Egyedül a gondolatuk erejével tudnak állítólag tárgyakat mozgatni a titkos szervezet tagjai, amely 400 éve foglalkoztatja az embereket. Rózsa és a kereszt a szimbólumuk, innen az elnevezésük: rózsakeresztesek. A virágkoruk a 16. és 17. században volt, de ma is működnek szervezetei.

 A feladat legalább annyira egyszerűnek tűnik, mint amennyire megoldhatatlan. Inge Gruber virágcsokrot akar küldeni édesanyjának a gondolatai segítségével. A 37 éves tanítónő több éve tagja egy rózsakeresztes szervezetnek és sok furcsa dolgot élt már át. Leül és meditál. Erősen zöld vázában levő sárga rózsákra gondol. Három nap múlva édesanyjához utazik. Az étkező asztalon zöld vázában sárga rózsákat lát. „Ezek honnan vannak?” – kérdezi édesanyját. „Ah”- válaszol az anya – „a szomszédok hozták.” Inge tudja ilyet még a szomszédok sohasem tettek, ezért még egyszer rákérdez. „Már nem is tudom.” – feleli édesanyja – „Túl öreg vagyok már. De a szomszédoknak kellett lennie.” Inge Gruber, ha ma erről mesél, teljesen természetesen beszél róla, mint egy vasárnapi kirándulásról. Inge időközben 47 éves lett, és kilépett a szervezetből, de tudja annak idején miért lett tag: „Spirituális élményt keresetem és a titokzatosság izgatott.” A titok nem csak a létezésük értelme a rózsakereszteseknek, hanem tetteik mindent átható lényege. Csak, aki az átfogó tanulási programot elsajátította, és aki rítusokat és rituálékat uralja, az lehet „beavatott”. Kizárólag a „tudók” azok, akik a létezés mélységét megtanulták és a tapasztalás magasabb szintjét ismerik, azt, amiről a „kívülállóknak” fogalmuk sincs. A rózsakeresztesek meggyőződése, hogy az emberben több rejlik, mint gondolnánk, csak ezt fel kell ismernünk és ki kell hozni belőle. Itt nem arról a képességről van szó, amit például a zongoratudás jelent, hanem magasabb létező által adott rejtett képességekről. A lélek és a bennünk rejlő „isteni” megtalálása a cél és az ebből születő „lelki erőről”. Sok szervezet van, amely rózsakeresztesnek hívja magát, csak Németországban egy tucat. AMORC az egyik közülük. Világszerte 100 ezer taggal rendelkezik. Német földön 38 városban van jelen. Az amerikai központjukban planetárium és jelentős egyiptomi gyűjtemény található. A szervezet ugyanis azt állítja magáról, hogy az eredete az ókori Egyiptomig nyúlik vissza.

A rózsakeresztesek különböző szervezeteiben egy a közös. Nem orientálódnak egy tanítás, vagy vezető irányába. A rózsakeresztesek keresők. Az élet értelmét kutatják a helyes irányultságot. A megvilágosodás nyugati útját keresik és hisznek az újjászületésben. „Biztos vagyok benne, ahogy akik most látnak már ezerszer láttak és remélem, még ezerszer visszatérek.” Ezt Johann Wolfgang Goethe mondta. Amikor 1768-ban gyomorvérzésben szenvedett Frankfurtban Friedrich Merz nevű orvos kezelte. Egy rózsakeresztes. Ő egy titokzatos orvosságot adott az akkor 18 éves költőnek, ami „sós ízű volt”, de megmentette Goethe életét. Ebben az időben sokan csodálták a rózsakeresztesek feltételezett és tényleges tetteit. Lessing megpróbálta kikutatni titkaikat, II. Frigyes Vilmos tagja volt a szervezetnek, Wolfgang Amadeus Mozart szintén kapcsolatba került velük. A Varázsfuvola című operájában Sarastro, Christian Rosenkreuz újjáéledt figurája, akivel minden elkezdődött. Ez a kezdet jól illik egy titkos szervezet létrejöttéhez. Bár ez a kezdet jól dokumentált, mégis elég homályos. Christian Rosenkreuz feltételezhetően az 1400-as években élt, egy kolostorban nőtt fel, megismerte az iszlámot és az arab nyelvet, csak úgy, mint a miszticizmust és a zsidó kabalát. Jótékonykodott és a betegeket ingyen gyógyította. De az, hogy tényleg élt-e teljesen bizonytalan. Az viszont jól dokumentált, ami Kasselben 1614-ben történt. Egy névtelen szerző műve okozott feltűnést. „Fama Fraternitatis RC” volt a könyv címe. Az, hogy a titokzatos rövidítés mire utal, sokan sejtették. „Rosae Crucis”, rózsakereszt. A könyvnek hamarosan megjelent a második kiadása. A következő években más kiadók is megjelentették. Kiadták holland, angol és francia nyelven is. 1617-ben pedig napvilágot látott a hetedik kiadás. 1615-ben megjelent egy másik írás „Confessio Fraternitatis” címmel. De vajon mi állt a könyvekben? Mi volt az, mi ilyen nagy érdeklősét kiváltott? Például ez a mondat: „Nem lenne jó, ha egy olyan könyvet olvashatnál, ami mindent tartalmaz, amit eddig a könyvekben állt, és ami még ezután állni fog, azért, hogy megértsd őket és megtartsd magadnak?” A könyv nem kevesebbet ígért, mint az abszolút tudást és ráadásul a halhatatlanságot. Mindenesetre ez volt a kezdet négyszáz éve. Ma is úgy hiszik a rózsakeresztesek, hogy mindent tudnak és halhatatlanok lesznek? „Az, hogy mindezt el tudják érni csak hitkérdése.” – mondja Günther Fried egy bennfentes. „De ezek alapjába véve ideálok!” – teszi hozzá.               

