1314 március 14-én átkoktól volt hangos Párizs. A máglyahalálra ítélt templomos nagymester lángoktól körülvéve jósolta meg hóhérainak közeli halálát. Ez a legnagyobb misztérium, ami a híres lovagrendhez kapcsolódik. Nem véletlenül, hiszen a nagymester átka beteljesedett.

 1307 decemberének hideg reggelén három kardinális lépett be a párizsi börtön egyik cellájába, hogy a legprominensebb rabbal beszéljenek; Jacques de Molay-al. A templomos rend nagymestere több mint ötszáz rendtársával már két hónapja volt fogságban. A vádak: istengyalázás, homoszexualitás, és démonok megidézése. A pápa azért küldte a bizalmi embereit, mert nem hitte el azokat a vádakat, amelyeket a francia király a hetven éves ember ellen felhozott és kételkedett a rendtársainak vallomásaikban is. Amit a látogatók tapasztaltak ezt a kételyt megerősítette: de Molay felhúzta a ruháját és megmutatta sérüléseit. „A kardinálisok arcát könnyek öntötték el a látványtól és nem tudtak megszólalni a döbbenettől” – olvashatjuk egy korabeli beszámolóban. Az ellenvetésüket azonnal jegyzőkönyvbe vették: „sem a nagymester sem a rendi bármelyik tagja nem követhették el azt, amivel vádolják őket.”  És akkor jött a történet legérthetetlenebb része: a pápa V. Kelemen megkönnyebbülten olvasta az embereinek megállapításait mégis kiátkozta a templomos rend tagjait és átadta őket az inkvizíciónak. Évszázadoknak kellett elmúlnia míg fényderült ennek hátterére, no nem mindenre csak néhány dologra. 2005. október 25-én a Vatikán nyilvánosságra hozott egy iratot, amelynek a címe: „Processus contra Templarios“ volt és addig a titkos levéltában őrizték, és amelyben a pápa a lovagokat rehabilitálta. „700 évig azt hittük, hogy a templomosok elátkozva haltak meg, ez a dokumentum viszont ezt cáfolja, sőt felmenti őket!” – írta tanulmányában Barbara Frale levéltáros. Ez sajnos a lovagokon már nem segített. A következő hat évben az egymást érő kihallgatásoknak és „beismeréseknek” az esetek többségében a máglya volt a következménye. Igaz a pokolra jutás a pápai feloldozásnak köszönhetően elmaradt. A pápa tetteinek mozgatórugói - miért árulta el „leghűségesebb szolgáit” - továbbra is talány. Majdnem 200 éven keresztül „Krisztus harcosai”, mint a Szent Szék katonai szárnya a pápaságot szolgálták. Egyik hercegnek vagy királynak sem voltak alávetve. Egész Európában várakat, erődítéseket, nagybirtokokat tudhattak magukénak. A sajátosságuk: a rend 9000 tagja egyszerre volt lovag és szerzetes. A pápa, mint a muszlimok elleni szent háború elit hadseregének maga engedélyezte a rendnek a gyilkolást. II. Celesztin pápa 1144-ben ezt mondta róluk: „Általuk az Isten a keleti Egyház tisztátalan földjét felszabadítja és a keresztény hit ellenségeit legyőzi.” A történetük a Szentföldön kezdődött kereszténység egyik legszentebb helyén, a Templomhegyen szerény körülmények között. Itt volt az első főhadiszállása a kis szerzetesrendnek, amely 20 évvel Jeruzsálem 1099-es meghódítása után II. Orbán pápa alapított a keresztény zarándokok védelmére.  A közvetlen kiváltó ok egy 1119-es esemény, amikor 700 jámbor keresztény volt úton Jeruzsálem felé és a Jordán völgyében a muszlimok megtámadták őket. 300-at közülük lemészároltak a többit eladták rabszolgának. Hugo von Payens, egy 19 éves nemes lovag Champagneban található Troyesból 1119 karácsonyán nyolc barátjával a jeruzsálemi pátriárka elött szerzetesi fogadalmat tett és megesküdtek, hogy karddal megvédik hitetlenektől a zarándokokat. Az egykori jeruzsálemi templom alapfalára épített Al Aksa mecset egyik mellék épületében rendezték be a főhadiszállásukat. Innen a nevük; Templomos Lovagok. Az ifjú lovagok jól végezték munkájukat hamar megnövekedett az igény további rendtársakra és a feladataik is megsokasodtak: a zarándokok védelme mellett a hitetlenek elleni hadjáratokban is részt kellett venniük. Ekkora már négy királyságot alapítottak a Szentföldön, amelyek muszlim támadásoknak voltak kitéve. A 12. század közepén már 500 templomos lovag állomásozott Jeruzsálemben.

