Mint nagy nőcsábász és csodagyógyító legendává vált. A cárnéval való kapcsolata volt az oka a sikerének és brutális halálának.

A bolsevikok hatalomátvétele nélküle is megvalósult volna. De Raszputyin nagymértékben hozzájárult a cár bukásához, amit kegyetlen halálának körülményei is előrevetítettek. Az 1916. december 19-én a Néva folyó jegébe fagyva talált holteste arra utalt, hogy élete utolsó óráiban megjárta a poklot: az arca megdagadt, tele volt véraláfutásokkal, a lába össze volt kötözve, a kezei az ég felé nyúltak, mintha a szorító hurokból akart volna szabadulni. Haja és a szakálla vértől volt mocskos. A bal szeme csukva volt a jobb oldalit pedig kiverték. Pont a szemét, amely olyan megigéző volt, hogy legendákat meséltek róla. Mélyen ülő jéghideg szürke szemek, amelyek megdermesztették a vele szemben állót. Raszputyin ezzel a hipnotizáló tekintettel az emberek lelkébe látott; így mesélték azok, akik találkoztak vele. Segítségükkel migrént, lázat, bénulást, idegzavarokat tudott gyógyítani és a jövőbe látni. De legfőképpen Alexej trónörökös hemofíliáját enyhíteni. Alexandra cárné legalább is hit ebben. A merénylőket, akiket Felix Juszupov herceg vezetett szintén ezek a szemek zavarták. Ezért nyomták ki. Juszupov Raszputyint a palotájába hívta és háromszor ölte meg, mint, ahogy azt emlékiratában állítja. Először ciánkálival preparált Petits Fours-t adott a muzsiknak – ahogy ő hívta áldozatát –, majd ezután mérgezett borral itatta, végül szíven lőtte. A szerzetes mégis túlélte mindezt és gyilkosára nézve hörögte, annak nevét: Felix, Felix….  Az ifjú herceg ezután addig ütötte, míg eszméletét vesztette áldozata. A boncolás fulladás miatt beállt halált mutatott ki. A tüdőben vizet és algákat találtak. A gyomorban viszont érdekes módon nem volt nyoma méregnek. Ez azt jelenti Grigorij Jefimovics Raszputyin még élt, amikor a Péter hídról a jeges Névába dobták és teste egy lékbe süllyedt. Csak a víz alatt halt meg, összetört koponyával és három golyóval a testében.

Nem lehet csodálkozni azon, hogy azzal az emberrel kapcsolatban, aki ilyen körülmények között halt meg rögtön legendák születtek. Ki volt ő? Szent, vagy maga a sátán? Esetleg csodás gyógyító? Egyik sem. Hanem egy rendkívül ellentmondásos személyiség. Raszputyin egy Istent kereső vidéki paraszt ember volt, aki ugyanakkor kicsapongó életet élt. Naiv, szerethető, de buja és hatalommániás. Mária lánya mesélte róla, hogy amikor fiatal volt kétszer megjelent előtte a szűz anya. Kiválasztottnak érezte magát és ezért egyik kolostortól a másikig zarándokolt, hogy „sztarec”, szent életű szerzetes legyen. Raszputyin azonban kudarcot vallott. A szex és az alkohol iránti vágyai legyőzték. És ezen a fantázia dús kifogásai sem tudtak segíteni. Azért, hogy maga elött is leplezze gyengeségét kapcsolatot keresett egy akkoriban ismert szabados életet folytató szektával. Raszputyin azt állította – akárcsak a szekta tagjai -, hogy bűnt kell elkövetnünk, hogy megbánást tanúsíthassunk, és a bűnöktől megszabaduljunk. Magyarán a gyengeségéből erényt kovácsolt. Az asszonyoknak például azt hirdette: feküdj le velem és Istennel találkozol. Raszputyin egy vidéki senki maradt volna a cári család nélkül. De az a kor, amiben élt lehetővé tette, hogy egy ilyen „isten bolondja” bekerüljön a legfelsőbb körökbe. Amilyen ellentmondásos volt Raszputyin személye olyan ellentmondásos volt az ország, amiben élt. Oroszország gazdasági és kulturális virágkorát élte, de ebből kevés szivárgott le vidékre. Itt még elevenen élt a misztikum és az apokaliptikus életszemlélet. A szegénység és nélkülözés táptalaja volt a hamis proféták születésének.

