1929 óta próbálta meghódítani a Coca Cola a német piacot. Mindezt nagy sikerrel, egészen a második világháború kitöréséig. Ekkor az alapanyagokhoz való hozzáférés ellehetetlenült. Egy új termék helyettesítette a barna szénsavas üdítőt: a FANTA

Kínos melléfogás. A Fanta márka név 75 éves jubileumát a Coca Cola cég németországi leányvállalata a „Fanta Klassik” piacra dobásával ünnepelte. A kampányhoz csatalakozó botrányos reklámszöveg így hangzott: „A jubileum megünnepléséhez visszahozzuk a régi szép időket!”. Régi szép idők? 1940, Németország. Hitler már hét éve van uralmon, Lengyelország pedig a náci uralom alatt sínylődik. Nem mellesleg pedig tart a második világháború. A Coca Cola német leányvállalata is nehéz időket élt át. Az eladási számok a nullára estek vissza, mert a szénsavas barna cukros üdítő alapanyagát nem tudták Amerikából behozni. A német Coca Cola cég központja Essenben volt. Az atlantai vállalat 1929-ben hozta létre első lerakatát a Ruhr és a Rajna vidéken, hogy az acélipari munkások szomját az Egyesült Államokban már sikeres üdítőitallal oltsák. 1923 óta az atlantai cég élén egy ambiciózus üzletember Robert Woodruff állt. A németországi leányvállalatot az amerikai Ray Rivington Powers, Hitler későbbi nagy rajongója vezette. Powers legfontosabb szövetségese a Német Birodalom piacának meghódításában Max Keith volt, egykori könyvelő, akinek olyan volt a fellépése, mint egy diktátornak. A beosztottjai rettegtek tőle.

Az alkoholmentes üdítők a háború előtti Németországban nem voltak különösen népszerűek. Ráadásul a Colát kezdetben Amerikával ellentétben langyosan szolgálták fel. Keith volt az, aki az eladókat „hűtőkofferekkel” szerelte fel és így már jéghidegen lehetett eladni az üdítőitalt. A siker nem maradt el. Két éven belül megduplázta az eladást: 240 ezer rekeszre. A következő áttörést az 1936-os berlini nyári olimpia hozta. Ekkor már egymillió rekesz Coca Colát adtak el. Érdekes módon, amikor a nemzetiszocialista egészségügyi minisztérium kötelezően ráíratta az üvegekre, hogy „koffein tartalmú limonádé” ez tovább növelte az eladásokat. Ebben az időben tűnt fel a piacon egy nagy konkurens az „Afri-Cola”. Ennek a gyártója Karl Flach volt, aki jó kapcsolatokkal rendelkezett a náci párton belül. Azt állította, hogy a Coca Cola zsidó termék és állítást azzal próbálta alátámasztani, hogy a kupakján héber felirat van. Keith válasza egy PR akció volt. Az 1937-es düsseldorfi „Nép termékei” kiállításon egy kis palackozót mutatott be, valamint számos újságban olyan képeket jelentetett meg, amelyen a német munkások Coca Colát isznak. A szlogen így hangzott: „A dolgozók erőgyűjtéshez a pihenőidőben Coca Colát fogyasztanak!”. A siker óriási volt. A kocsmákban már nem csak sört árultak, hanem Coca Colát. is.  A németek, közöttük a náci párt tagjai nagy számban fogyasztották az amerikai üdítőitalt. 1939-ben már Németország szerte 43 töltőüzem működött és 4,5 millió rekesszel adtak el a barna cukros léből. Ekkora már Powers halott volt és Keith lett a német Coca Cola cég vezetője.

Csakhogy kitört a második világháború és a Coca Cola gyártásához szükséges koncentrátumot nem lehetett behozni Németországba. Keith alternatívát keresett. Tejsavóból, almakoncentrátumból és különböző olasz gyümölcskoncentrátumokból a kémikus Dr. Schetelig egy új italt állított elő. Az új szénsavas üdítőitalnak olyan nevet választottak, amely elrejtette az értéktelen hozzávalókat: Fanta, a „Fantasie-fantázia” szóból. A Fantát az egész második világháború idején gyártották Németországban. Miután a városi töltőüzemeket lebombázták Keith kisebb töltőüzemeket létesített vidéken. Amikor a nácik felszólították, hogy a Coca Cola cég nevét Max Keith GmbH-ra változtassák Keith ellenállt. Az anyavállalathoz mindvégig hű maradt. Az 1945 május 8-i német kapituláció után büszkén táviratozott Atlantába: a Coca Cola cég zavartalanul működik Németországban.