1209 július 22-én a keresztes háborúk története egy újabb véres fejezettel bővült. Több ezer fegyveres gyülekezett a lázadó város falainál. A támadók csak több napos ostrom után szánták rá magukat a végső rohamra. Az első ostromlók, akiknek sikerült létrákkal a vár falain belülre kerülni nyitották ki a városkaput. Pokoli kiáltások közepette nyomultak be a lovagok és a gyalogosok az ostromlott városba és kezdtek mészárlásba és fosztogatásba. A vérfürdőnek megközelítően húszezren estek áldozatul. Az áldozatok nem voltak muszlimok és a város sem a Szentföldön volt, ahol akkoriban a keresztesek harcoltak. A helyet, ahol az ostrom lezajlott Béziersnek hívták és Franciaország déli részén feküdt. 1209-ben a város lakói csapdába kerültek azzal, hogy közöttük pár száz úgynevezett kathar is élt. A katharok a kereszténység egy irányzatához tartoztak, amelyet a hivatalos egyház téves tanai miatt megbélyegzett és eretneknek tartott. Mivel az ostromlók a katolikusokat a katharoktól nem tudták megkülönböztetni az egyik vezérük a pápai legátus Arnold Amaury kiadta a parancsot: „Öljetek meg mindenkit, az Isten kiválasztja majd sajátjait!” A katharok a vérengzést látva megerősödtek hitükben, hogy a világot nem Isten, hanem a sátán teremtette. Ők az Ószövetséget elvetették és Jézust sem Isten fiának, hanem egy prófétának tartották. Alaptanításuk gnosztikus eredetű dualizmus, amely szerint a láthatatlan égi világot Isten, míg a látható anyagi világot Lucifer teremtette. A katharok megvetették az anyagi világot. Ezért tartózkodtak a vagyonszerzéstől, a földi élvezetektől és a házasságtól. Szerintük minden új gyermekkel egy materiális világba zárt lény jön világra. A materiális világot pedig a sátán uralja. Különböző kasztjaik voltak. A legmagasabb szinten a tökéletesek (perfektek) álltak, akik igyekeztek kizárni életükből a materiális világot. Szigorú aszkézisben éltek, és haláluk után biztos helyük volt a mennyországban. De nem mindenki vállalta ezt az életet. A többség hívő volt, akik azt vállalták, hogy közvetlen haláluk előtt perfekté válnak. A tanításuk szerint Jézus nem lehetett ember, csak látszólagos teste volt. A katharoknak a 13. században voltak püspökeik, iskoláik, sőt zsinatot is tartottak. A nézeteik elég liberálisan hangzottak. A nőket egyenlőnek tartották a férfiakkal. A dualista vallási tanok a Közel Keletről a Balkánon át jutottak valószínűleg Itáliába és innen dél Franciaországba.   A mozgalmuk a 12. század elején terjedt el Európában. Mert az egyik központjuk a Toulouse grófságban található Albi városában volt albigenseknek is nevezték őket. Sem drasztikus intézkedések, sem katolikus missziók (megtérítésükre hozták létre a domonkos rendet) nem tudták a hitük terjedésének útját állni. III. Ince pápa ezért 1208 március 10-én keresztes hadjáratot hirdetett ellenük. Több hónapos előkészületek után 1209 tavaszán Lyon városában gyülekeztek a keresztes hadak. Lovagok Franciaországból, Németországból és Ausztriából jöttek a pápa hívószavára. A feladatuk Toulouse grófságban az eretnekeket felkutatni és megsemmisíteni. A baj az volt, hogy a katolikusok békében éltek kathar szomszédikkal. Ugyan Rajmund Toulouse grófja a francia király vazallusa volt mégis nagy önállósággal rendelkezett. Ahol dél Franciaországban a kathar mozgalom elterjedt az a vidék erős önálló identitással rendelkezett. Nagyon erős volt a függetlenségre való törekvés a saját szabadságjogokhoz való ragaszkodás. Ezért a katharok mozgalmához nemesek is csatlakoztak. Az albigensek elleni keresztes háború rendkívül brutálisan zajlott le. Simon de Monfort vezette a hadakat. A győzelem kivívásért minden eszközt bevetett. 1210 áprilisában meghódította Bram városát és a foglyok orrát és felsőajkát lemetszették és ráadásul még meg is vakították őket. Csak egy embernek hagyták meg a szeme világát, aki a szerencsétleneket a szomszédos városba vezette, oda ahol korábban a menekülő katharoknak védelmet adtak. Ez félreérthetetlen üzenet volt. Júliusban a keresztes hadak elfoglalták Minerve városát. A bűnbocsánatot kérő katharoknak megbocsátottak volna. Hárman éltek a lehetőséggel a többi 140- et a városfal előtt élve megégették. Ezt a tömeges máglyahalált még jó pár követte. A büntető hadjárat kisebb, nagyobb megszakításokkal még évekig tartottak. A végén IX. Lajos francia király békét kötött VII. Rajmund Toulouse grófjával. A háború véget ért, de az inkvizíció folytatta a munkáját olyan hatásosan, hogy a 14. századra a katharoknak semmi nyoma nem maradt. Manapság az összeesküvés elméletek hívei kapcsolatot látnak a katharok a szent Grál, a templomosok és a szabadkőművesek között.