A kor álomasszonya volt. Leírhatatlan luxusban élt ennek ellenére olyan módon vágyott a szabadságra, mint kevesen a környezetében. A férfiak szerették és csodálták őt, afférjairól sokat suttogtak a háta mögött. A „világ legszebb asszonyának” egyes baráti kapcsolatai és vonzalmai mind máig rejtélyekkel vannak tele.

 1828 szeptemberében a München melletti Tegernseenél esküvőt tartottak. Ludovika von Bayern hercegnő ment feleségül másod unokatestvéréhez Maximilian von Bayernhez. Kényszer házasság volt, mert Ludovika szíve másért dobogott. Egy portugál hercegért. A nemes hölgy nagyon elkeseredett. Annyira, hogy az esküvő előtt a következő szavak csúsztak ki a száján: „Ez az esküvő és minden, ami ebből ered nem élvezi majd Isten áldását.” Tíz gyerek született az áldás nélküli házasságból, tíz olyan gyermek, akiknek kétszeres Wittelsbach vér csörgedezett az ereiben. És ez nem maradt következmények nélkül. Melankólia, különcködés és gazdag fantázia világ. 1834 december 24-án az első lány Heléna után megszületett a második gyermek, ismét egy kislány. Az új szülött, aki a szájában már egy foggal jött a világra (a szóbeszéd szerencse fogról beszélt) Erzsébet Amália Eugénia nevet kapta. Erzsébet, akit csak Sisinek becéztek jó anyagi körülmények között, de nem luxusban töltötte gyermekkorát. Csodálta az apját, állandóan anyján csüngött és kedvenc testvére öccse Károly volt. Tizenöt évesen beleszeretett egy az apja szolgálatában álló férfiba Richard S. grófba, aki vágyakozó versek írására inspirálta a teenager lányt. Amikor a grófot eltávolították a környezetéből és a férfi rövidesen meghalt Erzsébet vigasztalhatatlan lett. Napokon keresztül sírva zárta magár a szobája ajtaját és verseket írt. Egy viselkedési minta, amit későbbi hasonló szituációkban gyakran fog követni. Azért, hogy a lánya gondolatait elterelje Ludovika magával vitte Ischlbe, ahol Heléna nővérét az ifjú osztrák császárnak szándékoztak bemutatni. Egy házassági lehetőség, ami mindenképpen jól jött volna a Wittelsbachoknak.

Ami 1853 nyarán a felső ausztriai gyógyüdülőhelyen történt filmek és zenés darabok örökítették meg. Igazi love story. A 23 éves Ferenc József szőke fess fiatalember első pillantásra beleszeretett a 15 éves Erzsébetbe. Az eredetileg menyasszonynak szánt egyébként szintén csinos Helénának végig kellett néznie, hogy a császár ő helyette a húgát választotta. Hosszú ideig ezért depresszióban szenvedett. Ferenc József választása sokakat meglepett. Erzsébet szinte még gyereknek számított és nővéréhez képest nem tartották annyira szépnek. A császár ennek ellenére ragaszkodott a választásához. „Ausztria császára nem kosaraz ki senkit!” – vigasztalta lányát Ludovika, majd gyorsan beleegyezett Erzsébet eljegyzésébe. Sisi könnyes szemmel jegyezte meg: „Bárcsak ne császár lenne!” De Ferenc József császár volt, Európa egyik leghatalmasabb ura. Rögtön küldött jegyesének egy értékes ékszert. Sisi személyes vagyonát 50 ezer guldenről 150 ezerre növelte meg. A házassági szerződésben vállalta, hogy évente 100 ezer gulden „ruhapénzt” biztosít „kisebb kiadásokra”. Összehasonlításul az átlagos munkás évi jövedelme ebben az időben évi 250 gulden volt.

