Az amerikai polgárháború után jött létre a világ legismertebb rasszista szervezete a Ku-Klux-Klan. A céljuk a fehér felsőbbrendűség elismerése érdekében a legkegyetlenebb erőszaktól sem riadnak vissza.

A Tennessee állambeli Pulaski városa az észak és dél között lezajlott háború után romokban hevert. Az ültetvényeket, amelyek gazdaggá tették ezt a vidéket nem művelte senki. Az északi megszállók parancsoltak és irányították az újra kezdést. A déliek számára ez egy fejetetejére állított világ volt. A feketék nem voltak többé rabszolgák. Az egykori lázadók elkeseredettek voltak és nem volt munkájuk. Így volt ez Calvin Jones ügyvédi irodájában azzal a hat fiatalemberrel, akik nem tudtak mit kezdjenek a szabadidejükkel. 1865 decemberét írtuk. Hárman közülük kezdő ügyvédek voltak az egyikük pedig a helyi újságot „The Citizen”-t irányította. Mivel valamivel el akarták ütni az időt egyesületet alapítottak „Circle club” néven. Egy gond volt csak ezzel, hogy ilyen elnevezéssel már működött egyesület, ezért a „Circle” szót a görög megfelelőjére „kyklos”-ra változtatták. Skót származásukra utalva pedig hozzátették a „klan” szót is. Így lett „Kyklos Klan”, később pedig „Ku-Klux-Klan” a nevük. Mindegyikük kapott valamilyen különösen viccesnek hangzó rangot, végeredményben csak szórakozni akartak. Így születtek például a „nagy Zyklop”, a „nagy varázsló” és az ”éjszakai sólyom” elnevezések. Néhány nappal az egyesület alapítása után a klán tagok találkoztak egy a déli hadseregből leszerelt ezredessel, aki az egyikük házában vendégeskedett. Ekkor jött az ötlet, hogy a szekrényben található ágyneműből szellemeket idéző ruhát készítsenek. Miután ezzel elkészültek lóra ültek és láncokat maguk után vonszolva kísérteties hangokat adva keresztül kasul lovagoltak a városon.  A helyiek jól szórakoztak csak úgy, mint az egyesület tagjai. Főleg akkor, amikor a feketék lakta városrészbe értek. Ugyanis mindenki tudta, hogy a feketék rendkívül babonásak. Szó szerint a frászt hozták rájuk. Pulaskiban olyan nagy sikere volt az akciónak, hogy mindenki klán tag akart lenni. Az egykori „urak” rendkívül élvezték, hogy a feketéket ijesztgessék, megfélemlítsék. Úgy tűnt megtalálták azt a módszert, amivel az egykori rabszolgákat kordában tudják tartani. A példa ragadós volt. A környéken egymás után jöttek létre a Ku-Klux-Klan helyi szervezetei, amelyek célja már nem annyira a saját szórakoztatásuk volt, mint inkább a fekete lakosság terrorizálása. Egy éven belül nem csak Tennesseeben voltak klán csoportok, hanem összes déli államban. Ebben az időben szavazta meg Washingtonban a kongresszus a fekték az új jogait. A fővárosban 1867-ben még szavazati jogot is kaptak. Délen riadót fújtak. Ha ez így halad tovább a feketék politikai hatalomra is szert tehetnek. Ekkor mondta ki a klán, hogy ők „kiválasztottak” és az a céljuk, hogy a „fehér többség jogait” megvédjék.