Az ifjú harcos szerzetesek hírneve miszerint istenfélők, megfélemlíthetetlenek és mindig harcra készek hamar elterjedt. Ez clairvauxi Szent Bernárdnak is köszönhető, aki „Az új lovagság dicsérete” címmel írt róluk, ami közre játszott abban, hogy Rómában is felfigyeltek rájuk. 1139-ben III. Ince pápa bullát adott ki „Omne datum optimum “ címmel, amelyben a templomos lovagokat közvetlen a Szent Szék hatalma alá rendeli és függetleníti őket a világi hatalmaktól. Nem kell adót fizetniük, nem ítélkezhet felettük világi vagy egyházi bíróság egyedül csak a pápa vonhatta őket felelőségre és csak ő rendelkezhetett velük. A Szentföldön birtokokat kaptak, amelyből jövedelmük lett ugyanakkor a pápa felszólította a keresztény világot, hogy adományokkal támogassák a rendet. Ez óriási visszhangot keltett. Európa szerte szent harcra kész nemes emberek léptek be a rendbe, királyok földibirtokokat, püspökök templomokat adományoztak a lovagoknak. A templomosok, ahogy egyre inkább nevezték őket Franciaországban, Itáliában, Spanyolországban nagybirtokosok lettek. A 13. század közepére több ezer támaszponttal rendelkeztek és „Krisztus szegény lovagjaiból” Európa egyik leghatalmasabb és leggazdagabb csoportjává váltak.

Ehhez azonban más is hozzájárult: pénzügyi szolgáltatást nyújtottak a zarándokoknak. Ők a hosszú út előtt a lovagokra bízták a pénzüket, amit a Szentföldön visszakaptak természetesen kamat fejében. Így nem voltak kitéve annak, hogy utazás közben kirabolják őket. Idővel az üzletet tágították. A pápa engedélyével királyoknak, hercegeknek is kölcsönözhettek. Például az angol király vett fel tőlük hitelt, a francia király pedig, hogy pénze biztonságban legyen a lovagrend erődjében őriztette kincstárát. Száz évvel az alapításuk után a templomosok elérték hatalmuk zenitjét, állam lettek az államban egyház az egyházon belül. A rend nagymestere királyokkal, pápákkal állt kapcsolatban a lovagok kereszteshadjáratokat vezettek, amelyek - persze már nélkülük – a 15. század közepéig tartottak. „Elsők a támadásban, utolsók a visszavonulásban” – hangzott a jelszavuk. Ők voltak a középkor „hightech” fegyvere és a kereszténység elit hadserege. Minden lovagnak három ló állt a rendelkezésére hozzá „Sergeantok”, valamint pajzsos testvérek, akik a harcban gyalog fedezték urukat és a fehér ruhát viselő lovagokkal szemben barna köpenyt hordtak. A templomosok erőssége a zárt formációban történő támadás volt. Emellett elég vadul néztek ki, nem olyan nem olyan nyalkán, mint ahogy a festményeken ábrázolták őket. „Soha nem fésülködtek, ritkán fürödtek, borostás az arcuk, a bőrük pedig barnára sült és poros volt” -írja „A templomosok” című könyvében Jürgen Sarnowski a hamburgi egyetem történésze. A vad külső viszont érző szívet takart. A templomosok felülmúltak minden más rendet a jótékonykodásban, egy héten három alkalommal vendégelték meg a rászorulókat, kórházakat tartottak fent nagycsütörtökön pedig a megalázkodás példájaként megmosták a szegények lábát. A napirendjük a hadjáratoktól függően a szabályzat alapján zajlott: munka és imádság, imádság és munka. „A szórakozástól távol tartották magukat, nem vettek részt lovagi viadalokon” -írja Sarnowski. A templomaik és váraik példamutatóan néztek ki. „Nem ismerek olyan egyházi rendet, amelynek kápolnái és templomai szebb ornamentikával és relikviákkal rendelkeznének.” – mondta büszkén az utolsó nagy mester Jacques de Molay. „Az elszigetelt életük távol a hétköznapi emberek életviteltől, a szűkszavúságuk elbizakodottságnak tűnt sokak szemében. Ez a csodálat mellett dühöt