A déli származású Rose O’Neal Greenhow a rabszolgatartás támogatója volt. Az amerikai polgárháború idején az „igaz ügy” érdekében kém lett belőle.

 Alaposan átkutatták a dolgait: leveleket, térképeket, feljegyzéseket, hogy valami nyomot találjanak. Amikor Alan Pinkerton detektív az Unió megbízásából 1861 augusztusában Washington egy előkelő negyedében a házkutatást végrehajtotta, biztos volt benne, hogy Rose O’Neal Greenhow a déli államok kémje. Pinkerton heteken figyelte meg őt. És valóban az emberei találtak valamit: Egy papír fecnin kódolt információkat, erődítések térképeit és feljegyzéseket katonai manőverekről. Roset letartóztatták és házi őrizetbe tették. De hogyan lett a washingtoni elithez tartozó hölgy a konföderáció kémje?

Rose születési évéről különböző adatok vannak. Az amerikai Nemzeti Archívum szerint Maria Rosetta 1817-ben született a Maryland állambeli Port Tobaccoban. Apa nélkül nőtt fel, aki egyébként nagybirtokos volt. A neve John O’Neal volt és 1817 októberében hunyt el. Amikor Rose tizenéves volt az anyja nővérével Elennel együtt Washingtonba küldte a nagynénjükhöz. Itt mindkettőjüket bevezették az előkelő társaságba. A jó kedélyüknek és szépségüknek köszönhetően hamar a társasági élet kedvencei lettek. Rose 1835-ben hozzáment a Virginia államból származó Robert Greenhowhoz, aki a külügyminisztériumnak dolgozott. A következő tizenöt évben élte a társasági hölgyek életét és négy leánygyermeket szült. A Greenhow házban mindenki megfordult, aki Washingtonban számított. Mindenek előtt politikusok, mint a későbbi külügyminiszter Daniel Webster, vagy az elkövetkező elnök James Buchanan és a rabszolgatartás nagy támogatója John Calhoun szenátor valamikori alelnök. Rose őt csak a „évszázad legbölcsebb emberének” nevezte. A kettejük beszélgetéseiben tükröződik a déli államok iránti fanatikus rajongás. „Talán a társadalom célját szolgálja egy fejlett és egy barbár faj keveredése?” – írta visszaemlékezésében Rose, majd így folytatta: „Mi délen hisszük, hogy a feketék felszabadítása a megsemmisülésükkel járna, és a rabság a morális és intellektuális állapotuknak felel meg.”   

A férjét Robert Greenhowt 1850-ben San Franciscóba helyezték át és a családja vele együtt költözött a nyugati partra. Négy évvel később Robert meghalt, elesett a város egy rettenetes állapotú gyalogjárdáján, mint azt a Daily Mail megírta. Rose nem sokáig gyászolta férjét és a négy lányával együtt visszatért Washingtonba. Ott egy katonatiszttel ismerkedett meg, Thomas Jordannal, aki titokban egy délieket támogató kémszervezetet épített ki. Ő szervezte be 1861-ben Roset ügynöknek, aki nagy lelkesedéssel vállalta a feladatot. Ki lett volna alkalmasabb a feladatra, mint egy olyan személy, aki mindkét pártban levő emberekkel jó kapcsolatot ápolt. 1861 februárjában hét déli állam – Alabama, Florida, Georgia, Louisiana, Mississippi, Dél Karolina és Texas szövetséget kötött egymással és megválasztották elnöknek Jefferson Davist. Egy hónappal később a republikánus Abraham Lincoln letette az esküt és ő lett az Egyesült Államok 16. elnöke. Amikor a déliekből álló konföderáció 1861 áprilisában háborút kezdett csatalakozott hozzájuk Arkansas, Dél Karolina, Tennessee és Virginia. Thomas Jordan elhagyta az Egyesült Államok hadseregét és belépett a déli hadseregbe. Washingtoni kémhálózatát Rosera hagyta utasításokkal a megszerzett információk kódolására. Rosenak nem esett nehezére az ellenféllel kapcsolatos információk megszerezése. Meghívta azokat az embereket, akik fontos információk birtokában voltak társasági eseményekre, flörtölt velük és így hozzájutott bizalmas hírekhez. Például a republikánus szenátor Henry Wilsontól, aki a kongresszus katonai albizottságában ült és Rosenak szerelmes leveleket írt. Ő volt a legértékesebb forrása. Neki köszönhette a kémtevékenységének leghíresebb sikerét. Az „első Bull Run-i csata” előtt a Virginia állambeli Mannasasnál 1861 júliusában információkat szállított Beauregard tábornoknak, az unió csapatok mozgásairól és az ellenséges haderő számáról. A déliek elnöke Jefferson Davis később azt írta neki, hogy nélküle nem nyerték volna meg a csatát.

Hamar feltűnt az északi hatóságoknak a társasági hölgy gyanús viselkedése, hogy mindkét tábor szenátorai megfordulnak a házában. Már csak azért is gyanús volt, mert fogalmuk sem volt arról kinek a pártján áll. Maga a titkosszolgálat nem tudta ezt egészen az 1861 augusztusi házkutatásig. Ekkor Roset letartóztatták és házi őrizetbe rakták. Ő viszont neki állt emlékiratokat írni. Ebben azt írta: „Az Isten adott képességeimet használtam fel és az eredmények csodálatosabbak lettek, mint azt a legmerészebb álmomban is álmodtam volna.” De rövidesen börtönbe zárták mert egy hírvivővel sikerült tovább információkkal a délieket ellátni. Fél évvel később Roset a Virginia állambeli Richmondba száműzték, ahol hősként fogadták. Félhivatalos nagykövetként utazott a déli államok megbízottjaként Európába. Ekkor kapta a „Rebellis Rose” nevet. Londonban és Párizsban kért segítséget a konföderáció számára. A londoni tartózkodása idején adta ki emlékiratait, ami sikerkönyv lett. 1864 augusztusában elhatározta, hogy visszatér hazájába a brit blokádbontó hajó a „Condor” fedélzetén. Észak Karolina partjainál egy unionista hajó üldözőbe vette hajóját. A menekülés közben a „Condor” elsüllyedt. Rose félve, hogy elkapják egy mentőcsónakon menekült. A csónakot egy hullám felborította és Rose vízbe fulladt. A holttestét az észak karolinai Wilmingtonnál mosta partra a víz. Az ottani Oakdale temetőben helyezték végső nyugalomra katonai tiszteletadással. »Mrs. Rose O’N. Greenhow. A bearer of dispatches to the Confederate Government«  - Mrs. Rose O’N. Greenhow. A konföderáció üzenetének hordozója – áll a sírkövén.