Öntudatos, manipulatív, rámenős és csodaszép. Kétezer éven keresztül ilyennek ábrázolták a Ptolemaida dinasztia tragikus sorsú uralkodóját, VII. Kleopátrát. De milyen volt valójában Egyiptom utolsó fáraója? Számító könnyűvérű nőszemély, vagy okos és ravasz politikus

Kleopátra egyedül volt szobájában. Áttetsző köntöse nem sokat rejtett teste még mindig gyönyörű formájából. Egy szolga lépett be halkan és alázatosan az arannyal és vörösmárvánnyal díszített helyiségbe kezében fonott kosár. Mélyen meghajolt úrnője elött, letette a kosarat melléje a földre, majd kiment. Kleopátra leemelte a kosár tetejét és belenézett. Hatalmas áspis vipera dugta ki sziszegve a fejét és a fáraónő felé kapott. De Kleopátra gyorsabb volt. Erősen megragadta a hüllő fejét és arcához emelte. „Hát te leszel gyilkosom?” – gondolta – „Te hozod el számomra a megváltó halált?” Egyiptom utolsó uralkodója tudta nincs más választása. Octavianus nem fogja megkímélni életét. A helyében ő sem tenné, mint, ahogy nem is tette. Testvérei a tanúk rá, akiket a halálba küldött. Hátra dűlt az ágyon szabaddá tette formás melleit és a viperát meztelen testére helyezte. A kígyó meg is tette, amit elvárt tőle. Méreggel teli fogait mélyen gömbölyű mellébe mélyeztette. Kleopátra felszisszent és elernyesztette a megfeszült testét. A halál nem jött rögtön, lassan álomszerűen kúszott be, mint, ahogy a kígyó Kleopátra lábai közé. Fokozatosan homályosította el elmélyét időt hagyva élete menetének átgondolására. Eszébe jutott gyermekkora az a sok érdekes tudás, amit elsajátított. A nyelvek, amelyeket, mint a szivacs úgy szívott magába. Tudósok csodálták gyors észjárását, csavaros eszét. De mit ért vele? Lány volt, azokat pedig nem igen fogadták el a fáraók trónján. Családjával volt a legtöbb baja. Nagy Sándor egykori hadvezérének leszármazottjaival. Az egyiptomiak igazán sohase fogadták el őket, hiába számítottak isteneknek. Apját XII. Ptolemaioszt kimondottan utálták alattvalói. Egyszer el is kellett menekülnie. Idősebbik lánya Bereniké foglalta el trónját. Csak a rómaiak segítségével tudta azt visszafoglalni. Berenikének pedig bűnhődnie kellett. Kivégezték.

