Kis Ázsiában tragikus utójátéka volt az első világháborúnak, amikor a törökök fellázadtak a megszálló görögökkel szemben. Az események emberi katasztrófába torkolktak.

Szmirna lángokban állt. 1922 szeptember 3-án szinte teljesen leégett a város. Százezer ember halt meg. De ez nem egy „normális” tűzvész volt, hanem egy emberek által okozott tragédia. Az éjszaka folyamán a törökök benzines kannákat csempésztek be a város örmény negyedébe, majd tüzet gyújtottak. A törökök nem azért jöttek, hogy hódítsanak, hanem azért, hogy büntessenek és megsemmisítsenek. „Mindenki a tetőkön volt. Mint egy hatalmas felhő terjedt a füst. Szikrák hullottak a fejünkre.” – számolt be az eseményekről Garabed Hatscherian amerikai orvos a naplójában. A tűz szinte felfalta a várost, maga előtt űzve az embereket. Az emberek a tengerparti sétányt és a rakpartot akarták elérni. Ott horgonyoztak a szövetségesek hajói. Tőlük vártak segítséget a menekülők. A hadihajókon az olasz, az angol és a francia kapitányok a parancsnoki hidakról nézték az eseményeket. Két kilométerre minden a tűzvész áldozata lett, harminc méter magasba csaptak a tűz csóvái. A tűzfal feltartóztatatlanul nyomult a kikötő felé. A hőséget már a hajókon is érezni lehetett.

A tűz és a víz közé beszorítva egyesek a kikötő vízébe ugrottak. De ezzel sem mentették meg az életüket. A török hadsereg lőtte a vízbe ugrókat csak úgy, mint a rakpartra szorultakat. Azt a kevés embert, aki elérte a szövetségesek hajóit nem engedték fel a fedélzetre, a szövetséges katonák szeme előtt fulladtak a vízbe. Százezer ember halt meg ezen a napon Szmirnában. A tűzvész előjátéka volt a török hadsereg bevonulása utáni mészárlásnak. A görög metropolitát Chrysotomost, a szakállánál fogva rángatták végig a városon, majd meglincselték. Ezek után a görögök és az örmények kerültek sorra. A kegyetlenkedésben ugyan úgy részvettek a török civilek, mint a katonák. A városlakók és az újonnan érkezett menekülteket egyaránt kirabolták, megerőszakoltak és meggyilkolták. A menekültek már napok óta érkeztek a városba, hogy hajóra szálljanak és elmenjenek Kis Ázsiából. Apokaliptikus események játszódtak le. Clare Sheriden brit újságíró számolt be a történtekről. „A menekülteket külön választották, megkorbácsolták, megverték majd kirabolták. Mindenhol holtesetek feküdtek.” Hogyan fordulhatott elő ez a katasztrófa?

1919-ben az első világháború vége után megbukott az Oszmán Birodalom. A győztesek feldarabolták az egykori birodalmat egymás között, úgy hogy, a töröknek Anatólia és Trákia egyes részei maradtak csak meg. Az 1920-as sévers-i diktátumban érvényesült az angolok, franciák és olaszok érdekei, valamint önálló államot ígértek az örményeknek, a görögöknek és a zsidóknak. Az Oszmán Birodalom felosztása mélyen megalázta a törököket és az újonnan létre jövő államukat. A szövetségesek nem csak területeket vettek el, hanem 1920-ban bevonultak Konstantinápolyba. Ez a keserű száj ízet okozó esemény vezetet Mustafa Kemal pasa nemzeti függetlenségi mozgalmához. Különösen a görögök akartak maguknak nagy területeket az egykori birodalomból kihasítani, ami szálka volt a törökök szemében. Moudrosi fegyverszünet 1918-ban egyenértékű volt oszmánok kapitulációjával. A görögök erre Ionia és nyugat Kis Ázsia megszállásával reagáltak. A török lakosság lázadásokkal felelt a görögök megjelenésére. A görögöket egy régi álom vezérelte: a Bizánci Birodalom helyre állítása. Nagy-Britannia támogatta az „új Hellének” mozgalmát. A törökök válasza harcias volt. Kemal pasa vezetésével, akit később Atatürkként is hívtak, ellentámadást indított. Cél az Égei-tenger. Ez a felhívás indította el a török ellencsapást. A gyengén felfegyverzett görögök kénytelenek voltak az állásaikat feladni és a visszavonuláskor a felperzselt föld taktikát alkalmazni. Olyan területeket is érintett ez, ahol eredetileg görögök laktak. A török reváns vágy minden ilyen lépéssel erősödött. A görög civil lakosság kénytelen volt menekülni a tenger felé, többek között Szmirnába, ami aztán csapdának bizonyult. A végleges győzelmet a törökök 1923-ban érték le és a lausanne-i szerződésben meghatározták a görög török határt. A vereség után Konstantin görög király lemondott. A miniszterelnökét kivégezték. 1923-ban a szövetségesek elhagyták Konstantinápolyt is. Létrejött az új független török állam. De ezzel az események nem értek véget. Több millió görögnek el kellett hagyni Törökországot és 500 000 töröknek Görögországot.