Az elveszett írások vadásza

pic1_15.JPG

50 000 elrejtett kézirat a tanúja a selyemúton lezajlott kulturális kölcsönhatásnak. Ezek között fedezte fel Stein Aurél a legrégebben datált nyomtatott könyvet.

 Szélvihar korbácsolta fel az út porát, amikor 1907 márciusában a régész Stein Aurél 45 emberből, 21 tevéből és 30 szamárból álló karavánja Dunhuang oázis városába megérkezett. A magyar születésű tudós éppen második közép ázsiai útján járt. Pont három évvel korábban lett brit állampolgár, aki Indiában dolgozott a British Múzeumnak és kutatásokat végzett a korona szolgálatában. A Brit Birodalom versenyben a németekkel és a franciákkal Közép Ázsia régészeti kincseit akarta megszerezni. Stein mindennek előtt egyet akart, letűnt civilizációk emlékeit napvilágra hozni és a titkaikat megfejteni. A felfedező 1862-ben zsidó családban született Budapesten, de evangélikusnak keresztelték. Indológusként dolgozott és a régi buddhista írások utáni kutatása vitte a selyemútra. De amit Dunhungban talált, minden képzeletét felülmúlta. A Gansu provinciában fekvő oázis a selyemút csomópontja volt egykor, de erre az időre már elvesztette jelentőségét. Talán ezért nem érdeklődött senki azon lelet iránt, amit 1900-ban Wang Yuanlu szerzetes jelentett a hatóságoknak. Éppen cigarettázott, amikor a füst egy a sziklafalon levő nyílásban eltűnt, így fedezett fel a Dunhuang közelében fekvő Mogao barlangban egy termet, amelyben mintegy 40 kubikméter kézirat feküdt a plafonig kitöltve a teret.  Az iratok 900 éve voltak. Mivel a hatóságok nem csináltak semmit, Wang Yuanlu lett jobb híján a tekercsek őrzője.

pic1a_1.JPG

Stein Aurélt a Mogao barlangokról szóló elbeszélések vezették ide. „Összehasonlíthatatlanoknak” hívták kínaiul azokat a barlangokat, amelyeket a 4. és a 14. század között a magas homokkő falba vájtak. Gyönyörű falfestményeket és 2000 Buddha szobrot rejt Közép Ázsia ezen sziklatemploma. Stein azonban elsősorban nyelvész volt és rögtön hevesebben kezdett vernie a szíve, amikor Wang Yuanlu megmutatta neki a barlangját. Több mint 50 000 írástekercs kötegbe kötve feküdt egymásra rakva. Micsoda ismeretanyag! Ezt meg kell menteni! Viszont Wang Yuanlu nem volt meggyőződve róla, hogy az idegen lenne a megfelelő személy mindehhez. Több heti tárgyalás után Stein megtalálta a megfelelő hangot. Xuanzang, annak a szerzetesnek a szelleme, amely a selyemúton Kínába hozta a buddhista szent írásokat biztosan azt akarná, hogy Dunhuang könyvtárát a tudomány templomába vigyék.  Stein ezt valószínűleg komolyan is gondolta. 13 000 tekercset, amelyeket Wang Yuanlu bízott rá, átadta a British Múzeumnak. A 17-es számú barlangból származó tekercsek jól példázták az a kulturális cserefolyamatot, amely a selyemutat jellemezte a 4. és a 11. század között. Voltak ezek között, kínai, szanszkrit, tibeti, ujgur, sőt héber nyelvű szövegek csak úgy, mint buddhista szútrák manicheus, nesztoriánus, zoroasztriánus szent szövegek, adminisztratív dokumentumok, almanachok másolata, csillagászati atlaszok, türk nyelvű bölcsességek, héber imák. Miért voltak ezek egy csomókba összekötve máig tisztázatlan.

pic2_12.JPG

Stein Aurél azt hitte, hogy szakrális iratokra bukkant. A legnagyobb konkurense a francia sinológus Paul Pelliot, aki pár hónappal később érkezett Dunhuangba és Steinnel szemben el is tudta olvasni az írásokat azt feltételezte, hogy a hódítók és szentségtörők elől rejtették az iratokat a barlangba. Ha ez így volt, 900 évig működött. Viszont 1930-ra az egész barlangot kiürítették és a barlang tartalma a világban szétszóródott. Kínában viszonylag kevés maradt belőle. Csak a 21. században történik kísérlet a Dunhuang könyvár ismételt egyesítésére, digitálisan. A Nemzeközi Dunhuang Projekt célja az írások digitalizálása és közzététele. Stein legnagyobb felfedezése már digitalizásra került. A világ legrégebbre datált nyomtatott könyve. Az 5,30 méter hosszú pergament Buddha 6000 szavát tartalmazza: a  „Gyémánthasító bölcsességek, amelyek minden illúziót szétrombolnak”.