A klán tagok szerte a déli államokan folytatták akcióikat. Éjjelente lovascsapataik a feketék lakta vidéket járták megfélemlítve a helyi lakosságot sokszor a gyilkosságtól sem visszariadva. Gyakran olyan fehéreket is megtámadtak, akik a feketék jogaikért szálltak síkra. A Ku-Klux-Klan harcosait hősként ünnepelték, akik a „Dél dicsőségéért” küzdenek. Egyedül Tennesseeben 1867-ben 35 embert öltek meg klán tagok. Cartervillben azért kellett a fekete Grant Richardsonnak meghalnia, mert egy fehér nő sötétbőrű gyereke rá hasonlított. Mint később kiderült Richardsonnak semmi köze nem volt a gyerekhez. 1868-ban a klánnak már 500 ezer tagja volt a déli államokban. Úgy hívta magát a „láthatatlan birodalom.” 1867-ben Nashville-ben a klán különböző csoportjai azért jöttek össze, hogy egységes szervezetet hozzanak létre. Minden államból érkezett képviselő. A szervezet vezetőjét „Nagy Sárkánynak” nevezték, az államok közötti koordinációt pedig a „Birodalmi Boszorkánymester” intézte. Az első, aki ezt a tisztet betöltötte Nathan Bedford Forrestnek hívták és korábban a déli hadsereg tábornoka volt. Forrest meghirdetett célja „a négerek illemre” tanítása volt. Egy újságinterjúban azt mondta a klán egy politikai védelmi szervezet. Védelmi szervezet? Egyedül 1868-ban a klán több, mint ezer gyilkosságot követett el az Egyesült Államokban.  Egész délen a politikai hatalmat maga alágyűrte. Egy terrorszervezet volt, amely az államhatalom aktív részese lett. Lassan az amerikai kongresszus is felfigyelt a klán tevékenységére. Forrestnek be kellett vallania, hogy kicsúsztak a dolgok az ellenőrzése alól. Le is mondott. Amikor 1870-ben a feketék megkapták az általános vállasztójogot a klán tombolni kezdett. Több ezer fekete és fehér ember esett akcióik áldozatául. Ulysses Grant elnök katonákat küldött délre a rend helyreállítására. 1871-ben kongresszus betiltotta a Ku-Klux-Klant. Ennek ellenére a Demokrata Párt maradt a legerősebb erő délen. Ebben az időben Demokraták a déli rasszista fehérek érdekeit képviselték. A feketék megértették állampolgári jogaiknak korlátjaik vannak. Sok fekete felkerekedett és északra költözött, hogy végre szabad lehessen. De tévedtek. Itt ugyanis konkurenciát láttak bennük, akik elveszik mások elöl a munkahelyeket. A helyzetet súlyosbította, hogy nagy számban jöttek az USA-ba bevándorlók első sorban Európa katolikus államaiból írek és olaszok, valamint Kelet Európából zsidók. Ők is a szabadságban reménykedtek. Viszont a rasszizmus és idegengyűlölet egyre nagyobb méreteket öltött. Ebben a társadalmi környezetben született meg D.W. Griffith „Birth of a Nation – Egy nemzet születése -” című filmje, ami az észak dél közötti háborúról szólt és az ezt követő időkről – Amerika újjászületéséről a romokból. A baj csak az volt a filmmel, hogy a történetet egyoldalúan a déliek szemszögéből mutatta be. A rendező felfogásában a már majdnem elfeledett Ku-Klux-Klan tagjai voltak a hősök az igazi patrióták. Griffith filmjét 50 millió amerikai nézte meg ez volt az első igazi Blockbuster az amerikai mozi történetében. Az emberek hosszú sorokban álltak a filmszínházak elött és 2 dollárt fizettek a jegyért, amikor egy átlag filmre már 50 centért be lehetett jutni. A film 60 millió dollár bevételt hozott. A nézők között volt jó pár kongresszusi képviselő is. Woodrow Wilson amerikai elnök a film megnézése után csak ennyit mondott „Sajnálom, hogy ilyen szörnyű volt minden akkoriban.”   

