Az amerikai polgárháború egy egész generációnak okozott traumát. Az 1865-ös vége után sok harcos nem talált vissza a normális életbe. Tudatosan helyezték magukat törvényen kívül, loptak, raboltak és gyilkoltak. A leghíresebb közülük Jesse James volt, bosszúálló, bandita, népi hős.

Közép nyugaton, mélyén Iowában, Council Bluffs és Des Moines között a Rock Island-i vasútvonal éles kanyart vesz. John Rafferty az Omahából induló ötórai expresszvonat masinisztájának ezen a szakaszon 20 mérföld per óra sebességre kellett fékeznie. 1873. július 21-én este döbbenve vette észre, hogy nem sokkal a vonat érkezése előtt meglazított síneket kötéllel két oldalra húzták. Rafferty megpróbálta megállítani a szerelvényt. Túlkésőn! A csikorgó fékezés ellenére, nem tudta elhárítani a balesetet. A széthúzott síneken kisiklott a mozdony és felborult. Rafferty kitörte a nyakát és rögtön meghalt. A mozdony mögötti csomagszállító vagon szintén kisiklott. Két álruhás férfi felugrott és berontott a sínen maradt vagonokba. Pisztollyal és puskával fenyegették meg az utasokat. Másik két bandita ugyanekkor biztosította a vasúti töltést. A csomagszállító vagonba is bemászott két fegyveres, amelyben a postát szállították. A legértékesebb része a szerelvénynek egy széf volt, amelyben 2337 dollár volt. Az egyik rabló lehúzta az álarcát. Világos haja volt és kék szeme. „Ha nem nyitod ki a széfet, vagy adod ide a kulcsát, kiloccsantom az agyad.” – kiáltott rá a postai alkalmazottra. Háta mögött az utasok sikoltoztak a félelemtől. „Mi a szegénynek érdekében rabolunk ki titeket!” – kiabálta az egyik rabló. „Nem akarunk senkit bántani.” Majd alig tíz perc múlva eltűntek a zsákmánnyal. A banditák, akik a szegények érdekében rabolnak, amerikai népi hősök lesznek. A vezetőjük nem más, mint Jesse Woodson James. Ő nem csak gazdag akart lenni, hanem híres is. És ebben egy újságíró is támogatta a „St. Louis Dispatch” című lapnál: John Edwards. Jesse és fivére Frank nem csak „fölülmúlhatatlanok” hanem „kitartók” is ünnepelte Edwards a vonatrablókat. Egy korai cikkében a kerekasztal lovagjaihoz hasonlította őket és a tetteiket „költőinek” nevezte.

