Be kellett-e vetni az atombombát Japán ellen?

Néha elég valamit elhallgatni, hogy a történelmet meghamisítsuk. 1945 nyara. A náci Németország már kapitulált, de a csendes óceáni harcok még folynak, mert Japán állítólag még nem akarja letenni a fegyvert. A császárság légi ereje gyakorlatilag megsemmisült, a flottájának a fele elsüllyedt. 1945 augusztus 6-án Harry S. Truman amerikai elnök táviratot kapott. „Az esemény ma reggel sikeren lezajlott. Az eredmények meghaladják minden elképzelésünket.” Augusztus 9-én újabb távirat érkezett. „A doktor éppen most érkezett vissza. Nagyon lelkes és bizakodó. Az ifjú legalább olyan erős, mint fiatalabbik öccse.” Ami Trumant örömmel töltötte el, az a második világháború egyik legszörnyűbb eseménye. Az atombomba ledobása Hirosimára és Nagaszakira. Mind a kér nagyváros a földdel vált egyenlővé. 220 ezer ember halt meg azonnal. A radioaktív sugárzás további százezrek halálát okozta. Az USA megnyerte a világháborút a Távol Keleten. Hadtörténelmet írt. De ugyanakkor aggasztotta az, hogyan fogadják az emberek a hírt. Az atombomba ledobását rögtön bejelentették, de az áldozatok számáról hallgattak. Néhány nap múlva kapitulált Japán és ez jó alkalmat adott Trumannak, hogy megmagyarázza az atombomba bevetésének okát. A bomba bevetésével humanitárius katasztrófát előztek meg. Számtalan ember életét mentették meg, első sorban amerikaiakat. Truman talán tényleg elhitte, hogy a japán fegyverletétel az atombombák bevetésének volt köszönhető. Pár hónap múlva viszont be kellett látnia, hogy amit mondott nem felel meg a valóságnak. 1945 őszén az amerikaiak egy vizsgáló bizottságot küldtek ki Japánba J. K. Galbraith történész vezetésével. Ez a bizottság megállapította, hogy Japán a bomba ledobása előtt kapitulálni akart. Csakhogy a béketapogatózásokat Amerika ignorálta. Miért? Időközben a jaltai megállapodás következtében a Szovjetunió megtámadta Japánt. Sikeresen nyomult előre Mandzsúriában és elfoglalta a Kurili és a Szahalin szigeteket. Japán tudta, hogy kétfrontos háborút már nem tud megvívni. Ezért két békét. Csak egy feltétele volt a császár a helyén maradhasson. Az USA semmilyen engedményt nem akart adni. Az amerikaiak valódi motivációja a háború folytatására még a titkos archívumok mélyén fekszenek. Az tény, hogy az atombombát régóta be akarták vetni. Eredetileg a németek ellen szánták, csak azok túl korán letették a fegyvert. Egy hely maradt a kipróbálásra Japán. Truman egy beszédében mondta: „Kifejlesztettük a bombát, használni is akarjuk.” A bombák bevetését azért akarták minden áron, mert látni szerették volna azok hatóerejét. Ráadásul üzenni akartak a másik szuperhatalomnak, a Szovjetuniónak milyen pusztító erő van a kezükben. „Nézze, van atombombánk és adott esetben használni is fogjuk.” – nyilatkozta Truman az ötvenes évek elején. Galbraith jelentés időközben nyilvános lett mégis az atombomba bevetésének okát az amerikai történelemkönyvek a kapituláció kikényszerítésében látatják, holott ma már egyértelmű, hogy Japán e nélkül is letette volna a fegyvert. Egyébként a császárt nem mozdították a trónjáról.    

