Amikor 2007-ben a filmrendező James Cameron (Titanic, Avatar) a szerző Simcha Jacobovicivel együtt a közös dokumentumfilmjüket a „The Tomb”-t bemutatták a média szenzációról beszélt. Ugyanakkor hatalmas felháborodás tört ki. Tudósok és teológusok foglaltak állást a film által képviselt tézissel szemben, miszerint Jézus eredeti sírját találták meg, ami nem a Szent Sír Templomban volt, hanem Jeruzsálem Talpiot városrészében egy 1988-as építkezéskor feltárt temetőhelyen. Valóban itt izraeli régészek kétezer éves emberi csontokat tartalmazó kőládákat találtak. Az egyiken felirat: Yeshua, Maria, Yose, Yehuda, Maramene. Ezek a nevek a kanadai szerző Jacobovici szerint pontosan azonosak a szent család neveivel: Jézus (Yeshua), az anyja Mária, apja József és ifjabb fiútestvére Jehuda, valamint a felesége Mária Magdolna (Maramene). Hasonló vihart váltott ki Jacobivici három évvel később is, amikor is bejelentette a főpap Kajafás sírját találta meg, annak az emberét, aki Jézust elítélte mielőtt Poncius Pilátusnak kiszolgáltatták. A sírból értékes lelet előkerült egy szög, olyan, amit a keresztre feszítéskor használtak. Ezek lennének a bizonyítékok? A rozsdás szög, ami egy olyan tragédiára utal, ami központi szerepet tölt be a legnagyobb világvallás hagyományában? A szarkofág rajta nevekkel, amelyek egyébként abban a korban elég elterjedtek voltak és Jézus környezetében is előfordultak? A spekulatív feltevés miszerint ezek Jézus nyomai lehetnek tudományosan aligha alátámasztható. De arra bizonyíték, hogy Jézus története mind a mai napig foglalkoztatják az embereket.

A titokzatos galileai személye talán több kérdést vett fel, mint a világtörténelem többi szereplője. Legelőször is azt, hogy hol volt 30 éves kora előtt, azt megelőzően, hogy a világot három év alatt megváltoztatta? Az egyház hivatalos tanítása mellet léteznek úgynevezett apokrif (titkos) szövegek. Ezek történelmi tudósítások, helyi hagyományok és további 25 evangélium, amelyek egy része korábbi, mint az egyház által elismertek. Így például Tamás evangéliuma, az egyiptomi evangélium, valamint Mária evangéliuma. Valamennyit Egyiptomban Nag Hammadiban a Nílus nyugati partján nem messze Luxortól egy barlangban találták. A szövegek Jézus életéről írnak, titkos tanításáról, Mária Magdolnához kötődő kapcsolatáról. Északra Nag Hammaditól található a Szentföldön kívüli egyik legnagyobb tiszteletben álló Jézus emlékhely: a nagy kopt kolostor Deir el-Muharrraq. Minden év júniusában ezrek zarándokolnak ide, hogy megkereszteljék gyermeküket. Az ok: Jézus szüleivel együtt itt töltötte gyerek korát. A helyi tradíció egy nőről mesél Sulamith, vagy Salome nevűről, aki a szent családdal itt tartózkodott és néhányan Mária ifjabb leánytestvérének tartják. Ő volt az, aki hajóra szállt és Dél Franciaországba ment Saintes-Maries-Sur Merbe, ahol mai napig nagy tiszteletben tartják. A hagyomány szerint Jézus szüleivel Heródes haragja elöl – mint ahogy Máté evangéliumában leírja – Egyiptomba menekült. A Sinai félszigeten és a Nílus deltán át Kairóig vagy Asszuánig mentek. Dél felé haladva átutaztak Sketi (az aszkéták) sivatagán. A keresztények számára a Szaharának a Nílus nyugatra eső része egy különleges hely. A kereszténység hajnalán sok százan húzódtak ide és alapítottak kolostort. Ők a világtól elzárt helyen akartak élni, amit Jézus átutazásával megszentelt. Al-Homra sivatagi faluban nem régen restaurálták a Bir Maryam - Mária Kútját. Itt a hagyomány szerint Jézus a szomjazó szüleinek forrást