Franciaország második világháborús amerikai felszabadításának van egy sötét fejezete, amiről ritkán esik szó. Az amerikai katonák sok francia nővel szembeni erőszakos cselekedeteiről.

A felszabadítók sokat ittak és lármáztak. Jeepjeikkel száguldoztak, verekedtek és fosztogattak. A legrosszabb az volt, hogy megőrültek a francia nőkért. Szeretkezni akartak ingyen, vagy pénzért, akár erőszak árán. Amikor 1944 június 6-án az amerikai csapatok Normandiánál partra szálltak a franciák négyévnyi német megszállás után örömmámorban üdvözölték őket. De néhány hónap múlva ez megváltozott. Már 1944 késő nyarán Normandiában az asszonyok amerikai katonák által elkövetett tömeges erőszakról panaszkodtak. Félelem kezdett elterjedni és vele együtt egy keserű vicc is: „A németek idején a férfiaknak kellett bujkálniuk, most a nőknek”. Az Omaha Beachen a „férfi vágy cunamija tört be Franciaországba” írja az amerikai történész professzor Mary Louise Roberts a „What Soldiers Do” című könyvében. Ebben a művében a szerző az amerikai katonákról kialakult idealizált hősi képet árnyalja. Ugyan a háborúban mindegyik hadsereg katonája erőszakolt meg nőket, de az amerikaiakról eddig kevés szó esett. A történelemtudomány az amerikai katonák ilyen irányú cselekedetteivel nem igen foglalkozott. Az Egyesült Államokban csak úgy, mint Franciaországban ez a téma tabunak számított. Roberts szerint az amerikai propaganda a katonáknak a franciaországi harcokat nem felszabadító küzdelemnek ábrázolta, hanem egy erotikus kalandnak. Franciaország „egy hatalmas bordélyház” fantáziált annak idején az amerikai „LIFE” magazin, amelyben „40 millió hedonista lakik”. Az amerikai nyilvánosságban olyan Franciaország kép élt, amely egy szerelmi történet a felszabadító amerikai katonák és a francia nők között. A franciák ezzel szemben az amerikaiak erkölcstelen viselkedését újabb megaláztatásként élték meg a németek legyőzése után. Ugyan Franciaország a győztes hatalmakhoz tartozott, de az amerikaiak mellett nem igen volt beleszólása a dolgokba. A szex a felszabadítók és a helyiek viszonyának egy meghatározó témája volt. A prostitúció miatt mindig viszály alakult ki az amerikai hadsereg és a francia hatóságok között. Drámai jelentések születtek 1945 nyarán La Havre kikötővárosban, ahol a hazatérő katonák szinte lerohanták a helyi nyilvánosházakat. Pierre Voisin polgármester levélben emelt panaszt a regionális parancsnoknál Weed ezredesnél: a polgárok nem tudnak a parkban sétálni, vagy a temetőt felkeresni anélkül, hogy ne ütköznének amerikai katonákba, akik prostituáltakkal szórakoznak. Nap, mint nap játszódnak le olyan jelenetek, amelyek a jó erkölcsbe ütköznek – írta Voisin. Ez nem csak botrányos, hanem elfogadhatatlan is, hogy mindezek az ifjúság szeme előtt zajlanak. A polgármester azt követelte, hogy az amerikaiak a városon kívül hozzanak létre bordélyházakat. Ezzel nem csak a diszkréciót biztosítanák, hanem a nemi betegségek elterjedését is megakadályoznák.  Sok katonai vezető nem vette komolyan a franciák panaszait – állítja Roberts – mert úgy tartották az ilyen dolgok a franciáknál hétköznapi dolgok. De La Havre polgárai nem csak a prostituáltak miatt emeltek panaszt városi elöljárójuknál. „Megtámadnak minket az utcán, kirabolnak és az úton a járműveikkel elütnek bennünket. Otthonainkat is kifosztják” – írták 1945 októberében. „Ez egy rémes hadsereg, banditák egyenruhában” – tették még hozzá. Hasonló panaszok egész Franciaországban születtek. Rendőrségi jelentésekben olvashatunk rablásokról, nők elleni erőszakról. Bretagnéban összetörtek amerikai katonák egy bárt, mert kifogyott a konyak. Marseilleben napirenden voltak az asszonyok megerőszakolásai. Rouenban egy katona fegyverrel rohant be az egyik házba és szexet követelt. A nők elleni erőszakot az amerikai katonai hatóságok komolyan vették, kivizsgálták, de az esetek többségében színes bőrű katonákat ítélek el. Igaz a franciák is őket jelentették fel elsősorban, volt, hogy alaptalanul. Egy kis rasszizmusért ők sem mentek a szomszédba. A fehér katonák Roberts szerint az esetek nagy részét megúszták. A mély csalódását La Havréban egy kávéház tulajdonos így fejezte ki: „Barátokat vártunk, ehelyett meg nem értést,arroganciát és rossz viselkedést kaptunk, nagyképű megszállókat.”