Senkitől sem félt annyira Amerika az első világháború után, mint az anarchistáktól. És pont ebben az időben 1920 szeptember 16-án robbant egy bomba a Wall Streeten. Az elkövetők utáni hajsza elért Olaszországig, sőt Oroszországig is. Ennek ellenére a tetteseket soha sem fogták el.

Egy pillanatig csend honolt a Wall Streeten. Egy perccel előtte még telve volt hangos autókkal, beszélgető banki alkalmazottakkal, gyorsíró kisasszonyokkal, futár fiukkal, akik a híreket szállították a tömegen át. És akkor jött egy fülsüketítő robbanás. Majd lángnyelvek és az utcára hulló törmelék darabok. Mind ez a Broad Street sarkán. 1920 szeptember 16-án déli 12 óra után egy perccel a hatalmas robbanás New York pénzügyi centrumát káoszba taszította. J.P Morgan bank és az amerikai jegybank épülete között nagy kráter keletkezett, ami több méter széles és 60 centiméter mély volt. A robbanás ereje egy lovas kocsit a darabjaira tépte úgy, hogy csak néhány fémdarab maradt belőle. A ló nyitott hassal és leszakadt lábakkal mellette feküdt. A környező épületek ablakai betörtek és mindenhol üvegcserepek feküdtek. Az épületek homlokzatai olyan módon megsérültek, mintha háború lett volna. A legrosszabb viszont az áldozatok száma volt. Harminc ember feküdt az utcán holtan, nyolcan később haltak meg. A sebesültek száma elérte a háromszázat. Olyan szörnyű volt a pusztítás, hogy az első világháborús veteránokat a lövészárok háborúra emlékeztette. Több százan menekültek el a pénzügyi negyedből. De ugyanakkor egyre több kíváncsiskodó jelent meg. Különböző hírek kaptak szárnyra. Balesett volt? Vagy egy autó robbant fel? Esetleg merénylet volt? Senki sem tudott biztosat.

Ez az időszak a nyugtalanság kora volt Amerikában. Nem régen ért véget a világháború. A katonák már hazatértek. Mégis gazdasági recesszió veszélyeztette az országot. A munkanélküliek száma folyamatosan emelkedett. Sztrájkok mindennaposak voltak. A kormány ezekért a baloldalt tette felelőssé. Sok ember a belső ellenségtől félt, akik a rendszert mindenáron meg akarja dönteni. A félelem a radikálisoktól a markában tartotta Amerikát. Gyakoriak voltak a bombamerényletek. A tettesek a kapitalizmust szidták és a kizsákmányolókat. Jobb élet és munkafeltételeket követeltek, reformokat és jóléti programokat. Voltak jó páran, akik a propagandát tettekre akarták cserélni, forradalomra lázítva az embereket. Ehhez jó célpontnak minősült a Wall Street. Ugyanis itt volt a központja a J.P Morgan cégnek. John Pierpont Morgan 1871-ben alapította a pénzintézetét. A vasútépítés társfinanszírozója volt és a US Steel Corporation alapítója, amely cég Amerika legnagyobb acélipari vállalata volt. A fia Jack hatalmas hitelekkel támogatta az USA, Anglia és Franciaország háborús politikáját. Amerika ebben az időben több hitelt adott Európának, mint amennyit kapott. A világháború végén így lett nagyhatalom.  Sokan büszkén néztek a bankokra, mások gyűlölték őket.

A rendszer elleni harc már korábban kezdődött. Olyanok, mint a Vanderbilt, Rockefeller, Carnegie családok hatalmas vagyont gyűjtöttek össze különösen a vasútépítésből és az acéliparból, míg a munkások megélhetési költsége folyamatosan nőtt. A szakszervezetek egyre hangosabbak lettek. Ebben szerepet játszottak az egyre nagyobb számban érkező bevándorlók, különösen Olaszországból és kelet Európából. A munkás megmozdulások egyre erőszakosabbak lettek. 1886 május elsején, amikor a munkások aktivisták beszédeit akarták meghallgatni valaki bombát dobott a rendőrök közé. Az ezt követő zavargások „Haymarket Riot” néven vonult be a történelembe. Sok anarchistát halálra ítéltek és kivégeztek. Hat évvel később az orosz bevándorló Alexander Berkman megpróbálta megölni az acélgyáros Henry Clay Fricket, mert sztrájktörőket alkalmazott. 1901 szeptember 6-án pedig a lengyel Leon Czolgosz lőtte le Willam McKinley amerikai elnököt. Mindkettőjüket kivégezték. Ehhez jött még az 1917-es orosz bolsevik puccs. A belső ellenségtől való félelem egyre nőtt. Woodrow Wilson kormánya erre válaszul hozta meg a kémek elleni törvényt. Anarchistáknak megtiltották az USA-ba való beutazást, az országban levő anarchistákat pedig kiutasították az Egyesült Államokból. A háború végén kiújultak megint a szociális ellentétek. A hadiipar leállása gazdasági válsághoz vezetett. 1919 februárjában Seattléban 60 ezer munkás sztrájkolt. Májusban a postások 30 gyanús csomagot fedeztek fel, amelyek gyárosoknak és politikusoknak voltak címezve. 1919 június 2-án több városban levélbomba robbant. Az egyik az igazságügy miniszternek Alexander Michell Palmernek volt címezve. Palmer válaszul a már 1908-ban alapított különleges hivatalt fejlesztette tovább a Bureau of Investigationt. Ennek az első vezetője William J. Flynn a hivatalon belül hozott létre egy radikálisokkal foglalkozó ügyosztályt. Az irányítója az ifjú ügyvéd J. Edgar Hoover lett. Hoover egy év alatt több mint 200 ezer aktát állított össze gyanúsítottakról és szervezett úgynevezett „Palmer razziákat”. 1919 novemberétől az USA 30 városában ezer anarchistát fogtak el és utasították ki őket. Az akciónak akkor lett vége, mikor felmerült, hogy az eljárások során figyelmen kívül hagyták és megsértették a polgári jogokat.

