A koreai háború után az ország déli része a világ legszegényebb részéhez tartozott. De a tábornokok vezetésével gyors iparosítás vette kezdetét. Ebből egy olyan cég is profitált, amely ma a hightech ipar egyik óriása: a Samsung.

Teljesen mindegy, hogy az ember melyik történetet akarja elmesélni. A világ legmagasabb épületéjét a Dubaiban található a Burj Khalifa toronyházét, vagy a világ legnagyobb konténerhajójáét, esetleg a világ legnagyobb számban eladott okos telefonjáét. Ha a kezdetekhez vissza akar menni mindig a szárított halig jut. 1934 márciusát írtuk, és Korea japán megszállás alatt állt, amikor a Daeugu nevű településen élő 28 éves Lee Byung-chull az összes 30 ezer won (ma 20 euró) tőkéjét egy vállalkozásba fektette. Az az elképzelése támadt, hogy hazai élelmiszert, például szárított halat fog exportálni. Az ötletet a japán Mitsubishi konszerntől vette és a cége nevét is hasonlóan alkotta meg, „Három csillagra” keresztelte, ami koreaiul Samsung. Ma a kereskedelmi vállalat egy óriás cég. A „Fortune Magazin” szerint a világ tizenkettedik legnagyobb vállalata, forgalma 200 milliárd euró és 300 ezer embert foglalkoztat. Egy konglomerátum, amelynek a leányvállalatai hajókat gyártanak, épületeket építenek és csúcstechnikát jelentő elektromos berendezéseket állítanak elő. A gyártmány paletta szinte az egész fogyasztói társadalmat átfogja. Csakhogy Lee Byung-chull vállalatának sikere szorosan összekötődik Dél Korea hihetetlen fejlődésével, amely a világ egyik legszegényebb államából a leggazdagabbjai közé küzdötte fel magát. A „Hangang csodája”, ahogy a koreaiak hívják a Szöul átszelő folyó neve után ezt a folyamatot. Ezt a csodát vannak, akik a második világháború utáni nyugat európai fejlődéshez hasonlítják, pedig nem teljesen azonos a bejárt út. A történet meseszerűnek tűnhet, de nem az volt. Ez egy diktátor nélkül ugyanis nem valósult volna meg.

Ma, ha a két Korea képét nézzük, nem gondolnánk, hogy korábban az északi ország rész volt előnyösebb helyzetben. Az ásványkincsek ott voltak találhatók és a gyárak is ott koncentrálódtak. Ezeket még a gyarmatosítók intézték így, hiszen logikusan az üzemeket a nyersanyagokhoz közel telepítették. Dél egy szempontból volt előnyben, a népesség tekintetében. Már a háborút megelőző időkben sokan menekültek délre a Kim dinasztia elől. A testvérharc komoly károkat okozott. Az egy főre jutó nemzeti össztermék az ötvenes években alig érte el a száz dollárt, ami kevesebbnek számított az afrikai Csádénál. A déli országrészt a korrupt Rhee Syng-man elnök irányította, aki csak az amerikai segítségnek köszönhette a hatalmát. 1960 tavaszán felerősödött az ellenállás és a tüntetések egyre hevesebbek lettek. Rhee a tömegbe lövetett. Ez már az Egyesült Államoknak is sok volt. A demokratikus próbálkozás, ami Rhee hatalmát követte rövid ideig tartott. 1961 május 16-án katonai hatalomátvételre került sor. Az ország új erős emberét Park Chung-hee tábornoknak hívták. Pont ő, aki a japán katonai akadémián végzett lett a modern Dél Korea atyja. Lee Byung-chull az államcsíny idején Japánban tartózkodott. Amit ő a távolból megfigyelt aggodalommal töltötte el. Azokat a vállalkozókat, akik Rhee elnöksége idején jó üzleteket csináltak, „korrupt disznóként” címerezték meg. De mivel rendelkezett Lee a már akkor sikeres vállalkozó, amiért aggódnia kellett? Egy cukorfeldolgozó és egy textil üzeme volt, amikkel a Samsung alapító vagyonokra tett szert. Az új rezsim adócsalással vádolta, de ő ennek ellenére hazatért. Rögtön letartóztatták, ugyanakkor eljött életének legnagyobb üzlete. Lee kijelentette vállalkozásainak nagy részét hajlandó az államnak „ajándékozni”. Emellett kész volt az új diktátor gazdasági terveit támogatni. Jutalomként szabadon engedték és kinevezték a Gyáriparosok Szövetségének elnökének. A többi nagyvállalkozó előtt is ugyanez a választás állt. Együttműködés, vagy börtön. A döntés nem volt nehéz. A tábornok most hozzá kezdhetett a modernizációs tervének a megvalósításához. 1962-ben elindult az első ötéves terv. A recept nem sokára kétszámjegyű növekedést eredményezett. Az alapelv rendkívül egyszerű volt. A lojális nagyvállalkozók, mint Lee Byung-chull olcsó hiteleket kaptak. A kassza tele volt első sorban az amerikaiaknak köszönhetően. A rezsim, hogy a hatalmának civil kinézetett adjon Park Chung-hee kilépett a hadseregből és elnökké választatta magát. A titkos szolgálatnak és a cenzúrának köszönhetően az egykori tábornok úgy érezte mindent erősen a kezében tart.

