Szépségének nem volt párja, a hatalomból is kijutott neki bőségesen, mégsem tudott élni az élet adta lehetőséggel. Vallási és politikai fanatizmusa okozta vesztét. Tragikus életút az övé. Madame Nhu, Trần Lệ Xuân néven született 1929. április 15-én Hanoiban. A leánykori neve „szép tavaszt” jelent, ami gyönyörű, rabul ejtő külseje hűen tükrözött. Gazdag buddhistavallású arisztokrata családból származott. Anyai ágon Đồng Khánh császár ükunokája volt. Édesanyja 14 évesen hozta a világra második gyerekként. Nővére két évvel korábban szültetett. Apja Trần Văn Chương első volt a vietnámiak között, aki francia diplomával jogászi képesítést szerzett. Később Dél Vietnám nagykövete lett az Egyesült Államokban. A család a jelentős vagyonát a francia gyarmati időben szerezte. Trần Lệ Xuân közepes tanuló volt az iskolában, de még a záróvizsga előtt félbeszakította tanulmányait. Jól beszélt franciául és angolul, de például vietnámiul nem tanult meg írni. A szülei hanoi-i házában élt és húsz szolga leste minden kívánságát. 1943-ban, 14 évesen házasodott meg. Férje Ngô Đình Nhu irodalmár és könyvtáros, akivel a vietnámi felső osztály kedvelt találkozó helyén Madame Vesak (Madame Chuong) szalonjában ismerkedett meg. Nhu apja, de Nhu maga is a felesége mellett számos szeretőt tartott. Ez akkoriban bevett szokás volt a gazdag vietnámi férfiak között. Nu családja a 17. század óta katolikus vallású volt. Madame Nhu házasság kötése után maga is áttért a katolikus hitre. Ez aztán döntően meghatározta életét. A házasságából négy gyereke született, két fiú és két lány. Három évvel a házasságkötése után kezdődött az indokínai háború a franciák és a Việt Minh között. Madame Nhu egyik sógorát (Diệmet) a Việt Minh letartóztatta a másikat pedig élve eltemette. Ő magát is kislányával együtt elrabolták a kommunista gerillák egy távoli faluban tartották fogva, míg a franciák ki nem szabadították. A Nhu házaspár Dél Vietnámba Đà Lạtba költözött egy villanegyedbe, ahol a gazdagok éltek. Ngô Đình Nhu bátyja  Ngô Đình Diệm időközben bekapcsolódott a Vietnám függetlenségéért küzdő antikommunista ellenállásba és el kellett hagynia az országot. 1950-ben előbb az Egyesült Államokba, majd Franciaországba ment, ahol kapcsolatba lépett a függetlenségért harcoló emigrációval, majd megalapította  Cần -Lao pártot. Miután 1954 márciusában a Viet Minh csapatai   Điện Biên Phủ-i csatában megverték a franciákat a párizsi Indokínai Konferencia két részre osztotta Vietnámot, északi és déli részre. Madame Nhu sógora Ngô Đình Diệm amerikai segítséggel előbb Dél Vietnám miniszterelnöke majd egy referendum után az ország elnöke lett. Bao Dai császár lemondott a trónról és Párizsba ment. A Ngô család ezek után úgy irányította Dél Vietnámot, mintha saját tulajdonuk lett volna. Ngô Đình Nhu például a titkosrendőrség főnöke és bátyja legfontosabb tanácsadója lett. Madame Nhu akárcsak a férje részt kapott a hatalomból, mégpedig nem is keveset. A nőtlen elnök mellett ő töltötte be a nem hivatalos first lady szerepét. És valóban ő volt a legelső asszony Dél Vietnámban, nem annyira szépsége, hanem jelentős befolyása miatt. Mindenbe beleszólt, pedig hivatalosan csak a női ügyek, a kultúra és egy női hadsereg irányítása tartozott hozzá. Az államelnök Diệm rettegett tőle. Egy amerikai diplomata és újságíró John Mecklin szerint úgy viselkedet, mint egy „clinically mad“ beteges megszállott. Saját testvérét öngyilkosságba kergette miután barátját letartoztatta. Buddhista szüleivel megszakította a kapcsolatot. Viselkedése miatt a háta mögött sárkány ladynek hívták. Egyre jobban elhatalmasodott rajta a vallási fanatizmus. Egy döntően buddhista országot akart katolikussá tenni.