Viktória királynő és a drogkereskedelem

Hogyan lehet tönkretenni egy világhatalmat és egy 3000 éves kultúrát elporlasztani? A válasz: árazd el az országot drogokkal és tegyél milliókat drogfüggővé. Manapság ha drogkartellről beszélünk rögtön a szervezett bűnözés jut eszünkbe. De ki találta ki a globális drogkereskedelmet? A válasz, amilyen meglepő, olyan egyszerű: a Brit Kelet Indiai Társaság. A kor legnagyobb brit vállalata nagystílűen űzte a kábítószer kereskedelmet. Mindezt a brit korona védelmével és támogatásával. Ugrás az 1839-es évre; idézet egy levélből: „Úgy hallottam, hogy az Ön országában az ópiumszívás szigorúan tilos. Miért hagyja, hogy más országokban ez károkat okozzon?” A levelet a drogkereskedelem ellenes kínai császári különmegbízott Lin Zexu írta Viktória angol királynőnek. „Szeretnénk, ha őfelsége intézkedne ez ellen! Kérem, tájékoztasson, mit szándékozik tenni az ópiumkereskedelem leállítása érdekében!” Lin Zexu soha se kapott választ levelére. Annak se maradt nyoma, hogy a királynő szükségesnek tartotta volna elolvasni. A britek annak idején, mint ma az Egyesült Államok hatalmas kereskedelmi deficittel rendelkezett Kínával szemben. A kínai áruk, mint a porcelán, a selyem, vagy a tea nagyon keresett volt a brit szigeteken, amikért nemesfémmel fizettek. A magas profittal járó ópium csempészet viszont Indiából Kínába megakadályozta a brit államkincstár összeomlását. A kábítószer első sorban délkelet Kína városaiban terjedt el. Ezer számra nyitottak az ópiumbarlangok, ahol több millió kínai szívta vízipipa segítségével a bódító anyagot. Az ópium előbb szerencse érzését kölcsönözte az embereknek, majd a közömbösséget, depressziót okozott, végül függővé tette a használóját. A függőség elvette az éhségérzetet, ami éhhalálhoz vezetett. Nem csak milliók életét tette tönkre az ópium, hanem a kínai gazdaságot is. Az 1830 években 3000 tonna ezüst folyt ki Kínából Angliába. Hatalmas összeg, amit Kína már nem tudott elviselni. Amikor 1839-ben a kínai hatóságok Kanton kikötőjében elkoboztak 20 ezer láda az angol kereskedők által behozott az ópiumot és megsemmisítsék azt, Anglia hadihajókat küldött. Kína védekezett és kitört az úgynevezett ópiumháború. A katonai akciók rákényszerítették Kínát a nyitásra. 1842-ben a császár kénytelen volt lemondani Hongkongról és öt további kikötőben rakhatták ki áruikat szabadadon az angolok többek között az ópiumot. Európa megalázta a mennyei birodalmat méghozzá olyan mértékben, amire mind a mai napig emlékeznek a kínaiak. Viktória királynő kereskedelmi háborúja a napjainkig példát mutat a nagyhatalmaknak. Ahol az Egyesült Államok hatalmi érdekei veszélybe kerülnek kimutathatóan nő a drogkereskedelem. Így történt a hatvanas években, délkelet Ázsiában, vagy a nyolcvanas években, Dél Amerikában. A helyi drogbárokkal kötött alkukkal biztosítja a lojalitást az USA? Afganisztánba az ópiumtermelés a talibánok előtt még elenyésző volt, ma a világ ópium termelésének a kilencven százalékát Afganisztán adja.

Ki lehet törölni egy fáraót a történelemből?

Amikor a brit Howard Carter 1922-ben megtalálta Tutanhamon sírját a szenzáció óriási volt. Eredeti állapotában megtalált fáraó sírt korábban még nem tártak fel a kutatók. De miért hagyták érintetlenül a sírrablók Tutanhamon nyughelyét? Nyolcvan egykori uralkodó aludta örök állmát a királyok völgyében. Csak egy sír maradt érintetlen. Tutanhamoné. Ennek kellett valami magyarázata lennie. Tutanhamon uralkodása sokáig jelentéktelennek számított. A megtalált sír történelmi jelentőségének lényege a fáraó származásában rejlett. Ő ugyanis Ehnaton és Nofertiti fia volt. A fáraó házaspár a saját korukban forradalmárnak számítottak. A régi istenekkel leszámoltak és egy új isten kultuszát vezették be, Atonét. Csak hogy a reform rosszul sült el, a birodalom nem bírta anyagilag egy új főváros Amarna építését nem mellesleg a hettiták is északról veszélyeztették a birodalmat. Ehnatont és feleségét Nofertitit haláluk után eltávolították a történelmi emlékezetből. A régi papság, amely az új rendszerben elvesztette hatalmát a Tutanhamont használta fel, hogy helyre állítsa a régi rendet. Amikor ez sikerült az ifjú fáraó meghalt. Természetes halállal, vagy merénylet áldozata lett-e máig nem tisztázott. A sírboltja sem készült el rendesen. Ehnaton és Nofertiti neve a papság bosszújának köszönhetően eltűnt a feliratokról. Mintha sohasem léteztek volna. Ez olyan tökéletesen sikerült, hogy maguk a régészek csak a sír felnyitása után értesültek fiuk, Tutanhamon létezéséről. Valószínűleg a létezése pár évtizeddel a halála után már feledésbe merült. A sírrablók azért nem találtak rá a sírjára, mert egy törmelékhegy alatt feküdt. Az ókorban sem nyitották fel a papok, hogy esetleg valakit még mellé temessenek, mint ahogy ez szokás volt, mert teljesen elfeledkeztek róla. Ezért volt szerencséje a kutatóknak, hogy érintetlen sírt találtak. Tutanhamon szülei tettei miatt került feledésbe, és hagyták nyugodni békében hosszú időn keresztül. Az a fáraó, akinek sokáig a nevét sem ismerték, ma a legismertebb egyiptomi uralkodó!     