1854 április 24-én a császár esküvőjére a Habsburg monarchia teljes pompájába öltözött az Európában tapasztalható rossz gazdasági helyzet és forradalmi hangulat ellenére, vagy talán miatta is. Ausztria több településén új ruhát kaptak a rászoruló gyerekek, étel és tűzifa osztására került sor a szegények számára. A bécsi Agustinerkirchében 150 ezer gyertya biztosította a nappali fénynek megfelelő világosságot, amikor este hét órakor az ifjú pár az oltár elé lépett. 23 óráig tartott az ünnepi vacsora, ami után Zsófia főhercegnő személyesen kísérte fiát, a császárt Sisi szobájába. Sokat spekuláltak az ifjú császárné szexualitáshoz való viszonyáról. Egy biztos sikeres az nem volt. Többször említette bizalmasainak, hogy „mérgező” hatással van rá. A császár csak a harmadik este után tudta jelenteni anyjának, hogy a házasságot elhálták. Miközben Ferenc József arca az örömtől ragyogott Sisi zavarában legszívesebben a földszínéről is eltűnt volna. A következő reggel vehemensen tiltakozott, hogy a rokonsággal együtt a reggelin részt vegyen. A császár kérésre aztán mégis megjelent a közös étkezésen, de a kellemetlen szituációra egész életében emlékezett. 1854 májusában, amikor még két hetes házas volt már arról írt, hogy börtönben érzi magát. A férje ugyan istenítette őt, de kevés ideje volt, így a közös hétköznapok a kapcsolatukból teljesen kimaradtak. A császár a politikai gondjait csak anyjával osztotta meg. Zsófia főhercegnő egészen haláláig fia legszorosabb politikai tanácsadója volt. Egy igazi megcsontosodott konzervatív. A szerelemtől vak Ferenc József nem is érzékelte, hogy anyjához való viszonya miatt hogyan veszítette el ifjú feleségét. Négy év alatt hozta világra Erzsébet első három gyermekét. Sophiet 1855-ben, Gizellát 1856-ban és a trónörökös Rudolfot 1858-ban. A szülés maga nem viselete meg annyira, ellenben az anyaság nehezen ment neki. A gyermekek neveléséről az anyós és a nevelők gondoskodtak, ha Sisi látni akarta őket előre be kellett jelentenie. Csak ritkán leginkább a hivatalos események és utak alakmával volt együtt a család.

A bécsi udvar apró megaláztatásaival és csalódásaival járó mindennapjaiban Sisi egyre inkább elvesztette érdeklődését saját gyerekei és leginkább férje iránt. Számos betegség gyötörte és étvágya sem volt. Egyik magyarországi látogatásuk idején két éves lányuk Sophie meghalt, ami szintén nagyon megviselte. Mély depresszióba esett. Az sem javított a helyzetén, hogy fülébe jutottak férje félrelépései. Gyakran tört ki rajta sírási roham. 1860 végén a császárné állapota egyre rosszabbodott. A krízisből való kiútként pihenést javasoltak neki távol Bécstől. Hat hónapot volt először Madeirán az Atlanti óceáni szigeten, majd saját kérésére Korfura utazott. Egy teljes évet töltött a Földközi tengeri szigeten, majd több hetet Bad Kissingenben, végül családjához ment a Starnbergi tóhoz. Csaknem két éves távolét után 1862 augusztusában tért vissza a bécsi udvarba. A távollét lényegesen megváltoztatta.

Kívülről szemlélve a Madeirán és a Korfun töltött idő egyhangúan zajlódtak le. Erzsébet az unalomtól és az állandó honvágytól sokat szenvedett. Belsőleg azonban nagy változásokon ment keresztül. Megtalálta az utat önmagához. Az új önérzetével ezen túl jobban vállalta a konfrontációt az udvarral. Ez a folyamat 1865-ben egy császárhoz írt levélben csúcsosodott ki. Ez a levél egyfajta függetlenségi nyilatkozat volt. Magának követelte a jogot, hogy meghatározza mikor találkozzon gyermekeivel, kikkel vegye körbe magát és hogy hova utazik. A távollétében két lényeges dologra jött rá. Az egyik a férfiak feletti hatalmára és másik, ami ehhez szorosan kötődött, felismerte saját szépségét. A férfiak láthatóan vonzódtak hozzá. Ezt kezelni magyar tanárán az attraktív kinézetű gróf Hunyadi Imrén gyakorolta. Sisi volt a jéghideg angyal, az a csodás tündér, aki anélkül, hogy ennek leghalványabb jelét adná magához vonzotta a férfiakat. Jó pár költeményében adott ennek hangot. Shakespeare műve után magát Titánia tündérnek hívta, míg a férfi áldozatait csak szamárnak.  Azért, hogy sajátságos játéka működni tudjon egyre többet foglalkozott magával, főleg a szépségével.