Az újságíró meglátása szerint ugyanis a banditák egy jogos harcot folytattak tovább: a déli államokét. Nyolc év múlt el azóta, hogy kapitulálniuk kellett. Edwards szerint – aki még ekkor is a déli államok oldalán állt – a harc tovább folytatódott, csak más eszközökkel. A beszámolóiban olyan legendát alakított ki, miszerint a James banda a déli értékeket védi. Emellett persze semmiben sem különböztek az igazi banditáktól. Hármon negyed évvel korábban egy bankrablás folyamán megöltek egy férfit, majd a fivérek lövöldözve és ordítozva lovagoltak keresztül a városon, Franknél öt, Jessénél három pisztoly volt. Annakidején először számolt be az újság a tetteikről. Missouri kormányzója 500 dollárt tűzött ki a fejükre, amikor a bevett fejpénz 300 dollár volt. Ekkor tűntek fel a fivérek John Edwardsnak. A fivérek dél oldalán harcoltak és Edwards a banditákat szabadságharcosnak állította be. 1870 tavaszán találkozott az újságíró a James fivérekkel és le volt nyűgözve Jesse politikai radikalizmusától és hogy nem rejtette véka alá az északi államok iránt érzett gyűlöletét. Az újságíró mindig megvédte az akcióikat, amiket azzal magyarázott, hogy azokat megaláztatás és a bosszú motiválja. „A férfiak az életüket azért veszélyeztetik, mert tudják, hogy az új törvények csak azért léteznek, hogy szolgaságba taszítsanak.” – írta Edwards. Egy ideig bankokat raboltak Edwards támogatásával, majd rájöttek, hogy vannak sokkal értékesebb célpontok is: postai cégek, pénz és érték szállítmányok, amiket vonattal szállítanak. A Chicago, Rock Island and Pacific Railroad vasút megtámadása 1873 júliusában, amelynél Rafferty mozdonyvezető meghalt, a banda első vonatrablása volt. A banditák politikai megnyilvánulása volt, hogy azt mondták senkit nem akarnak bántani csak a vonatot és a gazdagokat akarják kirabolni. Jamesnek szinte nem volt olyan akciója, amelynek ne adott volna politikai töltetet. A hat hónappal későbbi vonatrablásnál például bejelentették, hogy az utasokat nem rabolják ki. Búcsúzóul kezet nyújtottak a mozdonyvezetőnek és egy sajtóközleményt hagytak hátra, miszerint „Iron Moutain Vasutat ma reggel öt fegyveres kirabolta.” A rablás értékének kiderítését Jesse meghagyta az újságíróknak. A szövegbe még beleírták, hogy az akció a „szegények bosszúja”, valamint a „történelem legmerészebb rablása” volt.

Az észak-dél konfliktusa már korán meghatározta Jesse James életét, holott nyugaton Missouriban nőtt fel. A család kendert termesztett és Jesse már egész fiatalon kint dolgozott a földeken. 13 éves volt, amikor 1861 áprilisában kitört a polgárháború és Missouriban erőszak és káosz lett úrrá. A konfliktus egy kérdés miatt éleződött ki, a rabszolgaságot ki lehet-e terjeszteni a Mississippitől nyugatra, vagy csak a déli államokban lehet rabszolgát tartani? Missouri 1821-ben az Unióba, mint rabszolgatartó állam lépett be. Csakhogy itt nem volt olyan egyértelmű a helyzet, mint Georgiában, vagy Dél Karolinában. Az olyan rabszolgatartó farmerek mellett, mint a James család abolicionisták is éltek, akik a feketék felszabadításáért küzdöttek. Egy küldöttgyűlésen 1861-ben Missouriban az Unióban maradás mellett döntöttek. Emellett sokan voltak a konföderáció oldalán is. A szakadás Jesse hazájában komoly volt, szomszéd a szomszéd ellen harcolt.

Az északiak szempontjából Missouri nagyon fontosnak számított; a nyugat kapuja volt. Itt kezdődött az „Oregon Trail”, az út, amelyen a telepesek Csendes óceán partja felé mentek. Egy északi tábornok hadi állapotot hirdetett, és csapatokat állomásoztattak itt. Erre válaszul gerilla háború tört ki. Unió párti katonák vonultak az államon át, fosztogattak, helyieket lőttek le és rabszolgákat szabadítottak fel. A déliekkel szimpatizálók „Buschwackers” azaz „bozótvágók”-nak hívott bandákba szerveződtek és bosszúhadjáratot indítottak az északiak ellen. Jesse idősebb fivére Frank csatlakozott az ellenállókhoz. Jesse elindult megkeresni a bátyját. Az északiak megverték, azt hazudták, hogy mostoha apját kivégezték, végül börtönbe zárták. Egy évvel később Jesse belépett a „Buschwackers”-ek közé. A vezetője Willliam „Bloody Bill” Anderson egy hírhedt gerilla vezér, aki az ellenséget megskalpolta és minden általa megölt férfi mellett egy selyemszalag csomót hagyott. Anderson egyfajta apafigura volt Jesse számára. A szabadcsapatok katonás rendben harcoltak, Anderson kapitánynak hívatta magát. „Buschwackers” között alig volt 25 évnél idősebb harcos. A legtöbbjük erdőkben bujkált, vagy a szimpatizánsok farmjain. Például Jesse anyjának Zereldának a farmján. Pisztoly és Bowie kés lógott az oldalukon. Néhány társával Jesse elfogta nevelőapja kínzóját, Brantley Bondot. Bond rövidesen halott volt.