Hamarosan a klán megint trendi lett. A chicagói egyetemen a diákok Halloween idején Ku-Klux-Klan jelmezt vettek fel. Az elsők között látta a rasszista filmet William Joseph Simmons a metodista egyház bukott prédikátora, egy svindler, aki időnként hol orvosnak, hol pedig ezredesnek adta ki magát. Mégis a karizmája és a „Egy nemzet születése” című film hatása lehetővé tette a klán újra születését. 1915 december elején Simmons pár barátjával és követőjével megmászta az Atlanta mellett Stone Mountain hegyet és egy hatalmas keresztet állítottak, amit sötétedés után meggyújtottak. Ez a rituálé nem szerepelt a klán eredeti szertartás rendjében csak Griffith filmjében. Innen vették át. Simmons egyesülete hamarosan ötszáz tagot számlált és 1916 júliusában a Georgia államban bejegyeztette az új Ku-Klux-Klant. A régi új szervezet hazafias, szociális, jóléti egyesületként határozta meg önmagát. Kezdetben a klán tagok német kémek, orosz forradalmárok után kutattak, hiszen ekkor javában dúlt az első világháború. De szakszervezeti embereket is megfigyeltek. Hamarosan elkövették az első gyilkosságot, amelynek afroamerikai esett áldozatul. 1920-ban már ötezer tagot számolt Simmons szervezete. De ez nem volt elég. Egy reklámcéget bíztak meg, hogy népszerűsítse a szervezetet. A reklámszakemberek csodát műveltek. Egész Amerikában újságcikkek jelentek meg, amelyekben a klánt jótékonysági és hazafias szervezetként mutatták be. Simmons sorra adta az interjúkat, amelyekben tagadta, hogy rasszisták lennének. A faji elkülönítést követelő politikájukat még sem rakhatták a kirakatba.  

Az ügynökség kitalált egy fantáziadús szókincset a klántagoknak. A tagdíjat „Kleketon”-nak nevezték. Az egyes csoportokat „Klavern” hívták. Az egyesületi himnusz „Klodes”, az összejövetelt „Klonvocation” elnevezésekkel illették. Az úgynevezett „K” lista csaknem végtelen volt. „AYAK?” idegenek elött használt kérdés volt: „Klán tag vagy?” A válasznak „AKIA” -nak kellett lennie: „Igen klán tag vagyok”. És természetesen minden klántagnak saját öltözete volt, amit pár dollárért a központból kapott. A klán így egy nagy üzletté vált, aminek köszönhetően Simmons és a reklámügynökség is meggazdagodott. A klán hatalmas felvonulásokat tartott Washingtonban. Ezeknek a sikere részben a jó reklámnak és a feketék iránti rasszista gyűlöletnek volt köszönhető. De közre játszott a katolikus és zsidó bevándorlás is. Ebben az időben az amerikaiak rendkívül féltek a külföldi befolyástól, az identitásuk háttérbe szorulásától. A Ku-Klux-Klan ekkor már nem csak a feketéktől, hanem az új bevándorlóktól, az értelmiségtől, a szakszervezetektől, a katolikusoktól, a zsidóktól féltette az amerikai életformát. Befolyásuk ennek következtében egész Amerikára kiterjedt. 1925-ben négy milliós volt a tagságuk. Mint a „Birodalmi Boszorkánymester” Simmons 1921 megjelent a kongresszus elött és kifejtette: „Nem szeretjük a zsidókat mert nem keresztények, nem szeretjük a katolikusokat mert bár keresztények, de nem protestánsok.” A fajgyűlöletet felváltotta a faji büszkeség; a klán aranykora jött el. Ennek ellenére a bukásuk be volt kódolva. 1922-ben Simmonst a hivatalából leváltotta addigi helyettese egy fogorvos Hiram Wesley Evans. Ez egy pozitív jelzés volt a tagságnak tekintettel Simmons hivalkodó gazdagságára. Evens reál politikus volt, aki a céljait az amerikai politikai rendszeren belül akarta megvalósítani. Sikerült is öt emberét a szenátusba bejuttatni. Annak idején kongresszusi képviselők, kormányzók, és rendőrfőnökök szimpatizáltak a klánnal. Aztán feltűnt egy új trónkövetelő. David Curtis Stephenson megkérdőjelezte Evens alkalmasságát a „Birodalmi Boszorkánymester” címre, de aztán inkább alapított egy saját klánt. De hamar kiéleződtek az ellentétek a két szervezet között. Stephensonnak sikerült rossz hírét kelteni az eredeti klánnak. Ebben az időben történt, hogy egy asszonyt leitattak (ez az alkoholtilalom kora) majd durván megerőszakoltak. Később a sérüléseibe belehalt. Stephenson börtönbe került és nagy számban léptek ki a tagok mind két szervezetből. 1930-ra 400 ezren maradtak, főleg déliek. A nagy gazdasági világválság idején ismét csak a zsidók, katolikusok, szakszervezetiek és természetesen 9 feketék kerültek a célkeresztbe. Egyre szaporodtak a politikailag motivált gyilkosságok. De ekkor már az amerikaiak többsége elutasította a Ku-Klux-Klant. 1944-ben ismét betiltották a szervezetet, igaz csak rövid időre.   

