A kézzel írott sorokkal teli rótt papír ott feküdt a tetvektől nyüzsgő ágyon. Mellette száraz kenyér. Egy mocskos rejtekhely, amit láthatóan gyorsan el kellett hagyni. A rendőrség régóta a nyomukba volt, de most is későn érkeztek a hatóság emberei. A papíron Bonnie egy költeménye, ami ezzel a mondattal kezdődött: „Hidegvérű gyilkosnak nevezik…”. És még ott voltak a fotók, amelyen Clyde Barow szerepelt. Az egyiken kidüllesztett mellel, büszkén nevetett a kamerába készen az ölésre. Vadászpuskával a karja alatt és kezében egy automata pisztollyal. Mellette Bonnie Parker állt, szájában cigaretta, kezében Winchester. Lábát, amelyen magas sarkú cipőt viselt egy lopott autó lökhárítójára tette. A fotó világhírűvé vált. Az FBI adta át a sajtónak. Az újságok a képet címlapon hozták le. Az emberek, mint az őrültek vásárolták meg a lapokat. Mindenki a modern kor szerelmespárját akarta látni. A költemény nem érdekelte a nyomozókat. Csak több évtizedekkel később kaparták elő, amikor 2009-ben az FBI nyilvánosságra hozta a vizsgálati dossziékat. Poétikus hozzá járulás egy szörnyű történethez, amelynek a főszereplői Bonnie és Clyde.    

Első alkalommal lehetett elolvasni a költeményt. Gyengéden és lágyan megfogalmazott szöveg, teljesen más, mint a fegyverek dörgő hangja. Egy ifjú lányról szól, aki csak szeretetre vágyik. Aki nem akar többet hamburgert sütni Marco Kávézójában, ahol Bonnie naponta robotolt. Pénzre volt szüksége a túléléshez, mert a férje Roy börtönben ült. Bonnie szőke, csinos és szemtelen. A férfiak megfordulnak utána, de mindegyik csak egyet akar tőle, ágyba vinni. De ő másról álmodik. Énekes és színész akar lenni. Költeményeket ír, naplót vezet. Diák korában helyesírási versenyt nyert. Túlságosan értékesnek érzi magát ahhoz a környezethez képest, ahol élni kénytelen. Amikor Clydeot megpillantotta tudta ő az igazi. Mélyen a sötét szemébe nézett miközben a kezét egy forró csokoládéval töltött bögrével melegítette fel. Szerelem első látásra és a romláshoz vezető út első lépése volt ez számára. Egy évvel később egy papír fecnire ezt írta: „Némely ember szerelmi bánatban szenved. Némelyek meghalnak a szomorúság miatt. Egyet viszont ki lehet jelenteni, a gondjaik miatt soha sem esnek kétségbe azok, akik olyanok, mint Bonnie és Clyde!” Ritka őszinte szavak egy nőtől, aki autókat lop, trezorokat tör fel, benzinkutakat rabol ki, de sohase húzza meg a ravaszt, vagy lő le valakit. Viszont istenít egy férfit, aki 13 embert ölt meg. Feláldozza magát egy gyilkosért és követi őt éveken keresztül. Feltétel nélkül az utolsó lövésig. Addig a napig, amíg kettőjük testét ötven lövedék át nem lyukassza. 1930-ban találkozott egymással Bonnie és Clyde a Texas állambeli Oak Cliffben, egy nyomorult kis fészekben Dallas mellett. Bonnie 19 éves, Clyde egy évvel idősebb volt. Két sötét lélek, elveszve, szomorúan és félve egymásra talált. Hirtelen úgy érezték a sors egymásnak rendelte őket. Nem hittek a szerencséjüknek, mert addig az élet nem kényeztette el őket. Bonnie apja kőműves volt, aki az ivásba halt bele, amikor a lánya négy éves volt. Anyja nevelte fel, aki szabónő volt és éppen meg tudtak élni a jövedelméből. 15 évesen házasodott össze gyerekkori szerelmével Roy Thorntonnal, aki egy semmirekellő figura volt. Verekedett és ivott, mind addig, amíg gyilkosságért börtönbe nem került. A világgazdasági válság mindenkit tönkre tett. Kemény idők voltak, senkinek sem volt pénze. Ezt érezte Bonnie is, aki Marco Kávézójában a konyhán dolgozott. A székek egyre gyakrabban maradtak üresek a kávézóban. Hamarosan elveztette a munkáját.