A gerillák nem csak északi katonákat öltek meg, hanem civileket és szabadon engedett rabszolgákat is. 1863. augusztus 21-én 400 „Buschwackers” megrohamozta a kansasi Lawrencet és meggyilkoltak 180 férfit és fiút, majd felégették a házakat. A konföderációs hadsereggel szemben a szabadcsapatok nem ejtettek hadifoglyokat. Az áldozataikat megcsonkították, levágták a fülüket, orrukat. Amikor 1864-ben „Buschwackers” Texasban teleltek át és ott egy déli hadsereggel találkoztak. A hadsereg tábornoka megjegyezte „az emberélet számukra kevesebbet ér, mint egy kutyáé.” A polgárháború végén Missouri romokban hevert. A házak, a földek, a termés el lett pusztítva. Minden harmadik embert megölték, vagy elüldözték. Ellentétben a déli államokkal Missouri az Unióban maradt és nem lett a hadseregnek alárendelve. A szuverenitását megőrizhette. De azért itt is az északiak új rendet akartak. Egy új küldött gyűlés új alkotmányt fogadott el és szigorították a választójogot. Csak, aki megesküdött, hogy nem támogatta a konföderációt sem szóban sem tettben választhatott. Több ezer konzervatív politikust és közigazgatási alkalmazottat távolítottak el, akik nem akarták a radikális változásokat támogatni. A kormányzó feketékből álló milíciát hozott létre, ami ellen még Unió pártiak is tiltakoztak. Olyanok is, akik harcoltak az Unió oldalán, de nem akartak több jogot adni a feketéknek. Azok a „Buschwackers”, akik haza jutottak, bosszútól tarthattak. A háborúban viszont megtanulták, hogy pénzt csak erőszakkal lehet szerezni. Most tovább folytatták a törvényen kívüliek életét. Többségük tolvaj, szerencselovag, rabló, lett. Frank és Jesse James is tovább harcolt. Valamikori harcostársaikkal bandába verődtek, aminek taglétszáma folyamatosan nőtt. Illegalitásban éltek és bankokat és postakocsikat raboltak ki.

Nem csak Jesse James és társai voltak ebben az időben törvényen kívüliek. A férfiak generációja nőtt fel a harctéren - látta barátjukat meghalni, vagy önmaga ölt meg másokat - és ezek után nem sikerült a visszatérés a civil életbe. Emellett a katonák hazavihették a fegyvereiket a háború után. Így lett minden napi eszköz a pisztoly és a puska délen és mindenek előtt nyugaton. A korabeli újságok tele vannak törvényen kívüliek történeteivel, mint például Wesley Hardin Texasból, aki tíz embert ölt meg. Vagy a tehén tolvaj Henry McCarty ismertebb nevén „Billy a kölyök”, aki Új Mexikóban több embert megölt. Férfiak, akik a nézeteltéréseiket fegyverrel oldották meg. És nem csak a sajátjukat. 1869 és 1874 között Jesse James és társai nyolc bankot, két postakocsit és három vonatot raboltak ki. Négy embert öltek meg és jó párat megsebesítettek. A hatóságok tehetetlenek voltak. Támogatók a banditákat elrejtették, üzeneteket továbbítottak, alibit biztosítottak nekik. Nem is gondoltak arra, hogy feladják őket. Egy vonatrablás után a postaszolgálat Adams Express Company megbízta az Allan Pinkerton magándetektív irodát a kézre kerítésükre. 1850 óta működött Chicagóban Pinkerton’s National Detective Agency. Amerika szerte voltak irodáik. Ők kapták el a Reno bandát az első vonatrabló gengsztereket. 1874 márciusában a magánnyomozó iroda három ügynököt küldött Jamesék hazájába. Joseph W. Witchert, Louis Lullt és John Boylet.