Kleopátrának életében két nagy ellenfele volt, saját testvérei és Róma. Apja Kre. 51-ben bekövetkezett halála után ráhagyta trónját, de hát lány volt és csak 18 éves. Férfi nélkül nő nem ülhet a fáraók trónján. Hozzá kellett mennie 10 éves öccséhez, XIII. Ptolemaioszhoz. A régens tanács megpróbálta tőle elvenni apai örökségét, de ő nem hagyta; elkergette öccsét tanácsadóival együtt. A politikai zűrzavaron viszont nem tudott úrra lenni se a gazdasági problémákat megoldani. Pedig mindent megtett, hogy az egyiptomiak kedvében járjon. Templomi szertartásokon vett rész és saját nyelvükön szólt hozzájuk. Öccse viszont visszajött, hogy megdöntse hatalmát. Menekülnie kellett. De fiatalabb fivére elszámította magát. Rómában dúló polgárháborút nem értette meg. Hiába adta át Pompeius fejét Caesarnak a nagy római hadvezér Kleopátra oldalára állt. Az ifjú ambíciós nő mindent bevetett: zsoldosokat fogadott fel és Caesar szeretője lett, pedig a nála idősebb férfi nem vonzotta. De azért odaadta magát neki, sőt fiút is szült Kre. 47-ben, Kaiszariont. Öccsét XIII. Ptolemaioszt még egy ideig el kellett viselnie, de az végzetes hibát követett el, Caesar és Kleopátra ellen fordult hadsereggel. Róma rendet tett: XIII. Ptolemaiosz díszes vértjével együtt a tengerbe fúlt. Sajnos volt még egy öccse, akihez hozzá kellett mennie feleségül; a 12 éves XIV. Ptolemaiosz. De mindez nem számított. Ő Caesáré volt. Rómába költözött, hogy együtt lehessen támogatójával. Ez viszont felháborította Caesar köztársaságpárti ellenfeleit. Az sem tett jót hírnevének, hogy Róma ura életnagyságú aranyszobrot állított fel neki a Forum Romanumon a Vénusznak szentelt új templomban. Addig egy élő embert sem ábrázoltak így. Közben elterjedt a pletyka, hogy Caesar Alexandriába akarja költöztetni udvarát. Mindezek hozzájárultak Caesar halálához. Hatvan szenátor esküdött össze ellene és Kre. 44 március idusán megölték. Kleopátra elvesztette erős támogatóját, újat kellett találnia. De ő sem nagyon ismerte ki Róma valódi hatalmi viszonyait. Antonius oldalára állt a második triumvirátusban. Egyiptomban sikerült legkisebb öccsétől is megszabadulnia, megmérgezte. Egyiptom most már csak az övé volt. Caesarral közös gyermekét, Kaiszariont biztos, ami biztos társuralkodónak tette meg. Antonius viszont más volt számára, mint Caesar. Őt szerette! Izmos erős férfi volt, aki minden vágyát ki tudta elégíteni. Három gyereke is született tőle. Egy ikerpár, akiket Alexandernek és Kleopátrának hívtak és egy fiú, akit Ptolemaiosz Philadelphosznak neveztek. Antoniusszal való kapcsolatát az sem zavarta, hogy a római politikus és hadvezér elvette politikai okból Octavianus nővérét, aki leánygyermekkel ajándékozta meg. Ez a házasság nem tartott sokáig. Antonius ezután Kleopátrát is nőül vette és hozzá is költözött Alexandriába. Az, hogy ez politikai számítás volt, vagy inkább az egyiptomi fáraónő ellenállatlan vonzereje játszott benne szerepet nem tisztázott. Valószínűleg mindkettő.  Minden esetre Octavianust ezzel a húzással magára haragította. Caesar unokaöccse azt állította Antonius a „piszkos házassággal”, amelyben egy egyiptomi nőt vett el, „megvetést mutatott saját országa iránt”. Hiába volt Antonius igazi férfi, Octavianus pedig gyenge testalkatú, Caesar unokaöccse eszesebb volt. Kleopátra szerelmét legyőzte Kre. 31-ben az actiumi csatában. Antoniusnak és Kleopátrának ugyan 500 hajója volt a Jón tengeren, de haditervüket elárulták, szárazföldi katonáit pedig lefizették. A házaspár Egyiptomba menekült. Octavianus itt győzte le őket ismét Kre. 30-ban. Antonius öngyilkos lett, mert azt hitte tévesen Kleopátra halott. De Egyiptom uralkodónője még élt és miután megsiratta szerelmét kész volt odaadnia magát Róma új urának az Ocavianuszból Augustusszá váló férfiúnak. De neki már nem kellet. Talán szépsége felett eljárt az idő? Még mindig gyönyörű volt. Sokan epekedtek iránta, csak Augustus nem. Tudta Caesarral közös gyermekük is veszélyben van. „Túl sok benne a Caesar” mondta Augustus. Nem tudta megvédeni. Első öngyilkosságát ekkor kísérelte meg, de megakadályozták, hogy leszúrja magát. Házi őrizetbe tették. Mikor megtudta, hogy Rómába akarják vinni rabként, megtervezte saját végső drámáját. Egyetlen egy kérése volt, Antoniusszal közösen temessék el. Elbocsátotta szolgáit, csak fodrásza és egy szolgálónője maradt vele lakosztályában, de őket is kiküldte a kígyó érkezése előtt.  

A halál lassan elhomályosította elmélyét. A kígyó már a kőpadlón tekergett, megtette dolgát. Kleopátrát már várták a túl világon. Előszőr az alvilágon kell túljutnia, szörnyek és kapuőrök között, majd a Kettős Igazság Csarnokához ér, ahol 42 bíró mond felette ítéletet. Végül szívét méretik meg, a jó és a rossz cselekedetek alapján. Ha minden jól megy átjut a nádak mezejére a Föld mennyei változatába. Kleopátra félig meztelen teste élettelenül feküdt az ágyán szolgái csak óvatosan közeledtek felé. Meghagyta nekik mit tegyenek testével, de ők még mindig nem akarták elhinni, hogy ez a gyönyörű és nagyszerű asszony itt hagyta őket. Fényűző életet élt, ha kellett kegyetlen volt, ha úgy kívánta érdeke rendkívül megnyerő tudott lenni. Férfiak képtelenek voltak ellenállni végzetes vonzerőjének. Személyes kisugárzása és rendkívüli intelligenciája párját ritkította. Rossz nyelvek szerint falta a férfiakat, ha megkívánta a lovászfiút is beengedte ágyába. Szolgáló lányok sora tett kedvére, páratlan fényűzése messze vidékeken híres volt. Arról, hogy az a bizonyos 42 bíró hogyan ítélte meg mindezt nem maradt feljegyzés. Kleopátra életével és halálával kapcsolatban egyébként is sok kérdőjel van. Elcsépelt közhely, hogy a történelmet a győztesek írják. Elmondható, hogy Kleopátrának nem volt „jó sajtója”, főleg a római történetírók között. Ők szörnyűségesnek, őrült prostituált királynőnek ábrázolták. Ma már ezeket az állításokat erős kritikával kezelik. Csak úgy, mint halálának körülményeit. Többen kétségbe vonják, hogy kígyómarás okozta a halálát. Ők szerintük egyszerűen mérget ivott. Bárhogy is történt Kleopátra személye nem csak a múltban, de valószínűleg a jövőben is foglalkoztatni fogja az emberek fantáziáját.