirituális fejlődéshez, vagy volt még más is, ami befolyásolta? Az 1950-es és az 1960-as években a Holt tenger nyugati partján Qumran barlangjaiban újabb tekercseket találtak agyag edényekben. Azóta létezik az a teória, miszerint Jézus, hogy a Negev sivatagban csatlakozott az esszénusok szektájához. Sok író közöttük Josephus Flavius, vagy idősebb Plinius megemlíti az aszkéta életmódot folytató közösséget, amelynek olyan kétezer tagja lehetett. Az esszénusok felfogása sok dologban közel állt Jézushoz: a felebaráti szeretet, az Isten királyságának misztikus keresése, az állatáldozatok és a materiális javak elutasítása. Az, hogy Qumran valóban az esszésnusok központja volt és Jézus itt élt még bizonyításra vár. Ugyanis voltak Jézus viselkedésben olyan vonások, amik eltértek az esszénusokétől. Ilyen volt a nőkhöz való viszony. Az esszénusok kerülték a nők társaságát, míg Jézus környezetében számos nő volt. Ha nem az esszénusoknál, akkor hol készült elő Jézus Isten üzenetének hirdetésére?  A brit bestseller szerző Michael Baigent (Az istenkészítő – igazság a Názáreti Jézusról) szerint Egyiptomban. Jézus nem egyszer, hanem többször is járhatott a Nílus menti országban. Pontosabban Alexandriában. Egy hegyen közel a Mareotis tóhoz az ő idejében egy misztikus csoport élt férfiak, nők, gyerekek, akiknek az életmódja nem sokban különbözött az esszésnusokétől. Meditáltak, egyszerűen éltek és elutasították a magántulajdont. A filozófus Alexandria Philon a nevüket is lejegyezte Therapeutae az-az gyógyítók. Sok ismerettel rendelkeztek a gyógyításról főleg a súlyosabb gyógyíthatatlan betegségek terén. Jézus a Therapeutaekel együtt élt és tanult tőlük? Nem lehet kizárni. Több zsidó szerző szerint Jézus a varázslás tudományát az egyiptomiaktól sajátította el. Ez persze negatív propaganda is lehet. Ugyanis a csoda és a csodás gyógyítás a vallásos zsidók számára elfogadhatatlan. Teljesen bizalmatlanok voltak az egyiptomi misztikus iskolákkal és az ők misztikus tudásukkal szemben. Külföldi tartózkodás lenne a válasz Jézus nem publikus éveire? A Korán azt írja, hogy Isten Isa-t (Jézust) egy időre kivonta a zsidók látóköréből. Valóban vannak nyomok, amelyek Egyiptomnál egy sokkal távolabbi országba vezetnek: mégpedig Indiába. Évszázadok óta tartják magukat azok az elképzelések, miszerint a Mester Indiába utazott. Két alkalommal ment a selyemúton a távoli országba. Egyszer fiatalon, még nyilvános szereplése elött. Indiában jogiktól tanulta Theravada buddhizmust. De ide kötötte egy másik esemény is: a háromkirályok születésekor történt látogatása. Ezek szerint a három bölcs buddhista lámák voltak, akik a megjövendölt isteni inkarnációt keresték. Legalább is ezt állítja Edgar Cayce amerikai misztikus, aki az alvó prófétaként vált híressé. Az orosz diplomata Nicolas Notovics 1887-ben a Himaláján tett utazása során Ladakban Hemis kolostorhoz jutott, ahol a szentkönyvekben Isa (Jézus) ott tartózkodásáról olvasott. Későbbi ladaki kutatások nem erősítették meg az orosz utazó állításait. Mégis a rejtély megmaradt. Számos ősi arab szöveg, csakúgy, mint észak indiai helyi hagyományok utalnak arra, hogy egy zsidó mester Isa, Issa, vagy Yus Assaf (Jézus muzulmán neve) elutazott Indiába. Csak Kasmírban több helyen is megemlékezik róla a hagyomány. A legrejtélyesebb az a hely, ahol úgy tartják ott található Jézus sírja. A Kasmír szövetségi államban fekvő Srinagar óvárosában egy kis négyszögletű épületben temették el állítólag zsidó hagyományok szerint. A sír a muszlimok, a hinduk és a buddhisták számára szent hely és egy muszlim család Rozabal irányítása alatt áll. A család tagjai úgy tartják ők Jézus leszármazottjai és ezt egy hosszú idő óta szájhagyomány útján átöröklött tradícióval támasztják alá. Viszont ahhoz nem járultak eddig hozzá, hogy a holttestből DNS mintát vegyenek. 