Az asszonyokkal való kapcsolata ellenére egy biztos nem volt Raszputyin; Alexandra cárné szeretője. Alix von Hessen-Darmstadt hercegnőként született cárné Isten emberének tartotta a szerzetest, aki vigyázz fiára Alexejre. Meg volt győződve arról, hogy tekintetével és imájával megállítja a vérzését, de legalábbis enyhíti. Esetenként hipnózissal vagy kézrátétellel megszabadítja a szenvedéstől. Raszputyin miközben „gyógyította” a „kis napsugarat”, ahogy a trónörököst szülei hívták reszketett és izzadság lepte el testét. Egy fajta transzba esett. A cárnénak, aki egy rendkívül ideges természetű hisztériára hajlamos nő volt ez bizonyítékul szolgált arra, hogy szent emberrel van dolga. Raszputyin csodás gyógyító ereje, jövőbe látó képessége biztosította a helyét az udvarban. A szerzetes azokra is hatással volt, akik kritizálták, vagy ellenségesen viselkedtek vele. Maga a gyilkosa vallotta be, hogy nem tudta kivonni magát a hatása alól. Pedig Raszputyin csak egy egyszerű ember volt, különleges adottságokkal. Valószínűleg a tudását – amivel gyakran visszaélt – a Szibériában eleven élő sámáni tradícióból merítette, amelynek története több ezer évre nyúlik vissza. Trükkök egész sorát sajátította el, miközben megismerte a gyógynövények hatását is. Képes volt másokat manipulálni, legfőképpen azokat, akik pszichotikus személyiségek voltak, vagy könnyen befolyásolhatók, mint például egy gyerek. Nem hajtott végre csodákat. A cárevics állaptának ideiglenes javulása mögött is inkább a pszichikai befolyásolás állt, mint a tényleges testi bajok elmulasztása. A tudomány bizonyította, hogy a vérzés hipnózissal csökkenthető, de nem gyógyítható.

Azt mondják, amiben hinni akarunk azt elhisszük. Így volt ezzel a cárné is. Úgy érezte ő a felelős a gyermeke hemofíliájáért. Családjában elég gyakran előfordult ez a betegség. Alexej a trónörökös négy leánygyermek után született. Amikor megállapították, hogy milyen betegséget örökölt a cárné szó szerint elájult. Fia betegsége miatt saját magát okolta. Nem tudott egy egészséges örököst adni az Orosz Birodalomnak. Alexandrának tehát Raszputyin feltűnése és tevékenysége áldásként jött. És ragaszkodott is hozzá. A szerzetes egyszer azt mondta neki, amíg ő él addig él a cárevics és a Romanov dinasztia. Két évet tévedett. A cárné szilárdan meg volt győződve arról, életük és a dinasztia jövője Raszputyintól függ. Arra nem is gondolt, hogy a szerzetes részéről ez a kijelentés csak egy életbiztosítás volt, amivel függő helyzetbe hozta a cári családot. Alexandra annyira ragaszkodott a sztárecéhez, amikor a környezete felhívta a figyelmét Raszputyin szabados életvitelére, nem volt hajlandó erről tudomást venni. Rágalomnak tartotta. Végzetessé Raszputyin és a cárné kapcsolata a nagy háború kitörése után vált. A nép, amúgy sem szerette a „német” cárnét, ráadásul ott volt ez a zavaros múltú, rossz erkölcsű muzsik, aki nagy hatással volt az uralkodó párra. II. Miklós cár ugyan nem volt úgy oda Raszputyinért, mint neje, de azt mondta: „Inkább tíz Raszputyin, mint egy hisztéria Alexandrától!”.

 De hogy került be az udvarba a szélhámos szerzetes? Ez Milica montenegrói királyi hercegnőnek és húgának Anasztáziának volt köszönhető. Ők mutatták be Miklósnak és Alexandrának. Delejes hangja és tekintete rögtön magával ragadta a cárnét. Erre az időre Raszputyin már bejáratos volt Szentpéterváron az előkelő körök estélyeire, mint különleges képességekkel rendelkező egyházi ember. A felsőbb osztályok tagjai úgy tekintettek rá, mint valami kuriózumra, amivel feltűnősködni lehet. Szó sem volt róla, hogy a muzsikot befogadták volna maguk közé. Ezért is okozott megdöbbenést értelmesebb tagjaik között a cárné viselkedése. Persze, ha az uralkodó elnézte felesége ezen szeszélyét, akkor az udvar alkalmazkodott. Alexandra udvarhölgyei meghívták magukhoz a „gyógyítót”. Nemes urak és hölgyek fotózkodtak vele. Ennek ellenére mindig is voltak olyanok, akik megőrizték józan eszüket és megpróbálták eltávolítani a szélhámos szerzetest az udvarból. De ez a cárné miatt nem ment. Így mint megoldás maradt a gyilkosság. Összeesküvők egy csoportja közöttük a cár unokatestvére és egy parlamenti képviselő a Juszupov palotába csalták Raszputyint azzal az ígérettel, hogy találkozhat a cár unokahúgával. De ők nem voltak profi gyilkosok a muzsikot pedig keményfából faragták. Nehéz volt meggyilkolni, de az összeesküvők úgy gondolták a monarchia jövője függött a halálától. Érdekes a cárné is így gondolta, csak ő az életmaradásában látta a jövőt biztosítva. A történelem furcsa dolgokat produkál. A monarchiát sem a szerzetes élete, sem halála nem menthette meg. Egy csoport már készül, hogy átvegye a hatalmat ráadásul a cár unokatestvérének, a német császárnak a pénzén. A bolsevikok nem hittek csodatevő szerzetesekben csak a hatalomban. A jövő az övék volt. Miklós és Alexandra külön sírt adományozott a meggyilkolt szerzetesnek, akinek a hulláját később a bolsevikok kiásatták, hogy ismeretlen helyen temessék el. De a holttestet szállító teherautó lerobbant. A szerzetes földi maradványait az út szélén elégették. A cári család sem járt jobban. Az Ipatyev házi mészárlás után a holttesteiket egy erdőben, titkos helyen temették el, hogy ne váljon zarándokhelyé. Nem véletlenül volt a kommunisták egyik jelszava: A múltat végkép eltörölni…