Erzsébet szépségkultuszáról könyvtárnyi irodalom született. Csak a derekáig növesztett világos barna haja ápolása három órán át tartott a  hajmosás meg előfordult, hogy teljes napon át . A szépségápolás különböző módozatai mellett még érdekes a szépségideál, amit a császárné teremtett, és ami lényegesen eltért a kortársak gyakorlatától: rendkívül karcsú, sportos testalkat, finoman sminkelt arc, diszkrét parfüm használata. Ezt a szépségideált nem csak Sisi követte, hanem a környezete is. Ez a kör olyan szép nők portréit gyűjtötte, akihez hasonlítani akartak. Ugyanakkor meg volt a véleményük, azokról is, akik nem követték az ő ideáljukat. Futótűzként terjedt a császárné szépségének híre külföldön. A világ összes részéről érkeztek diplomaták, hogy megcsodálják a szépségét. Öt kutyát, négy gazellát és negyven bárányt ajándékozott a perzsa sah csodálata jeléül. Amikor meglátta az álomszép hölgyet tátva maradt a szája és csak annyit tudott mondani franciául: „Hogy milyen szép!” Sisi a szépsége iránti rajongást kegyes távolságtartással fogadta. A legnagyobb rajongója a saját férje volt. Szinte megalázkodóan írta alá neki szánt leveleit, mint például: „A te leghűségesebb férjecskéd!”. Sisi ezeket a gesztusokat elegánsan használta ki saját céljaira, személyes szabadságának növelésére, illetve financiális igényeinek kielégítésére. Például a korfui villa átépítésére, vagy a bécsi Hermész villa megépítésére. Csak egyszer kért férjétől politikai okból valamit az is inkább személyes érdekből.   

Már az első bécsi éveiben kialakult benne egy fajta szimpátia a mindig rebellis Magyarország iránt. A soknemzetiségű birodalmon uralkodó bécsi udvaron belül a magyaroknak nem volt jó hírűk. Engedetlen barbároknak számítottak. Erzsébet legbizalmasabb udvarhölgye Ferenczy Ida volt, aki 34 éven keresztül mellette élt. Vele osztotta meg legféltettebb titkait. Ferenczynek is nagy befolyása volt rá, liberális, monarchia kritikus szemléletével. Ő ismertette össze Sisit a magyar politika egyik legnagyobb alakjával gróf Andrássy Gyulával. A nők férfi ideáljának számító gróf harcolt 1848/49-ben a Habsburgok ellen, távollétében fel is akasztották jelképesen, és mindig kiállt hazája érdekében, akár az emigrációban, akár a bécsi udvarban. 1867-es kiegyezés után magyar miniszterelnök lett. Mindennel rendelkezett, amivel a császár nem. Unkonvencionális nézetek, lelkesedés és szenvedély. És ez tetszett Erzsébetnek. Vonzónak találta a férfit és talán bele is szeretett. De több nem volt ebben a kapcsolatban, mint maximum plátói szerelem. Hiába pletykáltak másról az udvarban. Sisi jobban tisztelte annál férjét, hogy megcsalta volna. Viszont arra elég volt ez a vonzalom, hogy a császárné támogassa a magyar alkotmányos követeléseket férjénél. 1867-ben Magyarország visszakapta alkotmányos rendjét és Ferenc Józsefet valamint Erzsébetet magyar királlyá és királynénak koronázták meg június 8-án. Sisi ajándékként megkapta a pompás gödöllői barokk kastélyt, ami egyik kedvenc tartózkodási helye lett. Egy évvel a kiegyezés után világra jött császári pár negyedik gyereke Mária Valéria. Ugyan Sisi jobban szertett volna egy fiút, akit a magyarok iránti szeretetből Istvánnak keresztelt volna el, de a lánynak is örült. Az udvari pletyka azt terjesztette, hogy a lány apja valójában Andrássy gróf, de erre rácáfolt az idő ugyanis Mária Valéria, ahogy egyre idősebb lett annál inkább hasonlított Ferenc Józsefre. Az „egyetlen” így hívta Erzsébet rajongásig szeretett lányát. Ez viszont nagyon fájt egyetlen fiának, Rudolfnak, aki nagyon tisztelte anyját. Sisi sohasem figyelt fel arra, hogy fia mennyire hasonlít őrá. És mennyire boldogtalan. Amikor évek múlva a trónörökös szeretőjével öngyilkosságot követett el a császárné nem is gondolt a saját felelősségére, arra, hogy elhanyagolta őt. A rossz Wittlesbach vért átkozta.