váltott ki.” - írja Martin Bauer történész. A gazdaságuk, aminek eredetéről nem beszéltek spekulációkra adott okot. A templomosok biztos ismerik az alkémia titkait, tudnak aranyat készíteni és még más mágikus képességekkel is rendelkeznek. A lovagok semmit sem kommentáltak és semmit sem cáfoltak. A régi idők titkos tudományának ismeretét tulajdonították nekik. Biztos ásatásokat végeztek a Templomhegyen. Mit találhattak Salamon templomának helyén? – tették fel a kérdést. A szövetségládát, a szent Grált, a megfeszített halotti leplét, a szent lándzsát, amivel a keresztre feszített Jézusnak megadták a halálos döfést? A találgatásoknak nem lehetett határt szabni. Mind a mai napig foglalkoztatják az embereket ezek a kérdések. „A Templomhegyen talált kincseken kívül, amit Európába hoztak, valami olyanra is bukkantak, amivel a pápát zsarolni tudták”- állítják az összeesküvés elmélet hívei. Ez magyarázat lenne arra miért kaptak privilégiumokat a pápától és miért viselkedett úgy V. Kelemen a Templomos per idején. Ezen elmélet szerint a templomosok olyan dokumentumokat ástak ki, amely fejetetejére állította mindazt, amit Jézus életéről addig tudtak. A mai okoskodók szerint Jézus helyett más halt meg a kereszten ő elvette feleségül Mária Magdolnát és Sára nevű lánya született leszármazottjai pedig máig élnek. Ismerős? A történetből Dan Brown gazdagodott meg, amúgy pedig egy gnosztikus evangélium az eredete.

Vitatott, hogy a lovagok bármi után is kutattak volna templomhegyen. Ha találtak is valamit olyan jól elhallgatták és elrejtették, hogy máig sem találják. A titkolózásuk minden esetre érdekesebbé teszi a történetüket. A pápai hatalmat pedig mindig is maguk mögött tudhatták; legalább is letartóztatásukig. 1291-ben már kezdett a befolyásuk gyengülni. Az Egyiptomból betörő mamelukok ennek az évnek május 18. napján majd 200 éves keresztény uralom után elfoglalták Jeruzsálemet a muszlimok részére. A Szentföldért folyó háború utolsó nagy csatájában a templomosok Akko váránál 800 lovagot vesztettek. Ezután Ciprus szigetére vonultak vissza, ahol megválasztották utolsó nagymesterüket Jacques de Molayt. Nem csak ők gondolkodtak a jövőjükről, ha a Szentföld elveszett mi igazolja létüket, hanem az európai uralkodók is. Egyik legelszántabb ellenfelük V. Fülöp francia király volt, aki gyűlölte őket. Eladósodott a templomosoknál, hiszen ők finanszírozták Anglia elleni háborúját, ráadásul elutasították a tiszteletbeli tagságát a rendben. Eljött a bosszú ideje. „A lovagok elvesztették varázserejüket”- írja Fausta Vaghi olasz történész. Sebezhetővé váltak. Az, hogy a vádak mögött eredetileg Fülöp maga állt nehezen bizonyítható. Ezek ugyanis először Montfaucon közösségében tűntek fel, amelynek priorja egy volt templomos Esquieu de Floyrant különösen élenjárt a terjesztésükben: a rend a bűn mocsara, eretnekek hordája, bálványimádók, szodomiták gyűjtőhelye. De Floyrant először II. Jakabhoz Aragónia királyához fordult, aki nem akart hallani a vádakról, majd Fülöphöz, akinél ellenben célhoz ért. A francia királyt felvillanyozták a hallottak és megbízta első miniszterét Guillaume de Nogaretet járjon utána a vádaknak. 