Jöttek új és régi rozsdás autókkal. Ezrek, sőt tízezrek özönlöttek feltartóztathatatlanul sokan gyalog is. A Woodstock című dalban ez áll: „Találkoztam Isten gyermekével, aki az út mentén gyalogolt. Amikor azt kérdeztem tőle hova megy, azt felelte a Yasgur farmra. Ott verek sátrat és megpróbálom a lelkemet felszabadítani.” Igen ez volt Woodstock szelleme. A földműves Max Yasgur bérbe adta a földjét, hogy az évszázad fesztiválját rendezzék meg rajta. Tömegek özönlöttek 1969 augusztus 15-én a New York állambeli Bethelbe, fiatalok, keresők, és szerelmesek. „Mindenhol hippik!” – jegyezte meg aggódva egy helybeli. Ugyanakkor a környékbeliek voltak a legjobban meglepve, milyen békések és tisztességesek a rendezvényre látogatók. Egy barkácsolt táblán ez volt olvasható: „Ne zavard a teheneket, hagyd őket nyugodtan kérődzni!” A békesség volt a vágya a tömegnek, amely elözönlötte a farmot.

Amikor megkezdődtek a koncertek hasis felhő borította be az izzadó testeket. Sajnos rövidesen sötét fellegek jelentek meg az égbolton és éjfél felé a vihar hangjai nyomták el Rawi Shankar misztikus dallamait. A Yasgur farm rövidesen a tocsogott a sárban. A fesztivál egy szórakoztató katasztrófává kezdett válni. WC? Elenyésző számú a tömeg méretéhez képest. Szálláshely? Indiánsátrak a szénaboglyák között. Ennek ellenére a jó kedvet az égzengés sem tudta tönkre tenni. A fellépők a kor neves előadói. Aki számított, mind itt volt. Legalábbis majdnem mind. Joan Baez, Joe Cocker, Janis Joplin, Santana, Jimi Hendrix… Pete Townshend  a „The Who” frontembere gitárjával kergette el Abbie Hoffman békeaktivistát, majd a hangszert apró darabokra törte a színpadon a show részeként. Woodstock örült volt és példanélküli. Voltak olyanok is  akinek a rendezvény egy rosszul sikerült kábítószeres utazás lett. De a legtöbbeknek út a fény felé. Három nap éneklés, tánc és szerelem. Az ifjúság örök álma, az ártatlanság kora. Augusztus 18-án aztán véget ért a koncert és ami utána maradt: rendkívül sok szemét és sártenger. De az emléket mindenki magával vitte. A szöveg elején említett dalnak egyébként van egy refrénje: „Csillagpor vagyunk aranyból, és egyszer vissza kell térnünk a kertbe!” – ami alatt az édenkertet értették. Azt helyet, ami 1969 augusztus 15 és 18 között Yasgur farm volt, Bethelben,  New York államban.

A hullát szétterjesztett karokkal találták meg. A kezei mintha a sziklába kapaszkodtak volna, hogy így óvja meg magát a zuhanástól. Ilyen helyzetben találta meg George Malloryt a keresőcsapat 1999-ben, 8150 méter magasságban a Mount Everesten 75 évvel a halála után. A nagy hideg miatt szinte mumifikálódott testének megtalálása szenzációnak számított és újra nyitott egy régi vitát: Mi történt valójában 1924 június 8-án Malloryval és Andrew Irvine nevű társával? Ők voltak az első hegymászók, akik meghódították a Mount Everest és nem Edmond Hillary és Tenzing Norgay 1953-ban?

Visszatekintés: 1924 június 8-án reggel Mallory és Irvine útra kelt. Még a brit geológus Noel Odell látta őket mászás közben eltűnni a ködben. Ez volt az utolsó alkalom, hogy a hegymászókat élve látták. És itt kezdődnek a spekulációk. Vajon elérték a csúcsot? Egy kis kamera, mely Mallory és Irvine magával vitt, megadhatná a választ. Ha ebben találnának fotót, amely a két hegymászót a csúcson ábrázolja, meglenne a bizonyíték. Amikor 1999-ben Mallory holtestét megtalálták úgy tűnt a kamera sincs olyan messze! A keresőcsapat a holtest közelében talált egy hószemüveget, egy zsebkést, magasság mérőt, karórát, de a kamerát nem!  Ugyanakkor Mallory feleségének fotója, amit a hegymászó a csúcson akart hagyni szintén hiányzott. Mégis csak sikerült feljutni a hegy tetejére? Nem tudjuk. Csak egy biztos: a bizonyíték valahol ott található a Mount Everesten az örök hó birodalmában.

Virágos képekkel kezdődött minden. Csodaszépen giccsesek voltak a játékkártyák, amit csak Hanafudanak hívtak és a japán Fusajiro Yamauchi gyártotta 1889-től Kyotóban. A terméket az egész világon forgalmazták. 1933-ban bukkant fel először a Nintendo név a cég megnevezésében. 1959 után pedig a vállalat célcsoportja a gyerekek lettek. 1961-tól kezdtek játékokat gyártani. Ebben az időben csatlakozott a céghez Gunpei Yokoi elektromérnök, akit a főnökei 1970-ben bízták meg, hogy a karácsonyi időszakra tervezzen egy játékot. „Milyen legyen?”- kérdezte Yokoi, „Valami, ami nagyot szó!” – volt a válasz. Az eredmény az ultra kéz játék volt, ami a Nintendo első milliós nagyságrendben eladott játéka lett. Yokoi nagy időszaka akkor kezdődött, amikor a cég a szórakoztató eliektronika felé fordult. Neki köszönhetünk számos népszerű játékot, például a Donkey Kongot, és a Mario Brost.  A legnagyobb kasszasiker 1989-ben került a piacra a Gameboy! Ez egy könnyen kézben tartható hordozható játékkonzol volt. A zseniális megoldása a kereszt alakú irányító gomb, amit minden játékkonzol átvett. 1996-ban Yokoi saját céget alapított. De ekkor a sors lecsapott rá. Amikor egy könnyebb karambol után autójából kiszállt, hogy megnézze a kárt halálra gázolta egy másik jármű. De az általa tervezett játékok tovább élnek. Csak a Gameboyból 200 milliót adtak el eddig.