Ugyanakkor az amerikai sajtó 1 méter 55 centiméter magas karcsú szépséget eleganciájáért dicsérte. Kétség nélkül kora legcsinosabb asszonya volt, bátran vehette fel a versenyt Kennedy elnök feleségével. Larry Burrows a Life magazin fotósa készített róla egy képet az általa irányított nő katonai egységének tagjai között, ahogy egy pisztollyal gyakorol lőni. Amerikai PR tanácsadói megpróbálták megakadályozni a kép megjelenését, mondván nem tesz jó az imázsásnak. Pedig ez a kép mindennél jobban jellemezte őt. A céltudatos könyörtelen szépség. Az igazi nő, aki nem hagyja magát a férfiak uralta világban. Valóban sokat tett a vietnámi nők jogaiért, ha bizonyos dolgokat el is túlzott. Betiltatta a többnejűséget, engedélyezte a válást, támogatta a születésszabályozást. A Life magazin, mint a távol kelet vezető feministáját ünnepelte. Pedig voltak népszerűtlen intézkedései is. Betiltotta a szerencsejátékot, a prostitúciót, kakasviadalt, a bokszot, sőt a táncot is! De mindez nem volt elég, nekiment a buddhistáknak. Narancssárga kommunistának tartotta őket, akik összejátszanak az északiakkal. Pedig csak a jogaikért harcoltak. Dél Vietnámban ugyanis egyre több kulcspozíciót katolikusok töltöttek be, tetté ezt egy olyan országban, amelynek 90 százaléka buddhista volt.  A buddhisták türelme aztán 1963-ban fogyott el az úgynevezett zászló krízis idején, amikor a vallási felvonulásaikon megtiltották egyházi zászlók használatát. Titkozásoktól volt hangos az ország, sok demonstrációt erőszakosan vertek le. Buddhista papok és szerzetesek gyújtották fel magukat, de ez Madame Nhut nem hatotta meg. David Halberstam amerikai újságíró szerint Madame Nhu eufórikus állapotba került úgy örült az eseményeknek, mint egy első bálozó kislány, amikor felkérik táncolni. Az amerikaiak egyre nagyobb aggodalommal nézték a történteket. Nekik már amúgy is kellemetlen volt a Nhu házaspár. 1959-ben  Elbridge Durbrow amerikai nagykövet megpróbálta meggyőzni Diệm elnököt, hogy távolítsa el a „seemingly toxic family members“, ami alatt a Nhu házaspárt értette. De nem történt semmi. Az amerikaiaknak az sem tetszett, amikor 1947 óta Vietnámban többek között a Newsweek magazinnak dolgozó neves francia újságírót  François Sully kiutasították, mert állítólag megsértette Madame Nhut. Dél Vietnámban az elégedetlenséget az is mutatta, hogy egymást követték a katonai puccskísérletek 1960-ban és 1962-ben. 1963. szeptember 10-én Madame Nhu európai és amerikai körútra indult a Diệm rezsim megsegítésére. De ez már késő volt. A Kennedy kormányzat megvonta a támogatást Diemtől. Madame Nhu árulásról beszélt. 1963. november elsején katonai puccs döntötte meg Ngô Đình Diệm rendszerét. Az elnököt és fivérét Madame Nhu férjét kivégezték. A puccs Madame Nhut Beverly Hillsben érte. Az amerikaiak által felajánlott menedékjogot elutasította. Pedig számára nem volt visszaút. Misem mutatatta ezt jobban, mint az, hogy a vietnámi történelem hős testvérpárjának a Trunk nővéreknek állított szobrot a saigoni kikötőben ledöntötték, mert állítólag Madame Nhuról formázták őket. 1964 januárjában az ENSZ-től azt követelte vizsgálják ki a 1963. novemberi puccs körülményeit. Úgy gondolta férjét nem ölték meg, hanem fogságban tartják. Még ugyanebben az évben beutazási vízumot kért az Egyesült Államokba, de ezt elutasították. Ezután Rómában élt sógorával Ngo Dinh Thuc püspökkel egy 15 szobás villában. 1975 tavaszán, amikor Saigon elesett azt nyilatkozta mindez nem történt volna meg, ha a családja marad hatalmon. Madame Nhu hátra levő éveiben felélte vagyonát, ami többnyire egy bőröndben magával vitt ékszerekből és bundákból állt. 1971-ben ráadásul kirabolták. 32000 dollárjától szabadították meg. Egyik lánya Ngo Dinh Le Thuy 1967-ben autóbaleset áldozata lett. 1986-ban fivérét Tran Van Khiem azzal vádolták, hogy megölte a szüleit. Beszámíthatatlanak ítélték és pszichiátriai gyógykezelésnek vetették alá. Madame Nhu 1978-ban bejelentette Vietnám történelméről ír könyvet, de ez sohasem készült el. 2005-ben Monique Demery Brinson amerikai író felkereste, hogy könyvet ír róla, ami meg is jelent „Finding the Dragon Lady” címmel. Madame Nhu „a csodálatos tavasz” 87 éves korában 2011-ben halt meg Rómában.