Werwölfének hívták magukat. A front mögött harcoltak a szövetségesek ellen. Merényleteket követtek el. Sokan közülük a fanatizmusukért az életükkel fizettek.

 Franz Oppenhoff életének utolsó napja egy meleg tavaszi vasárnapra esett. A feleségével Irmgarddal délután zöldségpalántákat ültetett a kertjükben. Reggel istentiszteleten vett részt, este meg gondoskodott róla, hogy kislánya időben lefeküdjön aludni. 1945 március 25-ét írtak a naptárak. Öt hónapja, hogy Aachent a szövetségesek elfoglalták a náciktól. A front elvonult, a háborúnak pár hét múlva vége. Az amerikaiak Oppenhoffot a város főpolgármesterének tették meg. Német földön ő volt az első újonnan kinevezett civil főhivatalnok, az újrakezdés szimbolikus figurája. 22 órakor két német repülős egyenruhát viselő férfi kopogtatott az ajtaján. Lelőtt pilótaként mutatkoztak be és igazolványt és némi ellátmányt kértek maguknak. A 42 éves férfi visszament a házba, hogy hozzon élelmet nekik. Amikor az ajtóból visszalépett az egyik férfi közvetlen közelről főbe lőtte. „Német szabadságharcosok” végrehajtották ítéletüket egy áruló ellen, örvendezett a náci pártlap a „Völkischer Beobachter”. Az SS birodalmi vezető Heinrich Himmler két ok miatt is örült: egyrészt ő adott parancsot a gyilkosságra, másrészt elégedettséggel töltötte le a tudat, hogy működik az a szervezet, amit életre hívott, a Werwölfe. 1944 szeptemberében megalapított szervezetet létrehozását a kétségbe esés motiválta. Keleten a szovjet csapatok folytatták a nagy offenzívájukat, nyugaton pedig Trier városától északara elsőként léptek amerikai csapatok német földre. A háborút a nácik már rég elvesztették. De az NSDAP pártvezetése egy kiterjedt ellenállási mozgalomról álmodozott, mint amilyen a Szovjetunióban és Franciaországban működött, és amely tehermentesíteni tudja a Wehrmachtot. Hidakat felrobbantani, utakat, telefonvezetékeket megrongálni, az ellenséges csapatokat kikémlelni gerilla háborút vívni az ellenség háta mögött. Nem mellesleg végezni az ellenség segítőivel. Az ellenség sehol sem érezheti biztonságban magát –állt a „Werwolf – útmutatás a vadászegységek részére” című utasításban. A Werwölfe nevet elsőször Himmler használta az 1944 október 24-i beszédében és ezalatt „halált megvető bátorságról tanúságot tevő önkénteseket” értett, akik „végeznek az ellenséggel”. A Werwolf – magyarul vérfarkas – eredetileg félig ember félig vadállat mitikus szörny volt, amely vérrel táplálkozik, fáradhatatlanul vadászik, széttépi és megeszi az áldozatát. Már maga a neve is félelmet és rettegést kelt. Az ötletet a mozgalom elnevezésére a náci idők egy bestsellere adta, Hermann Lönns könyve a „Werwolf”, amely a harmincéves háború idején játszódik és a parasztok partizánharcáról szól. A terrorcselekmények egyik szervezője Hans- Adolf Prützmann Hitler korai követője, elvakult náci volt, aki már nevet szerzett magának Ukrajnában a partizánok elleni harcban. Ő az SS birodalmi vezetője melletti speciális elhárítás általános felügyelője lett.

