Virágos képekkel kezdődött minden. Csodaszépen giccsesek voltak a játékkártyák, amit csak Hanafudanak hívtak és a japán Fusajiro Yamauchi gyártotta 1889-től Kyotóban. A terméket az egész világon forgalmazták. 1933-ban bukkant fel először a Nintendo név a cég megnevezésében. 1959 után pedig a vállalat célcsoportja a gyerekek lettek. 1961-tól kezdtek játékokat gyártani. Ebben az időben csatlakozott a céghez Gunpei Yokoi elektromérnök, akit a főnökei 1970-ben bízták meg, hogy a karácsonyi időszakra tervezzen egy játékot. „Milyen legyen?”- kérdezte Yokoi, „Valami, ami nagyot szó!” – volt a válasz. Az eredmény az ultra kéz játék volt, ami a Nintendo első milliós nagyságrendben eladott játéka lett. Yokoi nagy időszaka akkor kezdődött, amikor a cég a szórakoztató eliektronika felé fordult. Neki köszönhetünk számos népszerű játékot, például a Donkey Kongot, és a Mario Brost.  A legnagyobb kasszasiker 1989-ben került a piacra a Gameboy! Ez egy könnyen kézben tartható hordozható játékkonzol volt. A zseniális megoldása a kereszt alakú irányító gomb, amit minden játékkonzol átvett. 1996-ban Yokoi saját céget alapított. De ekkor a sors lecsapott rá. Amikor egy könnyebb karambol után autójából kiszállt, hogy megnézze a kárt halálra gázolta egy másik jármű. De az általa tervezett játékok tovább élnek. Csak a Gameboyból 200 milliót adtak el eddig.

A játékok mellett a gyerekek kedvencei az édességek. Ez közül az egyik legnépszerűbb a gumimaci cukorkák. De kitalálta és mikor ezt az édességet? A 19 század végén népszerű szakma volt a bonbonkészítő. Hans Riegel ezt a szakmát tanulta ki mielőtt saját céget alapított. A vállalat neve Hans Riegel, Bonn volt, aminek a rövidítése Ha-Ri-Bo volt a cégnévben szereplő szavak két-két kezdőbetűje után, és amit egybeírtak és így született a Haribo márkanév. A cég egy hátsó udvarban kezdett működni 1920-ban egy zsák cukorral – mesélte később Riegel. De honnan jöttek a medvék? Az éves vásárokon szereplő táncos medvék inspirálták a készítőt, aki direkt a gyerekek szívét akarta meghódítani termékével. Két gumimacit adtak egy pfennigért és 1925 után már medvecukrot is árult a cég. 1945 után egy darabig a cégnek is rosszul ment, az alapító meghalt és a céget fia vette át. Bonbonkészítő mesterből ma már kevés van, de a gumimacik tovább hódítanak. A Haribo több mint 200 fajta édességet gyárt, többek között vegetáriánus, vagy csökkentett cukor tartalmú termékeket.        

Erődítmény? Vadászkastély? Kincstár? A Castel del Monte Dél Itáliában egy 500 méteres magaslaton fekszik. Az alakjának sem előzménye, sem követője nincs a világtörténelemben. Nyolcszögletű alaprajzú épületet nyolc nyolcszögletű torony díszíti. Minden emelete nyolc trapézformájú teremből áll, nyolc külső ablakkal. A központjában nyolcszögletű belső udvar található, amelyen egykor nyolcszögletű kút állt. A vár világosszürke épülete messze a távolból látszik, kiemelkedve a tájból, mint egy káprázat. A várat II. Frigyes (1194- 1250) német-római császár építette valószínűleg 1240-ben. Az épületnek sok olyan jellegzetessége hiányzik, amely jellemezte a korabeli hasonló erődítményeket. Nem rendelkezik sem várárokkal sem felvonóhíddal. 26 méteres tornyainak nincsenek véderősítései. De vadászkastélynak sem felel meg, mert nincsenek istállók a lovaknak, raktárak, sem konyha. Ellenbe feltűnően sok vizesblokk található az épületben, ami nem volt jellemző saját korára. A történészek felhívják a figyelmet arra, hogy bonyolult csőrendszerrel rendelkezik a víz elvezetéséhez. Egyes tornyokban wc, mosdó, külön terem feltételezhetően fürdőkádnak, sőt öltöző kabin is található! Korabeli leírásokban olvasható, hogy az épület termeit mozaik kockák, kerámiák és falfestmények díszítették. Sokan felteszik a kérdést, a Castel del Monte egy középkori wellness vár volt? Nem tudjuk, mint ahogy azt sem milyen szerepet szántak a nyolcas számnak. Egyesek azt mondják, hogy az ég és a föld kapcsolatát jelképezi, mások pedig arra gondolnak, hogy a császári hatalomra utal. Ugyanis a császári korona is nyolcszögletű.   