A negyedik gyermek születése után ismét elhidegült a kapcsolat a császári pár között. Egyre jobban nőtt közöttük a távolság. Sisi verseiben halott szerelemről írt. A férje fiatalabb asszonyokkal vigasztalódott, amelyek közül egy kapcsolat lett komolyabb és tartósabb: Schratt Katalinnal, aki hosszú éveken át ágyasa és lelki jó barátja lett a császárnak. Erzsébetet ez már nem nagyon zavarta. Ezzel is növekedett a szabadsága. A császári család ráadásul egy nem várt örökséghez jutott. 1875-ben meghalt Habsburg Ferdinánd és egymillió guldent hagyott unkaöccsére. Ferenc József továbbra is szerényen élt, ellenben felesége megengedhetett magának több luxust. Drága ruhákat és utazásokat, de mindenekelőtt remek lovakat. A 36 éves császárnénak ugyanis új hobbija lett. A lovaglás. A kísérői gazdag és jó kinézetű arisztokraták voltak, akik az idejük nagy részét a lóversenypályán és lovas vadászatokon töltötték el. Ezek a közös lovaglások megint alkalmat adtak arra, hogy az udvarban és a bulvárlapokban pletykák szülessenek. És megint egy magyar került az előtérbe „Niki” Eszterházy gróf, akinek a méneséből Sisi legjobb lovai kikerültek. De szóba jött még Rudolf Liechtenstein herceg, akivel Erzsébet haláláig szoros kapcsolatban maradt. A császárné magára vonta az attraktív és gazdag férfiak figyelmét, akikkel szívesen eljátszadozott. Londonban ártatlan flörtje volt unokatestvérével Edward walesi herceggel. De elcsavarta a kor híres skót lovasának a fejét is George „Bay” Middletonét, hogy aztán hoppon hagyja. 1882-ben aztán felhagyott a lovas szenvedélyével. Ennek kért oka volt. Egyrészt lovas oktatója Middleton megunva a császárné játékát, megházasodott, a másik a derékfájdalmai. Az unalom, a meghatározatlan vágyakozás a szeretet iránt, illetve egy különös érzés, hogy nem ebből a világból való, ezek mind egyre inkább az érzelmi szétesés jeleit mutatták. A világtól való elidegenedést jele volt, hogy egyre inkább a túlvilággal kezdett foglalkozni.          

