Szerelemmel, ravaszsággal és halált megvető bátorsággal

Ügynöknők veszélyes kalandjai

49737_fullimage_mata_hari_via_marketing_kommunikaasje_van_omrop_frysl_n.jpg

Prostituált, titkárnő, ápolónő. Foglalkozások, amik mögött egy kém is rejtőzhet. Amennyire különbözők az álcák, annyira különbözők lehetnek az okok, amik miatt egy nő arra vállalkozik, hogy a titkosszolgálatok veszélyes világában szerepet vállaljon. Ezek lehetnek kalandvágy, szerelem, politikai meggyőződés és természetesen anyagi haszonszerzés.

 

Hűvös volt a reggel 1917. október 15-én, amikor Margaretha Geertrudia Zelle-t közismertebb nevén Mata Harit Párizsban kivégzőosztag elé állították. Három éve tartott a világháború és rengeteg áldozatot követelt. A francia hadvezetés szerint a kémek miatt nem lehetett eddig győztesen lezárni a harcokat. Egyiküket elfogták és végre megkapja a megérdemelt büntetését. Az egzotikus táncairól elhíresült holland származású kurtizán állítólag a németeknek adott át fontos információkat. Most a biztos halál vár rá.  Mata Hari csak egy a sok asszony közül, akiknek a nevéhez hozzákapcsolódott a kaland és az erotika. Ezek a nők a különleges adottságaikat és képességeiket használták arra, hogy szokatlan módon szerezzenek információkat. Gátlástalanul előadtak olyan valótlan történeteket, amelyeket igaznak állítottak be. Elcsábítottak férfiakat, hogy fontos információkat szerezzenek meg tőlük. A foglalkozásuk veszélyes volt, olykor keveset jövedelmezett, viszont életveszéllyel járt. De mi készteti a nőket, arra, hogy a hírszerzés világában veszélyes küldetésekben vegyenek részt? A motiváció lehet a szerelem, hit egy jobb világban, vagy remény a gazdagságra és a hatalomra. Bátornak, vakmerőnek, intelligensnek, fegyelmezettnek kell lennie azoknak a nőnek, aki többek között a hálószobákban, irodákban, bárokban, királyi udvarokban, vagy szalonokban kettős életre vállalkoznak. A legjobbakról valószínűleg semmit tudnunk, de azért voltak közöttük, akik nyomot hagytak a történelemben.

Az első ügynöknő, akiről tudunk Istent szolgálta, no meg annak ellenségeit. Ráháb a prostituált, aki elrejtette az izraelita Józsua kémjeit Jerikó királyának katonái elől. Hazudott a jerikói uralkodó embereinek, megvédve Isten harcosait. Halott a zsidók csodálatos egyiptomi megmeneküléséről és ez meggyőzte őt, hogy Jahve az igaz Isten. Ezért segített a zsidó kémeknek. Hálából az izraeliták a város bevételekor megkímélték őt és családja életét. A másik oldalnak dolgozott Delila a filiszteus asszony. Sámson egy rendkívüli erővel rendelkező izraelita beleszeretett a nőbe. Amit viszont nem tudott: Isten úgy intézte, hogy az filiszteusok viszályba keveredjenek az izraelitákkal. A filiszteus hercegek, megbízták Delilát tudja, meg miben rejlik Sámson ereje. Jutalomként sok pénzt ígértek neki. A nő háromszor kérdezte meg a zsidó férfit, honnan származik az ereje, de ő mind háromszor hazudott neki. Végül mégis elárulta, hogy a hajából, ha azt levágják teljesen átlagos ember lesz. Sámson, amikor elaludt a nő levágta a haját. De ezzel nem elégedtek meg a filiszteusok, kiszúrták még a szemét és börtönbe zárták. Ott viszont újra megnőtt Sámson haja, és bosszút esküdött. Megvárta a filiszteusok istenének ünnepét és az uralkodóra és annak, házának népére döntötte a palotáját. Több ezren meghaltak, közöttük Delila és maga Sámson is.

Az antik Görögország történetében is szerepet kaptak az ügynöknők. Nagy Sándor felsőosztálybelieket kiszolgáló művelt prostituáltakat úgynevezett hetérákat alkalmazott tábornokai terveinek, gondolatainak kifürkészésére. Egy különlegesen ravasz kémkedési rendszert épített ki jóval később Teodóra bizánci császárnő. Több száz kémet és kémnőt alkalmaztak ellene és férje Jusztiniánusz császárral szembeni intrikák felderítésére. Akit szervezkedésen kaptak  szigorúan megbüntették. Talán azért is tudta a népet hatékonyan kontrolálni, mivel maga is alacsony társadalmi osztályból származott. Prokopiusz bizánci történetíró szerint Teodóra egy medvetáncoltató lánya volt és eredetileg színésznőnek tanult, ami abban az időben a prostituálttal volt egyenértékű.