Witcher vándormunkásnak öltözött, amikor Jesse mostohaapjának a farmján munkát keresett. A szomszéd település sheriffjét és a bankigazgatót beavatta a tervébe. Kearney felé vonattal utazott, majd a szürkületben gyalog ment a farm felé. Soha sem tudjuk meg mi történt azután. Hajnali háromkor három álarcos férfit és a foglyukat egy révész kitette a Missouri folyó partján. Később a három férfit Jessenek és a bandájának két emberével azonosították, a foglyot pedig a detektív iroda embereként, akinek a holttestét a mostohaapa farmjától 30 kilométerre találták meg másnap délelőtt. Rögtön értesítették a detektív iroda másik két emberét, hogy lelepleződtek, de már késő volt. Lullt megölték, míg Boyletnek sikerült elmenekülnie. Pinkerton bosszút esküdött, de Missouriban a rablóknak olyan tekintélyük volt, hogy ismét sikerült megmenekülniük. 1874 augusztusában Jesse ismét megtámadott egy postakocsit Lexington közelében. A harmadik rablás után a kormányzó vadászni kezdett a bandára. Ennek ellenére 1874. december 8-án újabb rablásra került sor. Wells Fargo szállítócég 30 ezer dollárját sikerül megszerezniük. Az eddigi legnagyobb zsákmány. Allan Pinkerton viszont a nyomukban volt. 1875. január 5-én nyolc emberének sikerült bejutnia a James család farmjára. Fel kell gyújtaniuk a házat és a menekülő fivéreket lelőniük. Ez volt a terv. Sikerült egy gyújtóbombával a házat felgyújtani és Jesse mostohaapját és egy fekete munkását a fején megsebesíteni, valamint Jesse anyját és féltestvérét Archit szintén megsebesíteni. Archie rövidesen meghalt a sebesülésének következtében. Jesse és Frank viszont nem volt otthon. A banda tovább működött. 1876-ban Minnesotában rabolnak bankot. A város lakosait tűzpárbajra kényszerítik, azután több mint száz ember veszi őket üldözőbe.

 Frank és Jesse Jamesnek sebesülten ugyan, de sikerült megszökniük. Három emberüket elfogják, egyet megölnek. A banda nincs tovább. A testvérek álnéven Tennessee-ben telepednek le. Frank a földeken dolgozik, de Jesse nem elégedett ezzel az élettel. Új bandát toborzott és kocsikat és vonatokat rabolt ki. Csakhogy őket már nem köti a régi lojalitás. A végén két embere maradt Charley és Robert Ford. De Jesse nem bízik az embereiben. Joggal. Ford 10 ezer dollárért elárulja őt. Ha sikerül Jesse-t elfogni, megkapja a jutalmat és mentesül a büntetés alól. 1876. április 3-án a rablók megbeszélik, hogy St. Josephben megtámadják a bankot. Forró a reggel. Jesse leveszi a kabátját és a szokásától eltérően leteszi az ágyra a pisztolyövét. Ekkor Robert Ford hátulról fejbe lövi. Az újságírók egy időben érnek a helyszínre a rendőrökkel. A sajtó hónapokig erről cikkezik. John Edwards arról ír, hogy a törvényen kívülit elárulták. A gyilkosság gyáva volt és felesleges. A kormányzó felajánlja Franknek, ha feladja magát enyhítést kap. Valóban hosszas tárgyalás után elengedik. 1915-ös haláláig western showkban lép fel, mint számos exbandita. Jesse halála után ballada keletkezik róla. Jesse James balladája: Aki a gazdagoktól rabolt és a szegényeknek adta.