Félresikerült megtévesztési manőverek, stratégiai balfogások és rossz döntések. A Harmadik Birodalom jó pár titkosszolgálati akciója látványosan megbukott. A szövetségesek valós szándékait és terveit a német hírszerzés nem nagyon tudta feltárni. A zátonyra futott akciók miatt többnyire maga Hitler volt a felelős. 

 Adolf Hitler őrjöngött. Éppen most kapta a hírt, hogy a „Pastorius" akció kudarcot vallott. Ez a német titkosszolgálati vállalkozás azt a célt szolgálta volna, hogy az Egyesült Államokban terrorcselekményeket hajtsanak végre. A szabotázsakciókkal megbízott ügynökök közül kettő közvetlenül a New yorki partraszállás után lebukott a többieket pár nap alatt elfogták. „Nem tudom, hogy miért van titkosszolgálatom, ha ilyen bakot lő?” – ordította Hitler. A diktátor reakciója nem volt alaptalan. Rendszeresen kapott hírt átállított ügynökökről és félresikerült akciókról, amelyek a későbbiekben a háború elvesztésében is közrejátszottak.

A titkosszolgálatok új hatalma

Olyan háborús gépezet született, amelyet a világ korábban nem látott. A Harmadik Birodalom hat évig készült fel a háborúra. A gazdaság, az ipar és a hadsereg mind a háborús célokat szolgálták, revánsot venni az első világháborús vereségért, új európai, sőt világhatalommá tenni Németországot. A náci államigazgatás fogaskerekei jól passzoltak egymáshoz, bürokrácia 1939-re hatékonyan működött. Csakhogy a látszat csalóka volt. A titkosszolgálatoknál komoly gondok voltak. A német ügynökök egymást felülmúlva követtek el hibákat. A náci vezetés későn ismerte fel, hogy egy titkosszolgálati csúcsszervre lenne szükség. A második világháború a modern titkosszolgálatok születésének ideje. Már nem csak a fegyverek erőssége és a hadosztályok létszáma dönti el a harcok kimenetelét. Az ellenség félrevezetése, stratégiájának kikémlelése a vesztes helyzetet is meg tudja változtatni. De ennek fordítottja is igaz. A félresikerült titkosszolgálati akciók az ellenséget hozhatja előnyös helyzetbe. Ez történt a német ügynökök esetében is. Az ő hibáik nagyban hozzájárultak a szövetséges hatalmak győzelméhez. Ennek két okát látják ma a történészek. A különböző náci titkosszolgálatok gyakran egymást kijátszva működtek. Nem csak kommunikációs problémák voltak közöttük, hanem mindegyikük Hitler kegyeit kereste és olyan információkkal szolgáltak, amiket a „vezér” hallani akart. Ehhez jött még az is, hogy a német titkosszolgálatok rendszeresen alábecsülték az ellenfelet. Mint a felsőbbrendű faj képviselői el sem tudták képzelni, hogy bárki jobb lenne náluk. Ezért nem vettek figyelembe számos értékes információt. Például a normandiai partraszállás idején.

Kudarc konkurencia harc idején

1944 június 6-a. 1,5 millió szövetséges katona állt készenlétben, hogy Európát Hitler terrorállamától megszabadítsa. De Franciaország északi partjai jól meg voltak erősítve. Bunkerek, lövészárkok, szögesdrótok állták útját a szövetséges katonáknak. Csak egy meglepetés szerű támadás tudja a győzelmet garantálni. A támadás pontos helyének és erejének ismeretében a szövetséges akció győzelme lehetetlen lenne. Röviddel a támadás előtt az Overlord hadműveleti terveit sikerült a német külügyi hivatalnak megszereznie. Mégsem adták tovább a legfőbb parancsnokságnak. Az ügynökök tudták, a terv nem egyezik Hitler támadásról szóló elképzeléseivel. A német külügyi hivatal, az SS (Schutzstaffel), a titkos államrendőrség (Geheime Staatspolizei, Gestapo), az elhárítás az „Abwehr", sőt a Postaügyi Minisztérium is rendelkeztek ügynökökkel, akik külföldi hírszerzéssel foglalkoztak. De, ahelyett, hogy összefogtak volna, külön-külön dolgoztak Hitler kegyeit keresve. Az „Abwehr” ugyan a Wehrmacht a hadsereg hírszerző részlege, de nem nagyon törődött más hasonló náci szervezettel. A szövetségesek is különböző hírszerző szervekkel rendelkeztek, de felismerték az együttműködés fontosságát. Angliában az MI6-nél futottak össze a szállak, az amerikaiak pedig a háború elején megalapították az Office of Strategic Services –t a CIA elődjét. Tevékenysége nélkül a világháború is másképp alakulhatott volna.