De a messzi Kínában is kémkedtek asszonyok, sőt volt közülük egy, aki még Teodórát is megelőzte a hatalomban. A neve Wu Chao volt és a VII. század második felében élt. A kereskedő családból származó lány 12 évesen került a császári udvarba. Hamarosan a trónörökös Kao-tsung ágyasa lett. Kitartó intrikákkal sikerült elérnie, hogy az időközben császárrá koronázott Kao-tsung első asszonya legyen. 660 körül a császár egyre gyakrabban lett rosszul, Wu Chao lassan ugyanis megmérgezte férjét. A fia szintén mérgezésben halt meg. Anyja ölte meg őt is, mivel nem nézte jó szemmel, hogy szembe merészelt szállni vele. Miután a császári családba csempészet kurtizánokat, hogy a családtagjairól adatokat gyűjtsenek, titkosrendőrséget hozott létre. Mindenről akart információkat, ami az országban történt. Az ő találmánya volt a bronzurna, amelybe anonim üzeneteket lehetet helyezni, ha valakinek valakivel baja volt. Megszületett a névtelen feljelentés. 660 után Wu Chao császárnő lett, első és egyetlen Kínában. De a titkosrendőrsége sem tudott rajta segíteni, 15 évvel később megdöntötték a hatalmát. És most nagyot ugrunk az időben és a térben. Franciaországba, a napkirály udvarába. Az elragadó Louise de Kérouaille két unokatestvérének is dolgozott egyszerre: szeretetője volt II. Károly angol királynak és kémkedett XIV. Lajosnak. Mind a két uralkodó bőségesen megfizette. Azért, hogy Anglia szövetkezzen Franciaországgal Hollandia ellen madame Kérouaille, megzsarolta II. Károlyt: ha azt akarja, hogy vele maradjon a doveri szövetséget meg kell kötnie. 1670-ben Károly aláírta a szerződést és kinevezte barátnőjét Portsmouth hercegnőjévé, ugyanakkor pedig a francia király neki adományozta Aubigny hercegi címét. A franciáknál más érdekességek is előfordultak. 1756-ban Lia de Beaumont Oroszországba utazott, mint Franciaországnak dolgozó kém. Gyönyörű női ruhákat viselő ügynök, hamar elérte I. Erzsébet orosz cárnénál, hogy a két ország kapcsolatai javuljanak. A dolog érdekessége, hogy Beaumont egyik barátja és életrajzírója azt állította, hogy Beaumontot apja fiúként anyakönyveztette, hogy a családi birtokot örökölhesse. Csak 1810-es halála után derült ki, hogy élete végéig csodás női ruhákban járó Beaumont tényleg férfi volt. Gyakrabban kémkedtek viszont nők férfiruhában. Nymphe de Roussel de Préville 1804-ben Leclerck abbénak kezdett dolgozni, aki egy királyhű kémhálózatot tartott fent, amely információkkal látta el az angolokat. Egy fiatal férfi ruhájában hozta vitte az üzeneteket de Préville, akinek a fedőneve Dubuisson volt. Amikor Napóleon titkosrendőrsége az abbé hálózatának nyomára jutott, az ifjú Dubuissonnak nyoma veszett. Napóleon bírósága távollétében halálara ítélte, mialatt ő Oroszországon keresztül Angliába szökött. Itt halálig életjáradékot kapott Napóleon ellenes cselekedeteiért.

