Tucatnyi szeretője volt, de aki kiesett a kegyeiből annak az életéért kellett aggódnia. Valeria Messalina neve mind a mai napig összekapcsolódik az erkölcstelenséggel és a kegyetlenséggel. Milyen gonosz volt valójában a római császárné?

 Messalina megvárta, míg a férje Claudius császár elalszik. Akkor halkan felkelt, fekete haját szőke paróka alá rejtette és elment a bordélyba, ahol bearanyozott mellekkel odaadta magát a férfi vendégeknek. Amikor a kétes hírű intézmény a reggeli órákban bezárt szomorúan tért haza a palotába – írta a római szerző Juvenalis, akinek az éjszakai életről ezt a beszámolót köszönhetjük. Amikor az írásmű született a „kielégíthetetlen nőszemély” már több évtizede halott volt, a szerző nem is találkozott vele. A művét az író a férfi fantázia összes kellékével kiszínezhette így rombolva le Valeria Messalina (Kru.18 – Kru.48) jó hírnevét. De ezt más is megtette. Az idősebb Plinius például leírta, hogy a császárné fogadást kötött egy ismert prostituálttal, hogy 24 óra alatt 25 férfit tesz boldoggá. A fogadást megnyerte. Egy évszázaddal Juvenalis után Cassius Dio római történetíró azt állította, hogy a császárné arra kényszerített asszonyokat, hogy férjük jelenlétében feküdjenek le más férfiakkal. A mit sem sejtő hitveseket pedig rabszolganőkkel küldte ágyba. Szerzők generációi örökítették meg úgy Messalinát, mint a történelem legnagyobb nimfománját. A neve a hiúság, az erkölcstelenség és a kegyetlen intrika szinonimája lett. A legtöbb róla szóló történet lejáratási céllal született. Főleg Juvenalis és Cassius Dio történeteit nem szabad kézpénznek venni. Ugyanakkor Messalina nem volt szent sem. Sok afférja volt, számtalan orgiát rendezett és az ellenfeleit összeesküvésekkel és manipulációkkal állította félre az útjából. De ezzel nem volt egyedül. A római elit köreiben az erkölcstelen szörnyűségek, a botrányok és intrikák nem voltak ritkaságok. Az, hogy Messalina esetében hol van az igazság és hol kezdődik a legenda nehéz megmondani. Amit biztosan tudunk, hogy Kru. 18 körül született és Kru.38, vagy 39-ben ment feleségül a 30 éves kétszeresen elvált Claudiushoz. A férfi ekkor konzul volt és reménykedve az unokaöccsében, az akkori császárban, Caligulában nagy karriert akart befutni. Messalinával kötött házasságával, aki Augustus császár nővérének Octaviának leszármazottja volt úgy gondolta ezt a célt elérheti. Azt, hogy egyszer császár lesz senki sem gondolta. Sem a származása, sem pedig szellemi képességei alapján nem volt erre predesztinálva. Kru. 41-ben, amikor Caligulát megölték meglepetésszerűen őt választották császárnak. Mennyire vett részt unkaöccse elleni merényletben nem tisztázott, de az biztos tudott róla.

Kru. 38/39-ben Messalina világra hozta leánygyermekét Octaviát, 41-ben pedig fiát Britannicust. Ő volt kijelölve trónörökösnek, ami Caligula példáját tekintve nem volt életbiztosítás. Jó pár gyilkosságot, amit Messalina nevéhez kötnek azért követte el, hogy fia utódlását biztosítsa. Ebben az időben tényleg úgy tűnt, hogy hatalmi megfontolásokból hullákon gázolt keresztül. A történeti leírások szerint trükkel és átveréssel vette rá férjét, hogy férfiakat végeztessen ki minden nemű vizsgálat nélkül, olyanokat, akik útjában álltak, vagy egyszerűen nem voltak számára szimpatikusak. Az áldozatok között voltak olyanok is, akik megtagadták a vele való szexuális kapcsolatot. Kétségtelen Messalina sok ellenséget szerzett magának, ami hozzá járult a későbbi őt lejárató beszámolókhoz. Az ellenségeihez tartozott a híres filozófus Seneca is, akit intrikáival száműzetésbe küldetett, előtte pedig majdnem kivégeztetett. A fő célpont nem ő volt eredetileg, hanem Julia Livilla, Caligula ifjabb leánytestvére. Cassius Dio azt írta féltékeny volt a szépségére. De inkább a rokonsági kapcsolata miatt volt a császár unokahúga veszélyben. Amikor Livilla Kru. 43-ben kapcsolatot létesített Senecával mindkettőjüket házasságtörés vádjával elítélték. Livillát a Tirén tenger egyik szigetére, Senecát pedig Korzikára száműzték. Nyolc évet töltött Seneca a szigeten és nem véletlen, hogy Messalinát kritizáló írásai ebben az időben keleteztek. Visszatérően támadta a császárnét és a művei hozzájárultak ahhoz, hogy Messalinát az utókor intrikusnak és nimfomániásnak lássa. Az ókori szerzők szerették az írásaik szereplőit fekete fehér színben feltűntetni, nem nagyon törődve az árnyalatokkal. Nem mellesleg előszeretettel használtak fel korabeli pletykákat és anekdotákat, legtöbbször meghatározott céllal. A laza erkölcsiség vádját szívesen alkalmazták a lejáratáshoz, így megkérdőjelezve a célszemély alkalmasságát a hatalomra és hajlandóságát a visszaélésekre.