Berlinből és a Rajna vidéki Hülchrath kastélyból irányította Prützmann a földalatti mozgalom harcosainak kiképzését. Elkötelezett férfiak és nők jelentkezését várták minden korosztályból. A felhívások ellenére nem állnak rendelkezésre pontos számok a mozgósítás hatásáról. 1000 körül lehetett keleten a Werwölfék száma. Ott a Vörös Hadsereg rémtettei növelték a Prützmann kommandók számát. Nyugaton az amerikai és a brit katonák miatt lényegesen kevesebben voltak. A hadi tapasztalattal rendelkező katonák nem jelentkeztek, mivel a fronton harcoltak. Főleg a Hitlerjugendből és ennek női megfelelőjéből a Bund des Deutsche Mädelből jöttek tagok. A legtöbbjük 14-15 éves volt. Ők még hittek a Harmadik Birodalomban és Hitlerben. Sok tagot a német katonaiskolákból toboroztak. Közéjük tartozott az akkor 19 éves Erich Loest. „Egy főhadnagy felszólított minket, hogy a frontvonal mögött harcoljunk” – emlékezik vissza arra az időre a később íróvá lett Loest. „A feladatunk az volt, hogy tartsuk fel az ellenfelet, amíg az új fegyverek elkészülnek. Ezek a csodafegyverek fogják megnyerni nekünk a háborút, harsogta a propaganda.” A Waffen SS tagjai képezték ki titkos táborokban a jelentkezőket. Egy-két hetes tanfolyamokon tanulták meg, hogyan kell bánni a robbanóanyaggal, a távközlési vonalakat megsemmisíteni és az utánpótlást zavarni. Az ellenség hang nélküli megölése is a tananyag része volt. A kiképzés végén ünnepélyes esküt tettek, nem nyugodnak addig, amíg az ellenséget végkép meg nem semmisítették. Kíméletlen harcot fogadtak az árulók és az átállók ellen. Megfogadták, hogy a harcban készek az életüket is feláldozni. A Werwölféknek nappal átlagos civilként kellett viselkednie, de éjszaka vadásznia kellett. „Egy teljes értékű katona és vadász, de ugyanakkor pionír, aki a vadonban is megél.” A jelvényük egy „i” és „s” runa „Ich sige” „győzők” jelentéssel. A kezdeti bevetési körzetük a Feketeerdő és Kelet Poroszország volt. Később Cseh és Morvaország, Alsó és Felső Szilézia. Az élelmet és a fegyverekhez a muníciót földalatti bunkerekben tárolták. A vadászcsapatokat öt fő alkotta egy SS tag vezetésével, akit Leitwolf – vezető farkasnak hívtak. Nagyobb akciókhoz, mint például támaszpont megtámadása nagyobb egységeket kellett képezniük, de erre nagyon ritkán került sor. A Werwölfének nagyon csekély harcértéke volt. A szövetségesek olyan gyorsan nyomultak előre, hogy a háború végéra kaotikus viszonyok alakultak ki. A parancsok a csoportokat nem érték el, az utánpótlás elmaradt, a lakosok pedig belefáradtak a háborúba. Sok harcos egyszerűen eldobta a fegyverét és hazament. A Himmler által remélt futótűz szerű felkelés elmaradt. Ez nem kerülte el Joseph Goebbels figyelmét. „Nem vagyok elégedett a Werwolf szervezet működésével” jegyezte fel naplójába. „Nincs benne elég elszántság. Mint a teljes mozgósításért felelős birodalmi teljhatalmú megbízott magához vonta a szervezet irányítását. Prützmann és Himmler feje felett egy új stratégiát dolgozott ki. A front vonal mögötti gerillaharc helyett felszólított minden németet a rádió hullámain a harcra „ha kell az önmegsemmisítésig.” 1945 április elsején húsvét vasárnap, öthéttel a háború vége előtt a „Werwolf adó” hullámhosszán emelte fel először figyelmeztető hangját. „Ahol egy szabadságharcos elesik egy új lép a helyére. Árulók, gyávák és megalkuvók bosszúnk áldozatai lesznek. Halál az ellenségeinkre, éljen a szabadságunk! A gyűlölet a mi kötelességünk, és bosszú a jelszavunk!” 19 órától terjesztette a „Radio Werwolf” a sikerpropagandát. Ez a propaganda nem maradt hatás nélkül. Az amerikaiak és a britek tartottak egy jelentős partizánharctól. Az amerikai titkosszolgálat már 1944 szeptemberében német földön jelentős gerillatámadásokra figyelmeztetett. A rádióadások félelmet keltettek. Egyik katona sem akart orvlövészek áldozatává válni. A brit és amerikai média gyűlölettől telt fiatalokról mesélt, akik az erőkben és a városokban bujkálnak. A feltételezések hangulatot keltettek. Ezt erősítették a Werwölfe szimbólummal ellátott röplapok. „Aki nincs velünk, az ellenünk van!” – lehetett olvasni rajtuk. Az amerikaiak 200 ezer Werwölfe taggal számoltak. A brit katonáknak megtiltották, hogy német ételt egyenek, vagy német cigarettát szívjanak. A brit titkosszolgálat az MI5 mérgezett cukorról, pótkávéról, vagy kolbászról tett jelentést. Ezek közül a legvadabb, a német nők púderdobozai által terjesztett baktériumok voltak.