A 17. században mindezek a gondolatok izgatták az embereket. És a rózsakeresztesek többet akartak: megújítani a kereszténységet, a gyógyítás tudományát elsajátítani, valamint beteg embereket ingyen gyógyítani. Világjavító szándékok, abban a korban, amelyben nem voltak még szakszervezetek és betegbiztosítók. Az újoncot, aki a páholyba be akart lépni egy szőnyegre állították egy emelvény éle, amire hétlépcső vezetett fel és rajta egy üveggolyó állt. A lépcsőfokok a megvilágosodáshoz vezető utat szimbolizálta, a golyó pedig a teljességet. 1625-ben páholyok működtek Hamburgban, Nürnbergben, Danzigban, Velencében és még sok helyen. Az új szellemi iskola mágikus ismereteket kívánt tanítani a régi időkből egészen az ókori Egyiptomig visszamenőleg. De ezekre nincsenek bizonyítékok. Minthogy arra sincs, hogy Angliában létezett egy csoportjuk, amely egy földalatti kastélyban élt és az örökélet elixírének birtokában volt. Az ilyen történetek a hiszékeny embereket vonzották. Például a francia Duchanteau-t. Ő a bölcsek kövét akarta megtalálni és úgy gondolta ez a régi rózsakeresztes iratokban megtalálható. Az embernek csak a „felsőt” és az „alsót” kell egyesíteni és megtalálja a bölcsek kövét. Ehhez 40 napra egy szobába kell bezárni, anélkül, hogy enni és innivalót kapna. Ezt először 26 napig bírta, viszont a második próbálkozásába belehalt. 1780-ban a rózsakeresztesek a császári udvarra olyan nagy befolyást gyakoroltak, hogy II. József kénytelen volt betiltani. A szabadkőművesek viszont tovább működhettek. Ide szivárogtak át a rózsakeresztesek. Néhány rituáléjuk mai napig ezért hasonlítanak. „Rituálénak nevezni ezt nem pontos dolog.”- mondja Inge Gruber. „Mindennek jelentése van. A szimbólumok a tudatalattira hatnak, és energiákat szabadítanak fel, olyanokat, amiket elképzelni sem tudunk. A szimbólumoknak rejtett jelentései vannak, mint a titkosírásnak. Meg kell őket fejteni. Az oroszlán a bátorságot, a kör az örökkévalóságot jelenti. Négy rózsakeresztes egy teremben a négy égtájat szimbolizálhatja. A mester keleten az égi fényt, az anya nyugaton a vizet.”

Az összejövetelek nincsenek a véletlenre bízva. A ruházattal kezdődik. Ha valaki a rendben nagyobb fokozatot elér, a vékony zöld madzagot vastagabb övre cserélheti. Ha az AMORC-ban találkoznak, gyakran meditálnak, akár órák hosszáig. Előfordul, hogy otthon meditálnak és gondolatban találkoznak egy bizonyos helyen. Ekkor a szellemi erőket egy cél érdekében kell egyesíteni, például egy beteg tagtárs érdekében, vagy egyszerűen a világbékéért. Az újoncok otthon ülnek és gyakorolnak, a szervezet többi tagját nem ismerhetik. Az AMORC oktatóanyagokat küld, példányonként 31.50 euróért. Titokzatos távoktatás. Az ezotéria üzletben nagy a kínálat, és a legtöbbjükben hamarabb célt lehet érni, mint a rózsakereszteseknél. „Hosszú az út, de sokaknak nincs kitartása, vagy a saját útjukat akarják járni.” – mondja Inge. Sokan vitatják, de Inge szerint a szokatlan ismeretanyag elsajátítása megéri. Ő a tizenkét fokból a hetedikig jutott. Azt a feladatot kapta lépjen ki a testéből. De ő nem bízott magában. A mestere azt mondta, ha ezt nem tudja megtenni, nincs is ismerete az örök lélekről. Elmondása szerint ez annyira felhúzta, hogy mégis megcsinálta. És állítja ez nem csak teória. Gondolatban egy másik tag lakásába kellett mennie, ahol még nem járt és két könyvnek a címét és a polcon a helyét meg kellet neveznie. Sikerült, de ma már nem menne, mondja. A 47 éves asszony nem kritikátlan a rózsakeresztesekkel szemben. „Mindenki ódon és régi módon viszonyul a dolgokhoz és ősrégi igazságokat akar hallani.” Visszatekintve a tanárnő a hierarchiát is bírálja, meg az alávetettséget. No meg a bizalmatlanságot: „Ha nekem volt egy fantasztikus spirituális élményem nem osztom meg veled, megtartom magamnak, ez volt jellemző.” És még egy dolog feltűnt Grubernek. „Csak úgy, mint a buddhistáknál nincs érzelem, ha mégis van, mélyen elrejtik magukba.”