1886 júniusában a bécsi udvarban arról kezdtek suttogni, hogy a császárné kezd megőrülni. A kiváltó ok Erzsébet kedvenc unokatestvérének a bajor király II. Lajos halála volt. Ugyan ritkán találkoztak egymással mégis lelki rokonoknak érezték egymást. Amikor a király ismeretlen okok miatt a Strangberg tóba belefulladt a császárné veszélyes lelki állapotba került. A temetésen a nyitott koporsónál összeesett. Ahogy magához tért, rimánkodva kérte, Lajos vigyék vissza a kastélyába, mert csak ott talál nyugalomra. Ezután kezdődtek a látomások. Egyre több éjszaka jelent meg előtte a király. De nem csak az unokatestvére szellemét vélte látni. Egy korábban elhunyt unokaöccse is meglátogatta elbeszélése szerint, ahogy a Mexikóban megölt Habsburg császár Maximilián is. De 1856-ban Párizsban meghalt Heinrich Heine, Erzsébet kedvenc költője is megjelent előtte. Voltak, akik Erzsébet túlvilági látogatóiról szóló beszámolókat megértéssel fogadták, végül is a spiritualizmus ebben a korszakban elég elterjedt volt. Nem mellesleg Erzsébet mindig különc volt. Ferenc József a jelenséget felesége költői hajlamához kötötte. A család többi része már nem volt ennyire megértő, de velük Sisi nem törődött.

Gyermekkora óta írt verseket Erzsébet. Csak az 1880-as években 600 oldalnyi költemény született. A fia Rudolf 1889 január 29-i öngyilkossága után felhagyott ezzel. A trónörökös halála után szinte kizárólag csak fekete ruhában járt. Fájdalmasan vette tudomásul szépsége elmúlását. Ugyan karcsúságát megőrizte, de arcán egyre több ránc jelent meg és környezte szerint egyre idősebbnek tűnt. Utolsó éveiben egyre többet utazott. Rendszeresen úton volt jachtján, vagy saját szalonvonat vagonján. Párizs, London, Lisszabon, Athén, Korfu, Nizza, Cannes, Nápoly, Firenze, München, Gödöllő, csak pár hely, amelyeket felkeresett. Udvarhölgyei számára kész megterhelés. Mindig vitt magával két tehenet és egy kecskét, hogy legyen mindig friss tej az asztalán. Élete utolsó telét – ekkor már hatvan éves – a francia Riverán töltötte. Ott kereste fel a férje, akinek az mondta legszívesebben öngyilkos lenne. Erre Ferenc József megjegyezte: „De akkor a pokolra jut.” „Már arra is kész vagyok!” – felelte Erzsébet.           

1898 júliusában utazott Erzsébet Svájcba, ami egy idő óta kedvenc országának számított. Arra számított, hogy rövid időn belül monarchiát megbuktatják és akkor száműzetésbe a genfi tó partjára akart vonulni. Anélkül, hogy a családja tudta volna jelentős pénzösszeget helyezett el a Rothschild bankház genfi fiókjában. Montreux mellet fekvő Territet helyen több hetes kúrán vett részt. Ezt megszakítva ment barátnőjéhez Julie de Rothschildhez Genfbe. Hohenembs grófnő néven vett ki szobát a Hotel Beau Rivageban egy éjszakára. Egy indiszkrét hotel alkalmazott azonban egy helyi újságnak elmesélte, hogy az osztrák császárné a vendégük. A hír másnap megjelent és az Erzsébet halálos ítéletét jelentette. A városban tartózkodott az anarchista Luigi Lucheni, aki elhatározta, hogy egy magas rangú arisztokratát megöl. Erzsébet pont kapóra jött neki. A gyilkos eszköz egy élesre csiszolt reszelő volt. Szeptember tizedikén a császárné elhagyta a hotelt, hogy a hajóállomáshoz menjen. Hajóval akart visszatérni Montreuxba. Lucheni a Genfi tó partján támadt rá. Félre lökte Erzsébet esernyőjét, hogy lássa az arcát, majd szúrt. Sisi összeesett, a menekülő támadót járókelők fogták el. Erzsébet magához tért, felállt és tovább ment, de pár méter után újra összeesett. Ekkor visszavitték a hotelba. Rövidesen meghalt. Utolsó kérdése az volt: „Mi történt velem?” A végzetes napra nem utalt semmi. Előző estét a Rothschild villában töltötte. Pezsgőt ivott és jó étvágya volt. A vacsora után barátnőjével a kertben sétált és megjegyezte: „Szeretném, ha a lelkem a szívem egy kis nyílásán a menybe jutna.” Pontosan így történt.