Ellenszolgáltatásként a nagyvállalkozóknak a világpiacra kellett termelniük és versenyképesnek kellett lenniük. A hazai piac viszont a magas vámok miatt védve volt a külföldi riválisoktól. Az alacsony bérekkel és a képzett munkaerővel együtt ez a dél koreai cégeknek magas növekedési rátát tett lehetővé. Családi vállalatok, mint a Samsung hatalmas konglomerátumokká nőtték ki magukat. Olyan vállalat óriások születtek, amik sok mindennel foglalkoztak. A Samsung mellet ekkor nőtte ki magát a Daewoo, a Hyundai, az LG (Lucky Goldstar). Lee Byung-chull megtanulta a helyzetet kihasználni. A következő években mindent a növekedésnek rendelt alá. 1969-ben megalapította a Samsung Electronicsot. A következő évben elkezdett televíziót gyártani. Hamarosan ehhez jött a hűtőszekrény és a kazettás magnó. 1974-ben Lee beszállt a hajógyártásba, ami Park diktátornak különösen közel állt a szívéhez. Két év múlva millió szám kerültek le a televízió készülékek a futószalagról. Az export növekedésével párhuzamosan emelkedett a vállalattulajdonosok vagyona. Nem volt okuk panaszra, szemben a néppel. Park Rheevel szemben nem lopott az államvagyonból, viszont kemény kézzel irányított. Azért, hogy a béreket alacsonyan tartsák be voltak tiltva a szakszervezetek. A dolgozók, akik a vállalatóriások profitját megtermelték a vállalat házaiban éltek, amelyek a kaszárnyákhoz hasonlítottak. Nem volt ritka a hatvan órás munkahét. Első sorban a városokban növekedett az elégedetlenség. Az 1971-es választást Park majdnem elvesztette, pedig manipulálva volt. Erre kihirdette a hadiállapotot. Az új alkotmány szinte korlátlan hatalmat biztosított neki. Az ellenzéki vezetőt, aki majdnem megnyerte a választást Kim Dea-jungot elraboltatta és megkínoztatta. Csak az amerikaiak beavatkozása mentette meg Kim életét. Park egyre nyíltabb diktatúráját sok kritika érte. 1979 őszén újabb tüntetések törtek ki, amit ismét erőszakkal akart leverni. A titkosszolgálat vezetője ezt másként gondolta, és Parknak 1979 október 26-én golyót lőtt a fejébe. Mai napig nem tisztázott, hogy bosszú, vagy politikai megfontolás állt-e a cselekedete mögött. Egy biztos Parkot újabb katonai diktatúra követte. A tábornokok minden tiltakozást levertek.               

A Samsung meg működött tovább mintha mi sem történt volna. 1980-ban beszállt a telekommunikációs üzletbe valamint számítógépeket és félvezető chipeket kezdett gyártani. Az egykori élelmiszergyártó Lee Byung-chull cége fokozatosan hightech vállalattá kezdett válni. Csakhogy az alapító tüdejét rákos sejtek kezdték megtámadni. Amikor 1987-ben meghalt Dél Koreában a diktatúra már a múlté volt. Nyáron több ezren tüntettek és sztrájkok rázták meg az országot. Ez alkalommal a tábornokok engedtek, nem csak az 1988-as nyári olimpiai játékok miatt nem akarták, hogy vér folyón, hanem mert az USA vezetése világossá tette nem tűri az erőszakot. A katonai kormányzat lemondott és a demokratikus átalakulást már nem lehetett megállítani. 1997-ben Kim Dea-jungot elnökké választották, azt az embert, akit Park majdnem megöletett. Dél Koreában az autokratikus hatalom a múlté, de az a konszern, amely a diktatúra idején erősödött meg virágzott. Az élén papír szerint az alapító fia állt, sok botránya ellenére. Ő mondta egyszer egy újságírónak: „Egy koreai elnök öt évig van hivatalában, a Samsung viszont örökké létezni fog!”