Minden akkor kezdődött, amikor Marcus Samuel egy holland-német-zsidó családból származó kereskedő Londonban telepedett le. Samuel a kikötőben a hazatérő matrózoktól minden kuriózumnak számító lim-lomot megvásárolt. Például sétapálcát, fából faragott figurákat, vagy strucctollat. Ezeket aztán csekély haszonnal értékesítette. A legjobban azonban a kagylókat tudta eladni. Apró dobozokra ragasztva árulta őket ékszertartóként. A hölgyek körében rendkívül népszerűek voltak ezek a dobozocskák. Egy 1851-es listán ezért Marcus Samuelt, mint kagylókereskedőt tartották nyílván. Tíz évvel később már importőrként szerepelt és olyan angol kereskedőházakkal volt kapcsolatban, akik Kalkuttában, Bankokban, vagy Hongkongban rendelkeztek irodákkal. Az angolok mechanikus dolgokat exportáltak a távol keletre, például szövőszéket Japánba. Samuel ebben az időben egy egész gyarmati kereskedő hálózatot hozott létre, amelyben még jelentős szerepet játszott a kagyló import. A kagylót (angolul: shell) még mindig jól el lehetett adni. Ezért nevezte el Samuel fia a céget Shell Transzport és Kereskedőtársaságnak. A cég szimbóluma a kagyló lett.

Először fekete kagyló utána fésűskagyló. Már a cégalapító kereskedett kerozinnal, de csak később lett a olaj kizárólagos árucikke a cégnek. 2013-ban a forgalma 355 milliárd euró volt. Szép eredmény egy vegyeskereskedésként indult vállalkozástól!