A „Skull and Bones” nevű társaság tagjai Amerika legöregebb és leggazdagabb családjaihoz tartoznak. Generációk óta belőlük kerülnek ki az amerikai politika az igazságszolgáltatás és a gazdaság irányítói.

A 2004-es elnökválasztás évében történt. Még hónapokkal az első nagy tévé vita elött az NBC sztár riporter Tim Russert interjút készített külön külön a két elnökjelölttel. A republikánus George W. Bush-al és a demokrata kihívójával John Kerryvel. Két férfi nagyon kevés dologban hasonlít egymásra. Amikor Russert egy Yale egyetemi diákszövetségről a „Skull and Bones”-ról (Koponya és csontok) kérdezte őket, mindkettő nagy vehemenciával utasította el a választ: „Ez olyan titkos, hogy nem beszélhetek róla.” Georg W. Bush és John Kerry mégis egy dologban hasonlítanak egymásra. Mindketten a „Skull and Bones” tagjai. A szövetség minden tagja (ahogy hívják magukat: „Bonesman”; csontember) így válaszolt volna, ugyanis hallgatásra vannak kötelezve. Ha egy társaságban erről kezdenek beszélni a szövetség tagjának el kell hagynia a termet. Persze egy tv interjúnál ezt nehéz megtenni. Ez volt egyébként az első alkalom, hogy a két párt „Bonesman”-jeinek, akik ráadásul elnökjelöltek feltették a kérdést a titkos társasághoz való viszonyukról. Bush 1968 óta, Kerry pedig 1966 óta tagja „Skull and Bones” diákszervezetnek. Alexandra Robbins a titkos társaságokat jó ismerő újságíró, maga is tagja egy ilyenek a Yale Egyetemen működő „Scroll and Kay-nek állítja az Egyesült Államokat a „Skull and Bones” irányítja már jó ideje. Lehet, hogy ezzel egy kicsit túloz, de van benne igazság: a diák szervezetből kinővő rend (ténylegesen úgy működik) Georg W. Bushal ugyan csak a harmadik elnököt adta az Egyesült Államoknak, de kerültek kis a soraiból szenátorok, kongresszusi küldöttek, kormány tagok, legfelsőbb bírók. A legnagyobb számban a titkosszolgálatban a CIA-ben vannak jelen. Gaddis Smith a Yale Egyetem történész professzora szerint a CIA-nak olyan a jellege, mint egy osztálytalálkozónak. 2001-ben ünnepelte a Yale Egyetem 300 éve évfordulóját, ami olyan volt, mint a gazdagok és hatalmasok bemutatója. Természetesen az élen a „Bonesman”-kel. Persze a gyanús hírnevükről első sorban a „Skull and Bones” tagok titkolózása tehet. „A mi erősségünk a titoktartás” – mondja az egyik tag. De ennek van egy másik oldala: Aki titkolódzik, az ideális céltáblája a gyanúsítgatásnak és az összeesküvés elméleteknek. Andreas von Retyi a titkos társaságok német kutatója állítja: „Az USA látható kormánya mögött létezik egy sötét képződmény, amelynek a központjában a „Bonesman”-ek állnak. A találkozóin hozott döntések olyanok, mintha egy világbíróság hozta volna. Ők határozzák meg a történelem menetét.”