Clyde Barrow Telicoban született, egy nyolc gyermekes koldusszegény földmunkás családjának ötödik gyermekeként. Az apja verte, ő meg messze elkerülte az iskolát. Marvin nevű fiútestvérével, akit csak Bucknak hívtak a szomszéd tyúkjait csenték el, később autókat loptak és üzleteket raboltak ki. Loptak mindent, amit tudtak. Az egyik rablás után egy rendőrjárőrbe ütköztek. Buckot elkapták, öt évet kapott Clydenak viszont sikerült megszöknie. Röviddel az után, hogy Bonnieba beleszeretett Clydeot is elfogták és börtönbe zárták. Bonnie rendszeresen látogatta. Clyde az kérte tőle, hogy vigyen be neki pisztolyt, amit a lány meg is tett neki. Néhány rabtársával sikerült megszöknie, de pár hét múlva ismét a börtönben volt. 14 évet kapott, amit a rettegett huntsville-i börtönben kellett volna leülnie, gyilkosok, erőszaktevők között. Bonnie és Clyde házastársnak adták ki magukat és így tudtak levelezni. Egy alkalommal az egyik rab meg akarta erőszakolni, Clyde pedig addig verte fickó fejét a falba, amíg be nem tört. Ez az élmény egy életen át kísértette. Büntetésként gyapotföldön kellett dolgoznia. Amikor fizikailag a végét járta hagyta, hogy egy rabtársa két ujját levágja, hogy ne kelljen többet munkába mennie. Ekkor nem sejtette, hogy 1932 februárjában szabadul, mert anyja kegyelmi kérvényt adott be érdekében. A börtön teljesen megváltoztatta. Eddig egy csirkefogó volt, most egy brutális férfi lett, akit meg akartak erőszakolni. Egy cél lebegett a szeme előtt, a bosszú a rendszer ellen, amely megalázta őt. Bonnie ezt írta Clyderól: „A szabályoknak nincs semmi értelme. Csak rabságba akarják taszítani az embereket.  Börtönbe jutatni őket. Clyde azt mondta nekem: Sohasem leszek szabad. De egy párat, aki ezt tette velem, viszontlátok majd a pokolban.” A pokolra még két évet kellet várni. Addig Bonnie és Clyde még hosszú véres nyomot hagynak maguk után Amerikában. Hamarosan az amerikaiak lélegzet visszafojtva nézik mi is történik.  

1932 tavaszán lopott autóval követtek egy kereskedőt egy texasi kisvárosban. Csatlakozott hozzájuk két bűnöző Ralph Fults és Raymond Hamilton. Egy vaskereskedésbe törtek be, de egy biztonsági őr meglepte őket. Sikerült elmenekülniük. Bonniet viszont felismerték és elkapták. Míg ő börtönben ült Clyde több benzinkutat kirabolt. Áprilisban egy ékszerészt John Buchert rablás közben lelőtte. A zsákmány, mint mindig kevés volt. 10 dollár. Alig valami egy halottért. Rossz időszakot választott a rablásokhoz. A gazdasági válság nem volt alkalmas idő a nagy zsákmányszerzésre. Ezt hamar észrevették. Azon kívül a közép nyugaton szárazság volt. Elhullottak a tehenek, a farmerek tönkre mentek és a városokban kerestek munkát. De ez nem akadályozta meg a párost, hogy a rablásokat tovább folytassák. Júniusban Bonniet kiengedték a börtönből. Rosszul nézett ki, mint ha már halott lenne. Clyde figyelmeztette így nem tud az üldöző rendőrök elől menekülni. Valahol az út szélén fog meghalni. De Bonnie hajthatatlan volt. Mindenképpen Clyde mellett akart maradni. Nem tudta ettől még a halál sem visszatartani. Folytatták tovább a rablásokat. Időközben olyan ismertek lettek, hogy egy étterembe sem tudtak beülni, mert felismerték őket. Ha éhesek voltak, akkor élelmiszerboltot rabolta ki, ha ruhára volt szükségük, akkor ruhaüzletet. Mindig fegyverrel. Két hónap múlva az Oklahoma állambeli Stringtownban egy népünnepélyen találkoztak megint Hamiltonnal. Amikor a seriff és a helyettese igazoltatni akarta őket Clyde fegyvert rántott és rálőtt mindkettőre. A helyettes Eugene Moore a helyszínen meghalt. Ma múzeum van azon a helyen, ahol az eset történt. Clyde Barrowt már nem lehetett megállítani. Mindenkit, aki az útjába került lelőtt. Bonnie Parker meg szerelemből vele tartott és mindent megbocsátott.