 Mi a kapcsolat a kolbászbőr és a tartós tej doboza között? Több mint gondolnánk! Egy ifjú svéd férfi, Ruben Rausing 1918-ban az Egyesült Államokba költözött. Az amerikaiak ekkor már az élelmiszerek többségét csomagolva árulták, amit az európaiakról ekkor még nem lehetett elmondani. Amikor 1929-ben Rausing hazatért alapított egy élelmiszercsomagoló céget. Csak a tej praktikus és főleg higiénikus csomagolásához hiányzott egy jó ötlet. Ekkoriban a tejet kannákból árulták, vagy üvegekben. Ez ugye nem volt annyira higiénikus. Rausing éveken át gondolkodott a megoldáson, míg felesége Elisabeth 1943-ban fel nem hívta a figyelmét a légmentesen záródó kolbászbőrre. Rausing elgondolkozott a javaslaton és üzlettársával Erik Wallenberggel kifejlesztettek egy tetraédert, egy négy háromszög oldalú dobozt, aminek a belsejét műanyaggal vonták be. Ennek köszönhetően a benne lévő folyadékot a fénytől és az levegőtől elszigetelték, ami így hosszabban friss maradt. A neve Tetra Pak lett, és 1952-es piacra dobása nagy siker volt. Csak halkan jegyezzük meg, minket a szocialista Magyarországon ilyen kapitalista trükkök nem tudtak meghatni. A kilencvenes évekig zacskóban árultuk a tejet, ami így minden volt csak praktikus és higiénikus nem!  

 Nem kell többet dörzsölni! Az agyon gyötört modern háziasszony imájára 1907-ben megszületett a válasz a „korszerű mosószer”. Ahelyett, hogy a fehér inget fáradtságos munkával a vasalódeszkán kelljen dörzsölni, csak a Persilt kellett tenni a mosóvízbe. „Az ember hagyja a mosnivalót egy éjszakán át az oldatban ázni, néha megkeveri és a ruha a kívánatos módon tiszta lesz” – lehetett a mosószer dobozán olvasni. A segítségnek ára volt: 35 pfennig 250 gramm mosószerért. A gyártó a Henkel cég sok pénzt fektetett a reklámba: Ahogy a harmincas évek reklámszlogenje mondta: „Persil, minden háztartásban ez kell!” De nem csak a reklámszövegek voltak hatásosak. Például a cég 1908-ban férfiakat járatott fehér öltönyben Berlin utcáin, hogy ezzel is bizonyítsa a tisztaság most már könnyűszerrel elérhető. Nem kell félni, hogy ha a világos ruha bekoszolódik. 1924-ben háztartási tanácsadók adtak tippeket a mosószer használatához. 1932-ben teljes estés mozifilm készült: „Mosnivaló, mosás, kellemes érzés” címmel. És 1956-ban miről szólt az első televíziós reklám? Mi másról, mint a Persilről! A Henkel cég mindig élenjárt a reklámban. 1975-ben született meg a leghíresebb reklámszlogenje: „Persil, mert az ember tudja, mivel rendelkezik!” 20 éven keresztül volt reklámarca a terméknek Jan-Gert Hagemeyer. A sikeres reklámoknak meg is lett a hatása, mind a mai napig a Persil a legnagyobb számban eladott mosószer Németországban.

A reklám fontos volt egy másik terméknél is, ami Magyarországon leginkább a KGST piacok sztárja volt a nyolcvanas években. Természetesen a Fa szappanról van szó. Németországban a termék arról híres, hogy ez volt az, amit először hirdettek a televízióban alig fedett női mellekkel. Ekkor 1969 írtunk! A szappan márka 1953 óta a piacon volt, de ekkor gyengült az eladás. Egy Karib tengeri üdülésen jött a Henkel cég reklámosának az ötlete, hogy vonzó apró fürdőruhát viselő nőkkel tornásszák fel a Fa szappan eladási számait. Először a Henkel cégnél idegenkedtek az ötlettől, de az Egyesült Államokbeli tapasztalatok meggyőzték őket. A csupasz mellek a hetvenes évek egyik legsikerültebb reklámkampányához nyújtottak segítséget.

A reklám más szépségápolási cikkeknél is történelmet írt. Mi segíti ahhoz a nőket, hogy a frizurájuk tip top módon nézzen ki, függetlenül, hogy Münchenben, Hamburgban, vagy Rómában van? A válasz egyértelmű: a Schwarzkopf „Drei Wetter Taft” hajlakkja. A hajlakkot a 30 évek divatja inspirálta. Az akkori idők női hajviseletét veszélyeztette, mihelyst a szabadba mentek és erős szél jött. Erre talált megoldást a német kémikus és drogéria tulajdonos Hans Schwarzkopf. A találmánya 1937-ben született meg. Ez alkoholban feloldott sellakból (állati eredetű gyanta) állt, amit egy gumigolyóval működő szórófejjel vittek fel a női hajra. Az eredmény masszív lakkréteg a hajon, ami a kezdeti időkben nagyon kemény volt. Ezen változtatott az amerikai Robert Alplanalp által az ötvenes években feltalált szóró szelep, ami finomabb lakréteg felvitelét tette lehetővé. A Schwarzkopf cég ekkor vitte a piacra a Taft márkát, aminek a neve modernül hangzott és hangzása hasonlított a hajlakk kifújásának hangjára. A nők ezután nem lakkozták a hajukat, hanem Tafozták! Ez a szó a német Duden értelmező szótárba is bekerült. Így működik egy termék sikeres reklámja. Fogalom lesz belőle.

