Kik voltak a Dahomey amazonok, akiktől még a férfiak is rettegtek?

 A Mino harcos nők bátor és kegyetlen katonai egysége volt, a nyugat afrikai Dahomey királyságban, a mai Benin területén, amely az ellenségeikben rettenetes félelmet keltett. Dahomey alapításáról különféle történetek keringenek, csak úgy, mint a Mino harcos nők egységének létrejöttéről. Ezeket általában európai gyarmatosítók jegyezték fel. A Dahomey harcos nőinek történetét a görög mitológia amazonjai inspirálták. A legelterjedtebb nézet szerint az egységüket Houegbadja király, vagy az ő fia Agadja hozta létre a 17. században, mint női testőrség. A nők a testőri szerepre pont megfeleltek, mert a férfiak éjszaka nem tartózkodhattak a királlyal egy időben, a palotában. A női testőrség létrehozatalát inspirálhatta a „Gbeto”-k létezése, akik harcosok és elefántvadászok voltak. Egy másik teória szerint a női egység története Agadja király Oyo királyság elleni háborújára nyúlik vissza, amikor a férfi harcosok közé női ruhába öltözött katonák keveredtek. Másik szóbeli hagyomány szerint Houegbadja király halála után rövid ideig lánya Tassi uralkodott, mivel iker fivére meghalt. Ő alapította a női egységet, de aztán öccse Agadja megfosztotta a hatalomtól. Látható a Minok eredete vitatott. Az biztos, hogy Gezo király, aki 1818 és 1858 között uralkodott Dahomeyban integrálta az egységet hadseregébe, valószínűleg azért, mert kevés férfi volt. A férfi hiány oka a rabszolga kereskedelem és a gyakori harcok voltak. A hiányt nőkkel pótolták. Egyébként Dahomey gazdasága erősen függött a rabszolga kereskedelemtől. A brit uralkodó Viktória királynő kétszer küldte (1849-ben és 1850-ben) Frederick E. Forbes kapitányt Dahomeybe, hogy Gezo királyt meggyőzze, hagyja abba a rabszolga kereskedelmet. A küldetés eredménytelen maradt, de Forbes beszámolójából a világ megismerte a Minokat.

A nőket általában tizenéves korukban sorozták be a Minok közé. Az esetek nagy részében az apjuk, vagy a férjük küldte el őket, mert túl önfejűek, makrancosak voltak. Nem csak így küldött nőket soroztak be, hanem elrabolt és foglyul ejtett asszonyokat is. A kiképzések során a Mino egység tagjai alaki és fegyverhasználati gyakorlaton vettek részt. Ábrázolásokon gyakran láthatunk Mino nőket macsétával, buzogánnyal, vagy puskával. Gyakran tüskékkel sűrűn borított falra mászatták a női harcosokat, addig, amíg nem éreztek fájdalmat. A kiképzésük elsősorban arra szolgált, hogy hozzá szokjanak a halálhoz és lelkiismeret-furdalás nélkül tudjanak ölni. Azért, hogy hidegvérű brutalitásukat bizonyítsák az újoncok, foglyokat kellett a fejük fölé emelniük és a mély szakadékba hajítaniuk. 1889 decemberében a francia tengerésztiszt Jean Bayol egy jelentésében leírta, hogy egy újonc egy megkötözött rabszolgát próbatétel gyanánt milyen kegyetlen módon ölt meg. Levágta a két kezét, majd a fejét, végül pedig lenyalta a vért a kardjáról.