fakasztott. És valahol itt történhetett meg a Korán által említett eset, amikor a datolya pálmafák lehajoltak, hogy gyümölcsöt adjanak a szent családnak. Mintegy három és félévet tartózkodott a szent család Egyiptomban majd visszatértek Galileába, ahol Názáretben telepedettek le. Ma Názáret egy 120 ezres város fontos zarándokhely. Akkoriban egy kis szegényes falú volt 200-300 lakóval legalább is a régészek így gondolják az ásatások alapján. Földművelésből éltek ezt árulják el az itt megtalált szerszámok és a teraszok. Jézus apja azonban kézműves volt. El tudta tartani a családját?  De mindenek elött ezen a szegényes vidéken hogyan tudott Jézus spirituálisan és intellektuálisan fejlődni? „És Jézus egyre bölcsebb lett Istennek és az embereknek köszönhetően” – írja Máté a jövendő megváltó ismeretlen gyermekkoráról. Az szinte biztos, hogy Jézus más kortársaihoz hasonlóan olvasni tudott. Evangélisták leírják, hogy bottal jeleket rajzolt a porba. Ez is arra utal, hogy írástudó volt. A szóhasználatából, arra lehet következtetni, hogy az arámi nyelv mellett a görög egyik akkoriban elterjedt dialektusát is beszélte. Hol sajátította el mindezeket? Hol tanult? Jézus nem a szüleinél nőtt fel, áll az úgynevezett gyermekség evangéliumban, amelyet Kru. 160-ben jegyzett le Tamás az izraelita. Az ismeretlen szerző szóbeli közlésekre hagyatkozott. Ezek szerint Jézus a nagyon intelligens, de rebellis fiú volt, akit a szülei egy jeruzsálemi írástudóhoz Zebedushoz adtak tanulni. Egy másik elterjedt teória szerint Jézus gyermekkorát a galliai Sepphoris városában töltötte. Az egykori virágzó településből csak romok maradtak a mai Zippor falu közelében. Sepphoris egy óra gyalogútra volt található Názárettől és híres volt gazdag piacáról, 3000 főt befogadó színházáról, az államigazgatási épületeiről, iskoláiról és jómódú felsőosztályhoz tartozók villáiról. A 10. században Sepphoris építkezési boomot élt meg. Jézus és apja biztos rengeteg munkát kaphatott. Itt rendkívül sok fajta emberrel és gondolattal ismerkedhetett meg Jézus és tanítókat kereshetett fel. Noha az evangélisták nem említik a várost, de sok történész Jézus lehetséges élet helyszínének tartják. E mellett szól, hogy a hagyományok szerint itt éltek Mária szülei Joachim és Anna, tehát Jézus nagyszülei. Egy tehetséges kézműves gyermek Sepphorisban a nagyvilági élet levegőjét szívhatta magába. Ez elég a spirituális fejlődéshez, vagy volt még más is, ami befolyásolta? Az 1950-es és az 1960-as években a Holt tenger nyugati partján Qumran barlangjaiban újabb tekercseket találtak agyag edényekben. Azóta létezik az a teória, miszerint Jézus, hogy a Negev sivatagban csatlakozott az esszénusok szektájához. Sok író közöttük Josephus Flavius, vagy idősebb Plinius megemlíti az aszkéta életmódot folytató közösséget, amelynek olyan kétezer tagja lehetett. Az esszénusok felfogása sok dologban közel állt Jézushoz: a felebaráti szeretet, az Isten királyságának misztikus keresése, az állatáldozatok és a materiális javak elutasítása. Az, hogy Qumran valóban az esszésnusok központja volt és Jézus itt élt még bizonyításra vár. Ugyanis voltak Jézus viselkedésben olyan vonások, amik eltértek az esszénusokétől. Ilyen volt a nőkhöz való viszony. Az esszénusok kerülték a nők társaságát, míg Jézus környezetében számos nő volt. Ha nem az esszénusoknál, akkor hol készült elő Jézus Isten üzenetének hirdetésére?  