A pápa lánya

Lucrezia Borgia

borgia-family-sins.jpg

Lucrezia Borgia a legkétesebb figura a botrányokkal teli Borgia család tagjai között. Míg egyesek az apja szerencsétlen marionett bábjának tartják, addig mások szerint korának legkicsapongóbb személye volt. De tényleg rászolgált-e a rossz hírére, vagy karakter gyilkosság áldozata lett?

Sokak szerint Lucrezia Borgia jelleméről a legtöbbet Bartolomeo Veneto képe árulja el. A szabadon hagyott kebel nem egy buja csábítóról mesél? A képen látható nő tekintete nem egy rafinált intrikusra utal? Az ártatlan virág a kezében csak félrevezetés. Inkább illenék a helyébe méregfiola. Lucrezia Borgia mind a mai napig a reneszánsz kor végzett asszonyának számít, ahogy Veneto képén is látható. A dologgal csak egy baj van: a portré nagy valószínűséggel nem Lucrezia Borgiát ábrázolja, hanem egy római kurtizánt, akit a festő Flóra istennőként örökített meg. Tehát az a több évszázada élő elképzelés miszerint az arckép Lucrezia Borgiát ábrázolná feltehetően hamis. A történelmi tények is egy másfajta képet mutatnak, mint az irodalmárok és néhány történetíró felvázolt, amely szerint Lucrezia egy igazi szörny volt.

bartolomeo_veneto_001.jpg

 Lucrezia 1480 április 18-án jött világra a későbbi VI. Sándor pápa és szeretője Vanozza Cattanei harmadik gyerekeként. A büszke apa teljesen el volt bűvölve a kislányától, akinek a legjobb neveltetést biztosította. Lucrezia több idegen nyelven beszélt, közöttük katalánul, spanyolul és franciául. Szinte az össze jelentősebb kortárs irodalmi művet olvasta, jártas volt a művészetekben és részt vett a társasági életben. Az, hogy különleges szépség lett volna, csak feltételezés. Egy kortárs a következő képen írta le a kinézetét: az arca inkább hosszúkás, az orra szépen ívelt, aranyszínű a haja, a szeme színében nincs semmi különleges, a szája meglehetősen nagy, a fogai fehérek, a nyaka hosszú és szép, a keble nem különösen említésre méltó formájú. Mindig vidám és mosolygós. A felhőtlen mosoly viszont hamar eltűnt az arcáról. A pápa ugyan szerette a lányát, de elsősorban a hatalom politikai játékaiban használta fel. Ez mindenek előtt azt jelentette, hogy a lehető leghamarabb kiházasítsa. Az első férje a 13 éves Lucreziának a milánói Giovanni Sforza volt. Egyrészt a családja támogatta Rodrigo Borgiát a pápaválasztáson, másrészt a pápaság ellenséges viszonyban volt Milánóval és Nápollyal. Erről a házasságról, amely jól jött a Milánóhoz való közeledéshez, kevés az információ. Talán azért, mert Sforza kevés örömét lelte fiatalkorú hitvesében, vagy egyszerűen hidegen hagyta. Valójában a házaspár külön élt. Sforza az otthonában Pesaroban, Lucrezia pedig Rómában. Giovanni, amikor ritkán feltűnt a Tiberis partján barátságos és megértő volt hitvesével. Viszont a pápai politikában fordulat állt be és megegyezést keresett Nápoly városával. A milánói vejétől a pápa ezért szabadulni akart. VI. Sándor egy nem túl elegáns megoldást talált. Azt állította, hogy a férj impotenciája miatt a házasságot nem hálták el, ezért érvénytelen. Giovannit vérig sértette a feltételezés, de nem hallgatott nagybátyára, miszerint nyilvánosan cáfolja az állítást. Miután Lucrezia eskü alatt vallotta, hogy nem volt testi érintkezés közöttük Giovanni aláírta a válási papírokat 1497 december 20-án. Ezután a szégyenbe hozott exférj a saját módján állt bosszút, olyan dolgokat terjesztett, amelyek évszázadokig ráragadtak a Borgiákra: miszerint Lucreziának viszonya volt fivérével Cesareal és magával a pápával. A gyanút erősítette, hogy a pápai udvarban, ebben az időben egy gyermek jött a világra. Ebben az esetben inkább arról volt szó, hogy VI. Sándor egy szeretőjének a gyermeke született meg. De ez a szerető nem Lucrezia volt!