A legtöbb női ügynök a színfalak mögött dolgozott. Elemzőként, vagy kódolóként tevékenykedtek. Háborúk idején a nőket sokszor alkalmazták futárként, vagy megfigyelőként a front mögött, mert kevésbé voltak feltűnőek. Edith Cavell, aki 1865-ben született egy angol lelkész lányaként a nagyháború idején az ellenséges front mögött dolgozott. Még 1907-ben Belgiumba ment, hogy ápolónőnek tanuljon és olyan legyen, mint Florence Nightingale. Az első világháború kitörése után a legtöbb külföldi ápolónőt hazaküldték, de Cavell ott maradhatott a németek megszállta Belgiumban. Sikerült neki sebesült brit katonákat Antant csapatok által ellenőrzött területre csempésznie. Egy menekülő útvonalat hozott létre. De Edith Cavell súlyos morális dilemma elé került. Mint a Nemzetközi Vöröskereszt alkalmazottja semlegesnek kellett maradnia, de ugyanakkor a honfitársait is szerette volna megmenteni. 1915 augusztusában a németek letartóztatták, mint idegen ügynököt. Nem tagadta a tetteit. Halálra ítélték. Utolsó szavai ezek voltak: „Most, hogy Isten és az öröké való elé állok, tisztán látom, hogy a patriotizmus nem elég. Én megbocsátok ellenségeimnek, nem érzek gyűlöletet és keserűséget senkivel szemben!” Október 12-i kivégzése után a nyugati szövetségesek soraiban nagy volt a felháborodás. Edith Cavell német kegyetlenség mártírja lett. Bármilyen nemesen is viselkedett Carvel, messze nem ismerik annyian a nevét, mint annak a nőnek, akit majdnem pontosan két év múlva a franciák végeztek ki Párizsban. Ő talán a világtörténelem leghíresebb kémnője. A misztikus szépsége és tragikus élete rabul ejtette a férfiak fantáziáját. Életéről könyvek és filmek készültek. Ő nem más, mint Mata Hari, polgári nevén Margaretha Geertrudia Zelle. De ki volt ez a legendás kémnő? A végzet asszonya 1876. augusztus 7-én született a hollandiai Friesland Leeuwarden nevű településén. Apja kalapkészítő volt. Anyja fiatalon meghalt, apja pedig csődbe ment. A gyereket a rokonoknál helyezték el. Margaretha, akit Grietjenek is neveztek 21 éves korában hozzáment egy nála sokkal idősebb férfihez John McLoad gyarmati tiszthez. A házaspár két gyermekükkel Jáva és Szumátra szigetén élt. Grietje itt nem csak a Távol Kelet csodálatos kultúráját fedezte fel, hanem vonzerejét is, amivel férje tisztásaira hatatott. Ugyanebben az időben tragédia is érte, fiát a házi személyzet megmérgezte. A család 1902-ben visszatért Hollandiába, ahol a házaspár elvált egymástól. A lány gyermek az apjánál maradt. Grietje 1904-ben Párizsba ment, ahol a publikumot egzotikus és erotikus táncával bűvölte el. Nagy mesemondó volt, és a történeteit az újságok megjelentették. Azt állította, hogy ifjúságát Indiában töltötte, ahol a templomtáncot elsajátította. 1905 óta nevezte magát Mata Harinak. Exkluzív szalonokban lépett fel, de vendégszerepelt Madridban, Monte Carloban, Milánóban és Bécsben is. De, amilyen gyors volt a felemelkedése, olyan hamar jött a feledés is. Fiatalabb táncosnők hódították el tőle a színpadot. Megélhetésként nem maradt más csak a régi férfi kapcsolatai. Szexuális szolgáltatásaiért Európa szerte jól fizettek. A világháború kitörése a kozmopolita asszony számára egy katasztrófával ért fel, mert lezárultak a határok és nem utazhatott. Mindenre hajlandó volt, hogy mozgási szabadságát visszanyerje. 1916. áprilisában megismerkedett a hágai német konzullal Karl Cramerrel, aki kapcsolatban állt a német titkosszolgálattal. Ő felajánlotta, hogy Mata Hari adóságait kiegyenlíti, és cserébe azt kérte: „Ön csak utazzon és hozzon információkat.” Talán már ekkor megkapta a kódnevét: H21. Az, hogy Mata Hari milyen lehetőségekkel rendelkezett tényleg fontos információk megszerzésére nem tisztázott. Mindig is nagytehetsége volt hozzá, hogy történeteket kitaláljon. A gyakori utazásai felkeltették a Deuxiéme Bureau a francia titkosszolgálat és annak vezetőjének George Ladoux kapitány figyelmét. Két ügynököt állított rá, akik 1916 júniusától és 1917 januárjáig dossziét vezettek róla. Az iratok szerint prostituáltként élt. A kuncsaftjai kizárólag katonatisztek voltak a lekülönböző országokból, akik csapatmozgásokról árultak el neki titkokat. Az ellene lezajlott perben erről így vallott: „Mindig is szerettem a katonatiszteket. Szerettem eltölteni velük az időt, anélkül, hogy a pénzre gondoltam volna. Azon kívül ezek az urak rólam gondoskodtak. Tőlem mindig elégedetten távoztak. Soha a háborúról egy szót sem ejtettünk.” Aztán Mata Hari beleszeretett egy 21 éves főhadnagyba. A sebesült katonával Vittelben egy kórházban ismerkedett meg. Mata Hari egy igazolványt kért Ladouxtól, amit meg is kapott, viszont a franciáknak kellett dolgoznia. 25 ezer frankhoz jutott minden általa leleplezett kémért cserébe. Ladoux szerint ez csak egy csapda volt, hogy leleplezzék a németeknek dolgozó kémnőt. A francia titkosszolgálat vezetője ezen kívül tagadta, hogy hivatalosan Mata Hari nekik dolgozott volna. Ennek ellenére a belgiumi kontaktszemélyek listáját megkapta, hozzá pedig egy speciális tintát jelentések írásához. Mata Hari 1916 őszén Madridba utazott, ahol rendkívül sok férfi kapcsolatra tett szert. Az egyikük Arnold von Kalle őrnagy a német katonai attasé, aki a német tengeralattjárók mozgásáról árult el neki titkokat. A megszerzett információt Mata Hari továbbította Ladouxnak. Kalle ezen kívül arról is mesélt, hogy a francia csapatok harci morálja rossz. Ezt egyébként a madridi újságokból szedte. Ezzel egy időben Mata Hari szexuális kapcsolatba került a francia katonai attaséval, aki a kémelhárításért is felelt. Őt is tájékoztatta Kalle tevékenységéről. Csakhogy von Kalle azon rejtjeles táviratát, ami a belgiumi kontaktszemélyek listáját tartalmazta, és amiben több pénzt kért a H21-es ügynöknek Párizsban megfejtették. 