A selyemúton buddhisták, keresztények, manicheusok és más vallások képviselői jártak és terjesztették hitüket.

Szamarkand Kr.u 785-ben. Elias gyapjúkereskedő és abban hisz, hogy Jézusnak két teljesen különálló természete volt, egy emberi és egy isteni. Ő nesztoriánus, egy keresztény irányzat követője, amelyet Nesztoriusz hívott életre, aki 428-tól 431-ig konstantinápolyi pátriárka volt. Miután a zsinat eretneknek nyilvánította nézeteit sok nesztorianus Kr.u 500 körül keletre menekült, és a mai Üzbegisztán területén telepedtek le. Generációk óta él Elias családja Szamarkandban, ahol még buddhisták, manieusok és Perzsiából származó zsidók laknak egymás mellett békességben. A város a selyemút mentén fekszik félúton a Földközi tenger és Kína között. Elias itt mindenfajta nyelvet hallhat, görögöt, arabot, szírt, perzsát, hindut, törököt, mongolt, tibetit és kínait. Elias is több nyelvet beszél. Szamarkand kereskedői árut szállítanak embereknek Allepótól Xi’anig. De nem csak áruk, hanem vallások is utaznak a selyemúton mindkét irányba. Így jutott el a buddhizmus Tibetbe, Kínába és Japánba. Siddharta Gautama, akit később Buddhának hívtak a Kre.e 5., vagy 6. században Indiában fejlesztette ki tanait. Egyszer Elias felkereste Merv oázis városát a mai Türkmenisztán területén. Az arabok érkezése előtt ez a hely volt a buddhizmusnak egyik központja. Mervből származó buddhisták vitték vallási irataikat Szamarkandba, ahol kínai, tibeti és török nyelvre lefordították. Azután tovább utaztak Kínába, hogy ott terjesszék vallásukat. Keresztények is igénybe vették a selyemutat, hogy hitüknek új híveket nyerjenek meg. Kr.u 780-ban Elias gyapjút szállított Xi’anba. Egy Ádám nevű szerzetes kísérte el. Ő sok keresztény szöveget fordított kínai nyelvre, hogy hittestvérei között terjessze. Csak csodálkozni lehetett azon mennyi templom található Xi’anban. A kínaiak meg voltak győződve arról, hogy a kereszténység perzsa eredetű ezért „iráni vallásnak” is hívták. Eliasnak van egy üzlet fele Nanaiwandak, aki maniechus. Ez a vallási irányzat a Kr.u 3 században jött létre Perzsiában. Alapítója Mani volt, aki azt tanította, hogy a világ két részre oszlik a fényesség birodalmára és a sötétségre, amely a fény egy részét fogságban tartja. A földön az anyag tartja rabságban a fényt, az emberben pedig a test. Azért, hogy a fény kiszabaduljon az embernek – különösen a kiválasztottaknak - aszkéta módon kell élnie. Nem szabad se az állatokat, se a növényeket megsértenie. A hús fogyasztásától és a testi szerelemtől tartózkodnia kell. Nanaiwandak is lefordítatta vallása szentszövegeit kínaira. Egy utazása során magával vitte Karabalgasunba az ujgurok fővárosába. Az ujgurok királya ugyanis pár éve át tért a manicheus hitre és az alattvalóinak elfogadhatóvá akarja tenni. Csakhogy ők inkább az iszlámra tértek át. A Távol Keleten Eliasról és Nanaiwandakról azt hiszik, hogy zsidók, mert a Sárga folyónál él egy olyan ősi zsidó közösség, mint amilyen Szamarkandban. Elias ott találkozott Farhannal, aki zoroasztriánus és egy tea mellett elbeszélgettek a hitéről. Vallásának alapítója Zarathusztra, aki szerint a világban a jó és a rossz harcol egymással. A jó a teremtő Ahura Mazda a rossz pedig Ahrimán démon. Az emberek haláluk után ítélőszék elé kerülnek, ahol döntenek sorsukról. A jók a menybe, a rosszak a pokolba jutnak. „Mindenki tudja,” – mondja Farhan – „hogy a végítéletet a zsidók és a keresztények tőlünk vették át. Mi is hiszünk a messiásban és a feltámadásban. A Paradicsom, a pokol, az angyalok és a démonok szintén Zarathrusztrától származnak.” – állítja Farhan. Ilyen jellegű vallási transzfert olyan kereskedelmi utak tették lehetővé, mint a selyemút, ahol az emberek találkozhattak és eszméket cserélhettek egymással. Ma minden vallás meg van győződve egyediségéről, pedig létrejöttükben és formálódásukban az egymásra gyakorolt hatás nagyon fontos volt.