1920 április 15-én délután a Massachusetts állambeli Braintree városában két biztonsági őr szállította egy cipőgyár pénzét- a dolgozók fizetéseit és a cég dologi költségeit- összesen 15000 dollár értékben. Hirtelen két fegyveres férfi tűnt fel, tüzet nyitottak és a két biztonsági őrt lelőtték. Ezután elrabolták a kézpénzt, amit a kocsijukba tettek és elhajtottak a helyszínről. A megdöbbent szemtanúk vallomásukban elmondták, mind két férfi olasz kinézetű volt és egyikük különös ápolt bajuszt viselt. A helyszínen a rendőrség lövedék hüvelyeket talált, mind később kiderült három különböző márkájú fegyverből származtak: Peters, Remington és Winchester gyártmányú lőfegyverekből. A meneküléshez használt autót később a testesek hátra hagyták és azt egy erdős részen megtalálták a hatóság emberei. A további vizsgálat összefüggést talált egy korábbi bűnesettel, amelyben egy olasz Boda nevű gengszter vett részt. Amikor a rendőrök a házát megrohamozták a keresett bűnöző elmenekült, viszont a helyszínen két fegyverest találtak; a 32 éves Bartolomeo Vanzettit, aki feltűnő bajuszt hordott és a 29 éves Nicolo Saccot. Sacco fegyvere ugyanolyan kaliberű volt, mint, amivel meglőtték a két biztonsági őrt és a zsebében Peters, Remington, és Winchester márkájú töltényeket találtak. A két férfit letartóztatták. Kiderült róluk, hogy egy anarchista csoporthoz tartoznak, amely a társadalmi egyenlőtlenségek megszüntetése érdekében a nyílt erőszak alkalmazásától sem retten vissza.

A bírósági eljárás nagyon megosztotta a közvéleményt. Az ügyészség ragaszkodott ahhoz az álláspontjához, hogy a két férfi bűnös, míg az ügyvédek azt állították a politikai meggyőződésük miatt üldözik őket. Maguk a ballisztikai eredmények is különbözek voltak, aszerint, hogy melyik oldal szakértői készítették. Eredetileg az eljárás abból indult ki, hogy a két biztonsági őrt Sacco .32-es kaliberű fegyverével lőtte le. Fegyverszakértők megállapították, hogy ilyen lőszert már nem gyártanak. Olyan öregek voltak, hogy a Sacco zsebében talált lövedékekhez nem találtak már összehasonlító példányokat. Két egymásutáni lövéspróba összehasonlítása, és ezek egyezése a bűnösség kimondásához elég volt. A két vádlottat halára ítélték. Az ítéletet mégis fel kellett függeszteni, mert megjelent egy önjelölt fegyverszakértő Alexander Hamilton, aki a ballisztikai eredményeket tévesnek ítélte. Egy hat évvel korábbi gyilkossági perben már sikerült Hamiltonnak tudományosan értéktelen bizonyítékok segítségével az esküdteket az orruknál fogva vezetni. Ebben az eljárásban Charle Wait, aki később a Phillip Gravellel az amerikai ballisztikai bűnügyi hivatalt alapította, rámutatott, hogy Hamilton állítása miszerint egy bizonyos fegyver használata okozott korábban egy gyilkosságot, majdnem egy ártatlan ember elítéléséhez vezetett. Sacco és Vanzetti perben ennek ellenére Hamiltonnak sikerült elegendő kétséget ébreszteni, hogy új eljárást indítsanak. 1927 júniusában viszont Goddard a new yorki bűnügyi labor munkatársa bebizonyította, hogy Sacco fegyveréből leadott próbalövés lövedéke megegyezik a gyilkosságnál használtakkal. A vizsgálathoz egy összehasonlító mikroszkópot használt, amely olyan mértékben bizonyító erejű volt, hogy a védelmet is meggyőzte. Saccot és Vanzettit 1927 augusztus 23-án elektromos székben kivégezték.

A legenda miszerint Saccot és Vanzettit olyan bűnért ítélték halálra, amit el sem követtek mai napig él. Pedig 1961-ben újra vizsgálták a bizonyítékokat és megállapították, hogy a két férfi bűnös volt. 1977-ben a massachusettsi kormányzó ennek ellenére ártatlannak ítélte őket. 1983-ban ismét átnézték az ügyet, és megállapították, hogy jogos volt az ítélet, de ez sem győzte meg Sacco és Vanzetti döntő többségében baloldali híveit. A vita még tart….