1832 eseménydús év volt: Goethe meghalt, Wilhelm Bush megszületett, az utolsó indiánháború véget ért, Black Hawk sziú indiánfőnök fogságba került, Párizsban égtek az utcákon a barikádok, New Yorkban elindult az első villamos. Connecticutban a Yale Egyetem diákja William Huntington Russell megalapította a diákszövetségét Brotherhood of Death néven, egyet a több százból, amely Európában és Amerikában, ebben az időben létrejött. A címerük a kalózzászlóra hasonlít, koponya és keresztbe tett lábszárcsontok: Skull and Bones. Nem sokkal korábban Russell, aki egy rabszolga és ópium kereskedelmen meggazdagodott keleti parti családból származott Németországban tett utazást. Titkos és radikális diákszövetségeket pénzelt, közöttük a „Germania” nevűt, amit a világuralomra törő illuminátusok utódjának tartottak és erősen antiszemita beállítódású volt. Sokan azt állítják, hogy a Skull and Bones a Germanianak volt az alszervezete, ez jelöli a címerükben a 322-es szám (322-es szekció). Minden esetre ez magyarázat lenne a 322-höz való furcsa ragaszkodásra. A második iraki háború kezdetével kapcsolatban felmerült, hogy Bush nem véletlen indította a támadást 2003 március 22-én az amerikai írásmód szerint 3-22-2003. Mint minden diákszervezet Russellé is egy alkalmas helyet keresett magának gyűlései megtartásához. Meg is találták egy elhagyatott sírbolt formájában a 64 High Streeten, New Havenben, ami máig a szervezet központja. A helyet a tagok „Tomb”-nak hívják és gyerekes módon kalózzászlókkal, csontvázakkal, koponyákkal, és titkosírással díszítik. Itt tartják a rituálékat csontok és holtest maradványok között. Lehet, hogy az egész csak egy hátborzongató diáktréfa, egy álarcos mulatság hormon vezérelt fiataloknak, de a nimbuszuk és vonzerejük rendkívül erős a Yale Egyetemen. Mindenki tag akar lenni! A furcsaság, a titokzatosság, de legfőképpen lojalistás imponál sokaknak. A Bonesman-ek rendkívül összetartók. Feltétel nélkül segítik egymást. Ugyanakkor nagyon válogatósak. Minden évben az 1300 első évesből csak 15 új tagot vesznek fel. Már a felvételi rituálé is hátborzongató: késő éjszaka kopog egy kapucnis küldött a kiválasztott ajtaján. Amikor az kinyitja az ajtót csak annyit kérdez az éjszakai látogató: Skull and Bones - you accept?

Az, hogy milyen kritériumok szerint válogatják ki a jelölteket titkos. Kívülről csak az látszik, hogy tettre kész, célorientált, jó családból származó fiatalokat vesznek fel. 1991 óta egyébként már nőket is. Szűk többséggel döntött erről a 800 tag. Bush elnök lánya Barbara is felvételt nyert. A nők felvétele mind a mai napig vitatott. Egykori Yale hallgató szavait idézve: „A nők azok az emberek, akik a hétvégén koktél ruhát hordanak, de semmi keresni valójuk a szervezetben.” A beavatási szertartásról, amelyen az új tagnak keresztül kell mennie sokféle pletyka terjeng: embercsontokkal való megveréstől a közös maszturbációig. Viszont helytálló az az információ miszerint az újoncnak a legszentebb helyen a 322-es teremben meztelenül egy koporsóba kell feküdnie és a patriarchák – legidősebb diákok – legkellemetlenebb kérdéseire is válaszolniuk kell az élete minden kisiklásairól és félrelépéseiről. Ez a rituálé rendkívül fontos. A tagok ennek köszönhetően irányíthatók s befolyásolhatók lesznek. Alexandra Robbins szerint a rend parancsolhat tagjainak és meghatározhatja számukra mi a jó és mi a rossz. Az egykori hadügyminiszter Henry Lewis Stimson (I867-I950), aki öt elnök alatt szolgált és a Japánra az atombomba ledobását megparancsolta azt mondta: „A klubba való felvétel volt életem legmeghatározóbb élménye.” Georg W. Bushal egy időben a rendbe felvett tag így fogalmaz: „A felszín alatt mi testvérek vagyunk. Nincs sehol a világon nagyobb összetartás.” De nagyobb adakozás sincs. A tagok jövedelmük tíz százalékát a rendnek kell adniuk. Ha valaki anyagi nehézségbe kerül, ebből segélyezik. A Bush család kétszer profitált belőle: előszőr az idősebb Bush Zapata-Petroleum cégének megmentésekor, másodszor pedig az ifjabb Bush elnökké választásakor a „Bonesman”-ek adták össze a pénzt a republikánus pártnak. Robbins szerint e nélkül a támogatás nélkül nem lett volna elnök ez az inkompetens ember. Amit a Yale Egyetem egykori titkára Lyman Bagg leírt máig érvényes: „A rendebe való felvétel minden egyetemi kitűntetésnél többet ér.”