Náci arannyal a gazdasági csodáért

Wilhelm Haspel és Jorge Antonio elégedetten nyújtottak egymásnak kezet. 1951-ben Daimler Benz főnöke és az argentin üzletember jelentős megállapodást hozott tető alá. A híres autómárka a háromágú csillaggal hamarosan gépkocsikat fog összeszerelni a dél amerikai országban. De honnan volt a pénz a hatalmas befektetéshez? A háború után Németország romokban hevert és gazdasága teljesen tönkre ment. Ludwig Erhard a későbbi gazdasági miniszter azt jósolta, hogy az újjáépítés hatalmas összegeket fog felemészteni. De még a háború idején a náci párt vezetői és üzletemberek tervet dolgoztak ki a jövőre nézve. A strasbourgi luxus hotelben Maison Rougeban találkoztak és elhatározták, hogy jelentős összegeket külföldön fognak tartani és amint a helyzet javul az államtól a cégek jelentős megbízásokat fognak kapni, amiket ezekből tudnak majd finanszírozni. Így vándorolt arany Svájcba, illetve ipari berendezések Németországból és a megszállt területekről feltehetően Svédországon keresztül Dél Amerikába. A nácik nem kerültek ismét hatalomra. Mégis a barna pénzek, mint állítólagos export nyereség visszafolytak a nyugat német gazdaságba és ez is finanszírozták a gazdasági csodát.

II. Lipót belga király emberiség ellen elkövetett bűne

„A jelenetet, amit láttam, anélkül, hogy az elnyomottaknak segíteni tudtam volna arra a gondolatra indított bárcsak én is halott lennék!” – számolt be Joseph Clark misszionárius arról, amit Belga Kongóban átélt. Adolf Hitler hatalomra jutásáig II. Lipót belga király számított az emberiség ellen elkövetett bűnök éllovasának. A folyamatos polgárháború Afrika szívében, a természeti kincsek nagymértékű kirablása csak a kezdete volt 1884/85-ös belga uralomnak Kongó felett, amely hetvenszer volt nagyobb, mint maga a gyarmatosító ország. A 20 millió lakos felett egy vérszomjas önkényúr uralkodott. Példanélküli brutalitással zsákmányolta ki alattvalóit. A nyugatnak a felfutó autógyártáshoz gumira volt szüksége. Belga Kongó rendelkezett a legnagyobb kaucsuk ültetvényekkel. A kaucsuk pedig a gumi alapanyagának számított. II. Lipót úgy uralkodott Kongó felett, mint az ördög a pokolban. A gyarmatosítás története tele van kegyetlen epizódokkal, mégis ami Kongóban lejátszódott a legkeményebb gyarmatosítókat is megdöbbentette. Aki nem gyűjtött elég kaucsukot, annak levágták a jobb kezét. Éhínség tört ki, mert azokat is megbüntették, akik élelmiszert termeltek kaucsuk helyett. Halál brigádok járták a vidéket és bizonyítsák, hogy nem vadászatra használták a muníciójukat az elszámoláshoz a kivégzettek levágott kezét használták. „A királynak lógni kell?” – tette fel a bátor kérdést egy újság, mert 10 millió áldozata volt a népirtásnak, míg 1908-ra rákényszerítette a nemzetközi nyomás Belgiumot hagyjon fel kegyetlen gyakorlatával. Eddigre a kaucsuk monopólium megszűnt, Lipót pedig meggazdagodott. 1904-ben Den Haagban (Hágában) létrehozták a nemzetközi bíróságot. Felmerült, hogy Lipótot a vádlottak padjára kellene ültetni. De a bíróság úgy döntött, hogy koronás főket, illetve államfőket nem lehet bíróság elé állítani. II. Lipót 1909-ben halt meg. Sohase vonták felelősségre.