A brit bestseller szerző Michael Baigent (Az istenkészítő – igazság a Názáreti Jézusról) szerint Egyiptomban. Jézus nem egyszer, hanem többször is járhatott a Nílus menti országban. Pontosabban Alexandriában. Egy hegyen közel a Mareotis tóhoz az ő idejében egy misztikus csoport élt férfiak, nők, gyerekek, akiknek az életmódja nem sokban különbözött az esszésnusokétől. Meditáltak, egyszerűen éltek és elutasították a magántulajdont. A filozófus Alexandria Philon a nevüket is lejegyezte Therapeutae az-az gyógyítók. Sok ismerettel rendelkeztek a gyógyításról főleg a súlyosabb gyógyíthatatlan betegségek terén. Jézus a Therapeutaekel együtt élt és tanult tőlük? Nem lehet kizárni. Több zsidó szerző szerint Jézus a varázslás tudományát az egyiptomiaktól sajátította el. Ez persze negatív propaganda is lehet. Ugyanis a csoda és a csodás gyógyítás a vallásos zsidók számára elfogadhatatlan. Teljesen bizalmatlanok voltak az egyiptomi misztikus iskolákkal és az ők misztikus tudásukkal szemben. Külföldi tartózkodás lenne a válasz Jézus nem publikus éveire? A Korán azt írja, hogy Isten Isa-t (Jézust) egy időre kivonta a zsidók látóköréből. Valóban vannak nyomok, amelyek Egyiptomnál egy sokkal távolabbi országba vezetnek: mégpedig Indiába. Évszázadok óta tartják magukat azok az elképzelések, miszerint a Mester Indiába utazott. Két alkalommal ment a selyemúton a távoli országba. Egyszer fiatalon, még nyilvános szereplése elött. Indiában jogiktól tanulta Theravada buddhizmust. De ide kötötte egy másik esemény is: a háromkirályok születésekor történt látogatása. Ezek szerint a három bölcs buddhista lámák voltak, akik a megjövendölt isteni inkarnációt keresték. Legalább is ezt állítja Edgar Cayce amerikai misztikus, aki az alvó prófétaként vált híressé. Az orosz diplomata Nicolas Notovics 1887-ben a Himaláján tett utazása során Ladakban Hemis kolostorhoz jutott, ahol a szentkönyvekben Isa (Jézus) ott tartózkodásáról olvasott. Későbbi ladaki kutatások nem erősítették meg az orosz utazó állításait. Mégis a rejtély megmaradt. Számos ősi arab szöveg, csakúgy, mint észak indiai helyi hagyományok utalnak arra, hogy egy zsidó mester Isa, Issa, vagy Yus Assaf (Jézus muzulmán neve) elutazott Indiába. Csak Kasmírban több helyen is megemlékezik róla a hagyomány. A legrejtélyesebb az a hely, ahol úgy tartják ott található Jézus sírja. A Kasmír szövetségi államban fekvő Srinagar óvárosában egy kis négyszögletű épületben temették el állítólag zsidó hagyományok szerint. A sír a muszlimok, a hinduk és a buddhisták számára szent hely és egy muszlim család Rozabal irányítása alatt áll. A család tagjai úgy tartják ők Jézus leszármazottjai és ezt egy hosszú idő óta szájhagyomány útján átöröklött tradícióval támasztják alá. Viszont ahhoz nem járultak eddig hozzá, hogy a holttestből DNS mintát vegyenek. 

 Az a feltételezés, hogy Jézus nem halt meg a keresztfán a második században jelent meg. Ebből bontakozott ki az a történet, miszeerint haldoklott, amikor levették a keresztről és Arimateai József gyógyította meg, aki Jézus követője volt és a Therapeutae rendben tanulta az orvoslás mesterségét. Jézus miután felgyógyult utazott Indiába. De ez természetesen csak kitaláció. Ugyan akkoriban egy indiai út nem volt kivitelezhetetlen, sőt a hagyomány szerint Tamás apostol járt ott és a hét keresztény közösséget létre is hozott, de ez nem jelenti azt, hogy Jézus oda ment volna és esetleg haláláig ott élt volna. Arimateai József sem lehetett semmilyen gyógyító szektának a tagja. Tamást a hagyományok szerint 70-ben megölték és állítólagos sírja, mind a mai napig szenthelynek számít Chenna városában.

