Az egyházi állam a „pornokrácia” fogságában. A 10. században egy magát szenátornak kinevezett nő Marozia, Róma vezetőjévé küzdötte fel magát, kegyetlen és gátlástalan eszközökkel. Élete később hamis legendák születésére adott alkalmat, amelyek egy nőről szóltak, aki az egyházi állam feje lett. 

 „A végső idő beköszöntött. Égő fáklyák hullnak Rómára és nők uralkodnak a kereszténység fővárosa felett. Kéjsóvár nőszemélyek nyúlnak a pápák ruházata alá.” Ezeket a mondatokat olvashatjuk a Benedikt von St. Andrea 968-ban írt „Chronicon” címet viselő művében. Ugyanebben az időben Cremonai Liutprand azon dühöng, hogy „szégyentelen leányok” a hatalmukkal a régi római erényeket rongálják. „Pornokráciának” hívják a történészek a pápaság ezen korszakát. Különösen egy nő tűnik ki botrányos viselkedésével a történelemírók műveiben, Marozia, aki 930 körül szinte egyedül uralta az egyházi államot. Az asszony egy gátlástalan, számító mindenáron hatalomra törő politikus volt. Minden lehetőséget megragadott, egy összeomlani látszó világban. A szörnyű évek 882-ben az első pápagyilkossággal kezdődtek. VIII. János pápa fejét az ellenfelei egy kalapáccsal verték be. 897-ben aztán VI. István egy látványos eseményt rendezett. Elődjének oszlásnak indult holtestét a sírjából kiszedette, majd teljes főpapi ornátusba öltözetett hullát bíróság elé állítatta és ítéletet mondatott felette. Végül a földi maradványokat a Tiberisbe dobatta. Ekkor Marozia hét éves volt, és az ilyen fajta események nem voltak példa nélküliek. Gyerekként három pápaváltást ért meg. VI. István sem töltött sok időt a pápák trónján. Lázadás tört ki ellene és a hatalmától megfosztották. A börtönben fojtották meg. 900-as év körül a pápai állam az Itáliáért folytatott hatalmi harc eszköze lett. A helyi hatalommal rendelkező családok igyekeztek vele az uralmukat biztosítani. Ebben a folyamatban döntő szerepet játszottak az egyes családok női tagjai, akik a szépségüknek ellenállni nem tudó pápákat befolyásuk alá vonták. Hol az egyik hol a másik nemesi család tagjai ragadták magukhoz segítségükkel a hatalmat. Egyik család sem volt ebben a harcban eredményesebb, mint, amiből Marozia származott. Az apja Theophyklactus a 10. század elején pápai kincstárnok, majd consul lett. III. Sergius pápasága (904-911) idején a család gyönyörű nőtagjai révén szerzett nagy befolyást. A feleség Theodóra és a két lány Marozia és ifjabb Theodóra hajszolták az élet örömeit. A hataloméhes hölgyek rokonaikat, barátaikat, fiaikat jutatták a pápai trónra. Theodóra ugyanakkor lányát Maroziát Sergius pápa ágyasává tette. De magát a lányt sem kellett félteni már ekkor saját karrierjét építgette és így nem volt ellenére a rá osztott szerep. Theodóra ezen kívül hozzá segítette a ravennai érseket a pápai címhez, aki X. János néven ült a pápai trónon 914 és 918 között.           

Marozia méltó utóda lett anyjának. Igazi kurtizán, aki a hatalom legmagasabb csúcsain folyó eseményeket befolyásolta. 925-ben apja halála után a család élére került. Olyan idő volt ez, amelyben az erős férfi családfőt, akár leánya is követhette a vezetésben. Marozia a III. Sergius pápával folytatott szerelmi viszony után a spoletói őrgróf felesége lett. Rómában felvette a Patricia et Senatrix címet és ő lett a város legnagyobb hatalmával rendelkező embere. Marozia, hogy befolyását biztosítsa összefogott Hugó itáliai király ellen, annak Guido nevű féltestvérével, akihez ráadásul még feleségül is ment. Hugó X. Jánost támogatta és ez Marozia nem hagyhatta. Anyja támogatásával pápává választott X. Jánost megölette és még utána jövő két pápa is hasonló sorsra jutott. Amikor Sergius pápával folytatott kapcsolatából született fia 18 éves lett pápái trónra segítette XI. János néven. A fiú négy évig volt az egyházi állam feje. Rómában úgy tartották Marozia saját pápai dinasztiát akar alapítani. Guido halála után éles fordulatot tett eddigi ellenségének Hugónak nyújtotta kezét. Már a császári korona megszerzését fontolgatta pápai trónon ülő fiának. De nagyon elszámolta magát. Mikor a spoletói őrgróffal való házasságából származó fia Albrecht nagykorúvá vált, elűzte anyját, mostohaapját és féltestvérét Rómából és maga vette át a hatalmat az örök városban. Húsz évig saját embereit tette meg pápának, 955-ben pedig akkor 18 éves fiát jutatta a római egyház élére XII. János néven. És mi lett Maroziával? Hatalmától megfosztva valószínűleg fogolyként végezte életét. De pályafutása egy legendának adott táptalajt.