Mégis 1920 szeptemberében Hoover és Palmer sikert könyvelhettek el. Az anarchista Ferdinando „Nico” Saccot és Bartelomeo Vanzzetit rablógyilkossággal megvádolták. Sacco és Vanzzeti 1908-ban vándoroltak be az USA-ba Olaszországból. Mindketten lelkesedtek az anarchista mozgalom iránt. 1920 április 15-én a massachusetti South Braintreeben egy gyár könyvelőjét és biztonsági őrét lőtték le és 16 ezer dollárt raboltak el. A rablással Saccot ás Vanzzetit gyanúsították meg és ítélték el. 1927-ben pedig kivégezték őket. Öt nappal a vádemelés után robban a Wall Streeten a bomba. Véletlen összeesés?   

A tetthelyen a rendőrség, a Bureau of Investigation emberei és egy magándetektív Willam J. Burns vizsgálódott. Mialatt a halottakat és sebesülteket összegyűjtötték a vizsgálatot végzők egy zsáknyi ruhadarabot és ékszert szedtek össze. A kráter alján levő föld elemzésekor TNT robbanóanyagot mutattak ki, valamin fémdarabokat, amelyet a bombához használtak, hogy nagyobb legyen a romboló erő. Délután a rendőrség a new yorkiak segítségét kérte. Csakhogy a szemtanú vallomások ellentmondásosak voltak. Hamar értékes bizonyítékok tűntek el, mert a Wall Street urai tisztító brigádokat küldtek ki. Egy éjszaka alatt eltűntek a robbanás nyomai, aminek a kár értékét 2,5 millió dollárra értékelték.  Pár utcával arrébb szórólapot találtak, amin ez állt: „Nehogy azt hidd, hogy ezt tovább így eltűrjük! Szabadítsátok ki a politikai foglyokat, vagy a biztos halál vár rátok!” Aláírás: „Amerika anarchista harcosai”. De gyanúsítottakat nem nagyon találtak. Volt egy Ed Fischer nevű ember, aki a merénylet előtt figyelmeztette az ismerőseit, de arra a kérdésre honnan tudta, hogy baj lesz azt mondta: „Istentől és a levegőből.” Elmegyógyintézetbe zárták.

Bureau of Investigation vezetője Willam J. Flynn a figyelőszemét az anarchista Luigi Galleanira irányította. Az ő csoportját már más bombamerényletekkel is összekötötték. Követői közé tartozta Sacco és Vanzzeti is. Viszont Galleanit már 1919-ben kitoloncolták Olaszországba és eltűnt. 1921-ben Warren G. Harding lett az új amerikai elnök. Palmernek és Flynnek csomagolnia kellett. Flynn utóda Willam J. Burns lett, aki maga is részt vett a vizsgálatban. Ő szerinte a bombát az oroszok helyezték el, de a gyanúját nem tudta bizonyítani. 1924 májusában a Bureau of Investigation új főnököt kapott J. Edgar Hoover személyében. 1935 után a szervezet neve is megváltozott: Federal Bureau of Investigation lett az az FBI. Hoover 1972-es haláláig vezette az intézményt. Hoovernek sem sikerült kiderítenie ki vagy kik álltak a merénylet mögött. A merénylet után négy évvel amúgy is lezárták a nyomozást. 1944-ben az FBI jelentésében az állt valószínűleg olasz anarchisták tették. 1991-ben egy történész arra a következtetésre jutott, hogy a tettes Mario Buda volt Sacco és Vanzzeti tettestársa egyébként Galleani csoport tagja. De konkrét bizonyítéka neki sincs!