1305-ben kezdődött a titkos vizsgálat kémeket építettek be a rendbe és kilépett lovagokat kérdeztek ki. Két évvel később Fülöpnek minden tiszta volt: „Ugyan alig tudjuk elhinni, amit velünk közöltek, de elkeseredetten kellett döntenünk arról, hogy vizsgáló bizottságot állítsunk fel.” -írta Fülöp levelében a pápának. Ez egy merész húzás volt, hiszen hitbeli kérdésekben csak a Szent Szék illetékes. Kelemen pápa kérte ne döntsenek elhamarkodottan, bár tudta, hogy Fülöp a kezében tartja. Nem utolsó sorban azzal a fenyegetéssel, hogy a pápa titkos gyerekinek létét nyilvánoságra hozza. Ami ezután történt minden idők egyik leghatékonyabb akciója volt. 1307 október 13-án péntek kora reggel a templomosok 1000 házára csaptak le egyidőben, a csodálkozó rendtagokat az ágyukból húzták elő. 15000 embert tartóztattak le. Csak kevesen tudtak elmenekülni. Lepecsételt levelekben, amit a letartóztatásokat végrehajtók kaptak a következő állt: „A templomosok rendjét, aminek a tagjai báránybőrbe bújt farkasok azzal gyanúsítjuk, hogy megtagadták Krisztust, a keresztet leköpik, obszcén módon csókolóznak egymással, és a felvételi rituálé alatt odaadják egymásnak magukat.” Egy félévszázaddal korábban IV. Ince pápa idején vezették be a kínzást az inkvizíciónál, jobb hatékonyság érdekében, de úgy hogy a kihallgatottnak ne folyón a vére és ne törjön a csontja. Három eszköz volt általános: feszítőkeret, ostor, sütőrács.

A vádlottaknak a következő lehetőségei voltak. Bevallja a vádakat és megbánja bűneit feloldozást kap és szabadon engedik; aki tagad élethossziglani börtön; aki bevallja majd visszavonja a vallomását azt élve elégetik – mondja Paul Read a cambridge-i egyetem történész professzora. A rend központjában 548 rendtagot fogtak le közöttük Jacques de Molay nagymestert. Csak négyen bírták a kínzásokat és tartottak ki ártatlanságuk mellett, 30-an meghaltak, 135-en pedig mindent bevallottak. Elsőként Gottfried von Charney a normandiai rendház főnöke, aki 56 éves volt. A letartóztatottak átlag életkora 42 év volt. Jeruzsálem elvesztése után ugyanis már nehézkes volt az utánpótlás. A magas koruk miatt a rendtagok nehezen bírták a kínzást. 54-et közülük, akik visszavonták a vallomásukat St. Antoine konviktus elött elégettek.

A háttérben Guillaume de Nogaret első miniszter irányított, akinek az apját régebben a római inkvizíció ítélte halálra. Ő viszont nem élte meg a középkor legnagyobb justis mordjának záróakkordját, szívinfarktust kapott és meghalt. 1314 március 18-án négy rendfőnököt állítottak bíróság elé közöttük a nagymestert. Mindegyik bevallotta a bűneit, de ketten visszavonták azt: Molay és Gottfried von Charney. Őket még az nap este a Szajna Île-de Javiaux nevű szigetén megégették. Molay magas kora ellenére viszonylag jól bírta a megpróbáltatásokat. A megjelentek megdöbbenésére a máglyán a következőt kiáltotta: „Kelemen te szörnyű hóhér! Negyven nap múlva meghívlak a mindenható ítélőszéke elé. Isten megbosszulja halálunkat!” Kelemen 33 nappal később meghalt, rövidesen követte Fülöp is. Az ügyész Raimundus von Lullus 1316-ban halt meg. De a templomosok átkának több szász év múlva is volt következménye: a francia forradalom idején kivégzett XVI. Lajos, amikor a vérpadon állt megkérdezte hóhérját ki ő? „Én egy templomos lovag vagyok, aki bevégzi Jacques de Molay átkát.” - volt a válasz. Az, hogy valóban az volt-e nem teljesen kizárható, hiszen a templomosok egy része elmenekült. Anglia és Skócia volt a legkedveltebb úti cél, de Portugáliába is többen mentek. Itt „Krisztus rendjében” találtak menedéket. Ennek a rendnek a nagymestere Tengerész Henrik sok felfedezőutat finanszírozott, hajóinak vitorláin pedig a templomos kereszt volt látható. Maga Kolumbusz Kristófnak a hajóinak vitorláit a templomos kereszt díszítette, amikor felfedezte Amerikát. A Szent Ágoston kolostor jámbor testvérei, amikor összegyűjtötték de Molay hamvait nem tudhattak még Amerikáról. Ellenben a templomosok igen, de ez egy másik legenda..