Eva Braun szenvedélyesen fotózott, gyermeki naivitással rajongott a Harmadik Birodalom vezéréért, akinek szeretője, később felesége volt. És nem mellesleg naplót is írt, amit 1948-ban Luis Trenker nevű férfi nyilvánosságra hozott. Ezzel csak egy hiba volt: hamisítvány volt.

 Harmincöt évvel a „Stern” magazin áltál publikált állítólagos Hitler napló előtt, már 1948-ban megjelent egy napló, amely a Führer legszűkebb környezetének életébe engedett bepillantást. „Egy időben a legvadabb fehérneműkhöz kellett hozzá szoknom, amiket az ő kívánságára kellett viselnem. Ma már csak azt tudom mondani, ezek a legfinomabb és legkényelmesebb fehérneműk, amelyeket bármikor is hordtam”. A napló a náci vezetőkről is elárul különös dolgokat. Julius Streicher a „Stürmer” című náci hecclapot adta ki. Róla ezt olvashatjuk: „Streicher kedvenc időtöltése volt, hogy egy ökröt egész nap a tűző napon, hagyott szomjazni, majd addig hagyta inni, míg össze nem esett”. A leleplezések állítólagos írója Hitler szeretője, majd röviddel a 1945 április 30-i közös öngyilkosságuk előtt felesége, Eva Braun volt. Ahogy a Hitler naplót – amiről azt állították miatta újra kell írni a második világháború történetét – ezt is hamisították. Csak míg a Hitler naplót 1981 és 1983 között egy kisstílű bűnöző készítette, addig a Führer szerető állítólagos vallomásai mögött egy nemzetközi híresség állt, Luis Trenker, aki az 1920-as évek óta ünnepelt hegymászónak, regényírónak és filmkészítőnek számított. A mindig joviális napbarnított alpinista azt állított, hogy Eva Braun 1944-ben egy kitzbüheli hotelben kereste fel egy zárt borítékkal a kezében és azt kérte, ha vele bármi történik, hozza nyilvánosságra a boríték tartalmát. Ez egy különleges 89 oldalas kordokumentumként jellemezte Trenker, amiről Eva Braun állítólag az mondta: „Meg fogja érteni, miért fontos feljegyzések, és miért nem akartam eldugni, vagy megsemmisíteni.” A háború utáni médiaérdeklődés hatalmas volt. Kiadók jelentkeztek Angliából, Franciaországból, Olaszországból, Hollandiából és az USA-ból. Hollywood is kíváncsi volt az anyagra. Az, hogy a naplót nem kézzel írták, hanem gépelték senkit sem zavart, mint ahogy az aláírás hiánya sem. Végül is Luis Trenker a nevét adta hozzá, ráadásul a neves publicista Hans Habe azt mondta „kispolgári, félművelt stílus” pont olyan, mint Eva Braun levelei.

A fotólaboránsnak tanult szerető valóban vezetett naplót, de ennek nagy része eltűnt. Csak 22 kézzel írott oldal maradt meg 1935-ből. Egy teljesen naiv ifjú nő képe bontakozik ki ebből, akinek a gondolatai csak az általa Németország, sőt a világ legnagyobbnak tartott embere körül forogtak. „Jön-e ma, vagy nem?”, „Szeret-e igazán?” , „Miért nem hallok híreket felőle?”. Eufória és rezignáció, dac és kiengesztelődés váltakozik folyamatosan. De a részletek soha sem olyan szaftosak, mint Trenker géppel írt szövege.