1917 januárjában Mata Hari visszatért a francia fővárosba és rövid idő múlva február 13-án letartóztatták kémkedésért és az ellenséges titkosszolgálatokkal való együttműködésért. Mata Harinak az a kijelentése, hogy ő egy nemzetközi személy, akit semmilyen lojalitás nem köt Franciaországhoz és, hogy olyan államokban is vannak barátai, amelyekkel a franciák hadban állnak felért egy provokációval. A vádló André Mornet szerint, az a tény, hogy több nyelven közöttük franciául nagyon jól beszél, a számtalan férfi kapcsolata volt és az a rafinált mód, ahogy viselkedni tudott valamint intelligenciája és az ehhez kötődő romlottsága tette őt gyanússá. A bíróság Mata Harit halálra ítélte és október 15-én ki is végezték. A német sajtó azonnal kijátszotta Edith Cavell ügyét. Egyik oldalon az ápolónő a másikon a naiv művésznő. Mata Hari története a világháború után tovább élt. Hollywood a végzet asszonyaként mutatta be, aki hidegvérrel behálózza a férfiakat és saját céljaira felhasználja őket. Következő szereplőnk is az amerikai film fővárosában kezdte karrierjét. Tina Modotti filmszínésznőként dolgozott, de miután kapcsolatba került Edward Weston fotográfussal maga is fényképész lett. Egy mexikói kirándulásuk alkalmával megismerkedtek forradalmár művészekkel közöttük Diego Riveraval, és Xavier Guerreroval. Nem csak Westonnak tetszett meg az attraktív hölgy. Miután az amerikai fotós visszatért családjához Tina elmélyítette kapcsolatát Guerreroval, aki a mexikói kommunista párt tagja volt. A férfit hamarosan Moszkvába hívták a Komintern központjába. Tina ezután ismerkedett meg Vittorio Vidalival, aki a GPU, a szovjet titkosszolgálat operatív ügynökével. Az olasz férfi a továbbiakban meghatározta a sorsát. A szerelem viszont újra elérte Tina Modottit, egy 27 éves kubai személyében, aki hazájában igyekezett a forradalom ügyét előmozdítani. A neve Julio Antonio Mella volt. Csak hogy a kubai férfi Trockijjal szimpatizált. Nehéz ügy olyan időszakban, amikor a Szovjetunió első számú ellenségének számított az 1917-es októberi oroszországi puccs előkészítője. Hogy, hogy nem 1929-ben Mellát a nyílt utcán lelőtték. A nő bánatában ki sietett segítségére? Természetesen Vittorio Viadali. 1930 mindkettőjüket kiutasították Mexikóból. Különböző európai országokban éltek, végül Moszkvában kötöttek ki. Tina 1933-tól fogva hivatalosan is a szovjet titkosszolgálat tagja lett, és 1935-ben Vidalival együtt Spanyolországba küldték őket. Mivel a spanyol polgárháborúban sok trockista harcolt a köztársasági oldalon, ez Moszkvát bizalmatlanná tette. Ezért küldték őket, hiszen jól ismerték a trockista köröket. Tinát egy női zászlóaljban kiképezték a puska és a kézigránát használatára. Maria fedőnév alatt dolgozott ápolónőként és propagandistaként is. Közben küldte Vidalival együtt a Szovjetunióba a híreket. A köztársaságiak bukása után Tina és Vidali elesett amerikaiak útlevelével az USA-ba, majd Mexikóba utaztak.  Ebben az időben még valaki a közép amerikai országba tartott: a férfi, aki meggyilkolja Trockijt. Az orosz hivatalos forradalmár, Sztálin legnagyobb ellenfele nem sokkal korábban kapott politikai menedékjogot Mexikóban. A moszkvai vezér úgy döntött meg kell halnia. Az első merénylet kísérlet, amelynek az előkészítésében Tina Modotti és Vittorio Vidali is részt vett sikertelenül zajlott le. Most Ramon Mercader de Rion volt a sor. Neki sikerült a gyilkosság. Egy jégcsákánnyal ölte meg Trockijt. Ennek a merényletnek az előkészítésben már nem akart részt venni Tina, ezért elutazott. A merénylet után újra találkozott Vidalival egy vacsora kertében. Másnap holtan találták. Hivatalos jelentés szerint szívinfarktusa volt. Mialatt Tina Modotti a Kominternek dolgozott Erika Assmus a németországi Usedom félszigeten nevelkedett. Az 1925-ben született asszony a gyermekkorát a III. Birodalomban töltötte. A háború után tanítónő lett és a CIC-nak (Central Intelligence Corps) dolgozott. Az amerikai kémelhárító szervezet megbízásából kellett a Német Szocialista Egységpártba (SED) beépülnie és belülről informálni az amerikaiakat. Ezrét cserébe a titkosszolgálat fizette rákbeteg édesanyja gyógykezelését Nyugat Berlinben. Miután anyja meghalt tovább dolgozott az amerikaiaknak. 1951-ben, amikor már majdnem lebukott sikerült Nyugat Berlinbe menekülnie. Egyet sajnált, hogy néha a kisemberek bizalmával vissza kellett élnie, de azt soha sem bánta meg, hogy a SED a kelet német állampárt ellen tevékenykedett. Nyugat Németországban Carla Stern néven, mint szerkesztő és író dolgozott. 2006-ban halt meg. A kelet német titkosszolgálat egyébként Nyugat Németországban úgynevezett „Rómeókat” alkalmazott, olyan férfiakat, akik fontos emberek titkárnőit hálózták be és szereztek tőlük információkat. Ma már nők nem csak titkosszolgálati ügynökök, hanem vezetők is lehetnek. Az Egyesült Királyság és Németország titkosszolgálatát is irányították már nők is.

