Az Amerikai Egyesült Államok elnökeként az élet mindig nagyon veszélyes. Szinte a munkaköri leírás része, hogy minden sarkon halálos veszély leselkedhet az emberre. A világ leghatalmasabb emberének ugyanis sok ellensége van. Ezt Abraham Lincoln (†56) és John F. Kennedy (†46) is saját bőrén tapasztalta meg. Minden történelemkönyvben külön nagy fejezet szól a kettőjüket ért halálos lövésekről. Szinte már egy kicsit igazságtalan, mert volt egy másik amerikai elnök is, aki hivatali ideje alatt vesztette életét: James A. Garfield! És még ha nem is beszélnek róla annyit, mint híres elnöktársairól, megérdemli, hogy elmeséljék tragikus történetét…

Garfield 1831. november 19-én látta meg a napvilágot Ohio vidéki részén. Szegény körülmények között nőtt fel, édesanyja szigorúan vallásos nevelésben részesítette. Az egyetemen Garfield hamar kis lázadónak bizonyult. Hite ellenére elérte, hogy az olyan tantárgyakat, mint a történelem és a természettudományok, előnyben részesítsék a teológiával szemben. Ezután prédikátorként és matematikatanárként dolgozott – mígnem a polgárháború csatamezői magukhoz nem szólították. Garfield gyorsan dandártábornokká emelkedett. 1863-ban belépett a politikába, és republikánus színekben bekerült a washingtoni képviselőházba, ahol pénzügyi szakértőként szerzett hírnevet. Mindig mellette állt élete nagy szerelme, Lucretia Rudolph, akitől hét gyermeke született. A felesége karrierjében is támogatta őt. Hogy Garfield a politika feltörekvő csillaga lett, azt főként kiváló szónoki tehetségének köszönhette. Az emberek szinte csüngtek a szavain. Aztán 1880-ban jött a nagy meglepetés: pártja a „kis esélyes” Garfieldot teljesen váratlanul elnökjelöltté választotta – és valóban meg is nyerte a választást! 1881. március 4-én elfoglalta hivatalát, mint a világ leghatalmasabb embere.

És Garfieldnak már az első napjától volt egy fanatikus híve: Charles Guiteau. Egy zavart férfi, aki az nem tudta kézben tartani az életét. Jogászként senkinek sem kellett, így főként a nagyapja pénzéből élt. De ez sem tartott örökké. Ezért a politikába vetette magát, hogy végre ott érjen el sikereket. Charles Guiteau meg volt győződve arról, hogy fontos tisztségre hivatott. Amilyen gyakran csak lehetett, beosont a republikánusok New York-i központjába, sőt még beszédet is írt Garfield számára. Javaslatait és ötleteit azonban mindig figyelmen kívül hagyták. Senki sem vette komolyan Guiteau-t. Amikor Garfieldot valóban elnökké választották, az elmebeteg jogász újra és újra megjelent a Fehér Házban, és több levelet is írt neki. Kéretlen tanácsokat osztogatott a világ leghatalmasabb emberének, és teljes pimaszsággal hivatalt követelt magának. Álmaiban Guiteau bécsi nagykövetként akart dolgozni. Ehhez azonban semmiféle képesítése nem volt. Elutasították. És ekkor hirtelen megváltozott a hangulata: Garfield iránti csodálata nyílt gyűlöletté változott! Éjszakánként azon fantáziált, hogyan büntethetné meg az elnököt. Mintha Garfield megérezte volna a veszélyt, egy levelében ezt írta: „Egy merénylet ellen éppolyan kevéssé lehet védekezni, mint egy halálos villámcsapás ellen.” Az elnök valahogy érezhette, hogy fogy az ideje. Végzetes napja, 1881. július 2-a egyre közeledett…

Reggel 9:30-kor James A. Garfield két fiával és James G. Blaine külügyminiszterrel együtt megérkezett a washingtoni pályaudvar csarnokába. Végre meg akarta látogatni beteg feleségét New Jersey-ben. Az asszony még mindig súlyos maláriabetegségének következményeivel küzdött. Az amerikai elnök azonban soha nem érte el úti célját. Hirtelen megjelent mögötte az őrült Charles Guiteau. Később azt állította, hogy „Isten parancsára” cselekedett, amikor előrántotta a fegyverét. Később azonban kiderült, hogy családjában több mentális betegség is előfordult – és Charles néhány évvel korábban megpróbálta baltával meggyilkolni a saját nővérét! Mielőtt Garfield egyáltalán észrevette volna az alattomos támadót, az már lőtt is! Az első lövés csak a karját súrolta, a második viszont teljesen a hátába fúródott! Az elnök összeesett, miközben a merénylő megpróbált elmenekülni. A kijáratnál azonban elfogták.

Az orvosok azonnal Garfieldhoz siettek, és megpróbálták felmérni az állapotát. Pánikjukban azonban végzetes hibákat követtek el. Mosatlan ujjakkal turkáltak a lőtt sebben. A golyót sajnos nem találták meg. Több mint harminc orvos próbálta megmenteni az elnök életét. De hamar világossá vált: a helyzet nem adott sok reményt. Már-már csodának számított, hogy túlélte az éjszakát. Garfield azonban nem adta fel ilyen könnyen. Az amerikai nép minden nap arra várt, hogy az orvosok híreket közöljenek elnökük állapotáról. Miközben Garfield kínok között sorvadt, felmerült a kérdés, ki vegye át az államügyek irányítását. Chester Alan Arthur alelnök eleinte visszautasította ezt. Garfieldnak tehát mindenképpen talpra kellett állnia. A Fehér Házba vitték Alexander Graham Bellt, a telefon feltalálóját is. Egy fémdetektor segítségével próbálta megtalálni a Garfield hátában lévő golyót – sikertelenül. Az orvosok tovább kutattak piszkos eszközeikkel. Emiatt baktériumok kerültek a sebbe, ami fertőzésekhez, tályogokhoz és vérmérgezéshez vezetett. A láz csillapítására még a légkondicionáló egyik korai elődjét is megépítették, de végül semmi sem segített. Garfield 1881. szeptember 19-én, 49 éves korában meghalt. Ezzel Chester Alan Arthur automatikusan az Egyesült Államok következő elnöke lett. A merénylő Charles Guiteau-ra pedig néhány hónappal később a hóhér várt.