Évszázadok óta mesélnek Európában egy teljesen elképzelhetetlen történetet: a kora középkorban volt egy női pápa. Krónikások írtak róla, művészek örökítették meg. Legendás alakjának történetét generációkról generációkra adták tovább. Konkrétan az angol szülőktől származó lányt Johannának hívták és a németországi Mainz városából származott. Már fiatal korában férfinak adta ki magát, hogy bejusson egy kolostorba, ahol a művelt szerzetesektől írni és olvasni tanulhat. Johanna szerénységével és jóindulatával hamar feltűnt és rendkívül népszerű lett. A kolostorban megismerkedett egy angol származású szerzetessel, akibe szerelmes lett. Bejárták Itáliát és Franciaországot végül Athénba mentek, ahol Johanna állítólag filozófiát tanult. Szerelme hirtelen halála után Rómába költözött, ahol filozófiát tanított. A rendkívüli egyéniségével egészen a katolikus egyház csúcsára jutott.  Bíboros lett, majd 855-ben IV. Leó halála után nem várt módon Johannes Anglicus néven pápává választották. Innentől a női pápa további sorsa vitatott. Leváltották, vagy erőszakkal eltávolították a hatalomból? Vagy a hivatali ideje alatt gyereket szült? Sok jel az utóbbira utal. Legendák szerint 32 évesen új szeretője lett, saját udvari káplánja személyében. Tőle esett teherbe. Vannak, akik azt mondják szülés közben halt meg. Más források arról írnak, hogy egy lateráni körmenet idején szülte meg gyermekét. Az esetet látva a feldühödött tömeg halálra kövezte. Rómában ezen a helyen ma is létezik egy Mária szentély, amit sokan a női pápa szentélyének is hívnak. A Via dei Santi Quattro utcában található, amit korábban Vicus Papessa, a női pápa utcájának neveztek. Ide tett virágcsokrok, kérések és üzenetek jelzik, hogy napjainkban is sok tisztelője van az egykori női pápának. Viszont a vatikáni körmenetek elkerülik ezt az utcát. Hivatalosan, mert túl szűk. Van egyháztörténész, aki a Vicus Papessa elnevezést is másnak tulajdonítja. Egy bizonyos Papes nevű nemesi családnak, amely a tízedik századig itt lakott.

Ha a katolikus egyház hivatalos történetét olvassuk, az tagadja, hogy bármikor női pápa lett volna. Legendáról van szó, állítják. Az egyháztól független történelemtudomány is azon az állásponton van, hogy nem élt Johanna nevű nő, aki pápává választottak. Mégis évszázadok óta keményen tartja magát a feltételezés a létezéséről. Leggyakrabban a dominikánus szerzetest troppaui Mártont idézik, aki 1277-es krónikájában Johannes Anglicus pápáról ír, aki 850 körül ült a pápai trónon és nő volt. Más krónikások is megemlítik a női pápát. Egymástól vették a leírást? Az ellentmondások nem teszik könnyűvé a történet hitelességének tisztázását. A hivatali ideje a Johannából Johanneszé váló pápának a sötét középkorra esik. Egy különlegesen áttekinthetetlen korszaka az emberiségnek, amit még a történészek is csak nehezen látnak át. Ennek ellenére voltak és vannak tanult történészek, aki nem zárják ki, hogy a legendának van valós alapja. Ilyen a svájci származású régész és kora középkorral foglalkozó történész Michael Habicht az ausztrál Flinders Egyetemről, aki könyvet írt „Johanna a női pápa” címmel, amely nagy felháborodást okozott egyházi körökben. Azt írja, léteznek különböző eddig figyelmen kívül hagyott dolgok, amelyek a női pápa létezésére utalnak. Numizmatikai leletek és olyan szövegforrások, amiket a katolikus egyház eddig eltussolt. Ezek arra utalnak, hogy igen is létezett női pápa. A Vatikán régi szövegeket változtatott meg, vagy semmisített meg, hogy a női pápára utaló jeleket eltörölje. „Én is azt hittem eleinte, hogy Johanna története csak legenda” – vallja be Habicht – „de aztán a kutatásaim alapján megvilágosodott, hogy van valós alapja a történetnek. Előkerült egy ezüstérme a 856-tól 858-ig terjedő évekből SCS PETVS felirat található egy IOHANIS pápai monogrammal. Ezt az érmét tévesen VIII. János pápának tulajdonítják, aki 872 és 882 között ült a pápai trónon, de teljesen máshogy néztek ki érméi. Stílusa alapján az érme csak 850 és 860 között készülhetett. A hátoldalán pedig II. Lajos császár neve van, aki 855-től uralkodott, pont Johannes Anglicus idejében.” Habicht szerint ez és más adatok is arra utalnak létezett 856 és 858 között női pápa, akit az egyházi források nem említenek! A hivatalos történetírás szerint IV. Leó pápa 847 október 6-tól 855 július 17-ig volt pápa, utódját, III. Benedeket 855 októberében választották meg, tehát a három hónapos interregnum idején nem valószínű, hogy lett volna még egy pápa. Johanna legendája inkább az egyház válságának későbbi megjelenítésére utal. Olyanokra, amiket például Marozia és hasonló kétes erkölcsű asszonyok idéztek elő.