 Az a feltételezés, hogy Jézus nem halt meg a keresztfán a második században jelent meg. Ebből bontakozott ki az a történet, miszeerint haldoklott, amikor levették a keresztről és Arimateai József gyógyította meg, aki Jézus követője volt és a Therapeutae rendben tanulta az orvoslás mesterségét. Jézus miután felgyógyult utazott Indiába. De ez természetesen csak kitaláció. Ugyan akkoriban egy indiai út nem volt kivitelezhetetlen, sőt a hagyomány szerint Tamás apostol járt ott és a hét keresztény közösséget létre is hozott, de ez nem jelenti azt, hogy Jézus oda ment volna és esetleg haláláig ott élt volna. Arimateai József sem lehetett semmilyen gyógyító szektának a tagja. Tamást a hagyományok szerint 70-ben megölték és állítólagos sírja, mind a mai napig szenthelynek számít Chenna városában.

1920 április 15-én délután a Massachusetts állambeli Braintree városában két biztonsági őr szállította egy cipőgyár pénzét- a dolgozók fizetéseit és a cég dologi költségeit- összesen 15000 dollár értékben. Hirtelen két fegyveres férfi tűnt fel, tüzet nyitottak és a két biztonsági őrt lelőtték. Ezután elrabolták a kézpénzt, amit a kocsijukba tettek és elhajtottak a helyszínről. A megdöbbent szemtanúk vallomásukban elmondták, mind két férfi olasz kinézetű volt és egyikük különös ápolt bajuszt viselt. A helyszínen a rendőrség lövedék hüvelyeket talált, mind később kiderült három különböző márkájú fegyverből származtak: Peters, Remington és Winchester gyártmányú lőfegyverekből. A meneküléshez használt autót később a testesek hátra hagyták és azt egy erdős részen megtalálták a hatóság emberei. A további vizsgálat összefüggést talált egy korábbi bűnesettel, amelyben egy olasz Boda nevű gengszter vett részt. Amikor a rendőrök a házát megrohamozták a keresett bűnöző elmenekült, viszont a helyszínen két fegyverest találtak; a 32 éves Bartolomeo Vanzettit, aki feltűnő bajuszt hordott és a 29 éves Nicolo Saccot. Sacco fegyvere ugyanolyan kaliberű volt, mint, amivel meglőtték a két biztonsági őrt és a zsebében Peters, Remington, és Winchester márkájú töltényeket találtak. A két férfit letartóztatták. Kiderült róluk, hogy egy anarchista csoporthoz tartoznak, amely a társadalmi egyenlőtlenségek megszüntetése érdekében a nyílt erőszak alkalmazásától sem retten vissza.

A bírósági eljárás nagyon megosztotta a közvéleményt. Az ügyészség ragaszkodott ahhoz az álláspontjához, hogy a két férfi bűnös, míg az ügyvédek azt állították a politikai meggyőződésük miatt üldözik őket. Maguk a ballisztikai eredmények is különbözek voltak, aszerint, hogy melyik oldal szakértői készítették. Eredetileg az eljárás abból indult ki, hogy a két biztonsági őrt Sacco .32-es kaliberű fegyverével lőtte le. Fegyverszakértők megállapították, hogy ilyen lőszert már nem gyártanak. Olyan öregek voltak, hogy a Sacco zsebében talált lövedékekhez nem találtak már összehasonlító példányokat. Két egymásutáni lövéspróba összehasonlítása, és ezek egyezése a bűnösség kimondásához elég volt. A két vádlottat halára ítélték. Az ítéletet mégis fel kellett függeszteni, mert megjelent egy önjelölt fegyverszakértő Alexander Hamilton, aki a ballisztikai eredményeket tévesnek ítélte. Egy hat évvel korábbi gyilkossági perben már sikerült Hamiltonnak tudományosan értéktelen bizonyítékok segítségével az esküdteket az orruknál fogva vezetni. Ebben az eljárásban Charle Wait, aki később a Phillip Gravellel az amerikai ballisztikai bűnügyi hivatalt alapította, rámutatott, hogy Hamilton állítása miszerint egy bizonyos fegyver használata okozott korábban egy gyilkosságot, majdnem egy ártatlan ember elítéléséhez vezetett. Sacco és Vanzetti perben ennek ellenére Hamiltonnak sikerült elegendő kétséget ébreszteni, hogy új eljárást indítsanak. 1927 júniusában viszont Goddard a new yorki bűnügyi labor munkatársa bebizonyította, hogy Sacco fegyveréből leadott próbalövés lövedéke megegyezik a gyilkosságnál használtakkal. A vizsgálathoz egy összehasonlító mikroszkópot használt, amely olyan mértékben bizonyító erejű volt, hogy a védelmet is meggyőzte. Saccot és Vanzettit 1927 augusztus 23-án elektromos székben kivégezték.

A legenda miszerint Saccot és Vanzettit olyan bűnért ítélték halálra, amit el sem követtek mai napig él. Pedig 1961-ben újra vizsgálták a bizonyítékokat és megállapították, hogy a két férfi bűnös volt. 1977-ben a massachusettsi kormányzó ennek ellenére ártatlannak ítélte őket. 1983-ban ismét átnézték az ügyet, és megállapították, hogy jogos volt az ítélet, de ez sem győzte meg Sacco és Vanzetti döntő többségében baloldali híveit. A vita még tart….  