A játékok mellett a gyerekek kedvencei az édességek. Ez közül az egyik legnépszerűbb a gumimaci cukorkák. De kitalálta és mikor ezt az édességet? A 19 század végén népszerű szakma volt a bonbonkészítő. Hans Riegel ezt a szakmát tanulta ki mielőtt saját céget alapított. A vállalat neve Hans Riegel, Bonn volt, aminek a rövidítése Ha-Ri-Bo volt a cégnévben szereplő szavak két-két kezdőbetűje után, és amit egybeírtak és így született a Haribo márkanév. A cég egy hátsó udvarban kezdett működni 1920-ban egy zsák cukorral – mesélte később Riegel. De honnan jöttek a medvék? Az éves vásárokon szereplő táncos medvék inspirálták a készítőt, aki direkt a gyerekek szívét akarta meghódítani termékével. Két gumimacit adtak egy pfennigért és 1925 után már medvecukrot is árult a cég. 1945 után egy darabig a cégnek is rosszul ment, az alapító meghalt és a céget fia vette át. Bonbonkészítő mesterből ma már kevés van, de a gumimacik tovább hódítanak. A Haribo több mint 200 fajta édességet gyárt, többek között vegetáriánus, vagy csökkentett cukor tartalmú termékeket.        

Erődítmény? Vadászkastély? Kincstár? A Castel del Monte Dél Itáliában egy 500 méteres magaslaton fekszik. Az alakjának sem előzménye, sem követője nincs a világtörténelemben. Nyolcszögletű alaprajzú épületet nyolc nyolcszögletű torony díszíti. Minden emelete nyolc trapézformájú teremből áll, nyolc külső ablakkal. A központjában nyolcszögletű belső udvar található, amelyen egykor nyolcszögletű kút állt. A vár világosszürke épülete messze a távolból látszik, kiemelkedve a tájból, mint egy káprázat. A várat II. Frigyes (1194- 1250) német-római császár építette valószínűleg 1240-ben. Az épületnek sok olyan jellegzetessége hiányzik, amely jellemezte a korabeli hasonló erődítményeket. Nem rendelkezik sem várárokkal sem felvonóhíddal. 26 méteres tornyainak nincsenek véderősítései. De vadászkastélynak sem felel meg, mert nincsenek istállók a lovaknak, raktárak, sem konyha. Ellenbe feltűnően sok vizesblokk található az épületben, ami nem volt jellemző saját korára. A történészek felhívják a figyelmet arra, hogy bonyolult csőrendszerrel rendelkezik a víz elvezetéséhez. Egyes tornyokban wc, mosdó, külön terem feltételezhetően fürdőkádnak, sőt öltöző kabin is található! Korabeli leírásokban olvasható, hogy az épület termeit mozaik kockák, kerámiák és falfestmények díszítették. Sokan felteszik a kérdést, a Castel del Monte egy középkori wellness vár volt? Nem tudjuk, mint ahogy azt sem milyen szerepet szántak a nyolcas számnak. Egyesek azt mondják, hogy az ég és a föld kapcsolatát jelképezi, mások pedig arra gondolnak, hogy a császári hatalomra utal. Ugyanis a császári korona is nyolcszögletű.   

 Mi a kapcsolat a kolbászbőr és a tartós tej doboza között? Több mint gondolnánk! Egy ifjú svéd férfi, Ruben Rausing 1918-ban az Egyesült Államokba költözött. Az amerikaiak ekkor már az élelmiszerek többségét csomagolva árulták, amit az európaiakról ekkor még nem lehetett elmondani. Amikor 1929-ben Rausing hazatért alapított egy élelmiszercsomagoló céget. Csak a tej praktikus és főleg higiénikus csomagolásához hiányzott egy jó ötlet. Ekkoriban a tejet kannákból árulták, vagy üvegekben. Ez ugye nem volt annyira higiénikus. Rausing éveken át gondolkodott a megoldáson, míg felesége Elisabeth 1943-ban fel nem hívta a figyelmét a légmentesen záródó kolbászbőrre. Rausing elgondolkozott a javaslaton és üzlettársával Erik Wallenberggel kifejlesztettek egy tetraédert, egy négy háromszög oldalú dobozt, aminek a belsejét műanyaggal vonták be. Ennek köszönhetően a benne lévő folyadékot a fénytől és az levegőtől elszigetelték, ami így hosszabban friss maradt. A neve Tetra Pak lett, és 1952-es piacra dobása nagy siker volt. Csak halkan jegyezzük meg, minket a szocialista Magyarországon ilyen kapitalista trükkök nem tudtak meghatni. A kilencvenes évekig zacskóban árultuk a tejet, ami így minden volt csak praktikus és higiénikus nem!