Messalina befolyása nagy volt Claudius császárra, ami ebben az időben nem számított példanélkülinek. Mindaddig tolerálták ezt, amíg a nő a háttérben maradt és a férfi hozta meg a döntést. A császár közvetlen környezete egyébként igyekezett jóban lenni Messalinával. A legbefolyásosabb szenátor Lucius Vittelius jól megértette ezt és különös módon mindent megtett, hogy a császárnő szimpátiáját biztosítsa. A tunikája és a tógája között mindig ott volt Messalina cipője, amit alkalmanként előhúzott, hogy megcsókolja. Messalina kegyetlenségének példájaként az ókori történetírók gyakran emlegették fel Appius Junius Silanus példáját. Ő Hispania provinciát igazgatta mindaddig, míg Claudius Kru. 41-ben Rómába hozatta és tanácsadójának tette meg, valamint elvetette vele felségül Messalina anyját. Mivel érdemelte ki a császárné haragját nem tisztázott. Dio szerint nem akart vele lefeküdni. Ezért bosszút forralt és ebben szövetségesre lelt Narcissusban a hírszolgálat vezetőjében. Narcissus egy reggel Kru. 42-ben elmesélte a császárnak, hogy azt álmodta, hogy Silanus meg akarja ölni. A „véletlenül” szintén jelenlevő Messalina azt mondta férjének neki már többször volt hasonló rémálma. Ebben a pillanatban jelentette be az őr, hogy Silanus megérkezett. Egyébként a császár rendelte magához. Ennek ellenére Silanus hirtelen megjelenése lett a bizonyíték a gyilkossági szándékra. A császár elfogatta és kivégeztette. A következő években még jó pár gyilkosság száradt Messalina lelkén. De ezekkel már túlfeszítette a húrt.

Az antik források szerint Messalinának viszonya volt Gaius Julius Polybiussal a közigazgatás vezetőjével. Amikor ennek vége szakadt a császárné férjénél feljelentette volt szeretőjét. Visszaéléssel vádolta. A szerencsétlen férfit kivégezték. Ettől megijedve, hogy a következő áldozatok ők lesznek Narcissus és Marcus Antonius Pallas, aki szintén befolyásos hivatalnok volt preventív csapásra készültek. Amikor Messalina nyílt viszonyt kezdett Gaius Silius szenátorral úgy gondolták eljött az idejük. Siliust, aki a legszebb férfi volt Rómában Messalina rábeszélte a válásra. De a férfi is megkérte a nőt, hogy ő is váljon el. Több forrás is beszámol arról, hogy esküvőt is tartottak, holott Messalina még házas volt. A történészek ma is vitatkoznak, hogy mi húzódott meg az esemény hátterében. Esetleg Claudius hatalmát akarták megdönteni? Tacitus azt írja Silius hajlandó volt az ekkor hétéves Britanicust adoptálni, ezzel is biztosítva az utódlását. Végül is Claudius már régóta szemet vetett Agrippinára, akinek a fia Nero megelőzhette volna a császári hatalomért vívott versenyben Britanicust. Ezen teória ellen szól, hogy az esküvőt eltitkolták és nem került elő a császár megbuktatásáról szóló terv. Lehet, hogy tényleg szerették egymást? Messalina pedig bebiztosította magát? Bárhogy is történt Narcissus értesítette a vidéken tartózkodó császárt. És, hogy a vádat jobban alátámassza magával vitt egy listát Messalina szeretőinek nevével. Puccsról beszélt és kérte a császárt vesse be a testőri gárdáját az összeesküvők ellen. Amikor ezt Messalina megtudta, fogta két gyerekét Octaviát és Britanicust és Claudiushoz sietett, hogy kegyelemért esedezzen. De a találkozót Narcissusnak sikerült megakadályoznia. Hazafelé tartva a császár kivégeztette Siliust és embereit. Most már csak felesége változatát akarta hallani és palotájába rendelte. Narcissusnak ismét sikerült közbelépnie és megakadályoznia, hogy Caludius megbocsásson. Kiadta a parancsot Messalina megölésére, valószínűleg a császár tudtával. A katonák a luculusi kertben találtak rá a nőre. Messalina megpróbált öngyilkos lenni, de túlságosan remegett a keze. Egy tribunus döfte le egy tőrrel. Tacitus azt írta, amikor Claudius értesült neje haláláról, teljesen hidegen hagyta. Tovább folytatta az ivászatot.