1935 február 18-án Eva Braun ezt írta: „Váratlanul jött és egy édes este lett belőle. Olyan végtelenül boldog vagyok, hogy szeret. Nem tartoznák neki semmivel, ha többé nem látna szívesen.” 1935 március 11-i bejegyzés: „Csak egy dolgot kívánok magamnak. Súlyos betegséget, és minimum 8 napig semmit sem tudni róla. Bárcsak soha sem látnám! Csak akkor van rám szüksége, ha nincs jobb dolga. (Butaság!) Miért kínoz engem, és miért nem vet véget az egésznek?” Eva Braun megpróbálja elterelni a figyelmét az elhagyatottságról: „Ma este Hertával megyek vacsorázni. Mi lehet tenni egy ilyen egyoldalú 23 éves nővel? Azt hiszem, úgy kell kezelni őt, amilyen.” „Ha lenne, egy kis kutyám nem lennék egyedül.” Május 28-i írás: „Istenem segíts, hogy ma még beszélni tudjak vele, különben késő lesz. Elhatároztam 35 altató tablettát veszek be. Ez holt biztos lehetőség lesz. Bárcsak felhívna!” Az öngyilkosság kísérlettel Eva Braun Hitler figyelmét próbálta magára vonni. Egészen a berlini bunkerben töltött utolsó napokig szeretője maradt a Führernek. A kapcsolatukat mindvégig titokban tartották. Hitler menyasszonya csak Németország lehetett. Csak Eva családja és a szűk belső kör tudott a viszonyukról. 

Luis Trenker 1937 óta ismerte Eva Braunt. Saját elmesélése szerint, anélkül, hogy tudta volna kicsoda, egy bálteremben kocogtatta meg a vállát. Később azt tapasztalta, hogy az ilyenfajta közeledése miatt a lány, ha találkoztak egy kicsit mindig elfintorodott. A dél tiroli származású Trenker Mussolini Itáliája és Hitler Németországa között ingadozott. Pedig árja jellegzetes kinézete miatt szívesen látott művész volt náci körökben. Tehát akár még a lehetősége is meg lett volna, hogy az általa csak „korán elriasztott szépasszonynak” hívott Eva Brauntól a naplóját megkapja. Ráadásul egy ilyen írásmű tele szenzációs bulvár témákkal, amit a pénzszűkét jelentő háborút követő években el lehetett adni a sajtónak nem jött volna jól Trenkernek? Vadul vonzó fehérneműkkel és szenvedő ökrökkel? Vagy az egyik náci vezér Robert Ley házi oltárárával? „A hálószobájába vezetett és azt mondta olyat mutat, amit még más nem látott. A komódon állt egy oltár középen a Führer fotójával. Előtte egy vörös tálkában égett „az öröktűz”. Ettől balra és jobbra friss virágok. Minden reggel saját magam hozok új virágokat – mondta Ley, majd hozzá tette: Reggel és este itt mondok imát. Ez ad erőt a munkához.” De az állítólagos naplóban olvashatunk arról, hogy a 17 éves Hitler részegen Bécsben hogyan vesztette el szüzességét és mi történt másnap: „Órákkal később egy széles franciaágyban ébredt, mellette egy kövér nem éppen fiatal nő aludt. Borzalmasan érezte magát. Amikor a nő felébredt csak annyit mondott „Legyél nyugodt, minden ki van fizetve!” – majd elfordult és tovább folytatta az alvást.” Ritkán érintette Trenker géppel írt kézirata a politikát. Viszont az álnapló tartalmaz részeket, milyen terveket osztott meg Hitler szeretőjével 1939-ben Lengyelországgal kapcsolatban. „A lengyelek alkoholisták. Heti rum adag hozzáadva az IG Farben által gyártott droggal hamar a lengyel értelmi szintet a minimálisra csökkenti. Így nem tudnak politikai ötletekkel előállni.” Az írásnak hitelt adóknak nem tűnt fel, hogy a lengyelek nem annyira rumot, mint vodkát isznak! Apró malőr… Eva Braun viszont a 89 oldalas műben nem beszél politikáról. Ő szeret és szenved. Például Leni Riefenstahl miatt. Amikor az „Akarat diadala” és az „Olimpia” című propagandafilmek rendezője meglátogatta Hitlert Eva Braun Hamupipőke szerepbe kényszerült. „A hálószobámban kellett várnom, míg be nem jött. Amíg a Leni meztelen táncot lejtett nem lehettem ott. Talán azért mert én még fiatal voltam vagy, mert én voltam az ő titkos királynője?” 