A második világháború végére a klán csak egy kisebb terror csoportnak számított, amely a feketéket sanyargatta. A tagjainak a száma folyamatosan csökkent, míg nem 1954-ben a legfelsőbb bíróság az iskolai faji elkülönülést alkotmány ellenesnek nyilvánította. Ez mély sebet ejtett minden rasszistán. De ugyanakkor volt egy téma főleg a déli államokban, amellyel fel lehetett izzítani a kedélyeket. Ezzel egyidőben beköszöntött a polgárjogi mozgalmak kora. Martin Luther King lelkész és későbbi béke Nobel díjas vezetésével a feketék harcolni kezdek a rasszizmus és a szociális különbségek ellen. Fehér polgárjogi harcosok utaztak délre, hogy segítsék az előítélet elleni küzdelmet. Sokukat megtámadták, sőt megölték. Számos afroamerikai közösség templomát gyújtották fel. A helyi hatóságok nem sokat tettek az ügyek felderítése érdekében.  

Nyilt terror volt ez. Mégsem lett a Ku-Klux-Klannak olyan új felfutása, mint a húszas években. A klán ekkor már nem volt egységes szervezet. Sok csoport létezett, amely a „Láthatatlan Birodalom” utódjának tartotta magát. Például: »White Knights of the Ku-Klux-Klan«, »United Klans of Amerika«, »Knights of the Ku Klux Klan«. 1970-ben 18, 2009-ben 38 csoportjuk volt, manapság 28, természetesen mindegyik saját „Birodalmi Boszorkánymesterrel” rendelkezik. Egyes csoportok a rasszok közötti háborúról beszélnek. A befolyásuk kicsi, de ez nem jelenti azt, hogy veszélytelenek. Érdemes megemlíteni a „Birodalmi Boszorkánymestert” David Duke-t Louisianából a karizmatikus rasszistát, aki tudja hogyan kell a nyilvánosságot maga oldalára állítani. „Az emberek szívét nem lincseléssel és templomok felgyújtásával kell megnyerni”- mondja. A szervezetébe „White Knights of the Ku-Klux-Klan” akár katolikusok is beléphetnek. Duke 1999-ben elindult Louisianában kormányzói címért és majdnem győzött. A leghatásosabb fegyver ma a klán ellen a kártérítési perek indítása. Amikor a fekete Michael Donaldot Alabama állambeli Mobileból megölték a klán ellen felbujtás címen indítottak eljárást. Donald anyja 7,5 millió dollár kártérítést kapott, a „United Klans of Amerika” csődöt jelentett. A klántagok száma ma 8000 körül van. A hozzáköthető bűncselekmények száma visszaesett. A megmaradt szervezeteknél a téma továbbra is a faji felsőbbrendűség, a fehérek fajtisztasága. A feketék helyett mostanában egyre inkább a latinokra koncentrálnak. Vannak még, akik erdőbe húzódva céltáblára lövöldöznek és hangosan hirdetik a zsidó Jézus nem Istenük. Ez ma a klán. Elmúlt a veszély? Sajnos nem. Emberjogi szervezetek szerint több mint ezer idegengyűlölő csoport működik ma is az USA-ban és még Európa sem mentes tőlük!