Hosszú éveken át hallgatott a szovjet propaganda Lenin igazi szerelméről

Senki sem látta még így Vladimir Iljics Lenint. Az orosz birodalom felforgatója, több ezer ember jövendő gyilkosa szerelemtől aléltan botorkált 1910 nyarán Párizs utcáin. Nem úgy ismerte eddig mindenki, hogy a könyvek többet jelentenek neki, mint bármelyik asszony? Nem a forradalom gondolata uralta az életét, hogy az elnyomott proletariátust felszabadítsa? Ezen a nyáron bizony megváltozott, más töltötte be szívét; egy asszony, akinek a vonzerőjétől nem tudott szabadulni. Rövid ideig még a forradalom is másodrangú lett számára. „A mongol szemeit nem tudja levenni a kicsikéről.” – jegyezte fel ekkoriban Charles Rappoport francia szocialista Leninről. A „kicsike” nem volt más, mint Inessa Armand egy francia-skót származású művész házaspár leánygyermeke, aki apja korai halála után Oroszország leggazdagabb vállalkozójának családjába házasodott be. Férje Alexander Armand, akinek a fivérével Inessának viszonya volt, sőt teherbe is esett tőle. Ekkor a lány 17 éves a férfi pedig 11 évvel idősebb. Társadalmi botrány. Inessa 1905-ben csatlakozott a lázadó pétervári munkásokhoz. A felkelés után száműzték. Így ír erről naplójában: „Előszőr Kaff Koidába akartak küldeni, de ez nem tetszett nekem. Ott nincsenek politikusok és az egész falu szifiliszes.” Inessa mindig szerette a lázadást és a férfiakat. Amikor 1910-ben megismerkedett Leninnel 36 éves, de úgy nézett ki, mint egy 26 éves. Nagy igéző szemei voltak és gesztenyebarna haja. Lenin 40 éves zömök, köpcös és kopaszodó. Nem épp a nők férfi ideálja. „Őrült vágy fűtött, hogy közeledjek hozzád” - írta Inessa az első találkozásukról. Pár héttel később Lenin szerzett egy lakást Inessának a Rue Marie-Rose 2 szám alatt, míg ő ugyanebben az utcában a 4 számnál levő házban lakott feleségével és anyósával. Hetven éven át a Szovjetunió legféltettebb titkaihoz tartozott ez a kapcsolat, sőt Lenin publikált leveleiből kivették azokat a részeket, amelyek erre az intim viszonyra utaltak. Ezeket csak a kilencvenes években hozták nyilvánosságra. Nem lehetett a tiszta forradalmárt szerelemtől elvakul emberként bemutatni, ez a gyengeség jele lett volna. Emellett Inessának a történelembe nem, mint Lenin ágyasa, hanem mint harcostársa kellett bevonulnia. Többek között olyan részek maradtak ki a levélváltásból, mint például, amikor Lenin egyik levelében bocsánatot kért Inessától egy róla írt kritika miatt: „Ne legyél haragos én ezt szerelemből tettem.” Vagy amikor Inessát „ezer csókkal” borítaná be. A harcostársai Lenint, mint kérlelhetetlen forradalmárt ismerték. Olyan vezérként, aki a nép éhezését eszköznek, a forradalom szükséges elősegítőjének tartotta. „Lenin felvértezte magát az erős akarattal” – így ír Nikolaj Buharin – „ és ezt a vértet nem tudja semmi átütni.” Mint kiderült csak az életvidám Inessa. Vele szemben sebezhető volt a bolsevik vezér. A barátnő gyakran játszotta Beethoven „„Appassionata“ szonátáját a szerelemtől kábult hivatásos forradalmárnak. Leninnek tetszettek a csinos nő elegáns méreg drága ruhái és extrém kalapjai. Vele szemben felsége Nadesja Krupszkaja szürke egér volt, aki nem törődött a külsőjével. Nadesja ekkor 41 éves, de 50-nek nézett ki. Lenin a száműzetése óta ismeri. Főz és mos rá, a mézesheteket is fordítással töltötte: angol szocialisták műveit ültette át Leninek oroszra. Inessa Armand Lenint nyughatatlanná tette, sőt egyidőre elvonta őt a forradalomtól. 1910 augusztusában a Szocialista Internacionálé koppenhágai kongresszusán Lenin elintézte Inessának a részvételt, hogy 12 felejthetetlen napot tölthessenek együtt a dán fővárosban. 1911 évelején Párizsban létrehoztak egy iskolát a földalatti mozgalom ügynökeinek. Inessa gazdaságpolitikai szemináriumokat tarthatott. Lenin minden nap ott volt az összes szemináriumon a hátsó padban ülve, csak azért, hogy nézhesse a csodált nőt. Amikor Krupszkaja Leninnel Svájcba Bern városába költözött, rövidesen követte őket Inessa, aki lakást vett ki az Uljanovékkal szemben lévő házban és gyakori vendég volt náluk. Krupszkaja tudott a viszonyukról. Sokat mondóan azt prédikálta elvtársainak: „sem szerzetesnek, sem Don Juannak nem kell lenni”. 1917 tavaszán Németországon és Svédországon át Oroszországba menő vonat utasai között ott volt Krupszkaja és Inessa is. Ez a szerelvény vitte haza német segítséggel a bolsevik forradalmárokat, hogy puccsal döntsék meg az ideiglenes kormányt. A hatalomátvétel után Inessa lakást kapott a Kreml közelében és olyan telefont, amihez csak a legmagasabb rangú funkcionáriusok juthattak hozzá. Aztán három év szörnyű polgárháború következett. Éhezések és felkelések országszerte. Lenin intézkedik hova szállítsanak élelmiszert. A vidéket lerabolják, hogy a városok lakosai ehessenek. Inessa ekkor torokfájásra panaszkodik. „Szüksége van gyógyszerre? Intézkedem!” – válaszol Lenin. Aztán Lenin sürgetésére a Kaukázusba utazik egy kúrára. „A szívem halottnak érzi magát …  miután mindenét Vladimir Iljicsnek és az ügynek áldozta. Egy élő hulla vagyok.” írja Inessa ebben az időben naplójába. Aztán három hét múlva meghalt. „Nem sikerült a kolerából kigyógyítani..” – olvassa Lenin újra meg újra a táviratot, amelyben értesítik nagy szerelme haláláról. A temetésen nehezen rejti el könnyeit. Lenin három év múlva követi a halálba. Bebalzsamozott teste máig a Vörös téren a mauzóleumban van. Minden reggel a felkelő nap a Kreml falának árnyékát veti rá, azét a falét amelyben Inessa Armand nyugvóhelye is található.