A szuperhős Wonder Woman 1941 óta harcol a női jogokért és a békéért. Egy új könyv most leleplezi a képregény figura bizarr keletkezéstörténetét.

 Egy szörnyűséges pillanat: „Gyengének érzem magam!” – vallja be Wonder Woman állandó kísérőjének Stevenek. „Kincsem, végül is csak egy nő vagy.” – feleli a katona. „Szükséged van egy férfira, aki megvéd téged.” Wonder Woman erre így felel: „Kész vagyok arra, hogy engedelmes kis feleséged legyek.” Végül a képregényhős a történetének 1944 őszi kiadásban felébred a rémálomból és újra annak szenteli magát, amihez ért, megmenti a világot a férfiaktól. A feminizmus hozta létre Wonder Womant, írja Jill Lepore a „Wonder Woman titkos története” című új könyvében. A Harvard Egyetem történésze az amerikai feminizmus 150 éves történetét bogozza ki, aminek szerinte egyik szereplője a képregényhősnő volt. A „Titkos történet” az angol nyelvű irodalom jeles példája, amelyben a szerző könnyed stílusban ír a témához kapcsolódó személyekről, eseményekről, anekdotákról, feltételezésekről, összefüggésekről, persze az előtérbe a szuperhős történetét állítva. Wonder Woman az archimédeszi pont, amiből kiindulva mutatja be az amerikai feminizmust az 1848-as a nő választó jogi harcoktól, a szüffrazset mozgalmon és a 1920-as évek feminizmusán keresztül az 1980-as évek Woman’s Liberation Movement megmozdulásokig. A könyv eredetileg 2014-ben jelent meg angolul. A szerző végig veszi a reneszánszát elő vörös melltartót, kék shortot és térdig érő bőrcsizmát viselő szuperhős történetét. Ezt a reneszánszt mi sem mutatja jobban, mint a Wonder Women Gal Gadot színésznő főszereplésével történt filmfeldolgozása. A Wonder Women a képregény világa és a popkultúra határán helyezkedik el. Van neki igazság lasszója, csak úgy, mint lövedékhárító karkötője. A karaktert az amerikai jogász és pszichológus William Moulton Marston találta ki. Wonder Woman az első női főszereplője volt a szuperhősök világának, önállóan megjelenő füzettel. A képregény már 1945-ben elérte az egymilliós olvasó számot. A legrégebbi szuperhősökhöz tartozik az 1938-ban megjelent Superman és az éjszakai igazságosztó Batman mellett. A DC Comics univerzumába tartozott, egy ideig, mint egyetlen nő, aki a férfiak titkárnőjeként dolgozott, hiszen villámgyorsan tudott írni. A róla szóló első kiadás 1941 decemberében volt kapható az újságárusoknál. Wonder Women kitalálója Marston érdekes egyéniség volt, aki a tudomány és a sarlatánság között mozgott. Feltalálta a hazugságvizsgáló tesztet, miközben ő is nagy hazudozó volt, különös vonzalommal a hajszínek iránt.

1941 nyarán hajszínek alapján csoportosította a tesztalanyait a miközben hazugságvizsgálóra kötötte őket. A kétséges értékű kutatásai szerint a szőkék mutatták a legkisebb ellenállást a heves udvarlókkal szemben. Az önbizalom nem hiányzott belőle, bár a legtöbb próbálkozása sikertelen volt. Hollywoodban a  Universal Stúdiónál már nem hazugságvizsgálóval mérte a nézők érzelmi reakcióit, hanem vérnyomásmérővel. Sokan úgy hívták férfi „szerelem mérővel”. Legtöbben sarlatánnak tartották. Marston szerint az élet és a szenvedély négy alapérzésen nyugszik: egyetértés, alávetettség, dominancia és ösztönzés. Ő maga viszont indulatos volt. Hirtelen haragja és őrjöngése hírhedett volt. Marston ugyanakkor a nő jogok harcosának számított, annak ellenére, hogy pin up illusztrációkhoz írt szoft pornó szövegeket férfi magazinok számára. Már 1937-ben azt kívánta, hogy 1000 éven át nők uralkodjanak, eközben pedig szerelmi háromszögben élt. A Wonder Woman történetekben pedig minden részben a hősnőt, vagy megkötözték, vasúti sínhez rögzítették, vagy kényszerzubbonyba zárták. Maston egy levelében azt írta a nő szeretik az alávetettséget és a lekötelezettséget. Furcsa hozzáállás a női jogok harcosától. Wonder Woman legnagyobb ellenfelei mindig férfiak: Dr. Poison, a tiszta méreg, Dr. Psyho és professzor Manly. A beszédes nevű antihős 3000-ben pártot hoz létre, hogy férfi legyen az Egyesült Államok elnöke, de végül Wonder Woman lesz az, első nőként Amerika történetében.