1920 április 15-én délután a Massachusetts állambeli Braintree városában két biztonsági őr szállította egy cipőgyár pénzét- a dolgozók fizetéseit és a cég dologi költségeit- összesen 15000 dollár értékben. Hirtelen két fegyveres férfi tűnt fel, tüzet nyitottak és a két biztonsági őrt lelőtték. Ezután elrabolták a kézpénzt, amit a kocsijukba tettek és elhajtottak a helyszínről. A megdöbbent szemtanúk vallomásukban elmondták, mind két férfi olasz kinézetű volt és egyikük különös ápolt bajuszt viselt. A helyszínen a rendőrség lövedék hüvelyeket talált, mind később kiderült három különböző márkájú fegyverből származtak: Peters, Remington és Winchester gyártmányú lőfegyverekből. A meneküléshez használt autót később a testesek hátra hagyták és azt egy erdős részen megtalálták a hatóság emberei. A további vizsgálat összefüggést talált egy korábbi bűnesettel, amelyben egy olasz Boda nevű gengszter vett részt. Amikor a rendőrök a házát megrohamozták a keresett bűnöző elmenekült, viszont a helyszínen két fegyverest találtak; a 32 éves Bartolomeo Vanzettit, aki feltűnő bajuszt hordott és a 29 éves Nicolo Saccot. Sacco fegyvere ugyanolyan kaliberű volt, mint, amivel meglőtték a két biztonsági őrt és a zsebében Peters, Remington, és Winchester márkájú töltényeket találtak. A két férfit letartóztatták. Kiderült róluk, hogy egy anarchista csoporthoz tartoznak, amely a társadalmi egyenlőtlenségek megszüntetése érdekében a nyílt erőszak alkalmazásától sem retten vissza.

A bírósági eljárás nagyon megosztotta a közvéleményt. Az ügyészség ragaszkodott ahhoz az álláspontjához, hogy a két férfi bűnös, míg az ügyvédek azt állították a politikai meggyőződésük miatt üldözik őket. Maguk a ballisztikai eredmények is különbözek voltak, aszerint, hogy melyik oldal szakértői készítették. Eredetileg az eljárás abból indult ki, hogy a két biztonsági őrt Sacco .32-es kaliberű fegyverével lőtte le. Fegyverszakértők megállapították, hogy ilyen lőszert már nem gyártanak. Olyan öregek voltak, hogy a Sacco zsebében talált lövedékekhez nem találtak már összehasonlító példányokat. Két egymásutáni lövéspróba összehasonlítása, és ezek egyezése a bűnösség kimondásához elég volt. A két vádlottat halára ítélték. Az ítéletet mégis fel kellett függeszteni, mert megjelent egy önjelölt fegyverszakértő Alexander Hamilton, aki a ballisztikai eredményeket tévesnek ítélte. Egy hat évvel korábbi gyilkossági perben már sikerült Hamiltonnak tudományosan értéktelen bizonyítékok segítségével az esküdteket az orruknál fogva vezetni. Ebben az eljárásban Charle Wait, aki később a Phillip Gravellel az amerikai ballisztikai bűnügyi hivatalt alapította, rámutatott, hogy Hamilton állítása miszerint egy bizonyos fegyver használata okozott korábban egy gyilkosságot, majdnem egy ártatlan ember elítéléséhez vezetett. Sacco és Vanzetti perben ennek ellenére Hamiltonnak sikerült elegendő kétséget ébreszteni, hogy új eljárást indítsanak. 1927 júniusában viszont Goddard a new yorki bűnügyi labor munkatársa bebizonyította, hogy Sacco fegyveréből leadott próbalövés lövedéke megegyezik a gyilkosságnál használtakkal. A vizsgálathoz egy összehasonlító mikroszkópot használt, amely olyan mértékben bizonyító erejű volt, hogy a védelmet is meggyőzte. Saccot és Vanzettit 1927 augusztus 23-án elektromos székben kivégezték.

A legenda miszerint Saccot és Vanzettit olyan bűnért ítélték halálra, amit el sem követtek mai napig él. Pedig 1961-ben újra vizsgálták a bizonyítékokat és megállapították, hogy a két férfi bűnös volt. 1977-ben a massachusettsi kormányzó ennek ellenére ártatlannak ítélte őket. 1983-ban ismét átnézték az ügyet, és megállapították, hogy jogos volt az ítélet, de ez sem győzte meg Sacco és Vanzetti döntő többségében baloldali híveit. A vita még tart….  

A szuperhős Wonder Woman 1941 óta harcol a női jogokért és a békéért. Egy új könyv most leleplezi a képregény figura bizarr keletkezéstörténetét.