Kudarc az ideológia miatt

 A hamis hírszerzői információk mellett egy másik titkosszolgálati akció is befolyásolta a náci birodalom jövőjét és elősegítette a bukását. 1942-ig a német tengeralattjárók legyőzhetetlenek tűntek és egyre másra süllyesztették el a szövetségesek hadi és szállítóhajóit. A szövetségesek hajói alig tudták a német tengeralattjárók helyét beazonosítani. De ez a helyzet egyszer csak megváltozott. A náci haditengerészet a híres Enigma készüléket használta üzeneteik kódolására. Ez a számítógépek elődje volt. 1942 nyarán hirtelen megugrott az elsüllyesztett tengeralattjárók száma. Olyan nagymértékben, hogy ezt már nem lehetett a véletlennek tulajdonítani. Hitler azonban nem akarta elfogadni, hogy a szövetségesek feltörték az Enigmát.  De nem csak Hitler volt ezzel így. A német titkosszolgálatok is úgy gondolták, a szerkezet kódoló része feltörhetetlen. Ezért tovább küldték rajta az üzeneteket egyenesen a briteknek. Korlátoltság, fanatizmus, ideológiai elvakultság. Ezek a tulajdonságok vezettek ahhoz, hogy a német ügynökök és szolgálataik vezetői hibát hibára halmoztak. Elkövették az a hibát, ami egy háborúban a legjelentősebbnek számít. Alábecsülték az ellenfelet. És ebben hatalmi arroganciában élenjáró Hitler volt a legnagyobb hibás. Az információkat az ő ostoba és gyilkos világnézetéhez igazították. Amikor a Szovjetunió elleni háború idején felhívták a figyelmét a szovjet túlerőre, csak annyit mondott a „Vörös Hadsereg csak egy vicc”. A katonai hírszerzés emberei, ugyan tudták az igazságot, de a főnöküket nem akarták megcáfolni. Az Abwehr keleti frontért felelős hírszerzési vezetője Gehlen, azért úszta meg a második világháborút és hozhatta létre a nyugat német hírszerzést a BND-t (Bundes Nachrichtendienst), mert neki volt a legjobb kelet európai ügynökhálózata. Teljesen tisztában volt az erőviszonyokkal. Ezért is kellett az amerikaiaknak.  De nézzünk pár német titkosszolgálati fiaskót.

 „Pastorius" akció

Rettegést és terrort kellett volna az Egyesült Államokban elterjeszteniük és az ipart megbénítaniuk. 1942-ben egy nyolcfős szabotázs csoport érkezett az Egyesült Államokba. Nem tellett bele 24 óra és a vállalkozás lebukott. Két kém azonnal feladta magát az FBI-nak a többieket pedig hamar letartóztatták. Hitler magán kívül volt, hogyan tudott az Abwehr az emberek kiválasztásánál ekkorát tévedni. Két ügynök Georg John Dasch és Ernst Peter Burger valójában nem voltak nemzeti szocialisták. Burger még koncentrációs táborban is volt 17 hónapig a Gestaponak köszönhetően. A titkos akció Hitler személyes kérése volt, minél hamarabb keresztül kellett vinni. 18 napig tartott a kiképzés, az ügynökök részletes átvizsgálásra nem került sor. A Vezér akaratának gyors teljesítése blamáshoz vezetett.

 „Mincemeat" akció:

Milyen egy zsákmány! Karl-Erich Kühlenthal őrnagy a német hírszerzés madridi vezetője alig hit a szemének. Az asztalán a szövetségesek szigorúan titkos haditerve feküdt. Az iratokat egy vízbe fúlt ember aktatáskájában találták, aki látszólag a brit haditengerészethez tartozott. A dokumentumok szerint a szövetségesek Szardínián és Görögországban akarnak partra szállni, hogy onnan indítsák meg Olaszország felszabadítását. Hitler megerősített csapatait és Benito Mussolinitől kért segítséget. Csakhogy a Wehrmacht rossz helyen várta az ellenfelet. A szövetségesek Szicíliában szálltak partra. Kühlenthal őrnagy egy elterelő manővernek lett Madridban az áldozata. A neve: Operation „Mincemeat". A holttest valójában Glyndwr Michael egy walesi bűnözőé volt. A dokumentumok és az igazolványok pedig mind hamisítottak voltak. Kühlenthal nem ellenőrizte az információt, mert Hitlernél jó benyomást akart tenni, ezért rögtön továbbította azt. A kémkedés alapszabályát hagyta figyelmen kívül: ne higgy egy hullának, ami nem tud válaszolni a kérdéseidre! Szicília meghódítása Mussolini végét jelentette, a német olasz szövetség végét. Ezek után minden irattal szemben bizalmatlan lett Hitler, még olyanokkal is, amelyek valódiak voltak.