A Mino tagjai a királyi palotában éltek, és amellett, hogy a király testőrei voltak, a király feleségeinek is számítottak. Ennek ellenére cölibátusban kellett élniük, nem eshettek teherbe. A palotán kívül egy rabszolga nő kísérte a harcos nőt egy csengővel, felhívva a figyelmet arra, hogy nem szabad a harcos nőre ránézni. Ha egy férfi mégis ránézett, vagy megérintette halál várt rá. A Minok különböző egységekből álltak. Voltak közöttük puskások, késsel harcolók, vadászok és nyilas egységek. A különböző alakulatoknak eltérő ruházata volt, különböző harci énekei és táncai, amelyet a királynak mutattak be. A legtöbb szerző csak a Minok harcképességével foglalkozik, pedig politikai hatalmuk is volt. Megvitatták egymás között az eseményeket és általában a rabszolga kereskedelem ellen voltak. A Mino harcosok egyébként nagyon büszkék voltak a többi nőhöz képesti szabadságukra, függetlenségükre.

A Minok sok csatában harcoltak. 1727-ben jelentős szerepük volt abban, hogy Agadja király Sahé királyságát meghódította. 1851-ben abeouktai csatában legyőzték Egba népét és tagjait eladták rabszolgának. A vezérük Seh-Dong-Hong-Be volt, aki hatezer Mino harcos nőt vezetett. A harcos nők jobban akartak küzdeni férfi társaiknál, hogy ezzel is kifejezzék a király iránti hűségüket. Inkább meghaltak, mint sem vereséget szenvedjenek. Forbes azt írta: az amazonok mindent megtettek, hogy a férfiakat felülmúlják. A Mino harcosok a franciák ellen is bizonyítottak 1890-ben és 1892 és 1894 között, amikor Franciaország meg akarta hódítani Dahomey-t. A 1884-től 1885-ig tartó berlini Kongó konferencián az európai hatalmak és az USA felosztotta Afrikát. A konferencia legitimizálta az európai hódításokat, amelynek keretében Afrika nyugati fele a franciáknak jutott. A franciák már kötöttek kereskedelmi szerződést Gezo királlyal, amelynek keretében kereskedők és misszionáriusok telepedhettek le Whydahban és Cotonou kikötőjében. Amikor viszont Porto Novora a franciák igényt tartottak, ami Dahomeynek fizetett adót feszültség keletkezett. Dahomey brit segítséget kért. Gezo fia és utóda Glélé nehezményezte Porto Novora igényt tartó francia politikát. 1889-ben Glélé meghalt és utóda fia Behazin lett. Ő meg akarta akadályozni, hogy a franciák Dahomey királyság szuverenitását korlátozzák. Ezért tört ki az első háború a franciákkal 1890 márciusában. Behazin vezette a csapatokat, amikor Cotonou kikötőjét a franciák megtámadták. A Mino harcos nők az első vonalban harcoltak és sok franciát megöltek, de közöttük is nagy volt a veszteség. Az elszántságuk ellenére a Mino harcosok gyengébbek voltak a franciáknál. A Dahomey királyság alul maradt és kénytelen volt Cotonou kikötőjét átadni a franciáknak és Porto Novo feletti francia protektorátust elismerni. A király viszont ezután modern fegyverekkel szerelte fel hadseregét. A Mino harcosok például Winchester puskákat kaptak. Két évvel az első háború után kitört a második háborúskodás Dahomey és Franciaország között. Oumé völgyben a franciák Dahomeyhez tartozó falvakat támadott meg. A francia csapatok egyre inkább közeledtek Abomey városához. 1892-es canai csatában a franciák végső győzelmet arattak. A Mino harcosok itt is elszántan harcoltak, de ez nem volt elég. Abomey a főváros a franciák kezére került. A királyság megszűnésével a Mino amazonok csapata is megszűnt létezni. Egyes források szerint sokak közülük Behazin öccséhez Agoli-Agbohoz csatlakoztak. Ő 1900-ig uralkodott a franciák bábjaként, utána a franciák közvetlenül gyakorolták a hatalmat. Ugyan a Mino harcos nők már régen nem léteznek, de a történetük iránt megnőtt az érdeklődés mióta Dora Mileje a Marvel univerzum Fekete Párduc történetének testőrnőjét és harcosát velük hozták kapcsolatba. De az egykori Mino harcosok legendái, táncai ma is elevenen élnek Beniniben.