 Egy szörnyűséges pillanat: „Gyengének érzem magam!” – vallja be Wonder Woman állandó kísérőjének Stevenek. „Kincsem, végül is csak egy nő vagy.” – feleli a katona. „Szükséged van egy férfira, aki megvéd téged.” Wonder Woman erre így felel: „Kész vagyok arra, hogy engedelmes kis feleséged legyek.” Végül a képregényhős a történetének 1944 őszi kiadásban felébred a rémálomból és újra annak szenteli magát, amihez ért, megmenti a világot a férfiaktól. A feminizmus hozta létre Wonder Womant, írja Jill Lepore a „Wonder Woman titkos története” című új könyvében. A Harvard Egyetem történésze az amerikai feminizmus 150 éves történetét bogozza ki, aminek szerinte egyik szereplője a képregényhősnő volt. A „Titkos történet” az angol nyelvű irodalom jeles példája, amelyben a szerző könnyed stílusban ír a témához kapcsolódó személyekről, eseményekről, anekdotákról, feltételezésekről, összefüggésekről, persze az előtérbe a szuperhős történetét állítva. Wonder Woman az archimédeszi pont, amiből kiindulva mutatja be az amerikai feminizmust az 1848-as a nő választó jogi harcoktól, a szüffrazset mozgalmon és a 1920-as évek feminizmusán keresztül az 1980-as évek Woman’s Liberation Movement megmozdulásokig. A könyv eredetileg 2014-ben jelent meg angolul. A szerző végig veszi a reneszánszát elő vörös melltartót, kék shortot és térdig érő bőrcsizmát viselő szuperhős történetét. Ezt a reneszánszt mi sem mutatja jobban, mint a Wonder Women Gal Gadot színésznő főszereplésével történt filmfeldolgozása. A Wonder Women a képregény világa és a popkultúra határán helyezkedik el. Van neki igazság lasszója, csak úgy, mint lövedékhárító karkötője. A karaktert az amerikai jogász és pszichológus William Moulton Marston találta ki. Wonder Woman az első női főszereplője volt a szuperhősök világának, önállóan megjelenő füzettel. A képregény már 1945-ben elérte az egymilliós olvasó számot. A legrégebbi szuperhősökhöz tartozik az 1938-ban megjelent Superman és az éjszakai igazságosztó Batman mellett. A DC Comics univerzumába tartozott, egy ideig, mint egyetlen nő, aki a férfiak titkárnőjeként dolgozott, hiszen villámgyorsan tudott írni. A róla szóló első kiadás 1941 decemberében volt kapható az újságárusoknál. Wonder Women kitalálója Marston érdekes egyéniség volt, aki a tudomány és a sarlatánság között mozgott. Feltalálta a hazugságvizsgáló tesztet, miközben ő is nagy hazudozó volt, különös vonzalommal a hajszínek iránt.

1941 nyarán hajszínek alapján csoportosította a tesztalanyait a miközben hazugságvizsgálóra kötötte őket. A kétséges értékű kutatásai szerint a szőkék mutatták a legkisebb ellenállást a heves udvarlókkal szemben. Az önbizalom nem hiányzott belőle, bár a legtöbb próbálkozása sikertelen volt. Hollywoodban a  Universal Stúdiónál már nem hazugságvizsgálóval mérte a nézők érzelmi reakcióit, hanem vérnyomásmérővel. Sokan úgy hívták férfi „szerelem mérővel”. Legtöbben sarlatánnak tartották. Marston szerint az élet és a szenvedély négy alapérzésen nyugszik: egyetértés, alávetettség, dominancia és ösztönzés. Ő maga viszont indulatos volt. Hirtelen haragja és őrjöngése hírhedett volt. Marston ugyanakkor a nő jogok harcosának számított, annak ellenére, hogy pin up illusztrációkhoz írt szoft pornó szövegeket férfi magazinok számára. Már 1937-ben azt kívánta, hogy 1000 éven át nők uralkodjanak, eközben pedig szerelmi háromszögben élt. A Wonder Woman történetekben pedig minden részben a hősnőt, vagy megkötözték, vasúti sínhez rögzítették, vagy kényszerzubbonyba zárták. Maston egy levelében azt írta a nő szeretik az alávetettséget és a lekötelezettséget. Furcsa hozzáállás a női jogok harcosától. Wonder Woman legnagyobb ellenfelei mindig férfiak: Dr. Poison, a tiszta méreg, Dr. Psyho és professzor Manly. A beszédes nevű antihős 3000-ben pártot hoz létre, hogy férfi legyen az Egyesült Államok elnöke, de végül Wonder Woman lesz az, első nőként Amerika történetében.