Ha már spraynél tartunk. A minden reggeli rituáléhoz hozzátartozik a dezodor. Az állandó testszagok elleni harc nem tartozott mindig a hétköznapokhoz. Az ötvenes években következettbe a változás, amikor a Beiersdorf nevű cég piacra dobta a 8x4 dezodorát. A hatóanyaga a Hexachordichydroxydiphenylmethan. Egy igazi nyelvtörő 32 betűvel. A cég a csodaszert csak B32-vel jelölte. Ebből találták ki a Beiersdorf reklámszakemberei a 8x4, ami 32!

Több mint ötven évvel ezelőtt egy gyilkos tartotta rettegésben Kaliforniát, akit csak úgy hívtak a Zodiákus. Mai napig rejtély, hogy ki lehetett, aki terrorizálta az embereket, a sajtót és a rendőrséget!

Amikor David Farady álmai lányát Betty Lou Jansent randevúra hívta, nem sejtette milyen tragédiával fog ez a találkozásuk végződni. 1968 december 20-án este vacsorával kezdett a két tinédzser, majd San Franciscótól észak keletre található kilátóhelyre mentek, ami népszerű helynek számított a szerelmesek között. Háromnegyedórával később találták meg a két fiatal holtestét. Davidet fejbe lőtték, Betty pedig öt golyót kapott a derekába.

Csaknem nyolc hónappal később szinte ugyanúgy megismétlődött a bűneset. Pár kilométerrel arrébb egy ismeretlen elkövető becserkészet egy ifjú párt és több lövést adott le rájuk. A  lány túlélte a merényletet és személyleírást tudott adni. A leírásban egy húszas évei végén járó 1 méter 73 centiméter magas 90 kilógramm súlyú elkövető szerepelt. Ezzel kezdetét vette a játék. A gyilkos bizarr leveleket küldött a helyi újságoknak, amelyekben a tettével henceget és a rendőrséget gyalázta. Zodiákusnak hívta magát és egy célkeresztszerű jelet használt. Egyes leveleiben középkori rejtjeleket alkalmazott. A Zodiákus gyilkos azt állította elárulja kilétét, ha megfejtik a feladványait. De, amíg ez nem történik meg, tovább gyilkol. Rövid idő telt el és egy rejtélyek megoldásában jártas tanár házaspár feltörte a kódját. De a levelek nem tartalmaztak nevet, csak az írójának beteges fantáziájára utaltak. Viszont tartalmaztak adatokat a gyilkosságról, amit a rendőrség nem hozott nyilvánosságra.  A Zodiákus személye továbbra is a sötétben maradt.

1969 szeptember 27-én aztán ismét lecsapott. A 22 éves Cecilia Shepardot és a 20 éves Bryan Hartnellt támadta meg késsel egy tóparti piknik során. Ceciliát tízszer szúrta meg, aki a kórházba szállítás során vesztette életét. A fiú életben maradt és elmondta a tettes hóhérok által viselt kapucnis ruhát viselt, a mellén a Zodiákus jelével. A rendőrségnek kevés kiinduló pontja volt Hartnell leírása alapján, de ezek hasonlítottak az első esetre. Azt is tudták a rendőrök, hogy a tettes este csap le és előtte kifigyeli a fiatal áldozatokat. Csakhogy a következő eset ellentmondott az addigi teóriáknak. 1969 október 11-én hidegvérrel megölt egy taxisofőrt. Több tizenévesnek feltűnt a tetthely közelben egy erőteljes fehér férfi feketébe öltözve. A rendőrség futni hagyta a gyanúsítottat, mert hibás módon ekkor fekete bőrszínű férfit kerestek és nem fehéret. A hatóságok abból indultak ki, hogy a Zodiákus utolsó áldozata a taxisofőr volt, holott különböző újságokhoz még számos a Zodiákusnak tulajdonítható levél érkezett. 1970-ben például befutott egy olyan levél, ami ezt tartalmazta: „…a nevem:” és utána 13 karakteres kód. Ezt máig nem sikerült megfejteni.  Az utolsó üzenete 1974 januárjából származott. Azóta nem hallottak felőle.

A Zodiákus mítosza, mind a mai napi él. Számos könyv, cikk, dokumentumfilm foglalkozott vele. Sőt mozifilm is készült róla. Több mint 2500 férfival szemben történt vizsgálat az ügy kapcsán. De leleplezni nem tudták.