A személyiségen kívül a származás is fontos. A keleti parti gazdag családok adják mind a mai napig a gerincét a tagságnak. A régi 17. századi és az „új” 19 századi vagyonos famíliák gyermekei. Ezek a családok azért jöttek Amerikába, hogy nagy vagyonra tegyenek szert. Amilyen gazdag ez a csoport olyannyira áttekinthető a névsoruk. Mindössze harminc család tartozik a pénzarisztokráciához. Páran közülük: Davison, Sloane, Wadforth, Weyershäuser, Payne és Perkins. Ők főleg egymással tartják a kapcsolatot és mint az európai királyi házak tagjai ők is egymás között házasodnak. Még egy különös dolog összeköti őket.  Sohasem szerepelnek az újságok társasági rovataiban. A legkevésbé: Bundy, Phelp, Rockefeller, Taft vagy a Whitney családok. A „Bonesman”- eknél a diszkréció is fontos. A keleti part a gazdagok és a hatalmasok menedékhelye. A turisták is csak megfelelő távolságból készíthetnek fotót a rezidenciájukról. De még ez sem fordulhat elő a Deer szigeten. Ez az üdülősziget csak a „Bonesman”- eknek és családtagjaiknak van fenntartva. A San Lorenz folyónál levő Alexandra öböltől három kilométerre fekszik és csak hajóval megközelíthető. Ha egy „Bonesman” a szigetre akar menni Roger’s Marina nevű jacht kikötő titkos számát kell felhívnia. Érte jön egy hajó és átviszi a szigetre. A sziget maga 16 hektár nagyságú és három kilométer hosszú homokos stranddal és nyaralóházakkal rendelkezik. Ide csak a kiválasztottak juthatnak be. Ha már ott vagy semmit sem kell bizonyítanod. A házak az 1900-as évek elején épültek századfordulós stílusban. 24 kilométer hosszú erdei kiránduló út van a szigeten és egy központi ház, ahol étterem működik. Ezen kívül rendelkezik egy könyvtárral és egy lovagteremmel is. Ha a „Bonesman”-ek üzleti megbeszélést akarnak tartani egy görög mintára épült amfiteátrumban találkoznak a szabad ég alatt. Az, hogy a cégjeik fúziójáró William Averell Harriman és Walther H. Brown itt állapodtak-e meg, itt jött-e létre a Brown Brothers Harriman cég, amely a náci párt felemelkedését támogatta nem bizonyított. Az viszont biztos mindkét üzletember „Bonesman” volt. Az is kérdéses, hogy 1917-es oroszországi puccs finanszírozását Harriman und Rockefeller innen irányították-e, hogy biztosítsák a kaukázusi olaj és mangán lelőhelyeket. William A. Harriman viszont 1943-ban az USA moszkvai nagykövete lett. Minden csütörtökön és szombaton este találkoznak a rend Yale-n tanuló diákjai. A végzett rendtagok pedig fél évente jönnek össze. Arról, hogy egy ilyen találkozón hányan vesznek részt nincs adat. Nem az összes 800 „Bonesman” aktív. A legaktívabb tagok egy belső kőrt alkotnak, amelynek a neve „Jason Society”, amelynek a legfontosabb szívügye a média befolyásolása. Ennek a társaságnak a központja a kancellária, amelynek két tagja irányítja Amerika legnagyobb lapját a New York Times-t. A kulisszák mögött messze nyúlik a kezük. Connie Chung esete mutatja ezt a legjobban. A CNN hírtelevízió „Connie Chung Tonight” című műsorban beharangoztak egy leleplező riportot Skull and Bones-ról, ami helyett érdekes módon egy Floridáról szóló történelmi film ment le. Chung asszony egy időre eltűnt a képernyőről, majd az egykor rendkívül kritikus újságírónő, mint Bush elnök iraki háborújának támogatójaként tért vissza. A „Bonesman”-ok, akiket a külvilág csak barbároknak hív jó kapcsolatot ápolnak a nyugat part, csak úgy, mint az Egyesült Királyság szupergazdagjaival. Egyeseknek ez csak egy szimpla üzleti hálózat, másoknak viszont veszélyt jelent. Két harmada az amerikaiaknak úgy gondolja a kormánya mögött összeesküvők húzódnak meg. El tudják képzelni, hogy a drogüzlet és Kennedy halála mögött a CIA rejtőzött. De 2001 szeptember 11- támadást csak úgy, mint ugyan ebben az évben a floridai választási csalás olyan titkos szervezetek műve, mint a Skull and Bones. Andreas von Retyi meggyőződése ebben a szervezetben az Illuminátusok születtek újjá. Persze ha léteztek Illuminátusok. De ez már egy másik összeesküvés elmélet…