 „Copperhead" akció:

Szaddam Huszeinek három hasonmása volt. De ezzel nem volt egyedül a történelemben. Bernard Montgomery tábornok az európai szövetséges erők brit parancsnoka szintén rendelkezett eggyel. Clifton Jamesnek hívták és színész volt. Ő 1944-ben Montgomery helyett látogatta meg a gibraltári és észak afrikai csapatokat. Ez egy show műsor volt, amit az MI5 szervezett. Mindezt egy ember miatt. Ugyanis Molina Péres spanyol katonai kormányzó annak ellenére informálta folyamatosan a németeket, hogy Spanyolország semleges állam volt. És ezt az információt feltétlenül tovább kell adnia. Ha a németek megtudják, hogy Montgomery Gibraltárban van, abból fognak kiindulni, hogy a szövetségesek Dél Franciaországban szállnak partra egy héten belül. De a valódi tábornok 800 kilométerre északabbra volt. A „D-napot” készítette elő a szövetségesek normandiai partraszállását. Két nap volt a támadásig. Ha a németek megerősítik az ottani csapataikat nehéz lenne a hadműveletet végrehajtani. A gibraltári angol kormányzó ezért meghívta a házába a spanyolt és egy pillanatra magára hagyta, amíg találkozott az ál Montgomeryvel. Molina rögtön tovább adta az információt, hogy a brit parancsnok Gibraltárban van. 20 perc múlva a hír Berlinben volt. Nem erősítették meg a normandiai német csapatokat. Operation „Copperhead" működött.

„Cicero” akció

Az álca perfekt volt. Elyesa Bazna nem csak komornyiknak adta ki magát, hanem komornyik is volt. Az albán férfi Sir Hugh Knatchbull Hugessen az ankarai brit nagykövet szolgálatában állt. Bazna több száz dokumentumot fotózott le és küldött el német kapcsolatának. Olyan sok információt adott át, hogy a Cicero fedőnevet kapta, az egykori római politikus után, aki a szenátusban hosszú beszédeket tartott. Értesülései aranyat értek, közöttük volt például a szövetségesek normandiai partraszállásáról adatok. Olyan érzékeny információk, amelyek a szövetségesek előrenyomulását lassítani esetleg megakadályozni tudta volna. A legfőbb német hadvezetés azonban Hitlerrel az élén viszont bizalmatlan volt. Az ok: az adatok olyan jók voltak, hogy gyanút keltettek. A szicíliai fiaskó után már az is gyanús volt, ami nem volt gyanús! Ráadásul Bazna koszovói albán volt, akikben Hitler nem nagyon bízott. Cicero információit félretették. Ennek ellenére Bazna továbbra is német szolgálatban maradt, akinek a nácik hamis pénzzel fizettek. Amikor a háború után Bazna 300 000 fontját a bankba vitte, rájött, hogy a nácik átverték.

„Bobbi” akció

 Earl Anett szívesen harcolt volna a németek ellen, de ebben a térdsérülése megakadályozta. „Akkor majd német kémeket fogok el!” – viccelődött a kanadai férfi. 1942 november 9-én erre alkalmat kapott. Már elmúlt éjfél, amikor egy idegen a Carlisle Hotel épületébe belépett. Anett az előcsarnokban ült, ő volt ugyanis a hotel tulajdonosa. Az idegen nedves ruhájának enyhe dízelolaj szaga volt és akcentussal beszélt. De nem ez volt, ami Werner von Janowski lebukását okozta, hanem a rossz előkészítés és a pocsék álca. A német ügynöknek a kanadai hadiiparról kellett volna információkat gyűjtenie és egy német tengeralattjáró fedélzetén érkezett a kanadai partokhoz. A megérkezése után vonatra kellett volna szállnia és Montreálba utaznia. Ott kellett volna kapcsolattartójával találkoznia. De a zuhogó eső mindent megváltoztatott. Betért az útjába került első szállodába a Carlisle Hotelba. Kézpénzzel fizetett, de a bankjegyek már elavultak voltak. Azon kívül távozásakor a szobájában hagyott egy belga márkájú cigarettás dobozt, amilyet a háború kitörése óta nem árultak Kanadában. A bizalmatlan Anett értesítette a rendőrséget és a német ügynököt még az állomáson elkapták.