Az FBI-nál időközben 1121-es számon kartont nyitottak róluk. Eleinte a szövetségi nyomozók csak autólopási ügyben nyomozhattak. De aztán fokozatosan felkerültek a kartonra főbenjáró bűnök, mint gyilkosság és emberrablás. A veszélyességük miatt az ügyük Amerika legfelsőbb rendőrhatóságai elé került. Mindenhol keresték őket, minden helyen kint voltak a körözési plakátjaik. Egyre fogyott a levegő körülöttük. Ezért Bonnie azt javasolta, hogy menjenek Új Mexikóba. Carlsbad melletti farmon élt Nettie nevű nagynénje, aki korábban nagyon kedvelte. Most Nettie néni nem fogadta őket kitörő örömmel, de hagyta, hogy ott éjszakázzanak. A helyi seriffnek feltűnt az idegen autó lopott rendszámmal. Amikor a farmra bement Clyde lefegyverezte és túszul ejtette. Csak San Antonióban engedték szabadon. Bonnie és Clyde itt mutattak valamiféle együttérzést. Ezután viszont folytatták véres útjukat Shermantól a texasi Temlplén keresztül a Missouri állambeli Springfieldig. Egy bankrablás alkalmával csak 80 dollárt zsákmányoltak és ráadásul lelőttek egy gépkocsivezetőt, aki nem volt hajlandó átadni nekik a kocsiját. Amerika egyik fele szerette őket, míg a másik fele gyűlölte. Mégis mindenki érdeklődve követte a tetteiket az újságok segítségével. Mindegy mi történt a lapok beszámoltak róla. Bonnie és Clyde a lázadók, akik a társadalmi rend ellen harcolnak. Voltak viszont, akik legszívesebben az akasztófán látták volna őket. 1933 márciusában Clyde testvére Buck szabadult és feleségével Blanche-al csatlakoztak hozzájuk. Ők lettek a Barrow banda. Halálig tartó hűséget esküdtek egymásnak. Raboltak, gyilkoltak, néha összevesztek a zsákmányon. Összesen hét rendőrt lőttek le együtt. Egy lövöldözés alkalmával az Iowa állambeli Dexternél Buck fejlövést kapott. Blanche balszemére megvakult egy betört szélvédő miatt. Négy nappal később a haldokló Buck mellett tartóztatták le. Tíz évre ítélték. Bonnie és Clyde most már törvénykívüliek voltak. Bárki elkaphatta őket, vérdíj volt kitűzve a fejükre. Több mint 100 dologgal vádolták őket, az FBI aktájuk 1000 oldalt tett ki.  

A haláluk olyan volt, mint az életük: kemény és kíméletlen. A 154-es főúton állított csapdát nekik Frank Hammer 1934 május 23-án. Ő régóta a nyomukban volt. Korábban Texas Rangersként szolgált. Nem a pénz motiválta. Inkább a bosszú és a veleszületett igazságérzet. Amikor megtudta, hogy a gengszterpár Black Lakeben tartózkodik öt fegyveres emberét a Louisiana állambeli Gibslandtól délre állította fel. Egy hely, amely mellett el kell haladniuk. Hammer egy dolgot tudott róluk. Bonnie alig tud menni, mert egy lopott autó akkumlátorából a sav a lábára folyt. Sokszor Clydenak kellett vinnie. Hét órán keresztül vártak rájuk a fegyveresek. Az út szélén egy PicUp-ban ült Henry Methvin Clyde egyik régi haverja. Úgy tett, mintha defektes lenne az autója. Neki kellett felismernie Clydeot. Amikor a gengszterpár közeledett egy Forddal, Clyde ült a volán mögött, mellette Bonnie piros ruhában. Mindketten felismerték az útszélén álló autót. Fékeztek. Eldördültek az első lövések. Már az első golyó megölte Clydeot. A bal fülénél érte a fejét. 167 lövés fúrta át a Ford karosszériáját. Bonnie Parker sikoltott a félelemtől és a fájdalomtól, mialatt a férfiak szétlőtték az autót. A kocsi egy kicsit tovább gurult, majd az árokban megállt. Ekkor hagyták csak abba a lövöldözést. Frank Hammer kinyitotta az utas oldali ajtót. Bonnie élettelen teste esett ki belőle. Hammer azt mondta utál nőkre lőni, de nem volt más választása. Bonnie egy utolsó költeményében azt kívánta közös sírba temessék őket, de ez a kérése nem teljesült. Két külön temetőben helyezték el holttestüket. Bonnie anyja hajthatatlan volt, nem akart közös sírt. Clyde temetésére 20 ezer ember volt kíváncsi. Bonniet szűk családi körben temették el. 78 évvel később Bonnie és Clyde fegyvereit 200 ezer dollárért árverezték el. A vevő az egyik rajongójuk volt.