Joggal merül fel a kérdés mi a helyzet a magyar ügynöknőkkel. Arról Ungváry Krisztián írt tényfeltáró tanulmányában, hogy a szocializmusban Budán a Hegyalja úton működött egy szórakozóhely, ahol könnyűvérű ügynöknők nyugati diplomatákat és üzletembereket kompromittáltak, hogy a magyar titkosszolgálat zsarolni tudja őket. Az épület ma is meg van és szórakozóhelyként működik. Az akkor ott dolgozó lányok neve nem került nyilvánosságra. Viszont egy személy neve ismert, aki a szocialista titkosszolgálat kurtizánja volt. Staller Ilona ismertebb nevén Cicciolina, 2007-ben vallotta be, hogy a Kádár korszak hírszerzése alkalmazta. Az egykori pornószínésznő erről 2007-ben „Per amore e per forza” címen megjelent könyvében írt. Cicciolina lényegében a hírszerzést okolja azért, hogy luxusprostituált lett. Az MTI fotómodelljeként dolgozó könnyűvérű nőt ugyanis már tizenhét évesen beszervezték, és egy év múlva már Katicabogár fedőnéven tevékenykedett Budapest akkori legdrágább hotelében az Intercontinentalban. Cicciolina azt írja, hogy kéjnőként jutott be arab üzletemberek és amerikai politikusok szobáiba, ahol titokban például fotókat készített a tárcájukban talált névjegyekről. Könyvében azt állítja addig folytatott ügynöki tevékenységet, amíg egy olasszal kötött házassága révén a napfényes Itáliába nem költözött. Cicciolina történetéből mi igaz, vagy mi nem az, mint mondani szokás további kutatást igényel. Annyi biztos, hogy a két ősi mesterség a kémkedés és a prostitúció kéz a kézben járt, ami nem jelenti azt, hogy ez minden kémnőre igaz volt, vagy igaz lenne.