Nem csak Hollywoodban születnek horror történetek. Hanem ennél meglepőbb helyeken is. Például,egy amerikai légi bázison a hidegháború idején, Németország nyugati felében.
1988 ősze. Hideg és ködös az időjárás az amerikai légierő nyugat németországi Hahn nevű kis falutól 2 kilométerre található bázisán. Éppen, hogy látszik a telehold. A katonai bázis az amerikai légierő 50. vadászezredének adott otthont. A hidegháború vége felé 13 ezer katona szolgált itt, akik három F-16-os vadászszázadot szolgáltak ki. Sűrű sötét volt az éjszaka, amikor pár a bázison szolgáló őr katona Morbach irányába elindult. Útközben egy kis szentély mellett kellett elhaladniuk, amelyet Szűz Máriának szenteltek. A belsejében általában gyertyák égtek. De ezen a napon valaki, vagy valami eloltotta a gyertyákat. A katonák nem foglalkoztak a szokatlan dologgal, hanem tovább mentek. Hírtelen a légi bázis lőszeraktára felől erős hangú sziréna szólalt meg. A raktárt körülvevő biztonsági rendszer jelzett be. Az őrjárat azonnal visszafordult és amikor elérték a riasztás helyét meghűlt a vér az ereikben. Döbbenetükre hatalmas kutyaszerű alakot láttak, ami két lábon állt. A furcsa lény minden megerőltetés nélkül átugorta a három méter magas biztonsági kerítést. Az egyik katona rászólt a furcsa lényre: „Megállni! Ön az amerikai hadsereg egy tiltott területe felé halad. Ha nem áll meg jogomban áll fegyvert használni!” A lény egy pillanatra megállt, és hirtelen visszafordult. Nyugtalanság vett erőt a katonákon. A követni akarták a lény, de a velük lévő őrkutyák vonyítva a félelemtől gazdáik mögé húzódtak. A lény eltűnt az erdőben és végül a katonák sem adtak le egyetlen lövést sem. Rövidesen egy asszony sikolyát vélték hallani, majd néma csönd. A bázisra félelmetes sötétség telepedett. A katonák rettegve mesélték el a történetüket, de semmivel nem tudták bizonyítani a velük történteket, hacsak azzal nem, hogy a környéken régóta beszéltek egy esetről, amely 1812-ig, a napóleoni háborúig nyúlt vissza. Ez a morbachi farkasember legendája.
A legenda szerint Napóleon sikertelen oroszországi hadjárata után a megvert francia hadsereg éppen hazafelé tartott. A franciák Johannes Babtist Schwytzer nevű katonája dezertált a seregből. Szökött katonákból álló bandájával a németországi Wittich mellet egy tanyára csaptak le, hogy élelmiszert szerezzenek maguknak. A fosztogatás közben a gazda és a fia rajtakapta őket és ezért Schwytzer megölte őket. Mindennek szemtanúja volt a gazda felesége, aki a gyilkos Schwytzert elátkozta, mielőtt az összetörte volna a koponyáját. Az átok úgy szólt, hogy minden teliholdkor Schwytzer változzon át farkasemberré. Idővel a megölt nő átka egyre erősebb lett. Schwytzer tovább fosztogatott és gyilkolt, miközben farkasemberré alakult át minden telihold idején. Rémuralma annyira aggasztotta a helyieket, hogy elhatározták felkutatják rejtekhelyét és megölik. Fel is kutatták táborát, ahol lecsaptak rá és embereire. De Schwytzer megszökött, így az üldözése tovább folyt, mígnem Morbach városában sarokba szorították és megölték. Az út mellett temették el, és hogy ne éledhessen újjá, Szűz Máriának egy szentélyt építettek, amelyben mindig égnie kellett a gyertyáknak. Erre azért volt szükség, mert a legenda úgy tartotta, ha kialszanak a gyertyák, visszatér a szörny.
Farkasember a 20. században, aminek több mint száz évvel el kellett volna pusztulnia? Hihetetlen! Pedig ez a történet nagyon népszerű volt az amerikai katonai személyzet körében, akik Németországban állomásoztak. Ennek a történetnek van néhány változata, némelyik több-kevesebb részlettel, vagy néhány apró változtatással. Az egyikben például szétmarcangolt szarvasok is szerepelnek, amelyekre az őrkatonák bukkantak rá. Nyilván a farkasember áldozatai. A történet ott kezd gyanús lenni, hogy nincs hivatalos nyoma. Se egy jegyzőkönyv se egy jelentés. Vannak ellenben visszaemlékezők. Dee L. Ashliman amerikai legendakutatót megdöbbentette, amikor a történetet 1997-ben e-mailen egy ismeretlen forrás eljutatta neki, amit rögtön megosztott. Erre válaszolt a szintén névtelenséget kérő levélíró:
„1986 májusa és 1989 augusztusa között a németországi Hahn légibázison állomásoztam biztonsági rendőrként, és az én csoportom volt szemtanúja a morbachi vérfarkasnak. Aki elmesélte neked a szörnyről szóló történetet, amelyet feltettél a webhelyedre, nagyon pontos információi voltak. A lény, akit láttunk, határozottan állat volt, és határozottan kutya- vagy farkasszerű. Körülbelül hét-nyolc láb magas volt, és három hosszú ugrás után átugrott egy tizenkét láb magas biztonsági kerítésen.”
Németországban egyébként nagy hagyománya van a vérfarkasoknak és a boszorkányoknak egyaránt. Valójában a kora újkorban az Európán végigsöprő boszorkányperek során Németország egyes részein gyakoribb volt, hogy valakit vérfarkasként, mint boszorkányság vádjával állították bíróság elé. Az emberek gyakran használtak vérfarkasokat a sorozatgyilkosok és más szörnyű bűncselekmények, például a nemi erőszak megmagyarázására. De a távolabbi múltban is találkozhatunk vérfarkasokkal. Például a Gilgames eposzban, vagy Hérodotosznál. Bár ő megjegyezte: „Én személy szerint nem hiszek ebben a történetben, de továbbra is állítják, és esküsznek rá, hogy ez az igazság.” De Plinius a római történetíró is szkeptikus volt: Erősen elítéljük valótlanságként azokat a történeteket, amelyekben az emberek farkasokká változnak, majd visszatérnek eredeti formájukhoz.” És a Morbach szörnyeteg?
Valószínűleg amerikai találmány, ami egy már rég elfeledett – ha egyáltalán létező – legendára épül. A morbachiak a legendáról, kevesebbet hallottak, mint az amerikaiak. És akkor még nem beszéltünk az 1988-as esetről. Matthias Burgard néprajzos ezzel magyarázza az esetet: „A sötét éjszakában a békés, távoli Hunsrück régió veszélyes világgá változik. Az amerikai katonák, akik járőröznek, elhagyják közösségüket, és olyan területen kötnek ki, ahol védtelenek. Amikor süt a hold, pára száll fel a földről és fütyül a szél, félelmetes táj tárul elénk. A katonák előtt egy ismeretlen terület húzódik, távol otthontól. A szeles erdők hátborzongató zajai zavarják meg az egyébként kísérteties csendet az elhagyatott területen. A távolból kutyaugatás hallatszik, vagy farkas volt? Úgy tűnik, a tájat már nem az emberek uralják.” Az amerikai katonák ebben a kísérteties világban egymást ilyezgetik emberi szörnyekről szóló történetekkel. A „morbachi szörny" legendája arra szolgált, hogy a katona megszabaduljon az unalomtól, a stressztől és a feszültségtől. Néha nem kell sok egy félelmetes legenda születéséhez.
