Grúzia élettel teli fővárosának központjában kézigránátok robbantak, lövések dördültek, a rendőrök banditákkal vívtak tűzharcot. A halálos színjáték rendezője nem volt más, mint  a gengszter főnők Sztálin .

Tbilisziben a Jereván tér 1907 június 25-e ködös napján véres csatatérnek nézett ki. A földön sebesültek és haldoklók vonaglottak, és mindent beterített a darabokra tépett lovak húsainak cafatjai. Pánik tört ki az emberek között. A keletkezett káoszban sikerült a rablóknak az állami bank pénzszállító kocsijából 250 ezer rubelt ellopni. Hatalmas összeg a kor viszonyai között! A zsákmányt egy asztalos műhely hátuljába szállították, matracokba varrták és a meteorológiai obszervatóriumban rejtették el. A pontosan kitervelt akció, amely Sztálin műve volt tökéletesen működött. Rövidesen a pénzkötegeket Leninhez Finnországba szállították, egy részét pedig párizsi bankokban mosták tisztára. A pénznek a bolsevikok pártkasszáját kellett feltöltenie elősegítve a cári rendszer bukását és további terrorista akciók finanszírozását. A több mint 30 halott ezen célok érdekében nem számított. Novaja Uda nevű helyről való szökése után – ahova eredetileg száműzték - Joszif Dzsugasvili mozgalmi nevén előbb Koba, majd Sztálin Tbilisziben, hírhedt névre tett szert, mint gengszterfőnök. A bandája, amit egyszerűen csak „Söpredéknek” hívtak védelmi pénzek szedéséből és rablásokból szerzett pénzt magának. A tervek és a parancsok Sztálintól jöttek, mint később arról az egyik bandatag Batsua Kuprasvili beszámolt. „A feladatunk az volt, hogy fegyvert szerezzünk, börtönökből való szökéseket szervezzünk, bankokat raboljunk és árulókat likvidáljunk.” A banda tíz fiatal férfiből és nőből állt közöttük a 25 éves Kamo alias Szemjon Ter-Petrosztján Goriból, Sztálin barátja. A csapat tagja nagyon összetartók voltak és koldus szegények. A rablásokat a pszichopata Kamo vezette, míg Sztálin a háttérben szervezett, fegyvereket szerzett, rendőröket fizetett le, és besúgókról gondoskodott. Ahogy az 1907 június 25-i akció végrehajtásánál történt. „Szálin volt, aki Grúziában a bankrablások korát elindította.” – mondta Josef Davrisevi Sztálin gyerekkori társa.

Az 1905-ös forradalmi évben az egész Transzkaukázus erőszakba süllyedt. 1905 februárja és 1906 májusa között 136 hivatalnokot öltek meg, 72-öt megsebesítettek, nem telt el úgy nap, hogy ne lett volna politikai gyilkosság, vagy utcai erőszak. 3219 banditatámadást jelentett a helytartó Szentpétervárra. A következő évben ez már 4138 volt. Ebben az időszakban, amikor a politikai és köztörvényes támadásokat alig lehetett megkülönböztetni Sztálin mocskos üzletet csinált. A szociáldemokrata párton belül vita alakult ki a terrorakciókat illetően. Még egyenlőre nem a bolsevikok uralták a színpadot. A mérsékeltebb mensevikekkel veszekedtek a hatalomért. Főleg a pártvezetés, amit ekkor még nem a bolsevikok irányítottak szorgalmazta a békés akciókat, a tömegdemonstrációkat és a Dumabeli – a parlamenti – munkát. 1906-ban Stockholmban és 1907-ben Londonban elfogadták Lenin nagy keserűségére, hogy a bankrablásoknak véget kell vetni.

1905 decemberében a finnországi Tamperében egy pártkonferencián találkozott először Sztálin Leninnel. Csalódott volt, hogy egy 1 méter 64 centi magas kopaszodó férfit látott és nem egy „hegyi sast”, mint ahogy azt elképzelte. De mégis Lenin az ügyes retorikájával hamar meggyőzte Sztálint. A bolsevik vezér becsülte a „kaukázusi” módszereit, ami a pénzszerzést illette. Meg is állapodtak arról, hogy ezt folytatni fogják. Az 1907-es londoni konferencia után rövidesen Berlinben is találkoztak és megbeszélték a pártkassza feltöltésének módját. Az 1907 június 25-i rablás ennek ellenére nagy visszatetszést okozott a párton belül és belső vizsgálathoz vezetett. Kamo és pár banda tag a látszat kedvéért kilépett a pártból, hogy Lenint fedezzék. Minden intézkedés ellenére Lenin hozzájutott a rabolt pénzhez. Minél jobban támadták a bolsevikokat, annál erőszakosabbak lettek. Transkaukázusban a hatalom elnyomta a forradalmi hangulatot. Kamot Berlinben letartóztatták és börtönbe csukták. Sztálin ellen párt vizsgálat indult. Ezért Bakuba ment. A Kaszpi-tenger melletti város olajkútjairól volt híres, meg az olajfinomítóiról. De kész „vadkeletnek” számított. Szegény olajipari munkások ezrei éltek itt. Sztálin jó közegre talált. Korrupció és törvénytelenség uralkodott. Milliomosok villái álltak szemben a vándormunkások viskóival. Baku miközben a föld kőolaj szükségleteinek a felét állította elő így a cári birodalomban is fontos szerepet játszott. Jó hely egy bajkeverő számára. Sztálin hamar újraszervezte a bandáját. Bankrablások, fegyveres támadások, emberrablások váltságdíj fejébe, mind napirenden voltak. Ezekkel töltötték fel a száműzetésben levő Lenin kasszáját.   

Sztálinnak mindig észnél kellett lenni. Rendszeresen váltogatta a lakóhelyét. Perzsa vendégmunkások még egy mecsetben is rejtegették. Ennek ellenére senkiben sem bízott. Idegennek érezte magát. 1908 márciusában el is kapták. A bakui börtönbe került. Később száműzték. A környezete nem az eszéért becsülte, hanem azért mert a tettek embere volt. Energikus és kegyetlen. Ez volt a sikerének a titka később is.