lucrezia_web.jpg

Bárhogy is estek meg a dolgok Lucreziának új férjet kellett találnia. Nápollyal való kiegyezés érdekében, amely korábban a pápaság ellensége volt, Lucrezia Borgia férjhez ment a nápolyi király törvénytelen fiához Aragónai Alfonzhoz. Ez a házasság már szerencsésebb csillagzat alatt született. Az 1498-ban megkötött frigyben a fiatalok jobban illettek egymáshoz. 1499 november elsején megszületett fiúk Rodrigó. De ez a házasság sem lett hosszú életű, méghozzá Lucrezia fivére Ceasare miatt. Őt ugyanis Nápolyban kikosarazták, amiért a pápa fia Alfonzra haragudott meg. Alfonzot 1500 július 15-én este az utcán megtámadták és súlyosan megsebesítették. Nagy nehezen tudott csak elmenekülni. De amikor a sebei még nem gyógyultak meg újra rátámadtak és megfojtották. Lucrezia vigasztalhatatlan volt, de nem hitte el soha, hogy fivére állt férje meggyilkolása mögött. A fivéréhez való viszonya szoros és töretlen maradt. A pápa Alfonz halála után új férjet keresett a lányának, amely a merénylet árnyékában ne volt könnyű. Több lehetséges jelölt az életét védve inkább visszalépett. Sándornak nem maradt más választása, mint lányát jelentős hozománnyal ellátni. Ezúttal Ferrara felé fordult, amelyet az Este hercegi család irányított. Csakhogy Ercole herceg viszolygott attól, hogy fiát, Alfonsot egy kétes származású leányhoz adja. Ezért egy követet küldött Rómába, hogy Lucrezia botrányairól adatokat gyűjtsön. Ezzel szemben olyan jelentést kapott, hogy a lány „nagyon okos, szeretetre méltó, jó természetű. ..minden dologban elegancia jellemzi, szerény és erkölcsös.” Így létre jött a frigy. Röviddel az 1501-es római házasságkötés után Lucrezia Ferrarába költözött, messze a családi kötöttségektől. A következő években nyolc gyereket hozott a világra, közöttük a trónörökös Ercole-t és a későbbi bíborost II. Ipollitot. 1505-ben apja halála után Alfonso D’ Este lett Ferrara ura. Lucreziára reprezentációs feladatok hárultak, amelyeknek teljességgel eleget tett. Támogatta képzőművészeket és az irodalmárokat. Jeles költőket hívott Ferrarába. A rászorulóknak rendszeresen osztott alamizsnát. Ezért nagyon népszerű volt az alattvalók között.

cultura-rossetti-lucrezia-borgia-1871.jpg

Pár éve egy kanadai kutató eddig nem ismert adalékkal bővítette a Lucreziáról kialakult képet. Egy eddig lappangó dokumentum azt bizonyította, hogy Lucrezia nagyon értett a gazdasághoz. Jó üzleti érzékkel rendelkezett. 20 ezer hektár értéktelen mocsarat vett. Ezt jó kiépített vízelvezető rendszerrel kiszárította és termővé tette. Különböző növényekkel beültette és ezzel megkétszerezte a befektetett tőkéjét. Lucrezia Borga 1519 június 24-én nyolcadik gyermeke születése után halt meg. Férje, Alfonso D’Este mélyen meggyászolta. Ugyan erkölcsös életet élt, mégis halála után gonosz pletykák kezdtek terjedni róla: intrikus, csábító, méregkeverő. És ezek a hangok nem csak a Sforza család részéről hangoztak el, írók, történészek terjesztették. Például Johann Burchard pápai ceremóniamestertől, aki naplójában nem kímélte Lucreziát. Ebben leírta, hogy 1498-ban várandós lett egy az apja spanyol titkárához fűződő viszonya következményeként. A titkárt aztán holtan húzták ki a Tiberis folyóból. De Victor Hugo is buja cselszövőnek ábrázolta a róla írt drámájában. A drámából operát komponált Gaetano Donizetti. Viszont volt olyan XIX. századi történész, a német Ferdinand Gregorovius személyében, aki szinte szentként mutatta be. Valószínűleg az igazság a kettő között van. Az biztos Lucrezia Borgia igazi reneszánsz egyéniség volt.