Stepan Banderáról megoszlanak a vélemények. Míg Ukrajnában – főleg az ország nyugati részén - nemzeti hősként tisztelik, aki hazája függetlenségéért harcolt, addig az oroszok fasisztát látnak benne, aki együttműködött a náci Németországgal és sok zsidó haláláért felelt. Személyét nyugaton is erősen bírálják, például Ukrajna berlini német nagykövetének, Andri Melniknek az őt dicsőítő kijelentése miatt kellett hazatérnie. De ki volt Bandera, akinek a tettei ennyi vitát váltanak ki?

 Stepan Bandera 1909 január elsején született az Osztrák Magyar Monarchiában Sztarij Uhriniv nevű soknemzetiségű galíciai faluban, egy görög katolikus pap fiaként. Már ifjú korában érdekelte a vallás és a nacionalizmus, ezért csatlakozott az önálló Ukrajnáért folyó küzdelemhez. Gimnazistaként tagja lett az Ukrán Katonai Szövetségnek (UWO) később pedig az Ukrán Nacionalisták Szervezetének (OUN). Mindkét szervezetet első világháborús ukrán veteránok alapították. Az UWO-t 1921-ben Prágában, az OUN-t pedig 1929-ben Bécsben. Ugyan az OUN Lengyelországban, amelyhez ekkor Ukrajna nyugat fele tartozott népszerű volt, viszont keleti ukrán területeken, ami szovjet irányítás alatt állt és ahol az ukránok 80%-a élt, ismeretlen volt. Bandera csillaga hamar emelkedett a szervezeten belül. 1933-ban „prowidnik” vezér lett a lengyelországi OUN-on belül. A vezetése idején a szervezet számos lengyel politikust megölt, de ukránokat is, akik együtt működtek a lengyelekkel. 1934-ben az OUN merényletet követett el a lengyel belügyminiszter Broniszlaw Pieracki ellen, ezért Banderát és jó pár OUN tagot letartóztattak. 1939-ben Lengyelország német megszállásakor Bandera megszökött a börtönből. A harmincas évek végén és negyvenes évek elején az ukrán nacionalisták radikalizálódtak és az olasz fasiszta mozgalomhoz közeledtek. Sok másik népi mozgalomhoz hasonlóan az ukránok egy nemzetiségileg homogén államot akartak létrehozni. A harmincas években az ukrán nacionalisták terveket szőttek az oroszok, a lengyelek és a zsidók elűzésére, meggyilkolására. Banderát is bevonták a tervekbe, annak ellenére, hogy 1942 és 1944 között többnyire börtönben volt. Segített a Wehrmachtnak a Barbarossa terv kivitelezésében és ezután egy fasiszta ukrán államot akart kikiáltani, amit meg is tett 1941 június 30-án Lwiwben (német neve Lemberg). Csak, hogy ez ellentmondott a német terveknek. A németek letartóztatták és 1944 szeptemberéig a sachsenhauseni koncentrációs tábor különleges státuszú foglya volt az ukrán fasiszta Horia Simonnal és az osztrák fasiszta Karl Schuschniggal együtt. Ebben az időben az OUN tevékenységi köréhez tartozó nyugat Ukrajna egyre inkább nemzetiségileg homogén lett. Ebben az OUN jelentős szerepet játszott, bár nem ő volt a fő végrehajtó. 1941 és 1944 között a német megszállók 800 ezer zsidót végeztek ki, amelyben az ukránok is segítettek nekik, közöttük sok OUN tag. Volt, hogy pogromokat szerveztek, vagy a németek mellett kiegészítő rendőri szolgálatot láttak el.

1943 áprilisáig a nyugat ukrajnai zsidók 90%-át megsemmisítették. A kiegészítő rendőri szolgálatot ellátó ukránok nagy része dezertált és csatlakozott az Ukrán Felkelő Hadsereghez (UPA), amelyet 1942 végén hoztak létre. A következő években az UPA tagjai 100 ezer lengyelt végeztek ki Volhíniában és Galíciában. A fogságba levő Bandera nem mindenről értesült, de ugyanakkor a zsidók és a lengyelek tömeges kivégzése megfelelt mind az ő, mind az OUN politikai céljainak. A nyugat ukrajnai terror megértéséhez feltétlenül figyelembe kell vennünk a sztálini terrort, főleg azt, ami 1944 nyarán kezdődött. Az OUN és az UPA elleni harcban a szovjet titkosszolgálat az NKVD rendkívül kegyetlenül járt el, főleg a civil lakosság körében. Nyugat Ukrajnában 150 ezer embert végeztek ki és 200 ezret deportáltak a belső szovjet területekre. Az UPA elleni harcnak fél millió áldozata volt, akikkel kegyetlen módon végeztek, holott az UPA-nak nem volt 100 ezernél több tagja és támogatója.     

1944 szeptemberi szabadon bocsátása után Bandera a német Wehrmachtot támogatta. Az UPA partizánjai felvették a harcot a szovjet csapatok ellen, a német és a magyar csapatok visszavonulása után. A magyarokkal erről külön megállapodást kötöttek. Bandera 1945 április végéig, Berlin elestéig harcolt utána Münchenbe ment. Az UPA partizánok egészen az ötvenes évek elejéig küzdöttek a szovjetek ellen. Bandera a bajor fővárosban új OUN centrumot épített ki, amerikai, brit, és nyugat német titkosszolgálati segítséggel. A fasiszta nézeteit soha se tagadta meg, ami más nyugati ukrán emigránsokkal való viszálynak megromlásosához vezetett. Miután a szovjet titkosszolgálat a KGB felkutatta és 1959 október 15-én megölte, az ukrán diaszpórában egyre inkább hősi mítosz alakult ki személye körül, aki a Szovjetunió elleni harcban vesztette életét. A szovjet birodalom szétesése után Ukrajna nyugati felében ezt a mítosz egykori disszidensek és újfasiszták felkarolták. Számos emlékmű készült róla, utcák viselik nevét, múzeumot hoztak létre emlékére, bélyegek készültek arcmásával. Ennek ellenére közép és kelet Ukrajnában sokáig ismeretlen maradt, pedig Viktor Janukovics és Petro Porosenkó a Bandera kultuszt erősen támogatta. A fordulat 2022 februárjában az orosz agresszióval egy időben állt be. Bandera mítosza az ország más részein is kezd megerősödni. Történik mindez annak ellenére, hogy Bandera az ukrán történelemben betöltött szerepe és felelősége más népcsoportok ellen elkövetett bűncselekedetekben még nincs feltárva, vagy ami ennél rosszabb ez utóbbi folyamatosan a szőnyeg alá van söpörve. Ez pedig árt Ukrajna ügyének. Amíg Bandera személye és cselekedetei nem kerülnek a helyükre, addig fel lehet őt használni a szabad és demokratikus Ukrajna ellen.