A szövetségesek részéről a félelem túlzott volt. A Werwölfe legtöbb áldozata a németek közül került ki. Meghatározatlan számú, olyan katona és civil vesztette életét, akik a háború utolsó napjaiban már nem akarták kockáztatni Hitlerért az életüket. Kinek a haláláért volt felelős a Werwölfe mozgalom és ki esett áldozatul a Volksturm és a Hitlerjugend különleges egységeinek? A határok a háború utolsó napjaiban elmosódtak. Itt van például a ”Penzbergi halálos éjszaka”esete. A kis felső bajor településen Münchentől 50 kilométerre, Hans Rummer 1945 április 28-án a rádiót hallgatta. „A bajor szabadságmozgalom” azt jelentette, hogy a náci rezsim hatalmát Münchenben megdöntötték. Rummer a települése egykori szociáldemokrata polgármestere megakadályozta, hogy a nácik a bányájukat felrobbantsák. Kiszabadította a település melletti kényszermunkatábor foglyait és leváltotta a náci polgármestert. Csakhogy a Münchenről szóló hírek hamisak voltak. A müncheni körzetvezető Paul Giesler parancsára a Wehrmacht katonái körülvették a városházát és Rummert és tárasait kivégezték. Később Giesler az egészet egy Werwölfe csoportra hárította. Ők még kilenc embert felakasztottak, közöttük egy terhes nőt. Az nyakukban táblát akasztottak Werwölfe felirattal. Röplapokon azt terjesztették a „Bosszúnk kegyetlen”. Két nap múlva Penzbergbe bevonultak az amerikaiak. Keményen léptek fel az igazi és a feltételezett Werwölfékkel szemben. Aachenben Hitlerjugend 16 és 17 éves tagját kivégezték, azzal a váddal, hogy amerikaiak után kémkedtek. Keleten a szovjeteknek már az is elég volt, ha az illető a Hitlerjugend tagja volt. Erich Loestnek szerencséje volt. Felső Pfalzban egy erdőben el tudott bújni. Később az amerikaiak elfogták, de három hét múlva szabadon engedték. Visszatért szülőföldjére Mittweidába, ami akkor már a szovjetek kezében volt. Soha nem beszélt arról, hogy a Werwölféhez tartozott. Ez mentette meg az életét.

1945 április 24 – én a „Werwolf adó” beszüntette adását. Május 5-én Karl Dönitz, akit Hitler utódának nevezett ki betiltotta a szervezetet, mert ártott a német népnek. A partizánharcoknak hivatalosan vége lett kevés kivétellel. Cseh és Morvaországban még hajtottak végre akciókat. De a szervezet története még nem fejeződött be. A szovjet megszállási övezetben azzal a gyanúval, hogy a Werwolf szervezethez tartoznak 10000 gyereket és fiatalt tartóztattak le és mindenfajta ítélet nélkül munkatáborba vitték őket. 1947-ben még 1000 fiatalalt vittek Szibériába. Közülük minden harmadik meghalt. A túlélők csak 1952-ben tértek haza. Nyugaton a történteknek bíróság előtt lett következménye, meglepő eredménnyel. A penzbergi esetért 17 embert vontak felelőségre. Két halálos ítélet született, a többit lecsukták. Későbbi perekben az ítéleteket enyhítették, vagy felmentették őket. Aachenben is a bíróság enyhe ítéletet hozott. Franz Oppenhoff gyilkosát csekély büntetésre ítélték, később felmentették. Ok: parancsot teljesített.