Erőteljes kritika éri a német rózsakereszteseket az egykori tagok részéről, hogy pszicho szektában érezték magukat. Egy érintet így számolt be erről: „Mindenkivel meg kellett szakítani a kapcsolatot. Politikai pártot, egyházi szervezetet, egyesületet el kellett hagyni. A televíziótól, mint „istentelen” eszköztől el voltam tiltva. A szervezetből való kilépést minden eszközzel megnehezítik.” Matthias Pöhlmann az evangélikus egyház „Világnézetek Központi Hivatalának” vezetője szerint mégsem lehet a rózsakereszteseket szektának nevezni. Ennek ellenére a tagok szerinte veszélyben vannak, azzal, hogy egy „elitista világnézetet vallanak maguknak spirituális hátérrel”. Egy egészen speciális helyzete van az „Ordo Templi Orinetes” (O.T.O.) tagjainak. Ebben a titkos szervezetben különös szerepet játszik, egy olyan emberi tevékenység, amit a többi rózsakeresztes szervezet elítél. Ez a szex. Titkos feljegyzések írják le ennek a szervezetnek praktikáit. Ezekben olyan szertartásokról értesülhetünk, amelyek az úgynevezett papnő és az úgynevezett mester között zajlanak le és egészen a nemi kielégülésig tartanak. Az „Ordo Templi Orinetes” – re nagy hatással volt a 20. század egyik hírhedt okkultistája Aleister Crowley, aki sok szélhámossága mellet szexuális kicsapongásairól volt ismert.

De most a jelenből térjünk vissza a múltba. Amikor a rózsakeresztes mozgalom létrejött Európában nagy összevisszaság uralkodott. Élesek voltak a vallási ellentétek, amelyek a 30 éves háborúban csúcsosodtak ki. De ugyanakkor megjelent a modern tudomány és filozófia. Viszont ennek árnyékában létezett az okkultizmus és a mágia is. A rózsakeresztesség a tudományt, az alkímiát, a művészetet és a miszticizmust próbálta ötvözni, hangsúlyozva, hogy mindezt az emberi haladás érdekében teszi. Persze mindezt titokban cselekedte. Olyannyira, hogy mind a mai napig nem tudjuk létezett-e ebben a korban Rózsakeresztes Társaság. Magáról a mozgalmat elindító művekről sem tudjuk kik a szerzői. Johannes Valentinus Andreae, azt állította, hogy ő a „Christian Rosenkreutz kémiai menyegzőjének” szerzője és a rózsakeresztesség csak tréfa. Vannak viszont, akik azt terjesztik Francis Bacon állt az 1614-es és 1615-ös kiadványok mögött. Mindig vonzó volt, abban hinni, hogy létezik a háttérben láthatatlanul egy nagy tudású társaság, amely ha rosszra fordulnak a dolgok képes azt kijavítani. A rózsakeresztesekből nőtt ki állítólag a szabadkőművesség is. Bár ennek a titkos társaságnak is a történelem homályába vész az eredete és számos elődöt tulajdonít magának. A rózsakeresztesek nyíltan a 19. század végén a 20. század elején jelentek meg. Sok közöttük a kétes tevékenységet folytatók, gondoljunk csak a „Ordo Templi Orinetes” – re. Inge Gruber történetét is kritikával kell fogadnunk. A fizika törvényei makacs dolgok. Ezt Newton tudta a legjobban, annak ellenére, hogy okkult tudományokkal is foglakozott. Gondolatokkal tárgyakat mozgatni és a testből kilépve utazni a tudomány jelenlegi álláspontja szerint lehetetlen. Persze elképzelhető, hogy a rózsakeresztesek titkos rendje tud valamit. Bár nem valószínű, hogy ha létezne ez a szervezet távoktatással 31.50 euróért terjesztené a titkos ismereteit.