Szerepeltek ennél vadabb dolgok is Trenker írásában. Eva Braun állítólagos kapcsolata egy Kurt nevű bécsi festőművésszel. Gyakran találkoztak egymással és egyre közelebb kerültek egymáshoz. De Hitler tudomást szerzett a dologról. Mint egy ócska ponyvaregényben követte a párt egészen Kurt lakásáig: „Ami ezután történt borzalmas, borzalmas, borzalmas! Kurtnak alig volt ideje felkelni az ágyból. A hajam a szememre hullott, nem láttam semmit. Mikor tudatosult bennem mit történt, már megtörtént.” Hitler a vetélytársát saját kezűleg ölte meg. A következő napi bejegyzésben ezt olvashatjuk: „Kurt halála nem jelentett érzelmileg számomra semmit. Nem éreztem fájdalmat. Egy sötét és borzalmas vége egy életnek, amellyel egy darabig kapcsolatban voltam.” Ez már viszont sok volt Eva Braun családjának. Amikor 1948 szeptemberében a „Wochenend” című képeslap, ami alcímében úgy hirdette magát, mint a „pihenés a hétköznapok után” lehozta a történetet a család Leni Riefestahl támogatásával perre ment és nyert. A müncheni bíróság előtt Hitler titkárnője Traudl Junge is tanúskodott és cáfolta az állítólagos naplóban leírtakat. De Hitler volt sofőrje is megjelent a tanúk padján és határozottan kétségbe vonta például azt, hogy Hitler egy hónapban csak egyszer fürdött volna. Ugyanis az ő feladata volt, ha bárhova megérkeztek a fürdő előkészítése. A bíróság előtt derült ki, hogy egyes részeket a hamisító egy másik botrányműből lopta. Az 1913-ban Sissi császárné unokahúga Larisch grófnő által írt memoárban már lehetett olvasni a „vad fehérneműkről”, amiket Rudolf trónörökös vásárolt Mary Vetsera, a szeretője számára és egy másik főherceggel kapcsolatban az ökörről szóló történet is visszaköszönt. „Nem kell szakértő irodalomtudósnak lenni, hogy felismerjük a grófnő szövegeit.” – írta a tiroli történész, Roman Urbaner Trenker nagy ellenfele. A müncheni bíróság ugyan megtiltotta, hogy a szöveget Eva Braun naplójaként jelentessék meg, ennek ellenére a francia és az olasz könyvváltozat már kapható volt.                 

Rögtön a müncheni per után Hans Habe már nem akart tudni arról, hogy egyszer az álnaplót hitelesnek tartotta. Trenker a biztos itáliai távolságból továbbra is ragaszkodott ahhoz, hogy az írást Eva Brauntól kapta. Arról nem tehet – mint mondta – hogy néhány rész nem felel meg a valóságnak. Egészen 1976-ig áldozatként állította be magát: „Soha nem hoztam nyilvánosságra Eva Braun naplóját. Ezt bizonyos sajtóban dolgozó emberek tették az akaratom ellenére, mert így az újságaikat könnyebben el tudták adni. Soha nem hallottam, vagy olvastam Larisch grófnő memoárjáról.” Később egy bocsánatkérés félére is futotta tőle: „csak egy tréfa volt” jegyezte meg a naplóról. Valójában nehéz mind a mai napig megmondani, hogy Trenker személyesen hamisította-e a naplót. Ha valaki más fogalmazta meg a szöveget, az dél tiroli Louis Barcata az egykori náci lap a „Das Reich” római tudósítójának kellett lennie. Ő Trenker barátja volt. Az bizonyos, hogy Trenker ha nem is a szerző volt, de az biztos, hogy a csalás egyik hajtómotorjának számított. Minden esetre a hírnevének nem ártott. Már az 1960-as és 70-es években, a televízióban a hegyek szépségeiről készített műsorokat. Tevékenységét Olaszországban, Tirolban és Ausztriában szövetségi szinten kitüntetésekkel jutalmazták. Amikor 1990-ben Bozenben meghalt, tudta életrajzi könyve a helyes címet viseli: „Minden jól alakult.”